A kormány szereti, a cégek direkt a fiatalokat célozzák – hol tart most az energiaital-vita?

Belpol

Egy 18 éves fiatal júliusi  balesete után megélénkült a vita az energiaitalokról és felmerült a kérdés, nem kellene-e szigorúbban szabályozni a hozzáférhetőségüket?

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. augusztus 24-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Július végén az Ózd melletti Farkaslyukon leállt a szíve egy 18 éves fiatalnak; bár sikerült újraéleszteni, azóta is kómában fekszik. A szomorú esetet követően újra fellángolt Magyarországon az ún. energiaital-vita. Megnéztük, hogy kinek lehet igaza, a gyártóknak vagy a szigorított forgalmazást, illetve tiltást követelőknek.

A kétgyerekes apa szervezete összeomlásának okát azóta sem erősítették meg, a párja viszont azt mondja, hogy a férfi rengeteget dohányzott és naponta három energiaitalt ivott, vizet viszont alig. A láncdohányosok szíve csak ritkán áll le 18 éves korukban, az energiaital azonban logikus magyarázatnak tűnik, hiszen a közbeszédben gyakran fordulnak elő az energiaitalok valamiféle gyilkos szirupként. Az eset kapcsán a sajtóban és a közösségi médiá­ban is felmerült a kérdés, nem kellene-e szigorúbban szabályozni az energiaitalok hozzáférhetőségét.

Nem új törekvés ez, idén márciusban a kormányközeli Fiatal Családosok Klubja egyszer már jelezte az irányú igényét, hogy az energiaitalokat száműzzék a dohányboltokba. A múlt év végén is felmerült a szigorítás gondolata, amikor egy 14 éves fiú halt meg a gyanú szerint a túl sok energiaital miatt.

Miközben rettegünk a karbamidból és klór-ecetsavból előállított, de a kávéban és teában is előforduló szintetikus koffeintől, alig foglalkozunk előállításának szabályozására és az azt gyártók ellenőrzésére vonatkozó rendelkezésekkel. Arról is kevesen beszélnek, hogy az energiaitalok nagy részével nem is annyira a magas koffeintartalom a baj, hanem a rengeteg cukor, utóbbi intenzívebbé teszi a várt ébresztőhatást, de megemeli a vércukorszintet is. Lehet ugyan kapni édesítőszerekkel gyártott energiaitalokat is, de az aszpartámról például épp mostanában tették közzé, hogy rákkeltő lehet.

Az energiaitalok veszélyessége minden jel szerint korlátozott, valami mégis elválasztja ezeket a kávétól, s ez a fogyasztói kör.

Az energiaital-forgalmazás minden erejével a fiatalokat célozza meg, holott nekik kellene a legkevésbé fogyasztaniuk ilyesmit.

A gejl, sok helyütt még a palackozott víznél is olcsóbb italok olyan fantázianevekkel kerülnek a boltokba, amilyeneket egy tizenéves találna ki elképzelt metálzenekarának (Monster, Hell, Burn és persze Red Bull, csak hogy a legismertebbeket soroljuk), izgalmas megjelenésűnek szánt dobozban kerülnek a polcokra, és sok márka szponzorál közülük olyan, legkevésbé sem középkorúaknak vagy időseknek szóló dolgokat, mint például a skate parkok és a különféle extrém sportok. Az alsó polcos energiaitalok eldobott dobozai aligha véletlenül lettek szinte természetes kiegészítői a különböző dizájner drogokkal fertőzött magyarországi szegregátumok látképének: ahol az ismeretlen eredetű varázsdohányt jó ötlet elszívni, ott illik leverni mellé pár kígyós címkés Kobrát is. Másfél litert 400 forintért.

Igen, de nézzék csak a kólát!

