A Fidesz nem garancia a szélsőjobb ellen

  • narancs.hu
  • 2015. április 13.

Belpol

A centrális erőtér politikája elbukott. A Political Capital elemzése a tapolcai eredmények után.

A kormánnyal elégedetlen választói tömeg ahhoz a politikai erőhöz vándorol, amelyikről leginkább el tudja képzelni, hogy legyőzi a Fideszt. Hét héttel ezelőtt Veszprémben ez egy baloldali pártok által támogatott független jelöltben, ma a Jobbikban testesült meg. A centrális erőtér politikája ezzel elbukott, mint ahogy az a mítosz is, hogy a Fidesz képes megálljt parancsolni a szélsőjobboldal előretörésének.

false

Ahogy az alábbi mozgósítási arányokon is látszik, a Fideszt mindkét egyéni kerületben faképnél hagyta szavazóinak a kisebb fele. Alacsonyabb részvételi arány mellett ugyanakkor a Fidesz kihívója mind Veszprémben, mind Tapolcán több szavazót tudott az urnákhoz szólítani, mint amennyien a vonatkozó pártok listájára egy évvel korábban, az általános választáson szavaztak ugyanabban a körzetben.

false

A mozgósítási arányt úgy számoltuk ki, hogy az időközi választásokon a jelöltekre érvényesen szavazó választópolgárok számát osztottuk el a 2014-es általános választáson a pártok listájára érvényesen szavazó választópolgárok számával (Kész Zoltán voksait az MSZP–DK–Együtt–PM–LMP-listával vetettük össze).

Jobbik: áttörés egyéni szinten, folytatódó középre tartás

A Jobbik sikere jelzi, hogy a választók kritikus tömege nem tartja már szélsőségesnek a pártot: ledőltek azok a tabuk, amelyek főképp a bizonytalan választók jelentős részét tartották távol a Jobbiktól. A mai választási győzelem megerősítette, amit korábban is hangoztattunk: nincs plafonja a párt növekedésének, csak a rivális pártok lehetnének képesek megállítani ezt a folyamatot, de ennek egyelőre nincs jele. Az országgyűlési és az önkormányzati választások után újabb bizonyítékát látjuk annak, hogy sikeres a Jobbik elmúlt másfél évben folytatott, mérséklődést célzó imázskampánya. Mindez megerősíti Vona Gábor párton belüli pozícióját: ezek után még határozottabb lépésekkel haladhat a politikai jobbközép irányába. Ez a mozgás leginkább az akkori Fidesz 1992-től datálható útjához tűnik hasonlatosnak, amikor Orbán Viktor a látványosan gyengülő MDF mögött hagyott politikai űrbe tört be. Vona egyidejűleg várhatóan könnyebben számolhat majd le a párton belüli ellenfeleivel is, akik „elpuhulással” vádolják.

A Jobbik győzelmében szerepet játszott az is, hogy – egyébként a veszprémi helyzethez hasonlóan – egy helyben ismert, a választókerületet „felszántó” jelöltet indított, aki a pártellenes hangulatból is profitálni tudott. (A MSZP is részben ezért hozta Ajkát, a város határain túl azonban már nem volt a jelöltjüknek vonzereje.) A Jobbik támogatottságára ezzel együtt is vissza fog hatni a győzelem, szélesebb körben alakulhat ki az a percepció, hogy a Jobbik képes leváltani a Fideszt, és ezzel a párt megszilárdítja második helyét, vagy akár élre is törhet a közvélemény-kutatásokban.

Fidesz: nincs csodafegyver

Megbukott a centrális erőtér stratégiája: előbb „balról” (kétszer), most pedig jobbról győzték le a Fideszt. A kétpólusú ellenzéket a kormánypárt már nem tudja saját előnyére fordítani. Ráadásul éppen ebben, az alapvetően jobboldali karakterű (2014 áprilisában a fideszes jelölt még csaknem annyi szavazatot kapott, mint baloldali és jobbikos kihívója együttesen), de hárompólusú választókerületben lett volna elvárható, hogy működjön a centrális erőtér stratégiája, de csak tisztes helytállásra futotta a Fidesz erejéből. Országosan vélhetően ennél is rosszabbul áll a kormánypárt.

