Április végi felmondásomig három hónapot töltöttem a Vs.hu-nál. Előtte hét és fél évig a Kreatív média- és reklámpiaci szaklapnál dolgoztam, sokat foglalkoztam iparági korrupcióval és kormányzati befolyásolással. Láthattam, ahogyan az iparág elfogadhatatlan módszereket, vállalhatatlan szereplőket legitimál, a háttérben anyázó ügyvezető a konferenciákon kikkel ölelkezik nyilvánosan, és ebből egy kicsit elegem is lett. Nem terveztem, hogy ilyen hamar megint a médiapiacról fogok írni.
Ilyen háttérrel jogos a kérdés, hogy akkor miért nem volt problémám a Vs.hu-val? A lap tulajdonosa számomra a kezdetektől nyilvánvalóan Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás volt, bár utólag a kiadó tagadja, hogy valaha is lett volna neki köze hozzá. A finanszírozásról annyit mondtak, hogy állami és piaci hirdetésekből él a lap, a veszteségeket Szemerey a magánvagyonából pótolja. Az állami hirdetések nem tetszettek, de ezt a mai magyar piacon nagy lapnál már nem lehet kikerülni. Tetszett viszont, hogy van egy konzervatív üzletember, aki maga állja a cechet, és az is bejött, hogy ez az ember minden háttere ellenére pénzt tesz egy alapvetően liberális szemléletű, tisztességes szerkesztőségbe. Vagyis kifejezetten imponáló volt az a verzió, hogy konzervatívsága és politikai kötődése létére Szemerey nem a Miniszterelnökségi Értesítőt finanszírozza.
Április 22-én kitört a Magyar Nemzeti Bank és a Pallas-alapítványok botránya, máig tizennyolc ember mondott fel a lapnál. Érdekes volt megélni és kényszerűségből eltűrni, hogy ellenzéki és független lapok munkatársai hogyan mossák össze a tulajdonost és a szerkesztőséget, és eközben a jobboldali, kormányközeli lapok az elmélet és a gyakorlat közötti nyilvánvaló ellentmondás kimondásával hogyan védik meg az újságírókat is.
Szerkezetváltozás
A magyar médiában a külföldi tulajdon visszaszorulása százalékok nélkül is látható. Az utóbbi hat évben kivonult a WAZ a HVG-ből, a Pro7–Sat1 eladta a Tv2-t, elhagyta az országot a finn Sanoma, a svéd Modern Times Group (Metropol), a Deutsche Telekom pedig a magyar leányvállalaton keresztül értékesítette az Origót. Mindegyik vállalat tulajdonosa ma már egy-egy magyar üzletember.
| ||
Ezzel párhuzamosan 2015-től, Simicska Lajos kegyvesztetté válása után a kormánypárti média kiszélesítésének folyamata is elkezdődött. E kormányzati törekvésnek köszönhetően lett médiatulajdonos Habony Árpád tanácsadó, Andrew G. Vajna kormánybiztos és Garancsi István vállalkozó – mindhárman Orbán Viktor miniszterelnök közeli köréhez tartoznak. És e folyamat mellékágán Szemerey Tamás is médiavállalkozó lett.
A magyar tulajdon arányának növekedése, bár egybevág a miniszterelnök korábban hangoztatott álláspontjával, önmagában értéksemleges. De az mindig jelzés értékű, ha a külföldi tőke egy iparágból elkezd visszavonulni, főleg akkor, ha olyan tudás- és tőkeigényes, viszont az évek során egyre kockázatosabbá váló üzletről beszélünk, mint a média. Figyelembe kell venni azt is, hogy a magyar tulajdonhányad növekedésével együtt automatikusan együtt jár a tulajdonosok politikai kitettsége anélkül is, hogy bármilyen viszonyt feltételeznénk a kormányzattal. Ez nem újdonság; ha a rendszerváltás után a multinacionális kiadók igyekeztek minimum semleges, de inkább jó viszonyt kialakítani az aktuális kormányokkal, akkor nem csodálkozhatunk, ha a magyar tulajdonosok ezt még komolyabban veszik. Eddig egyetlen kormánnyal sem érte meg összerúgni a port. Viszont a kicsi magyar piac sajátossága, hogy a korábbi és az új magyar tulajdonosok egyéb – és akár jóval jövedelmezőbb – vállalkozásaik révén függenek az államtól, hiszen megrendeléseik egy része állami, s az állam általában is szívesen szabályozza a piacaikat.
