Magyar Narancs: A norvég civil alapos pályázatok ügyében hűtlen kezelés gyanújával nyomoz a rendőrség, a feljelentő Tényi István, az V. kerületi Fidesz tagja volt. Ennek a feljelentésnek van köze az ön korábbi nyilatkozatához, miszerint a kormány is büntetőfeljelentést fontolgat?
Csepreghy Nándor: Ismerhetné annyira a kormányt, hogy tudja, nem szoktunk mások mögé bújni. Ha lesz olyan információ a birtokunkban, amely ezt megalapozza, akkor büntetőfeljelentést teszünk. Politikai kezdeményezésünk arra vonatkozik, hogy tisztává tegyünk egy finanszírozási rendszert, amelyből az látszik, hogy nem civil szervezeteket, hanem politikai tevékenységet finanszíroznak civil forrásokon keresztül Magyarországon. Semmi köze nincs a kormánynak ahhoz, hogy önjelölt Don Quijoték erre – nem tudom, hogy mennyire megalapozottan – rácsatlakoznak. Soha nem kért a kormány ilyen segítséget, nem élt, és nem is fog élni ilyen eszközökkel.
MN: Egyeztetés sem volt a kormány és Tényi István között?
CSN: Nem ismerem az urat, az égvilágon semmilyen összefüggés nincs a két ügy között. Azt az állításomat fenntartom, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálatának lezárultát követően a kormánynál lévő dokumentumok, illetve az Ernst & Young jelentése megalapozhat egy büntetőfeljelentést a norvég civil alappal kapcsolatban. A Kehi vizsgálata zajlik, a miniszter úr arról tájékoztatott, hogy a részjelentések alapján a feljelentés megállhat. A vizsgálat várhatóan szeptember második felében fejeződik be.
MN: Az ön június végi sajtótájékoztatója, a feljelentés belengetése óta tárgyaltak a norvég féllel?
CSN: Levélváltások voltak, érdemi előrelépés nélkül. Kezdetben két egymástól független ügynek tűnt a civil alapok és az állam által kezelt 9 programterület kérdése. Lázár János azt kérte, hogy a teljes programot függesszük fel, és a civil alap kérdéseinek rendezése után indítsuk újra. A norvégok erre – annak ismeretében, hogy a kormány átalakította a fejlesztéspolitika intézményrendszerét – az állami programterületeket függesztették fel, és kifejezetten hangsúlyozták, hogy a két ügynek nincs köze egymáshoz. Mi akceptáltuk a norvégok intézményrendszeri kérését, visszahoztuk a Miniszterelnökségre azokat a szervezeti egységeket, amelyeket korábban a Széchenyi Programirodához telepítettünk, megjelent az erről szóló kormányrendelet. De most már az a norvég álláspont, hogy ha a kormány nem függeszti fel a Kehi-vizsgálatot, akkor nincs miről tárgyalnunk. Tehát mégis összekapcsolták a két ügyet egymással.
MN: Vagy egymástól független két szerződésszegésnek tekintik az intézményrendszeri átalakítást és a Kehi-vizsgálatot, ami szerintük jogtalan.
CSN: Bármi lehet, gondolom, a norvég álláspontot nem nekem kell ismertetnem, azt majd elmondják a norvégok vagy az önmagukat civileknek nevező civilek. A kormány mindenesetre végig fogja vinni a vizsgálatot, és sajnálattal, de tudomásul vesszük, hogy a norvég fél addig nem hajlandó tárgyalni a másik 9 programterületről sem.
MN: Az egész norvég finanszírozási mechanizmus a donor országok és az Európai Bizottság közötti szerződésen alapul. Nem tudott volna a magyar kormány európai bírói fórumokhoz fordulni a kérdés rendezésének érdekében?
