Tényleg tendenciózusak a politikai közvélemény-kutatások?

Fecseg a felszín

Belpol

A NER-sajtó valóságos kampányt folytat a nem a saját hold­udvarba sorolt közvélemény-kutatók ellen. A közölt adatok „pontossága” azonban nem feltétlenül valamiféle ideológiai részrehajlás következménye.

 

Az európai parlamenti és az önkormányzati választások közeledtével meglehetős sűrűséggel látnak napvilágot a különböző aktuális politikai közvélemény-kutatások. Idén tavasszal is szembetűnő az a korábban is tapasztalt jelenség, hogy a mérési eredmények nem csupán idősoros (diakrón) metszetben térnek el egymástól, hanem néha a párhuzamosan publikált – bár nyilván különböző módon mért, illetve kalkulált (pláne kommunikált) – eredmények sincsenek feltétlenül köszönőviszonyban egymással. Lehet persze azt mondani, hogy a közvélemény-kutatás mindig csak az adott pillanat szempontjából releváns adatsor, amelyet kevéssé fog verifikálni egy hetekkel, pláne hónapokkal későbbi valós választási eredmény. Ezért aztán hosszabb idősorokban, az egyes mérési pontokon túlmutató tendenciákat is figyelembe véve lehet értelmezni a konzekvensen hasonló módszertannal végzett felméréseket – és még akkor sem biztos, hogy ezek „eltalálják” a pártoknak a majdani választáson produkált számait. A különböző mintavételi eljárásokkal, kérdezési módszertannal kapott, különböző szempontok szerint értékelt válaszokat pedig nem lehet minden további nélkül összevetni – és az sem feltétlenül szűri ki a különböző torzító hatású tendenciákat, ha átlagoljuk a hasonló időpontban kapott eredményeket.

Másnapos tünetek

A közvélemény-kutatók kérdőre vonása, erőteljes kritikája, súlyosabb esetben szakmai integritásuk kétségbe vonása amúgy nem újdonság, de ennek az igazi szezonja a választások után van. Különösen akkor, amikor szinte senki nem találta el a végeredményt – mint például 2022 tavaszán. Pedig a közvélemény-kutatók feladata nem a választások kimenetelének a megtippelése; hanem a többé-kevésbé szabályos időközönként elvégzett mélyfúrás, amelyekből a tendenciák figyelembevételével következtetéseket vonnak le a jövőre vonatkoztatva. Igen ám, de a politikai közvélemény-kutatások kezdetei (az 1930-as évek) óta rendre felmerül, hogy a publikált eredményeknek is hatása lehet a politikai folyamatokra. Már a 19. században megfogalmazták a bandwagon effect lényegét, azaz a valószínűsíthető győztes kilétének a publikálása nem csupán a saját korábbi szavazóit erősítik meg a majdani döntésben, de másokat is a várt nyertes táborába vonzanak. Amúgy nem csupán ez, hanem a felmérések sugallta tendencia is – például egy új erő üstökösszerű felemelkedése (aminek manapság Magyarországon is a tanúi vagyunk) – újabb támogatókat szerezhet egy-egy politikai mozgalomnak, akár a konkurens politikai mozgalmak táborából is átcsábítva választókat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.