Csak akarni kell
Eddig szándékosan nem írtam a jelenlegi kormányról, amely a fentebbi általános, és nemcsak a magyar médiapiacra érvényes keretrendszert nem finomítani, hanem idomítani akarja.
A magyar médiapiacról szóló elemzéseket gyakran éri az a vád, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítanak a kormányzati intézkedéseknek, és egyébként is minden lépés mögött magát a miniszterelnököt vagy Habony Árpádot látják. Emellett rendre felhozzák, hogy még mindig nagy az ellenzéki vagy független média, mindent le lehet írni, senkit nem vitt el még a rendőrség. A folyamatok dinamikája azonban azt mutatja, hogy az ellenzéki és független média mozgástere szűkül, miközben a kormányközeli médiaportfólió egyre nagyobb.
A Tv2 megszerzése Orbán Viktor vágyai szerint alakult. Az ember néha belepirul, amikor eszébe jut, hogy korábbi elemzéseiben azt írta, a kormányközeli médiaportfólióból igazából már csak egy országos kereskedelmi tévé és egy nagy általános hírszájt hiányzik – mintha ezzel ötleteket adott volna nekik, hogy milyen hiányt kell pótolniuk. Figyelemre méltó, ugyanakkor logikus, hogy ez a portfólió már nem egy üzletember, Simicska Lajos kezében van, hanem a miniszterelnökhöz a legvégsőkig lojális vállalkozók tulajdonában. Az Orbán-közeli média része ma a Liszkay Gábor és a dohányipari vállalkozó, Sánta János tulajdonolta Magyar Idők országos napilap, továbbá az újonnan indult rádió, a Karc FM. Habony Árpád miniszterelnöki tanácsadóé és a korábban Simicska emberének tartott Győri Tiboré a Modern Media Group, ami a Lokál nevű ingyenes heti- és napilapot adja ki (és a Lokal.hu-t), továbbá a 888.hu üzemeltetője. Andrew G. Vajna filmipari kormánybiztosé a Tv2 Csoport, amely további hat kábelcsatornát indít a már meglévő országos kereskedelmi tévé és eddigi kábeleik mellé. Vajnáé továbbá az egyelőre csak budapesti frekvencián sugárzó Rádió1. Emellett ott van Széles Gábor Magyar Hírlapja és Echo Tv-je is, a Pesti Srácok, számos blog, valamint a legújabb nagy igazolás, az Origo, amely a Vs.hu-t kiadó New Wave Production Kft. testvércégének, a New Wave Mediának az érdekeltsége, így végső soron Szemerey Tamás köréhez köthető. Ezek majdnem mindegyike az elmúlt két év szerzeményei. Az is kérdés, hogy hová sorolható ebben a térben a György Bence (a Tv2 egykori hírigazgatója) újdonsült Origo-főszerkesztő indította Faktor.hu, vagy az azt felvásároló, Ómolnár Miklós-féle Ripost című bulvárlap, amelyről egy időben az terjedt el, hogy Habonynak is van hozzá köze. A Figyelő című gazdasági és közéleti hetilap státusza egyelőre bizonytalan, egy ideig úgy volt, hogy mindenképpen a New Wave Media érdekeltségébe kerül, de most nagy a hallgatás körülötte. Ehhez még hozzá lehet venni a teljes közmédiát (erről lásd keretes írásunkat) és Garancsi István plakátcégét, az ESMA-t.