Az is bebizonyosodott, hogy nincs mozgósítási csodafegyver: sem a Kubatov-listák, sem Orbán Viktor személyes jelenléte nem volt elegendő a választási győzelemhez.

A mai időközi választás megerősítette azt a feltételezést is, hogy a kiépített intézményrendszer tartóssága a pártpolitikai erőviszonyoktól függ – nem pedig fordítva. Hiába próbálta bebetonozni hatalmát a Fidesz a választási rendszerrel vagy a mindenkit függésben tartani akaró központosítással, mindez kártyavárként omolhat össze, ha a támogatottság eltűnik mögüle. Ezzel együtt is valószínű, hogy a választási rendszer átszabásával megint megpróbálkozik majd a Fidesz (Tapolca után a második forduló eltörlése például kérdéses, hogy 2018-ban is előnyös-e számára), de ehhez már szövetségest kell találnia a parlamentben.

A Fidesz eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy képes volna a korrekcióra, és a szoros vereség sem fogja őket erre késztetni. Orbán Viktor várhatóan az adócsökkentés kormányzati csodafegyverében bízva próbálja majd megfordítani a közhangulatot. Közben a felerősödő belső konfliktusokkal, sorozatos kormányzati hibákkal, a „választópolgárok majd a ciklus végére megértik” retorikával, az összeomló média- és értelmiségi háttérrel a harmadik Orbán-kormány sorsa egyre inkább a 2006 utáni baloldali kormány vesszőfutásához fog hasonlítani. A Fidesz ráadásul láthatóan nem tud mit kezdeni a Jobbik-jelenséggel: miután éveken keresztül gyakorlatilag nem támadta ideológiailag jobboldali riválisát, a kampányhajrában azt a stratégiát választotta, ami a baloldalon az elmúlt években már egyértelműen megbukott: a Jobbik stigmatizálását („a Jobbik neonáci párt”). Bár a Fidesz továbbra is azt hangoztatja majd, hogy ő a garancia a szélsőjobb ellen, ez már sem belföldön, sem külföldön nem lesz meggyőző üzenet.

Baloldal: két siker után egy kudarc

Az MSZP számára kitörést jelenthetett volna, ha nem csak „hazai pályán” (mint Újpesten), vagy nem csak egy független jelöltet támogatva (mint Veszprémben) képes legyőzni a Fideszt. Ezt a korábbiaknál egyértelműen nehezebb célját nem sikerült elérnie, váltópárti babérjai ezzel újra alaposan megkérdőjeleződtek. Ez felerősíti majd a baloldalon belüli feszültségeket, és az új politikai szereplők iránti, 2010 óta újra fel-fellángoló igényt.

A baloldali ellenzék számára a veszprémi stratégia kínálhat sikeresebb receptet: távlatilag arra érdemes törekednie, hogy helyben ismert, népszerű jelöltek mögé beállva szívják el (immár a Jobbik elől) a kormánnyal elégedetlen, nem pártos szavazókat.

*Mindkét ábra a 2015. április 12-e esti, 99,13%-os feldolgozottság mellett ismert adatokat jelzi.

Figyelmébe ajánljuk

Miért éltetnek iszlamista terrorszervezeteket a balhés északír rapperek?

Dagad a botrány az északír rappertrió, a Kneecap körül, amely augusztusban a Szigeten fog fellépni. A pionír zenészek nacionalizmusához nem fér kétség, ám jó okunk van elítélni őket azért, mert terrorszervezetek háborúját relativizálják. De hogy miért becsmérlik az izraeli hadsereget, arra az írek történelmében találunk választ.

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.