CSN: Azon az állásponton vagyunk, hogy ezt a konfliktust a két félnek kell rendeznie. A nemzetközi egyezményünk arról szól, hogy ez a pénz nem karitatív adomány, ennek fejében jöhetnek be mindenféle könnyítéssel a norvég termékek az EU-s piacra. Ez nem kicsinyíti a norvég kormány nagyvonalúságát és jó szándékát, de látni kell, hogy ha csak egy kicsi, 10 milliós piaccal is, Magyarország ellentételezi ezeket a forrásokat. Ez tulajdonképpen egy üzleti megállapodás, ahol azt látjuk, hogy a forrásokat nem a kormány által aláírt célok mentén használják fel. Ha a norvég kormány a magukat civil szervezetnek valló, de láthatóan politikai tevékenységet végző szervezetek finanszírozását szeretné magára vállalni, akkor kössön velük személyesen pénzügyi megállapodást. A kormánynak ebben az esetben nem kellene vizsgálnia, hogy a nemzetközi szerződés értelmében a teljes civil szektor finanszírozására használják-e a pénzeket, vagy egy-egy körülhatárolható csoportot segítenek.
MN: Amikor a magyar kormány 2011 októberében aláírta a nemzetközi szerződést, nem volt tudatában annak, hogy a civil program lebonyolításáért felelős brüsszeli iroda olyan szűkebb célokat határoz majd meg, mint a demokrácia erősítése?
CSN: Bocsánat, nem ezzel van probléma. Értem, hogy a balliberális sajtó erre szeret hivatkozni, de ez a tények súlyos összemosása egy olyan politikai intézkedéssel, amely erkölcsi alapon valóban megkérdőjelezhető lenne. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a pénzek nem a civil szektort – adott esetben a demokrácia erősítését, az emberi jogok megismertetését – finanszírozzák, hanem a kormány ellen szervezett politikai tüntetéseket, a pártok szatellit szervezeteit. Az értékekkel a kormány egyetért, és azt is legitimnek tekintjük, ha civilek a kormány bizonyos intézkedése ellen tüntetést szerveznek. De itt egy jól körülhatárolható kedvezményezetti körről van szó, csak a kormányzat elleni protestmagatartást finanszírozzák. Senki nem beszél arról, hogy ugyanazok a szervezetek döntenek a források elosztásáról, akik utána felhasználják ezeket. A Roma Sajtóközpont például több tízezer eurót kap a működésére, miközben vezető tisztségviselőjük részt vesz a pályázatok értékelésében.
MN: Túl azon, hogy a pályázatokat felügyelő Ökotárs Alapítvány szerint senki nem bírált olyan projektet, amelyben érintett, a nemzetközi szerződés mely pontja zárja ki, hogy pályázók üljenek a kuratóriumban?
CSN: Nem az zárja ki. De ha Gipsz Jakab kormányzati alkalmazott EU-s forrásokat oszt, a felesége pedig több tízezer eurót nyer, abból a Magyar Narancs milyen cikket írna, milyen következtetéseket vonna le?
MN: Büntetőfeljelentésnek akkor van helye, ha jogszabály sérült.
CSN: Értem, tehát önök vagy az átlátszó.hu nem a gyanúra hivatkozva, hanem konkrét bizonyítékok ismeretében írnak ilyeneket a kormánnyal szemben. Minden cikk, ami az Átlátszón megjelenik, megalapozott büntetőfeljelentést tenne lehetővé? Ha erkölcsi magaslatokról kezdünk beszélni, akkor ne alkalmazzunk kettős mércét.
MN: Nem biztos, hogy a sajtó és a kormány feladata ugyanaz, de lépjünk túl ezen. Van tudomásuk olyan szervezetről, mely az említett területeken kiemelkedő projektet nyújtott be, mégsem kapott támogatást?
