Magyar Narancs: A törvény megköveteli a házastársi hűséget. Na de...
Szűcs Andrea: Benne van a jelenlegi törvényben és a tervezetben is, hogy a házastársak egymásnak hűséggel tartoznak, és egymást támogatni kötelesek. A másikkal kötött szövetségbe ez is beletartozik. Ez egy szép erkölcsi elv, jogszabályi rangra emelve. Azonban mintegy tizenöt éve a Bírósági Határozatokban már szerepelt olyan döntés, mely szerint önmagában a szexuális hűtlenség, ha az alkalomszerű, és nem párosul érzelmi hűtlenséggel, a házastárs cserbenhagyásával, akkor nem tartozik ide.
MN: A hűség avagy hűtlenség egy gyermekelhelyezési perben tényező-e?
SZA: Karenina Anna, amikor Vronszkijt választotta, szeretett Szerjózsáját elveszítette. Magyarországon ma nem kellene ettől tartania. Már régóta az a megítélés, hogy noha valamelyik szülő nem a házastársát szereti, attól még alkalmas lehet gyermek nevelésére. Ha a házastársi hűtlenség a harmadik ember iránti tartós érzelmi kapcsolattal párosul, az egy mindennapos történet. Viszont ha a hűtlenség csupán önmagáért való, egy életvitelt tükröz, annak természetesen van e tekintetben jelentősége.
MN: Feleség-, netán férjtartásdíj megállapításánál méltatlansági ok-e az ilyesmi?
SZA: Jelenleg egy 1952-es törvény van hatályban. Ráadásul a feleség is dolgozik általában, nem úgy, mint a világháború előtt.
MN: Nemritkán az egyik házasfél sokkal többet keres, mint a párja, sőt sokan szeretnék, hogy mondjuk a feleség háztartásbeli legyen. Visszajött, sőt egyre divatosabb a házassági szerződés és hasonló más kontraktus. Mit ér ilyenkor az érzelmi közösség és a támogatási kötelezettség együttes primátusa?
SZA: Ez egy alapprobléma. A házassági szerződés nagyon sokszor ellentétes az érzelmekkel, miközben racionális is, és egyre inkább az. Napjainkban viszonylag későn kötnek házasságot az emberek, jellemzően előtte több kapcsolatuk volt, és rengetegen átélik a szakítás anyagi vonzatát is. De főleg a többedik házasság megkötésekor vagy jelentős vagyoni különbségű családok gyermekeinek esetében vetődik fel ez az igény. A kezdet kezdetén éppenséggel még lehet ezt "kezelni", mert ekkor általában több az érzelem és a méltányosság is.
MN: Eleve a jövőre szól az efféle szerződés, mert a házasság előtt szerzett javak különvagyonnak számítanak.
SZA: Az ajándékozás és az öröklés is ilyen; minden ingyenes jogügylet. A házassági szerződésekben leginkább a közös vagyonszerzést, illetve gazdálkodást zárják ki. Többnyire egy elkülönített kasszát hoznak létre. Például nyitnak egy bankszámlát, ahova mindketten tesznek be pénzt, vagy csak az egyik fél. Azon kívül minden, amit együttélésük ideje alatt szerez bármelyik fél, a különvagyona lesz, és nem számít bele a házassági vagyonközösségbe.
MN: Aminek váláskor különösen nagy jelentősége lehet.
SZA: Már előtte is. Tudniillik a válást megelőzően gyakran előfordul, hogy a házastársak szétköltöznek, s visznek magukkal különféle ingóságokat. Kérdés, hogy mit. Amikor végül is megállapodnak a vagyon felosztásáról, sajnos sokuknál az szerepel az egyezségben, hogy az ingóságok birtokállapot szerint mennek át a házasfelek tulajdonába. Ez rendkívül igazságtalan lehet végül.
MN: Arra is van jogi szándék, hogy a foglalkozásához szükséges eszközöket mindegyik házasfél megtarthassa. Az a megosztandó vagyon része, vagy sem?
SZA: Nyilvánvaló, hogy egy fogorvosi székre nem tarthat igényt a házastárs, de az egész beruházás felére igen.
MN: A taxisofőr kocsija mindenképp az övé marad, ha akarja?
SZA: Igen, mert kenyérkeresethez kell. De ki kell fizetnie.
MN: Ez gyakorlat vagy szabály?
SZA: Gyakorlat. Szabály szerint minden a házastársak osztatlan közös tulajdona. Ami azt jelenti, hogy a csészéket is el kellene darabonként osztani.
MN: Manapság már vállalkozások is összeköthetnek házasfeleket, és nagy értékű ingó és ingatlan vagyon halmozódhat fel az évek során.
