Menczer Tamás pályaképe a sporttévétől az utcai megfélemlítésig

A futballpálya hatása

Belpol

Orbán Viktor – és nyomában egy sor fideszes politikus – helyeslőleg nyilatkozott Menczer Tamás múlt heti, Magyar Péterrel szemben bemutatott, kocsmai stílusú pécsi akciójáról. Menczer értelmezésében a „közössége védelmében” volt szükség a fellépésére. Mindez arra utal, hogy központilag kidolgozott és jóváhagyott kampányelemről van szó.

Menczer Tamás kommunikációs igazgató ismertsége ezekben a napokban alighanem ugrásszerűen megnőtt. Az elmúlt években általában Kocsis Máté frakcióvezető feladata volt a különösebb tartalom nélküli sárdobálás mindazokra, akik szerint Orbán Viktor talán nem mindent csinál tökéletesen. Ám míg Kocsis a távolból kiabált, például a Facebookon osztotta az észt, addig Menczer a tettek embere. December 3-án meglepetésvendégként várta Magyar Pétert, a Tisza Párt elnökét a pécsi Szikla utcai Befogadó Gyermekotthon előtt Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárral együtt. Fülöp azonban nemigen jutott szerephez, ahogyan a Magyar által kitárgyalni kívánt gyermekvédelemről, a lerohadó bútorokról, a rozsdás fűtőtestekről és a gusztustalan fürdőszobákról sem esett szó. Men­czer gyakorlatilag fenyíteni érkezett: következetesen „Kicsinek” szólította Magyart, akinek minden mondatába üvöltve belevágott; már érkezésekor messziről ordibált a pártelnöknek. „Én hozzád jöttem. Tudod miért, mert szeretnék néhány dolgot megbeszélni. Vártam már ezt a találkozást nagyon. (…) Rám figyelj! Ketten vagyunk itt, csak te meg én, senki más nem tud neked segíteni. Láttam, hogy a nőkkel hogy beszéltél, ezért jöttem ide, hogy végre egy férfival is találkozzál.” A jelenet annyira döbbenetes volt, hogy a lehengerlő kötekedésben amúgy szintén erős Magyar Péter is lefagyott, és a végén is csak annyival tudott visszavágni, hogy Menczernek büdös a szája. Zárásként azért leszögezte, hogy most láthattuk a Fidesz valódi arcát.

Magyar ezúttal nem tévedett. Amit Men­czer előadott a múlt kedden, az évek óta jelen van a Fideszben. Az újdonság mindössze annyi volt, hogy ezúttal az agressziót nem szervezték ki a Fradi Security tagjainak és egyéb fizetett provokátoroknak, hanem a párt egyik vezető arca teljesítette a feladatot: Orbán Viktor jelenlegi legnagyobb hazai politikai ellenfele érezze magát a lehető legrosszabbul.

Egy fradista délről

Vajon mi kell ahhoz, hogy ezt a szerepet valaki bevállalja? Menczer Tamás mégsem az a fajta volt vagy gyakorló focihuligán, akikkel az ilyen melókat el szokta végeztetni a Fidesz, hanem egyéni választókörzetben megválasztott politikus, a párt kommunikációs igazgatója.

Menczer a bemutatkozásában azt írja magáról, Baján nőtt fel, anyai ágon sváb, márpedig „a svábok szorgalmas, dolgos emberek, akiknek a tettek fontosabbak, mint a beszéd”. A bajai Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának Gimnáziumában érettségizett 2002-ben, majd a Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Karán diplomázott 2006-ban. Bemutatkozásában azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy megrögzött Ferencváros-szurkoló. És nem csak a lelátóról fontos Menczernek a foci, hajdan ő maga is labdarúgónak készült; bár az MLSZ adatbankjában nincs nyoma, de saját bevallása szerint a Bajai Labdarúgó SE igazolt játékosa lett 13 évesen. A felnőtt csapatig nyilván nem jutott el, legalábbis egy Facebook-kommentjében azt írja, „serdülő és ifjúsági meccsen” láthatták játszani. „Futballista szerettem volna lenni, focizni szerettem a legjobban. A mai napig a legkedvesebb időtöltésem. (…) aztán egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy nem leszek futballista. Edzőim szerint nem voltam elég ügyes, de az edzőimmel kapcsolatban is sok mindenről lehetne beszélni. (…) Arra emlékszem, hogy egyszer főiskolás koromban mentem a buszon, belém hasított a felismerés, hogy belőlem nem lesz futballista” – sztorizott a Blikknek egy vele készült interjúban 2023-ban. Azért maradt sportvonalon, 2006-tól állandó riporter lett előbb a Duna Televízió Zrt.-nél, majd a közmédia teljes átalakítása és propagandává silányítása után 2011 és 2015 között az MTVA-nál. Ebben az időben sokan hagyták ott az állami tévét, az azóta eltelt évtized azt is megmutatta, hogy nem ok nélkül. Akik ott maradtak és arcukat adták a politikai műsorokhoz, voltaképpen azt bizonyították a pártnak, hogy lehet bennük bízni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.