CSN: Nem ez a kérdés. 4 milliárd forint érkezik Magyarországra a norvég civil alapon keresztül, az összeg harmadán tizenhárman osztoznak, a maradékból nagyjából 100-120 szervezet részesül, és több ezer szervezetet folyamatosan kizárnak a körből. Ők a magyar kormánynál protestálnak, hiszen a nemzetközi szerződés aláírójának van lehetősége kifejezni az aggályait. Ezt miniszteri, államtitkári, helyettes államtitkári szinten is megtettük, semmilyen reakció nem érkezett. Most pedig felszólít a norvég kormány, hogy fejezzük be a vizsgálatot, mert majd ők maguk átvilágítják a rendszert. Miközben az európai értékek megsértéséről beszélnek, egy egyenrangú partner megkereséseit még egy látszatvizsgálat erejéig sem vették komolyan.
MN: Ön is tudja, hogy az előző ciklus kifizetéseit részletesen vizsgálták, a kormány is erre a jelentésre hivatkozik.
CSN: Hogyne, de 2012 óta eltelt két év. Nem tudom, mivel vádolná a Magyar Narancs a kormányt, ha egy két éve folyamatosan jelzett kritikára a füle botját sem mozdítaná.
MN: Kifejezetten kérték a norvégoktól, hogy legyen ilyen vizsgálat?
CSN: 2012-ben Navracsics Tibor közigazgatási miniszterként írt a norvég kormánynak, itt az volt a kérdés, hogy az Ökotárs Alapítvány kiválasztása mennyire volt szabályos. Aztán a civil ügyek kezelése az Emmihez került, ott ugyancsak államtitkári és helyettes államtitkári szinten voltak jelzések, minden reakció nélkül. A civilek azzal védekeznek, hogy a kormány megfigyelőként részt vesz a bírálóbizottság ülésein, ami azért csúsztatás, mert a megfigyelők magukba a dokumentumokba nem tekinthetnek bele. Arra hivatkoznak, hogy a bírálók szuverenitását és függetlenségét sértené, ha a nagy nyilvánosság megismerné őket. Ugyanazok a szervezetek mondják ezt, akik a kormányon mindig a lehető legnagyobb transzparenciát kérik számon.
MN: Mi lesz a kormány következő lépése? Várják a Kehi-vizsgálat eredményét?
CSN: Igen, a vizsgálat után lesz egy új helyzet, akkor lehet leülni. Ettől függetlenül megléptük azt, amit a norvég félnek megígértünk, a 9 programterület kezelése visszakerül a Miniszterelnökségre, az átadás-átvétel záró időpontja augusztus 31. lesz.
MN: Ezt a 9 területet – 36 milliárdos keretösszeggel – a felfüggesztés ellenére előfinanszírozza az állam. De ez azért nem ennyire egyszerű, több területen kötelező együttműködni donor országbeli partnerekkel. Úgy tudom, a kutatási együttműködések programterülete jókora csúszásban van, azt pedig a Heti Válasz írta meg, hogy a veszélyeztetett gyermekekre fókuszáló projektek sem haladnak a kellő ütemben.
CSN: Ha van konkrét kérdése, szívesen utánanézek, hogy valamely terület abszorpciós számai hogy állnak, de a vitás helyzet sem a kiírásokat, sem a kifizetéseket nem befolyásolhatja. Ahol a donorok támogatása is kell, ott lehet fennakadás, de ahhoz képest, hogy másfél éves csúszással indult a programidőszak, időarányosan nem állunk rosszul. Az előző időszakot 98 százalékos abszorpcióval zártuk, ezt biztosan tudjuk tartani a mostani ciklusban is.
MN: Gondolkodik arról a kormány, hogy a következő ciklusra más feltételekkel, esetleg egyáltalán nem kötnek szerződést?
