A fémkereskedők remélik, nem nézi őket ügyeskedőknek az állam

Belpol

A fémkereskedők egyesülete tüntetett, három pert indított, és még bízik abban, érdemi párbeszéd alakul ki az állammal a fémhulladékból élő vállalkozások jövőjéről.

A Mol budapesti székházánál és az Energiaügyi Minisztériumnál tüntetett július 14-én a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete a július elsejétől érvénybe lépett új hulladékkoncesszió miatt. A tárcánál és a cégnél is átadta a szervezet a petícióját.

Az új szabály szerint a koncessziót elnyert cég, a Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) gondoskodik a hulladékok kezeléséről, ártalmatlanításáról, hasznosításáról. Így az állami cég határozza meg, mi történjék a hulladékpiac jövedelmet termelő részén is, eldöntheti, kivel és mennyiért dolgozik együtt.

A fémkereskedők legfőbb gondja a jogszabállyal az, hogy nem tisztázza, mi számít a koncesszió hatálya alá tartozó fémhulladéknak, és mi nem. Az értelmezésben az állam sem segített: a NAV két nappal a hatályba lépés után, július 3-án tette közzé, szerinte mi tartozik a törvény hatálya alá, és mi nem. A fémkereskedők azt is jellemzőnek tartják, hogy az Energiaügyi Minisztérium szintén egy fontos határidő lejárta napján adta ki állásfoglalását arról, mi történjék az építési és bontási hulladékkal – pedig ennek tisztázására lett volna másfél év. Így akik vállalkozásuk sorsáról hoztak döntést, információk hiányában határoztak – vagy nem.

A fémkereskedők ragaszkodnak ahhoz, az értéket képviselő fémhulladékok átvétele, felvásárlása nem tartozhat az új szabályozás hatálya alá, ezt tisztázni kellene a törvényben. Ennek híján évtizedek óta működő, piacról élő fémkereskedő vállalkozások munkája lehetetlenül el.

A koncessziót elnyert MOHU úgy foglalt állást, hogy a hulladékok újrahasznosításának 65 százalékos arányát – amit az Európai Unió elvár – csak egységes rendszerben lehet elérni. Most Magyarországon ez az arány 30 százalékos – és ahogy a Telexnek elküldött MOHU-közlemény fogalmaz – a cég szerint ez a fémtartalmú hulladékok esetében is így van. A jobb újrahasznosítási arány érdekében a MOHU állítja, átlátható, egységes rendszert épít. Ehhez partnereket keres a fémkereskedők között, és talált is, le tudja fedni az országot.

Ahogy a szabadeuropa.hu írta, a Mol korábban azt ígérte, a lakosság semmit sem fog érzékelni abból, hogy életbe lép a koncessziós rendszer, ám a fémhulladékkal foglalkozó kereskedők egy része nem nyitott ki, tiltakozásul. Aki most, a nyári szünetben dönt úgy, hogy utánfutóra pakolja a portán összegyűlt fémhulladékot, és elviszi a legközelebbi méhtelepre, vakarhatja a fejét. Ha nyitott kaput talál, lehet, a vitt holmi egy részét tudják átvenni, a többivel fel kell keresnie egy olyan telepet, amely szerződött a MOHU-val. Ilyenből van kevesebb.

„Mi hetvenkét tagot képviselünk, de ennél sokkal többen vannak, akik szeretnék, hogy változzon a jogszabály: mintegy 430 vállalkozás, köztük jó néhány több telephellyel rendelkezik, így 500-600 átvevőhelyről lehet szó” – mondta most a magyarnarancs.hu kérdésére Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnöke. –

„A MOHU kedden közzétett listája 47 cég 106 telephelyét tartalmazza. Erről állítja a MOHU azt, hogy országos lefedettséget teremtett a fémhulladék átvétele tekintetében.”

A kérdésre, hogy a múltkori tüntetés és a petíciók átadása óta indult-e, ahogy kérték, érdemi párbeszéd az érintettekkel, Szlávik Mónika azt mondta, egyelőre nem. Ha csak azt az írást nem lehet annak tekinteni, ami a Világgazdaság oldalán jelent meg, és az elnök szerint a MOHU szája íze szerint vázolja a helyzetet. 

Az írás többek közt az állítja, átlátható rendszer jött létre, az átállás erre okozhat nehézséget, „az illegális tevékenységről azonban lassan le kell mondaniuk azoknak, akik erre rendezkedtek be”. A szakmai egyesület elnöke szerint ha ez a párbeszédben az állam alapállása is, nem biztos, hogy megegyezésre jutnak.

„Mivel a jogalkotótól még nem érkezett semmilyen reakció, reménykedünk abban, hogy az érveinket átgondolják” – mondta Szlávik Mónika. – „A petíciónkat jogi érveléssel együtt adtuk át. Alátámasztottuk az álláspontunkat, miért nem tartozik az értékkel bíró fémhulladék a koncesszió körébe. Az Európai Unió által meghatározott célértéket a fémcsomagolás-hulladékok szempontjából már eddig is bőven meghaladtuk. Az Energiaügyi Minisztérium által az első félévről közzé tett adat szerint 75 százalék feletti visszagyűjtést sikerült produkálni.

A fémek tekintetében az újrahasznosítás tökéletesen működik Magyarországon, minden értékkel bíró fémhulladék bekerül a méhtelepekre, mert a tulajdonosuk érdekelt abban, hogy behozza.

A koncesszornak nem ezen a területen kellene erőfeszítéseket tennie, hanem ott, ahol lemaradás van, például az üveg- és az elektronikai hulladék terén. És talán a kormánynak sem azon kellene gondolkodnia, hogyan vegye ki a borosüvegeket az EPR hatálya alól.

Az Európai Unió által előírt EPR-rendszer, amely a gyártó anyagi felelősségvállalását írja elő a csomagolóanyagok fölött, szintén július elsejétől lépett hatályba. Ennek hatása – például a papírcsomagolás díjának jelentős emelkedése – miatt más szervezetek tiltakoztak.

A Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete régebb óta próbálja védeni tagjainak érdekeit ez ügyben. Korábban pert indított annak érdekében, legyen kötelező kiadnia a koncessziós irodának a koncessziós szerződések mellékletét. Ezt a pert első fokon megnyerte az egyesület, de az iroda fellebbezett, és másodfokú döntés még nincs. Az egyesület tagjai két éve panaszt nyújtottak be az alkotmánybírósághoz a koncessziós jogszabály miatt. Az AB úgy foglalt állást, hogy a koncesszióba adás közérdek, a panaszt elutasította. Ám a határozata azt is kimondta, hogy a koncessziónak 2022. december 31-ig rendelkeznie kellene – kellett volna – megkötött alvállalkozói szerződésekkel és engedélyekkel. A szervezet az Európai Bizottsághoz is panaszt nyújtott be az ügyben, ennek elbírálására 18 hónap áll rendelkezésre.

(A leadképen egy fémkereskedelmi telep látható Budapest XXII. kerületében 2009-ben. Fotó: MTI/Kovács Tamás)

 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!