A felnőttek törvényes munkaidejénél is többet ülnek az iskolapadban a magyar diákok, de az államtitkár szerint nincsenek túlterhelve

  • Gera Márton
  • 2018. július 22.

Belpol

Bódis József szerint a túlterheltség sztereotípia. Az érintettek nagyon nem így látják.

„Rögzítsék a diákok kötelező óraszámának maximumát heti 30 órában a középiskolában, 25 órában az általános iskolában!” – többek között ezt követelték a diákok az év eleji tüntetéseken, ahol egy jobb oktatási rendszerért demonstráltak. A fiatalok akkor több felszólalásukban is arra panaszkodtak, hogy túl vannak terhelve, és a heti óraszám kiöli belőlük az érdeklődést.

„A túlterheltséget valóban gyakran hangoztatják, de ez meglehetősen szubjektív, és a valós adatokkal nehezen vagy egyáltalán nem alátámasztható sztereotípia” – ezt pedig már Bódis József, az új oktatási államtitkár mondta egy pénteki interjúban, aki szerint a tananyagot elsősorban nem csökkenteni, hanem súlyozni kell. Az oktatási szakértők viszont egyáltalán nem így látják, sőt, azt még az új Nemzeti alaptanterv (NAT) kidolgozásért felelős Csépe Valéria is elismerte, hogy a jelenlegi rendszerben fizikai és szellemi értelemben is nagy a diákok terhelése.

Képünk illusztráció.

Képünk illusztráció.

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A diákok elfogadhatatlannak tartják

A Független Diákparlament (FDP) eddigi javaslatcsomagjaiban rendre előkerült a diákok óraszámának csökkentése, ahogy a fiatalok által szervezett diákfórumokon is többször számoltak be a heti 35–40 tanóráról a tanulók. A Diákparlament nem sokkal a Bódis József-interjú megjelenése után ki is adott egy közleményt, mert elfogadhatatlannak tartják, hogy az államtitkár „nem alátámasztható sztereotípiának” tartja a túlterheltséget. „Egy átlagos középiskolás diáknak akár több mint 40 tanítási órája is lehet hetente, ami az egyéb különórákkal és a házi feladatokkal együttvéve messze meghaladja egy átlagos felnőtt heti munkaidejét” – írják a diákok.

Minél többet tanítunk, annál kevesebbet tanulnak

Radó Péter oktatáskutató szerint bár a túlterheltség bizonyos körülmények között valóban szubjektív, hiszen különböző gyerekek különböző mértékben terhelhetők, azt lehet tudni, hogy különböző életkorban általában mennyire terhelhetőek a gyerekek. „6–7 éves korban például a gyerekek nagy többsége az ötödik órában már 10–15 percig sem képes koncentrált figyelemre, az alsósok napi ötre emelt óraszáma tehát már durva túlterhelés. A közoktatás vége felé a gimnazisták 30–35 közötti heti óraszáma már szinte embertelen és az otthoni tanulással, különórákkal, sporttal együtt jócskán meghaladja a felnőttek törvényes heti munkaidejét. A közoktatásban az ilyen mértékű túlterhelés nem csupán kegyetlen, de pedagógiai értelemben nagyon durván kontraproduktív is” – mondja a magyarnarancs.hu-nak Radó, aki szerint tudomásul kell vennünk, hogy minél többet tanítunk, annál kevesebbet tanulnak a gyerekek.

A túlterhelés ráadásul azért is káros, mert az oktatáskutató szerint teljesen felszámolja az önálló és szórakoztató tanulás és az egyes tanulókhoz alkalmazkodó differenciált tanítás mozgásterét, így a tanulmányi eredmények romlásához is hozzájárul.

Nem a túlterhelés az igazi baj, hanem a kötött tananyag

De az igazi probléma soha nem azzal van, hogy sok a tananyag, hanem azzal, hogy kötött. Erről már Knausz Imre, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének docense beszélt a magyarnarancs.hu-nak. Knausz szerint a tananyagcsökkentés mindig csak átmeneti tud lenni, mert mindig van valami új, ami belekívánkozik a tananyagba. Vagyis a tananyagot lehet csökkenteni, ám ez csak időleges megoldás.

Knausz szerint az igazi megoldás az lenne, ha a magyar iskola szakítana a kötött tananyaggal. „A tantervek pontosan előírják, hogy melyik évben mit kell megtanulni, milyen sorrendben, és körülbelül mennyi időt szánva az egyes témákra. Minél pontosabban meg van szabva a tananyag, annál kevésbé van esély arra, hogy az valamennyire a tanulók kérdéseihez, érdeklődéséhez igazodjon. És persze arra sincs esély, hogy a tanár felkeltse az érdeklődést, hiszen ahhoz idő kellene, de pont ez az, ami nincs, mert »tovább kell menni«. A tananyagnak figyelembe kéne venni azt, amit a mai pedagógia megelőző tudásnak nevez. Vagyis olyasmit kéne tanítani, aminek a megértésére fel vannak készülve a tanulók. Ez azonban szinte egyénenként különböző. A jelenlegi végeredmény az, hogy a tananyag a tanulók számára idegen, érthetetlen zagyvaság, nem tudják hová tenni. Egész nap ülni a padban, és ilyen érthetetlen dolgokkal foglalkozni, ez valóban túlterhelő” – mondja Knausz, aki szerint a megoldást a választási lehetőségek jelentenék: a tantárgyválasztás, a tanulócsoport befolyása a feldolgozandó témákra és az egyéni tanulási tervek bevezetése.

A tanítás utolsó szabad tere

Képünk illusztráció.

Fotó: Rosta Tibor/MTI

Népszavazással a túlterhelés ellen

A túlterhelés káros hatásai miatt indított népszavazási kezdeményezést az LMP-ből a visszalépése miatt kizárt Kassai Dániel, aki azt szeretné elérni, hogy mind a tanárok, mind a diákok leterheltsége csökkenjen. A politikus több népszavazási kérdést is benyújtott a Nemzeti Választási Bizottsághoz (NVB), ezek arról szólnak, hogy a tanítási órák számát maximalizálni kellene. Ha népszavazásra kerülne sor, az emberek arról szavazhatnának, hogy

  • az alsó tagozaton a kötelező és választható tanítási órák száma egy tanítási napon nem haladhatná meg a négy tanítási órát,
  • felső tagozaton az öt tanítási órát,
  • a középiskolákban pedig a hat tanítási órát.

Kassai a magyarnarancs.hu-nak azt mondja, ha az új Nemzeti alaptantervbe beépítik a tanórák számának csökkentését, vagy a nagyarányú tananyagcsökkentést, akkor szerinte megoldódnának a problémák. Szerinte az államtitkár által emlegetett tananyagsúlyozás önmagában nem megoldás, s csak akkor volna értelme, ha a tananyagot már csökkentették.

Borítókép: MTI/Máthé Zoltán

Figyelmébe ajánljuk