CSN: A Kehi-vizsgálat mindenki számára egyértelmű helyzetet fog jelenteni, a tapasztalatokat szerintem nem hagyhatjuk figyelmen kívül a következő ciklus szerződésének megkötésekor. De konkrét döntés még nincsen, most a jelen ciklus forrásvesztés nélküli lezárásával foglalkozunk. Természetesen megtehetnénk, hogy nem kötünk szerződést, de a magyar érdekek figyelembevételével addig fogunk tárgyalni, amíg ki nem harcoljuk a megfelelő feltételeket. (A norvégok és a magyar kormány vitájáról korábban lásd: Ha megdobnak pénzzel, Magyar Narancs, 2014. június 19.)
MN: Friss hír, hogy 25,8 milliárd forint érkezett az Európai Bizottságtól olyan számlákra, amelyeket április 15. utáni projektekre adtak le. Ezek a számlák sokáig itthon maradtak, mivel Brüsszel vizsgálja az intézményrendszer átalakításait. Ez a 25,8 milliárd mekkora hányada a leadott számlatömegnek, és miért pont ezeket fizették ki?
CSN: Nagyjából 300 milliárdnyi számlatételt küldtünk ki, ennek közel 10 százalékát fizették ki, arról a magyar félnek nincs információja, hogy miért pont ezeket. De azt gondolom, hogy a bizottság határidőn belül teljesíteni fogja a fennmaradó részt is. Nem igazolódtak be a kormány opponenseinek félelmei, nincs kifizetési probléma.
MN: A vizsgálat még nem zárult le a bizottság szerint.
CSN: Ezt én sem mondtam, de a kifizetés megindulása arra enged következtetni, hogy nincsen gond az intézményrendszerrel. Lement négy helyszíni vizsgálat, kettőt az Európai Támogatásokat Auditáló Főigazgatóság (EUTAF), kettőt a bizottság folytatott, a két EUTAF-os jelentés egyetlen olyan megállapítást sem tartalmaz, amelyből arra kellene következtetnünk, hogy nem fogják elfogadni az új intézményrendszert.
MN: Gyakran hivatkoznak arra, hogy a korábbi rendszerre panaszkodtak a pályázók. Mondana egy-két példát konkrét problémákra?
CSN: A Bajnai Gordon által 2007-ben felépített Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) lényegében függetlenítette a minisztériumok érdekérvényesítő potenciáljától az uniós források felhasználását. Ez egy hibás döntés volt, ami arra utalhat, hogy a kormánynak nem volt világos fejlesztéspolitikai koncepciója, nem érvényesült gazdasági fókusz a fejlesztésekben.
A teljes GDP 3 százalékát fordítjuk gazdaságfejlesztésre, ennek 95 százaléka EU-s forrás. Ha egy kormányzat nem tudja eldönteni, hogy melyik gazdasági szegmenstől várja a gazdaság hosszú távú növekedési pályára állítását, és ezt nem érvényesíti az EU-s források lehívásában, akkor soha az életben nem fog független gazdaságpolitikát működtetni. Ma világos vízióval rendelkezünk: a teljes forrásmennyiség 60 százalékát munkahelyteremtő beruházásokhoz csoportosítjuk, csökkentjük az állam által felhasznált források mennyiségét, és meghatározunk kiemelten támogatandó szektorokat. Az előző időszakban azt mondta egy kiírás, hogy munkahelyet kell teremteni, de ennek konkrétumait már a pályázónak kellett kitalálnia. Így az adminisztratív terhek nem a kiírói, hanem a pályázói oldalon sűrűsödtek. Most ezt megfordítjuk, és fókuszált pályázataink lesznek, mondjuk autóipari beszállítóknak ilyen és ilyen gépsorokra. A pályázati kiírások sokkal komplexebbek lesznek, mint eddig, cserébe nem több száz oldalas pályázatokat kell írni, nem kell külön erre szakosodott cégektől segítséget kérni.
MN: Ehhez miért kellett megszüntetni az NFÜ-t és az úgynevezett közreműködő szervezeteket?