SZA: Váláskor elszámolási kötelezettség keletkezik. Sőt már előtte is. Nem fordulhat elő például, hogy valamelyik külön élő házastárs a nevén levő, de közösen szerzett vagy annak minősülő vagyontárgyat átírat a másik beleegyezése nélkül valamelyik rokona nevére. Érdekes, hogy régebben a fele-fele tulajdoni arány volt a jellemző, még akkor is, ha különvagyonból származott a pénz, amiből megvették mondjuk a lakásukat. Köznyelven szólva "ráíratták" a felét a másikra. Ma viszont egyre gyakoribb, hogy a befektetés arányában osztják meg a tulajdont. Vagy más elvek alapján. Lehet, hogy egy új házasságban a másik fél ragaszkodik ahhoz, hogy csak a közös gyerekük örököljön a vagyonukból, míg a párja előző kapcsolatából, kapcsolataiból születettek ne. Ugyanakkor az a szülő aligha fog ezen az alapon differenciálni. Ez konfliktusokat okozhat.
MN: A konfliktusok szaporodhatnak, ha az új Ptk. tervezetének ide vonatkozó szövegrészét így hagyják. Ebben - többek között - az áll, hogy az özvegy egy sorban örököl az elhalálozott házastárs szüleivel. A mostani szabályozás szerint ha nincs leszármazó, akkor az özvegy örököl - akinek lakáshasználati és haszonélvezeti jogai is megváltoznának az elképzelések szerint.
SZA: Az a kérdés, hogy mit védünk. Ha a családot olyan jogintézményként vesszük, amely a házastársakból és gyerekekből áll, akkor miért védi a jog az ezen kívül eső fölmenőket? Ez pont az ellen hat, hogy házasságot kössenek. Mert akkor miért ne lehetne élettársi kapcsolat? Én egyetértek azzal, hogy preferálni kell a házasság jogintézményét. Most két dolog van: csak a házastársat illeti meg a lakáshasználati, haszonélvezeti jog. Ha van gyerek, az elhunyt élettársát is az özvegyi jog. Az özvegyi haszonélvezeti jog azonban nem illeti meg az élettársat, ami viszont törvény által jár a házastársnak.
MN: A bejegyzett élettársi közösség - nyilván azért, mert nekik ott a házasság, ha akarják - különneműek között nem jöhet létre. Azonos neműeknél azonban csak akkor veszik figyelembe az életközösséget, ha az bejegyzett.
SZA: A különnemű élettársak hatósági bizonyítványt kérhetnek, ami rögzíti, hogy ezen és ezen a lakcímen, ennyi és ennyi idő óta együtt élnek. Elsősorban az idősebbek élnek e lehetőséggel. Nagy többségük valószínűleg azért, mert nem akarja elveszíteni az özvegyi nyugdíjat.
MN: A vagyonmegosztás szempontjából is lényeges lehet, mivel a jog automatikusan nem keletkeztet közöttük vagyonközösséget.
SZA: A hatósági bizonyítványt mint közokiratot annak megállapításakor el kell fogadni.
MN: Gyakori a bírósági lakásmegosztás?
SZA: Most jóval kevesebb, mert ugye a házastársak megvettek egy lakást, és az árának a többszörösét fizetik vissza a banknak. A megtakarításaik elúsztak. Azért sem tudják a másikat kifizetni, mert újabb bankkölcsönt sem tudnak felvenni.
MN: Nemritkán a közös terhet még évekig nyöghetik.
SZA: Rengeteg a negatív, tehát tartozásokkal terhelt vagyon, ahol az adósságokat kell megosztani. Sőt az is gyakran előjön bontóperekben, hogy valaki lízingel egy gépkocsit, amit ellopnak, de tovább kell fizetni a díjat. Van egy vagyontárgy, ami nem megfogható, és csak adósság terheli.
MN: A gyerekelhelyezésnél szerepet játszik, hogy egyik vagy másik szülő milyen anyagi helyzetben van?
SZA: Ritkán. A jog a pillanatnyi állapotot veszi figyelembe. Azt nem lehet szabályozni, hogy mi lesz. Csak azt, hogy mi van. Ezt különben a másik oldalról is meg lehet közelíteni. A jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanis sűrűn megesik, hogy az apa nem tud tartásdíjat fizetni. Nincs állása, csak munkanélküli-segélye, vagy az sem. Ha viszont hatóságilag, bíróság által tartásra kötelezett, és nem fizet, annak büntetőjogi következményei lehetnek. Azért szoktam tanácsolni férfi ügyfeleimnek, hogy akármilyen keveset is, de valamennyit próbáljanak fizetni minden hónapban, mert a szándékot, hogy akar a gyermekéről gondoskodni, jelezni kell.
MN: Még mindig ennyire nyilvánvaló, hogy válás után az anyánál helyezik el a gyereket?
