Egymásra mutogató hatóságok: gyermek- és családvédelem a végeken

A hárítás magasiskolája

Belpol

Az állami gondozottaknak járó otthonteremtési támogatásból vett egy lerobbant csanádpalotai házikót Alexandra. Az ingatlanvásárlásra a kijelölt utógondozó és az illetékes gyámhivatal is rábólintott. Most viszont újszülött kisfiával nem engedi visszaköltözni oda a helyi gyermekjóléti szolgálat.

 

„Tízéves koromig iszonyú szegénységben és egy szobában laktam apámmal, anyámmal és testvéreimmel Kaposváron, csak kályhával tudtunk fűteni, fürdőszobánk nem volt, hosszú éveken át lavórban mosakodtunk. Aztán elkerültünk a Békés megyei Szarvasra, ott még nagyobb gondok voltak, ezután emeltek ki a családból, anyám mellől, és kerültem állami gondozásba. Majdnem tíz évet töltöttem egy gyermekotthonban. Nincs egy éve, hogy tavaly nyáron, 19 évesen eljöttem onnan úgy, hogy szakács végzettséget szereztem. Akkor a párom, Bence szüleihez költöztünk Battonyára, ahol a házban sem víz, sem villany nem volt. Nagyon bonyolult és nehéz éven vagyunk túl, sok veszekedéssel, és onnan mindenképpen el kellett jönnünk. Az ottaniak tudták, hogy jogosult vagyok pénzre és ennek egy részét követelték tőlem, miközben már terhes voltam. De az állami gondozottaknak járó otthonteremtési támogatást nem adhattam oda Bence szüleinek, arra ezt nem lehet felhasználni” – mondta egy szuszra a most húszéves Tápai Alexandra, aki április végén egészséges fiúgyermeknek adott életet a hódmezővásárhelyi kórházban. Noel Milán az édesanyjával és apjával néhány napja a makói anyaotthonban él, mert a helyi gyermekjóléti szolgálat döntése értelmében nem mehettek vissza a kórházból a márciusban vásárolt csanádpalotai házukba – amely, mint kiderült, inkább romház.

„Egy bejelentésre mentünk ki a Csokonai utca 4. szám alá, s amikor láttuk, hogy milyen elképesztő körülmények uralkodnak ott, akkor olyan szakmai döntést hoztunk, hogy ide nem jöhet vissza a kismama és a most született gyermeke, mert az ingatlan alkalmatlan a számukra” – mondta a Narancsnak a Csanádpalotai Szociális Intézmény és Gyermekjóléti Szolgálat neve mellőzését kérő munkatársa. Ezt a döntést Bencével közölték, aki vitte a hírt a vásárhelyi kórházban lévő párjának. Egy gyors és szerencsésen végződött intézkedéssorozat eredményeként május 8-án a háromfős család a makói anyaotthonban kapott ideiglenesen szállást minimum fél, de lehet, hogy egy évre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.