Így néz ki egyelőre az új kormányközeli médiabirodalom. Minden jel arra mutat, hogy még nőni fog. Vajna rádiója minden bizonnyal bejelentkezik majd az országos kereskedelmi rádiófrekvenciára. Alighanem azt is látják, hogy hiányzik innen egy nagy plakátcég is. Korábban volt olyan verzió, hogy Habony a Hungaroplakátot szemelte ki magának, de erről egy ideje nem hallani. És nincs egy sportnapilap sem, továbbá egyetlen megyei lap sem.
Simicska médiabirodalmához képest minőségi különbség, hogy ezt a médiaportfóliót már nem csupán közpénzből tartják fenn és próbálják nyereségessé tenni, de már a megszerzésük is többnyire közpénzből történt. A Tv2-re eddig közel 8 milliárd kölcsönt adott az állami Eximbank, az Origo felvásárlására a New Wave Media Kft.-nek 4,2 milliárdot a Magyar Nemzeti Bank által szanált és tulajdonolt MKB Bank. A Vs.hu mögött álló New Wave Productions Kft. egyszer kapott az MNB Növekedési Hitelprogramjából 500 milliós kölcsönt. Akármilyen lejáratúak is ezek a kölcsönök, nagyon kétséges, hogy valaha is vissza tudják majd fizetni a magyar államnak. És emellett természetesen nem dobták el a Simicska-modellt sem, amely a működtetést és a jövedelmezőséget állami és kormányzati hirdetéseken, szubvenciókon keresztül kívánja megoldani (lásd keretes írásunkat). Vagyis az új kormányközeli média mögött álló üzletemberek szinte semmilyen anyagi kockázatot nem voltak hajlandóak vállalni.
Mi ennek az értelme, már azon kívül, hogy a miniszterelnök saját, Simicskától független médiát akart építeni? Az Origo hírszájtnak naponta 561 ezer egyedi látogatója volt a DKT áprilisi jelentése szerint, ezzel pedig továbbra is a legnagyobb híroldal, igaz, az Index a Velvettel és a Blog.hu-val már nagyon veri az Origót. A Tv2-re naponta kétmillió ember kapcsol. A Lokált jelenleg heti 500 ezer példányban terjesztik ingyenesen. Vajna rádióadója még nem indult el, hallgatottsága a budapesti frekvencián napi 60-80 ezres lehet majd a 15 évnél idősebb korosztályban. A Magyar Hírlap és a Magyar Idők vásárolt példányszámairól nincsenek információk, ketten együtt összesen 7-8000 példányban mehetnek el naponta. A Vs.hu napi átlagos egyedi látogatószáma 80-100 ezer körül alakult az utóbbi időben. A köztévék és a közrádiók napi átlagos elérése 4 millió lehet.
Ennyi idő alatt ezt közpénzből összehozni nem rossz teljesítmény, bár a keresztfogyasztásról és a közönség összetételéről nem tudunk semmit. S ez még egészen biztosan nem felel meg az Orbán által kívánatosnak tartott „médiaegyensúlynak”. Ne feledjük, mindezt úgy tudták végigtolni másfél év alatt, hogy a médiapiac elvben ellenérdekelt szereplőinek semmiféle érdemi reakciója nem volt rá.
Mindig ellenzékben
A miniszterelnök és Simicska Lajos tavaly év eleji hisztérikus szakítása után az volt az egyik legfontosabb kérdés, hogy Simicska és üzlettársa, Fonyó Károly az addig közpénzből termelt nyereségéből milyen médiát akar majd finanszírozni, hiszen az állami források elapadtak. Az orbánisták kivonulása után a Magyar Nemzet tisztességes napilap lett, a Class FM-ből és a Lánchíd Rádióból nem ömlik a kormányzati hírpropaganda, a Hír Tv normális és nézhető infotévé lett, a Metropol maradt olyan semleges, amilyen volt, a Heti Válaszban valamivel több a kormánykritikus cikk.