CSN: Az NFÜ megszüntetése nem erről szólt, hanem arról, hogy a szakminisztériumok felelnek egy-egy ágazati stratégia végrehajtásáért, de nem rendelkeztek azokkal a forrásokkal, amelyek a területeik fejlesztéseit biztosíthatták. Visszás helyzet volt, hogy az egészségügyért felelős miniszternek kellett biztosítania az állami kórházak működését, miközben nem rendelkezett afelett, hogy milyen pályázatokat írnak ki a területen. Az NFÜ-nek eközben semmi más feladata nem volt, mint az EU-s források lehívása, ezért a ciklus végéhez közeledve egyre inkább az vált döntő szemponttá, hogy minél gyorsabban ki lehessen írni a pályázatokat. Megnézték, hogy milyen kiírások termelték a leggyorsabban a számlákat, és itt jelentettek meg újabb kiírásokat, még ha ez szakmailag nem is volt indokolt. Ha a szakpolitikát és a fejlesztéspolitikát elválasztjuk egymástól, óhatatlanul kialakulnak ilyen érdekellentétek. Most annyi történt, hogy az NFÜ-ben dolgozó apparátusok beépültek a minisztériumokba, a szakpolitikai és fejlesztéspolitikai döntések így egy kézben összpontosulnak.
MN: És mi a helyzet a közreműködő szervezetekkel, amelyek megszüntetésével végül problémája volt Brüsszelnek?
CSN: Értem, hogy a kormánnyal alapvetően kritikus médiumok ezt problémaként szeretnék beállítani, de arról nem mi tehetünk, hogy a bizottság csak már működő intézményrendszert tud akkreditálni. Bizottsági logika alapján januárban megkezdődött az NFÜ-apparátus integrálásának vizsgálata, április 15-én ugyanez történt a közreműködő szervezetekkel. Korábban, ha a pályázók kiírási problémák miatt a közreműködő szervezethez fordultak, a közreműködő szervezet mindig az NFÜ-re mutogatott, az NFÜ arra hivatkozott, hogy a minisztériummal egyeztetett, majd amikor visszaért az információ a közreműködő szervezethez, már annyi ideje húzódott a válaszadás, hogy a konstrukció beadási határideje is lejárhatott. Most öt szereplő helyett kettő maradt a játéktéren, mindannyian közvetlen kapcsolatban állnak egymással. Azt elismerjük, hogy a minisztériumban nem lehet olyan bérezési viszonyokat kialakítani, mint a korábbi szervezeteknél, majd ha 3-400 ezer forint lesz az átlagfizetés Magyarországon, akkor kereshet egy EU-s forrásokat kezelő kormányzati tisztségviselő is millió forint felett. Igazságos, hogy csak azért, mert valaki EU-s forrásokat kezel, háromszor annyit keres, mint az ugyanolyan munkát hazai forrásokkal végző minisztériumi alkalmazott?
MN: A fizetésekkel is problémája volt Brüsszelnek?
CSN: A bizottságnak két szempontja volt: a humán kapacitás átmentése a minisztériumokba és a javadalmazási viszonyok fenntartása. Mi tudomásul vettük, hogy egyes emberek nem tudják elfogadni, hogy ennyivel csökken a fizetésük, ez egy szükséges rossz, amit meg kellett lépnie a kormánynak. Ami rugalmasságot meg lehetett teremteni a bérezésben, azt megteremtettük, ezért elfogadható mértékű a fluktuáció a közreműködő szervezetek és az irányító hatóság tekintetében is.
MN: A korrupciós kockázatot nem növeli, hogy egy kézbe került a pályázatok kiírása és elbírálása?
CSN: Az előző rendszerben is egy kézben volt, az NFÜ írta ki a pályázatokat, és az irányító hatóság vezetője hozta meg a támogatói döntéseket. A közreműködő szervezet csak végrehajtotta az irányító hatóság döntéseit: meghozott támogatói szerződéseket kötött, befogadta a beérkezett pályázatokat, és felterjesztette őket az NFÜ-nek döntésre. Az egész rendszert egy úgynevezett monitoring bizottság ellenőrzi, amely az Európai Bizottság, társadalmi szervezetek és a kormány képviselőiből áll.
