Interjú

„A bomlás, a zavarodottság jele”

Standeisky Éva történész Orbánék új ’56 értelmezéséről

Belpol

Nem véletlenül tette már rég zárójelbe 1956 emlékét a Fidesz, mostani provokatívnak tűnő kijelentéseik sem a semmiből érkeznek. Az ukrajnai orosz agresszió és az ezt megengedően kezelő magyar álláspont zavart okozott az emlékezetpolitikai kérdések kezelésében – erről is beszélgettünk az ’56-os forradalom avatott kutatójával.

Magyar Narancs: Több fideszes vezető politikus (Orbán Balázs, Kósa Lajos) árulkodó megnyilatkozásai nyomán felvetődik a kérdés: miért most jutott eszükbe 1956 átkeretezése? Az aktuális világpolitikai szituációk miatt volt ez ennyire fontos nekik? Vagy van valami inherens problémájuk az ’56-os forradalommal?

Standeisky Éva: ’56 bonyolultsága, sokszínűsége miatt kiválóan alkalmas hatalomlegitimáló célra. Amit a politika irányítói kiemelnek belőle, abból következtetni lehet a hatalom jellegére, és az éppen aktuális politikai vonal irányára is. Így volt ez a kádári évtizedekben és a rendszerváltozás óta eltelt rokon hosszúságú időben egyaránt. Különösen leleplező, ha a korábbi megítélés nem csupán módosul, hanem már-már az ellenkezőjére fordul. Ez történt a Kádár- és az Orbán-érában, ami mindkét esetben a gyengülés, a bomlás jeleként értelmezhető. Az emlékezetpolitika nem más, mint a történelem, a múlt hatalmi eszközként való használata. Az éppen regnáló hatalom mindig ki van szolgáltatva a nemzetközi és a hazai viszonyok változásának – ha érzi a megingás veszélyét, bevet mindent a helyzet megtartására. Minden, a nemzet egészét érintő, nagy sorsfordító esemény emlékezete örökös lehetőséget kínál a politikai célú használatra – 1956 éppúgy alkalmas erre, mint 1848, és tudjuk, hogy minél messzebb van egy esemény, annál egyszerűbben és hatékonyabban lehet belőle legitimációs kellék. „Színház az egész világ” – írta Shakespeare –, és a hatalom különösen az. A múlt pedig olyan, mint egy színházi kelléktár. Főleg, ha egy olyan gazdag, sokszínű eseménysorról beszélünk, mint amilyen ’56 volt, amelyben az azt megelőző múlt – a második világháború utáni egy-két demokrácia­kísérletes év – is a felszínre került a maga ellentmondásos bonyolultságában. Ebből a kelléktárból mindig ki lehet válogatni, az ak­tuá­lis helyzethez igazítani a megfelelő elemeket. Érdemes emlékezni arra, hogy Orbán Viktor ’56-ot sűrűn felemlegető szónokként tűnt fel a rendszerválto­záskor: 1989-ben felszólalt Nagy Imréék újratemetésén, a Hősök terén. A szovjet csapatok kivonását követelte, szabadságharcunk jogosságát hangoztatta. Most az ellenkezője történik: éppen ezt a szabadságharcos elemet szeretné Orbán elfeledtetni.

MN: Ráadásul ebben a konkrét esetben nem is maga Orbán Viktor áll elő az új értelmezésekkel, hanem másokkal mondatja ki – vagy ők álltak elő ezzel merő túlbuzgóságból?

SÉ: Soha nem fogjuk megtudni, hogyan születik a döntés a hatalom legbelső köreiben. Történészként rengeteg dokumentumot láttam, de éppen a leglényegesebb dolgokról nincsenek papírok vagy felvételek. Ez nem lehetett magánakció: olyan olajozottan látszik működni a rendszer, hogy azok, akik a miniszterelnök körül vannak, jól tudják, mi az, amit közölniük kell és lehet. A történtekből arra lehet következtetni, hogy itt valami közös elhatározás sajátos nyilvánosságra hozatala történt. Ha ez az egyik politikai vezető ma­gánakciója lett volna, az illető már nem lenne a pozíciójában.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

MN: A NER-ben mindig bevédik azt a politikai aktort, akit éppen a legjobban támadnak.

SÉ: Néha az ilyen gesztusok minden közvetlen bizonyítéknál, akár a hangfelvételnél is többet érnek. Úgy tűnik, Orbán maga is érzi, hogy ellentmondásba került korábbi ’56 megítélésével, talán ezért is adja mások szájába új ’56 értelmezését. Az új vonal követésében segítségére van viszont, hogy sokan vélik úgy, ’56-nak nincs köze napjaink problémáihoz: ’56 emléke kiüresedett. Pedig lehetnének a hatvannyolc év előtti múltnak időszerű vonatkozásai. Ilyenek például a forradalom alatti önkormányzatok sikeres működésének példái. Fel lehetne eleveníteni a forradalom idejéből a valóban szabad többpárti választás kívánalmát, a sajtó szabadságának követelését. Mindazt, amire a mostani kormányfő a rendszerváltó ellenzék fiatal tagjaként maga is vágyott.

A kormányzat ’56-tal kapcsolatos újabb keletű kommunikációját a bomlás, a zavarodottság jelének érzékelem. Mindez amiatt történik, mert kiszámíthatatlanná váltak a nemzetközi körülmények – ne felejtsük, ’56-ban is minden a nemzetközi körülményektől függött. Ilyen helyzetben egy nagyravágyó politikus, akinek nemzetközi léptékű világátalakító tervei vannak…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.