Csakhogy mindössze két piaci szempontból is értékes termék van ebben a portfólióban. Ősszel lejár a Class FM frekvenciája, és nem lesz meglepetés, ha Vajna rádiója nyeri majd meg az egyetlen országos kereskedelmi frekvenciát. (Lapzártánk idején érkezett: Simicska Lajos eladta a Class FM-et – a szerk.) A Metropollal hadakozik a főváros, helyére Habony napilapizált Lokálja nyomul be a BKV területein. Bár a plakátcégekről eddig nem volt szó, de a Mahir Citypostert is ki akarja szórni a főváros a területéről. Egyedül az ország második legnagyobb plakátcége, a Publimont érezheti most még piaci szempontból biztonságban magát, hiszen a JCDecaux-hoz és máshová migrált állami hirdetések helyére a plakáthelyszűke miatt visszajöhetnek a kereskedelmi hirdetések.
Az így megmaradt portfóliót azonban nagyon nehéz fenntartani hosszú távon, mert még a keresztfinanszírozás lehetőségei is elapadnak. Bár Simicska az ország egyik leggazdagabb oligarchája, jelen pillanatban vesztésre áll a kormánnyal és a piaccal szemben is.
Nagybefektetők
A nagyobb független vagy ellenzéki szerkesztőségeket fenntartó tulajdonosokról egyre nehezebb azt mondani, hogy ők maguk az állami hirdetésektől és egyéb üzleteik miatt függetlenek lennének.
Az már a megalakulásakor is biztos volt, hogy a Nemzeti Kommunikációs Hivatal, mint az állami hirdetések elosztásáért is felelős, a Miniszterelnökség alá tartozó szerv a hirdetéseket bunkósbotként használhatja majd, ha egy-egy médiaterméket jutalmazni vagy büntetni akar. Nincs abban a helyzetben a magyar médiapiac, hogy az állami hirdetésekről nagyvonalúan lemondjon, ez pedig önmagában is egyezkedésekre késztetheti a tulajdonosokat és a lapokat. Ez soha sem történik látványos módon, inkább abban a formában, hogy bizonyos témák fokozatosan lekerülnek az agendáról, vagy egyes politikusokról nem írnak a lapok. Van ilyen Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban is, s mindig az az érv, hogy egy plurális médiapiacon ezek a játszmák kiegyenlítődnek. A Telekom botrányairól nem írt soha az Origo (és minden Telekomról szóló hír alatt ott szerepelt a disclaimer), az FHB és a takarékszövetkezetek ügyeiről nem írt az Index, az MNB-ről pedig nem írt rosszat a Vs.hu. Egy sokszínű médiapiacon ezek nem jó, de belátható helyzetek, mert mások viszont írnak róla.