MN: Az Európai Bizottság felfüggesztette és vizsgálja az útépítési pályázatokat is. Itt milyen lépésekre készül a kormány?
CSN: Érdemes megjegyezni, hogy még a DK-s Molnár Csaba is úgy nyilatkozott, hogy ebben a vitában a bizottságnak nincs igaza. Magyarország 2007 óta úgy tesz eleget az aszfalt beépítéskori hőfokára vonatkozó EU-s szabványnak, hogy 50 km-en belüli aszfaltkeverő telepet állít a pályázás feltételéül. Csak 2013-ban mondta azt a bizottság, hogy ez a megkötés kizárja a külföldi tulajdonban lévő mobil aszfaltkeverő telepeket. Ha nem 2013–2014 fordulóján lennénk, a magyar kormány elmenne a bíróságra, de erre most nincs elég időnk a ciklus befejezéséig. Ezért azt kértük a bizottságtól, vizsgálja meg projektenként, hogy a kiírói vagy a kivitelezői oldalon volt a szabálytalanság. Ez a vita a bizottság nyári szünete után néhány héten belül lezárul, ha az bizonyosodik be, hogy az útépítő cégek is hibáztak, akkor a szankció megfizetéséből is ki kell venniük a részüket.
MN: Igaz, hogy Lázár János lehúzta a budapesti közlekedési projekteket az EU-s fejlesztések listájáról?
CSN: Olyan szalagcím nem létezik, hogy Lázár János felírta a vidéki projekteket a listára? Ezek az újságcikkek azt mutatják, hogy egy-egy sértett cég vagy magánszemély elmond egy újságírónak valamit, amit az tényszerűnek fogad el. A közlekedésfejlesztésre is használható kohéziós alap a következő periódusban 1800 milliárdot hoz Magyarországra, de ebből kell megoldani az összes derogációs kötelezettséget (ivóvíz-, szennyvíz- és hulladékellátási kötelezettségek), különben jelentős bírsággal nézhetünk szembe. Az Európai Bizottság továbbá meghatározta, hogy a fő közlekedésfejlesztési prioritás azon hálózatok fejlesztése, amelyek segítik a tagállam bekapcsolódását az összeurópai közlekedési gerinchálózatba. Ott van a 3-5 számjegyű utak felújításának kényszere is, ezt senki sem oldotta meg az utóbbi 30 évben, ezek is versenyeznek kisléptékű fővárosi és Pest megyei közlekedési fejlesztésekkel. Ha ezeket a tételeket mind levesszük, akkor a budapesti közlekedésfejlesztésre nem maradnak források. Nagyon demagóg kijelentés, hogy Lázár János bármit is lehúzott volna a listáról. Ennyi erővel azt is írhatták volna, hogy a 3-as metrót szeretné felújítani, ahelyett, hogy egymillió lélegeztetőgépet vásárolna. A kormánynak nincs arra lehetősége, hogy EU-s forrásból oldja meg, de bankgaranciát biztosít a 3-as metró felújítására.
MN: Tehát lényegében azért nincs mozgástere a kormánynak, mert a többi feladat elvisz minden pénzt.
CSN: Egyrészt azért, másrészt a bizottság sokkal kevesebbet ad a kiemelten fejlett régióknak. További probléma, hogy bizonyos uniós források esetén, ha azokat Budapesten és Pest megyében költjük el, akkor 50 százalék költségvetési pénzt kell hozzátenni. Budapesten és Pest megyén kívül ugyanezeknél a forrásoknál 15-85 százalék az önrész-uniós forrás arány. Minden pluszforrás a közép-magyarországi régióban elvonást jelent a többi területről.