SZA: Nem mindig az anya a jó vagy jobb szülő. Az én ügyfeleim közül már 40 százalékban az apáknak ítélik a gyereket. Az, hogy a statisztikák a másik irányba húznak, azért van, mert ha a szülők közösen állapodnak meg a gyermek elhelyezéséről, 95 százalékban az anyánál marad. Ha viszont perre mennek, és elkezdődik a vita, a nőknek alig van ma már nagyobb esélyük.
MN: Mennyit számít, mennyit számítson a gyerekek véleménye?
SZA: Az uniós szabályokhoz igazodunk ebben. Ugyanakkor eltérő a joggyakorlat az egyes országokban. Én ádáz ellensége vagyok annak, hogy a gyereket bíróságon meghallgassák. Gondolja el, hogy például a Markó utcában, a Pesti Központi Kerületi Bíróságon átmegy egy kisgyerek egy mágneses beléptetőkapun, utána föl, az emeletre, miközben az egyik szülőnek fogja a kezét. Fönt esetleg már ott ül a másik szülő. Az vagy odamegy, vagy nem a gyerekhez, aki meg nem tudja, mit csináljon. Ráadásul egy olyan folyosón van a tárgyalóterem, ahol rabokat kísérnek minimum vezetőszáron. Volt egy időszak, amikor szinte mindenki lábbilincset kapott, még Geréb Ágnes is. Megjegyzem, ez minősíthetetlen. A lábbilincs zaját negyvenévi ügyvédkedés után sem tudom megszokni. A gyerek ezt látja, megijed, azt hiheti, hogy őt ide be is zárhatják. Hol a biztonság, melyik szülő adja? Én ezt a helyzetet embertelennek tartom. A legtöbb országban családjogi bíróságok vannak.
MN: Ez kézenfekvő megoldás. Ha lennének nálunk is, akkor sem támogatná, hogy bíró is meghallgassa a gyereket?
SZA: Ha megvolnának ennek a tárgyi feltételei, ha kapnának a bírók ilyen képzést is. Egy pszichológusi vizsgálat órákig tart, tesztekkel, direkt, indirekt módszerekkel. Ez viszont egy direkt módszer.
MN: És ha adott esetben ügygondnokot rendelhetnek ki a gyerek mellé a meghallgatásakor?
SZA: Jó néhány szülő azzal kezdi: "Egyet nem akarok, hogy a gyereket meghallgassák." Amíg a peres felek elmondják a magukét a tárgyalóteremben, a gyerek - hivatalosan: tanúként - kint ül mondjuk a tanító nénivel vagy a keresztmamával a folyosón. Majd a bíróság, igen helyesen, kizavarja a szülőket és ügyvédjeiket, és a gyereket bekíséri valaki. Az lenne kívánatos, hogy legalább a bíróságon létrejöjjön a szülők közt valamilyen konszenzus ahelyett, hogy az egyik az egyik oldalon, a másik a másikon szidja jogi képviselőjének azt az elvetemült embert, akivel házasságot kötött, s akitől gyermeke van.
Mi készül?A tervezet szerint a családjogi törvény valószínűleg 2013-ban a valószínűleg hatályba lépő új polgári törvénykönyvbe olvad. A családjoghoz köthetően különös súlyt kapnának anyagi természetű szabályváltoztatások is. Ezt Vékás Lajos akadémikus, a kodifikációs szerkesztőbizottság vezetője úgy indokolta az origo.hu-nak adott interjújában, hogy "manapság egy házassági vagyonközösség bonyolult vagyontömeg, nem csupán egyetlen ingatlan, jobb esetben még egy autó, netán üdülő is, mint 30 évvel ezelőtt". Hanem "különböző társasági részesedésekről, értékpapírokról, befektetési jegyekről és sok minden másról is beszélhetünk a házassági vagyonjog kapcsán". Jelentősen módosulhatnak az özvegyi jogok is. Ha nem készült eltérő végrendelet, egy "gyermekrész" mindenképp jár majd a túlélő házastársnak, míg ha nincs öröklésre jogosult leszármazó, az elhunyt vagyona már nem egyedül az özvegyet illetné, hanem egy sorba kerülne az elhunytnak a szüleivel; és bár az özvegynek megmarad a haszonélvezeti joga, nem a teljes hagyatékra, hanem kizárólag arra az ingatlanra, amelyben együtt laktak. Élettársak változatlanul "közreműködésük arányában" részesülnek a javakból, és a törvény szerint nem örökölnek egymástól. Ám ha legalább tíz évig voltak együtt, vagy gyermekük született életközösségükből, az özvegyéhez hasonló jogok is megillethetik a túlélőt. A bejegyzett élettársak - e státuszra csak egynemű párok jogosultak - továbbra is a házastársakéval egyező szabályok szerint örökölnek. Egy jogszabályjavaslat - a gyermeki jogok védelmének szándékával - a kiskorú gyermekek bírósági meghallgatásának rendelkezésein is igazítana: intenzívebben, ugyanakkor "biztonságosabban" vonná be őket az ügyek, például a bontóperek folyamatába. |