Viszont a magyar ellenzéki vagy független média tulajdonosainak egyre szűkebb a mozgástere, és egyre fogyatkoznak a taktikai lehetőségeik. Bár lényegében a kormány bármelyik iparágban dönthet úgy, hogy az addigi szereplők helyett másokat hoz helyzetbe, a második legnagyobb hírszájt, az Index tulajdonosa, Spéder Zoltán az FHB, a Magyar Posta és a takarékszövetkezetek miatt talán a leginkább fogható üzletember, mivel új bizniszeihez a kormány jóváhagyása nélkül nem juthatott volna. Bár bizonyíthatatlan, de érdekes és több forrásból is hallott feltételezés szerint Spéder Zoltán a Népszabadságot is kiadó Mediaworks kiadóval védené meg az Indexet a kormányzati nyomástól. A terjedő, és egyáltalán nem elképzelhetetlen verzió szerint a Mediaworks mögött nem a Vienna Capital Partners befektetőcég alapító-tulajdonosa, Heinrich Pecina áll, hanem maga Spéder Zoltán. Vagy legalábbis Spéder jelentős tőkeinjekciót rakott az FHB-n keresztül a médiacégbe, és a vállalat vezérigazgatója, Rónai Balázs is a CEMP-től jött Mihók Attila távozása után. A Mediaworks egészen mostanáig kisebb cégekből állt, amit most egyetlen zrt.-vé vonnak össze: az elmélet szerint azért, hogy amikor Orbán valamelyik vállalkozója bejelentkezik a nagyon vágyott Nemzeti Sportért és a megyei napilapokért, akkor ezeket ne tudja külön kiszemezni, hanem kénytelen legyen a teljes kiadót megvenni. Több kormányzati és médiapiaci forrásból is az árad ugyanis, hogy a 2018-as választásokra ráfordulva az Index lenne a legfontosabb kilövendő célpont, és erre Spéder valamelyik államtól függő üzletét használnák zsarolási alapként – viszont cserébe fel lehetne kínálni a Mediaworksöt. Egy kiegészítő spekuláció szerint a Mediaworks portfóliójából a Népszabadságot a Brit Média csoport vihetné – ez az a cég, amely szinte a semmiből tűnt elő egy éve, s részesedést vásárolt az ATV-ben, a 168 Órában és a Klubrádióban. (Egyelőre ezek csak kisebb részesedések, viszont a korábban tv2-s és viasatos, későbbi rabbi Megyeri András Jonatán által vezetett cégnek erős kötődései vannak a Köves Slomó-féle konzervatív Chabad–EMIH-hez, amely mindig igyekezett baráti viszonyt ápolni az Orbán-kormánnyal.)
A másik nagy, ellenzéki hangú médiát is tulajdonló üzletember Varga Zoltán. Övé a Nők Lapja, az ország harmadik legnagyobb látogatottságú hírszájtja, a 24.hu, továbbá a Startlap és a Hírkereső aggregátorok. Varga korábban már összerúgta a port a kormánnyal, mert jövedelmező mobilparkolási üzlete, az Első Mobilfizetés Elszámoló Zrt. lényegében tönkrement az állami Nemzeti Mobilfizetési Zrt. piacmonopolizálásával. Emellett a kormánypárti 888.hu nemrég kilövési engedélyre utaló, személyeskedő „portrét” közölt róla – mintha csak Soros Györgyről írták volna. Spéderben és Vargában az is közös, hogy érintettek a Panama-aktákként elhíresült offshore-botrányban. Ez is elég jó alap arra, hogy a kormányoldal kikezdje őket.
| Jobb számok a közmédiában A közmédiát a második Orbán-kormány a megválasztása után rövid időn belül kormánymédiává alakította. A 80,5 milliárd forintból működő (ez nagyjából a két országos kereskedelmi tévé és a három legnagyobb lapkiadó éves árbevétele összesen) Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) jelenleg hat tévécsatornával (M1, M2, M3, Duna, Duna World, M4 Sport), hat rádióadóval (Kossuth, Bartók, Petőfi, Dankó, Parlamenti Rádióadó), a fél magyar médiát kiszolgáló Magyar Távirati Irodával és a Híradó.hu hírszájttal, illetve blogokkal működik. A közmédia fazonírozása érdekében előbb 2012-ben volt egy jelentős arculatváltás, majd 2015 tavaszán egy teljes stratégiai átstrukturálás, melynek legfontosabb eleme az M1-nek a Hír Tv-hez hasonló hírcsatornává átalakítása volt. Nem véletlen, hogy a Simicska-birodalomból