A Magyar Energiaital Szövetség (MESZ) a farkaslyuki eset után kiadott közleményében egyebek mellett a következőket tartotta fontosnak leszögezni: „…minden kereskedelmi forgalomban kapható energiaital BIZTON­SÁGOS ÉLELMISZER, amely a fogyasztási javaslatok figyelembevételével biztonsággal fogyasztható és ezt a Nébih is folyamatosan ellenőrzi, (…) gyermekeknek nem »csak« az energiaital nem ajánlott, hanem semmi, ami koffeint tartalmaz, kávé, energiaital és kóla sem, (…) a MÉRTÉKTELEN FOGYASZTÁS veszélye nem »csak« az energiaitalra, de minden élelmiszerre igaz.”

Csibi Sándor, a MESZ főtitkára – aki évek óta visszatérő szereplője a vonatkozó híreknek – a szövetség nevében hat dolgot szokott hangsúlyozni, amelyeket a szervezet honlapján egy mosolygó emojit felvonultató ábrán is összefoglalnak: a valódi energiaitalok szerintük energiát és éberséget adnak, környezetbarátak, ízélményt szolgáltatnak, van mögöttük szakmai tanulmány, természetesek, és „nem kevés” vitamint is tartalmaznak.

Azt az ábra alatt egy kisebb rubrikában azért hozzáteszik, hogy sajnos lehet kapni nem valódi energiaitalokat is, gyermekeknek pedig éppúgy nem ajánlott a termék, mint „ahogy a kávé és a kóla sem”. A honlap hoz még idézetet a toxikológus Zacher Gábortól, aki szerint ideje lenne befejezni a riogatást, s előkerül a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet toxikológiai osztályvezetőjének véleménye is, aki kettős mércét emleget a koffeinnel kapcsolatban, továbbá megszólal Csepeli György szociálpszichológus is. A válogatásba furcsa módon bekerült a WEBBeteg.hu cikke, amely azt állítja, hogy manapság a zöldségekből csak úgy tűnik elfelé a sok vitamin.

Új gyártósort épített a Hell Energy Szikszón

 
 
Pokoli menet
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

Ha ebből nem lenne egyértelmű, hogy a MESZ klasszikus lobbiszervezet, akkor a tagság megismerése után az lesz. A névsorban ugyanis az Adrenalin, a Hell Energy, a Kobra Power Drink, az Oryx Drink, illetve az USB Energy Drink neve szerepel. Ezek a márkanevek mind alsó/középpolcos energiaitalokat takarnak. Az egyetlen kakukktojás a tagságban a QualityPack, ők a Hell üdítősdobozait gyártják, a Hell cégcsoport tagjaként.

Maga a főtitkár talán a legtitokzatosabb jelensége a szcénának, ugyanis Csibi Sándorról gyakorlatilag semmit nem lehet tudni azon túl, hogy a LinkedIn profilja alapján a Debreceni Egyetemen végzett. Gyakorlatilag nincs digitális lábnyoma a MESZ előtti időkből, publikációit sem találjuk, ahogy bármi más nyomát sem mindannak, amitől ő lenne a szakterület hiteles arca, ellenben a MESZ általa képviselt álláspontját sok médiumban bemutatták már – a Tv2-től kezdve a Katolikus Televízión át egészen Schmuck Andor YouTube-csatornájáig. Kérdéseinket írásban küldtük el a főtitkárnak, és bár elsőre inkább kikerülte volna a személyét érintő információkat, végül válaszolt a Narancs kérdéseire: „Korábban nem dolgoztam energiaitalokkal kapcsolatos területen, de örülök neki, hogy az elmúlt évek során, a sok kiváló hazai szakemberrel folytatott megbeszélés, valamint kutatómunka eredményeként mára sikerült tényszerű ismereteket szereznem az energiaitalokról.”

A saját előéletén kívül Csibi Sándor mindenre felkészülten és koncepciózusan válaszolt; megtudtuk tőle, hogy a MESZ sem örül annak, ha gyerek kezében lát energiaitalt, de azért mégis – mint már annyiszor – inkább a kávéról és a kóláról osztotta meg velünk a gon­dolatait, majd egy huszárvágással a szülői felelősség is előkerült.

