A fémkereskedők remélik, nem nézi őket ügyeskedőknek az állam

Belpol

A fémkereskedők egyesülete tüntetett, három pert indított, és még bízik abban, érdemi párbeszéd alakul ki az állammal a fémhulladékból élő vállalkozások jövőjéről.

A Mol budapesti székházánál és az Energiaügyi Minisztériumnál tüntetett július 14-én a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete a július elsejétől érvénybe lépett új hulladékkoncesszió miatt. A tárcánál és a cégnél is átadta a szervezet a petícióját.

Az új szabály szerint a koncessziót elnyert cég, a Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. (MOHU) gondoskodik a hulladékok kezeléséről, ártalmatlanításáról, hasznosításáról. Így az állami cég határozza meg, mi történjék a hulladékpiac jövedelmet termelő részén is, eldöntheti, kivel és mennyiért dolgozik együtt.

A fémkereskedők legfőbb gondja a jogszabállyal az, hogy nem tisztázza, mi számít a koncesszió hatálya alá tartozó fémhulladéknak, és mi nem. Az értelmezésben az állam sem segített: a NAV két nappal a hatályba lépés után, július 3-án tette közzé, szerinte mi tartozik a törvény hatálya alá, és mi nem. A fémkereskedők azt is jellemzőnek tartják, hogy az Energiaügyi Minisztérium szintén egy fontos határidő lejárta napján adta ki állásfoglalását arról, mi történjék az építési és bontási hulladékkal – pedig ennek tisztázására lett volna másfél év. Így akik vállalkozásuk sorsáról hoztak döntést, információk hiányában határoztak – vagy nem.

A fémkereskedők ragaszkodnak ahhoz, az értéket képviselő fémhulladékok átvétele, felvásárlása nem tartozhat az új szabályozás hatálya alá, ezt tisztázni kellene a törvényben. Ennek híján évtizedek óta működő, piacról élő fémkereskedő vállalkozások munkája lehetetlenül el.

A koncessziót elnyert MOHU úgy foglalt állást, hogy a hulladékok újrahasznosításának 65 százalékos arányát – amit az Európai Unió elvár – csak egységes rendszerben lehet elérni. Most Magyarországon ez az arány 30 százalékos – és ahogy a Telexnek elküldött MOHU-közlemény fogalmaz – a cég szerint ez a fémtartalmú hulladékok esetében is így van. A jobb újrahasznosítási arány érdekében a MOHU állítja, átlátható, egységes rendszert épít. Ehhez partnereket keres a fémkereskedők között, és talált is, le tudja fedni az országot.

Ahogy a szabadeuropa.hu írta, a Mol korábban azt ígérte, a lakosság semmit sem fog érzékelni abból, hogy életbe lép a koncessziós rendszer, ám a fémhulladékkal foglalkozó kereskedők egy része nem nyitott ki, tiltakozásul. Aki most, a nyári szünetben dönt úgy, hogy utánfutóra pakolja a portán összegyűlt fémhulladékot, és elviszi a legközelebbi méhtelepre, vakarhatja a fejét. Ha nyitott kaput talál, lehet, a vitt holmi egy részét tudják átvenni, a többivel fel kell keresnie egy olyan telepet, amely szerződött a MOHU-val. Ilyenből van kevesebb.

„Mi hetvenkét tagot képviselünk, de ennél sokkal többen vannak, akik szeretnék, hogy változzon a jogszabály: mintegy 430 vállalkozás, köztük jó néhány több telephellyel rendelkezik, így 500-600 átvevőhelyről lehet szó” – mondta most a magyarnarancs.hu kérdésére Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnöke. –

„A MOHU kedden közzétett listája 47 cég 106 telephelyét tartalmazza. Erről állítja a MOHU azt, hogy országos lefedettséget teremtett a fémhulladék átvétele tekintetében.”

A kérdésre, hogy a múltkori tüntetés és a petíciók átadása óta indult-e, ahogy kérték, érdemi párbeszéd az érintettekkel, Szlávik Mónika azt mondta, egyelőre nem. Ha csak azt az írást nem lehet annak tekinteni, ami a Világgazdaság oldalán jelent meg, és az elnök szerint a MOHU szája íze szerint vázolja a helyzetet. 

Az írás többek közt az állítja, átlátható rendszer jött létre, az átállás erre okozhat nehézséget, „az illegális tevékenységről azonban lassan le kell mondaniuk azoknak, akik erre rendezkedtek be”. A szakmai egyesület elnöke szerint ha ez a párbeszédben az állam alapállása is, nem biztos, hogy megegyezésre jutnak.

„Mivel a jogalkotótól még nem érkezett semmilyen reakció, reménykedünk abban, hogy az érveinket átgondolják” – mondta Szlávik Mónika. – „A petíciónkat jogi érveléssel együtt adtuk át. Alátámasztottuk az álláspontunkat, miért nem tartozik az értékkel bíró fémhulladék a koncesszió körébe. Az Európai Unió által meghatározott célértéket a fémcsomagolás-hulladékok szempontjából már eddig is bőven meghaladtuk. Az Energiaügyi Minisztérium által az első félévről közzé tett adat szerint 75 százalék feletti visszagyűjtést sikerült produkálni.

A fémek tekintetében az újrahasznosítás tökéletesen működik Magyarországon, minden értékkel bíró fémhulladék bekerül a méhtelepekre, mert a tulajdonosuk érdekelt abban, hogy behozza.

A koncesszornak nem ezen a területen kellene erőfeszítéseket tennie, hanem ott, ahol lemaradás van, például az üveg- és az elektronikai hulladék terén. És talán a kormánynak sem azon kellene gondolkodnia, hogyan vegye ki a borosüvegeket az EPR hatálya alól.

Az Európai Unió által előírt EPR-rendszer, amely a gyártó anyagi felelősségvállalását írja elő a csomagolóanyagok fölött, szintén július elsejétől lépett hatályba. Ennek hatása – például a papírcsomagolás díjának jelentős emelkedése – miatt más szervezetek tiltakoztak.

A Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesülete régebb óta próbálja védeni tagjainak érdekeit ez ügyben. Korábban pert indított annak érdekében, legyen kötelező kiadnia a koncessziós irodának a koncessziós szerződések mellékletét. Ezt a pert első fokon megnyerte az egyesület, de az iroda fellebbezett, és másodfokú döntés még nincs. Az egyesület tagjai két éve panaszt nyújtottak be az alkotmánybírósághoz a koncessziós jogszabály miatt. Az AB úgy foglalt állást, hogy a koncesszióba adás közérdek, a panaszt elutasította. Ám a határozata azt is kimondta, hogy a koncessziónak 2022. december 31-ig rendelkeznie kellene – kellett volna – megkötött alvállalkozói szerződésekkel és engedélyekkel. A szervezet az Európai Bizottsághoz is panaszt nyújtott be az ügyben, ennek elbírálására 18 hónap áll rendelkezésre.

(A leadképen egy fémkereskedelmi telep látható Budapest XXII. kerületében 2009-ben. Fotó: MTI/Kovács Tamás)

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.