a G-nap után többen az állami hírtévéhez szegődtek. Bár a nézettségi számok annyira nem jók, meg kell jegyezni, hogy az új országos főadónak kinevezett Duna Tv számai javulnak, főleg a teljes lakosság körében. A Nielsen adatai szerint egy éve a 19. héten az M1 közönségaránya a kereskedelmi (19–49) korosztályban 1,2, míg a teljes lakosság körében 2,3 százalék volt fő műsoridőben, és egész nap sem volt sokkal jobb. A legfrissebb Nielsen-adatok szerint viszont a Duna Tv már 5,1 és 9 százalékot tud hozni ugyanebben az összehasonlításban fő műsoridőben, és 3,8, illetve 7,7 százalékot a teljes napon. A korábbi havi adatok nem mutatnak trendszerűséget, vagyis akkor alacsonyabbak voltak a Duna számai, de még így is nagyobbak, mint az M1-nek. A teljes közszolgálati csatornaportfólió közönségaránya is jön fel. A Nielsen idei első negyedéves jelentésében a tavalyi 14,8 százalékos közönségaránnyal szemben már 17,3 százalékot hoznak a közcsatornák a teljes lakosság körében, miközben az országos kereskedelmi tévék közönségaránya csökkent. A Kossuth rádió napi átlagos elérése (ennyien tekertek rá a 15 évnél idősebb korosztályból) a TNS-Hoffmann/Mediameter legutóbbi februári hallgatottsági adatai szerint 1,5 millió ember volt, a Petőfié 902 ezer. A Híradó.hu-ra áprilisban naponta átlagban 65 ezren kattintottak. |
| A Simicska-modell A 2010-es választási győzelem után a valamilyen módon Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó médiacégek legfontosabb bevételi forrásai az állami hirdetések voltak. Noha a médiabirodalom nem teljes egészében élt csak állami hirdetésekből, de nyereségességük egészen biztosan innen származott. A Kreatív 2015. februári Hogyan működött Orbán és Simicska médiabirodalma című cikke az előző kormányzati ciklusra közel 20 milliárdos profitot számolt a Simicskához köthető médiaportfóliónál, átlagosan évi 20,5 százalékos árbevétel-arányos eredménnyel, amely kiugrónak számít nem csak a magyar, de a nemzetközi médiapiacokon is. Már a G-nap előtt a Simicska-médiacégek vezetése többször megjegyezte, hogy elapadtak az állami hirdetések, a Világgazdaság szerint 77 százalékkal kevesebb állami hirdetésük volt tavaly, mint az azt megelőző évben. Viszont nem csak szemmel látható, hogy az állami cégek és a kormány ezeket a forrásokat az új kormányközeli médiabirodalom finanszírozására allokálja a most Rogán Antal felügyelete alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül. A Magyar Narancs Szex és propaganda című cikke (az idei 9. számunkban) csak a Habony-féle Modern Media Groupnál 2015 nyara és 2016 márciusa között közel egymilliárd forintnyi állami hirdetést számolt össze a piacilag teljesen értelmezhetetlen Lokálban, a Lokal.hu-n és a 888.hu-n 2015. nyári indulásuk óta, miközben kereskedelmi hirdetés aligha kopogtatott náluk. (Februárban az Átlátszó még csak több százmillióról írt.) A Mérték Médiaelemző Műhely márciusi, Kereskedelmi tévé állami segítséggel című, a Kantar Media adatait használó elemzésében a Vajna tulajdonába kerülő Tv2-ről azt írta, hogy 2015-ben az összes listaáras állami hirdetés 18,3 százaléka ment a csatornához, miközben a Duna Tv és az M1 is összesen 9,5 százalékkal részesült az állami reklámtortából, legnagyobb hirdetője pedig a Miniszterelnökség volt a kormányzati kampányokkal. Ez szintén Rogán Antal fennhatósága, de a megbízásokra még közbeszerzést sem írt ki a Miniszterelnökség, mivel azokat nem az NKH intézi. Nyilván a Magyar Időkben is futottak kormányzati kampányok és állami hirdetések, s mindjárt indulása után a Faktor.hu-n is voltak kormányzati hirdetések látogatottsági adatok nélkül is, de még a Pesti Srácokon is futnak kormányzati kampányok és megrendelésre készülő kormányzati és minisztériumi cikkek. |