„A MESZ-nek nincs hivatalos adata arra vonatkozóan, hogy hány gyermek fogyaszt kávét, hány energiaitalt és hány kólát, de talán nem járunk messze az igazságtól, amikor azt gondoljuk, hogy a családbarátnak reklámozott kólából nagyságrendekkel többet öntenek magukba a gyermekek. Bizonyára ön is tapasztalta már egy családi rendezvényen, moziban, gyorsétteremben, hogy akár egy liter kóla is könnyen lecsúszik egy gyermek torkán, de ez valahogy már nem éri el az ingerküszöbünket. (…) Nem szabad arról a tényről sem elfeledkezni, hogy az energiaitalok csomagolásán, szemben a kólával, fel van tüntetve, hogy gyermeknek nem ajánlott. Fontosnak tartjuk azt is, hogy az okait is megnézzük, miért iszik egy gyermek energiaitalt. Az okok között pedig a leggyakrabban az szerepel, hogy a gyermek hajnalig telefonozik, internetezik és egyéb kütyükkel játszik, aminek a következtében reggel fáradtan megy iskolába. Az iskolai nap »túléléséhez« szükséges éberséget pedig a koffeintől kapja meg, holott számára az éberséget a pihentető alvás kellene, hogy biztosítsa, ami viszont már szülői felelősség kérdése” – mondta a szervezet arca. Majd azt is kiemelte, hogy a szövetségnek nincs varázspálcája, de a hiteles tájékoztatásban hisznek a „sehová sem vezető tiltás” helyett.

A hiteles tájékoztatás ez esetben sok mindent jelenthet, ahogy a cikkünk elején említett farkaslyuki tragédia új fénybe helyezése is: „Az ön által említett eset talán a legjobb példa arra a sajnálatos tendenciára, hogy történjen bármi, a tények ismerete nélkül ugyan, de előszeretettel szereti mindenki a földbe döngölni az energiaitalokat. Jelenleg tényszerűen nem tudni, hogy mi volt a valódi oka annak, hogy a fiatal apa ebbe az állapotba került. A tények ismerete nélkül, mindenki az energiaitalokat okolta, holott lehet, hogy a drog vagy az alkohol, vagy bármi más volt a valódi ok” – hozta be a főtitkár az eddig sehol fel sem merült drogkérdést a témába. Nos, ez még akkor is légből kapottnak tűnik, ha egy időben Farkaslyuk környékén is sok amfetamint főztek. A főtitkár álláspontja szerint a napi három energiaital már csak azért sem lehetett baj, mert napi három kávétól sem lesz baja senkinek, ráadásul a MESZ azt hangoztatta eddig is, hogy egy egészséges felnőtt napi ötöt nyugodtan megihat.

Várkonyi Andrea kezében

A rettegő közösségi platformok és a mindent relativizáló szövetség mellett létezik a szegmensnek egy harmadik állandó szereplője is: a kormány. Ők pedig egyelőre szeretik az energiaitalt, sőt,

mintha Magyarország egyenest energiaital-nagyhatalommá szeretne válni.

Nem is csak azért, mert 2019-ben például 50 millió liter energiaitalt fogyasztottunk el, de például azért is, mert a szikszói Hell Energy épp idén júliusban jelentette be Szijjártó Péter külügyminiszterrel közösen, hogy 211 millió dolláros beruházást visznek Azerbajdzsánba.

Borsod büszkeségét már több mint 50 országban forgalmazzák, volt már a reklámarcuk Bruce Willis, megjelentek a Forma–1 körül, a cukoriparból induló Barabás család viszont ennek ellenére is annyira elzárkózik a nyilvánosságtól, hogy a Magyar Narancs róluk szóló 2020-as cikkének egy részét bírósági úton tiltatták le megjelenés előtt. A kormány persze nemcsak Szijjártó személyével támogatja az energiaital-céget, hanem pénzzel is: milliárdos nagyságrendben kaptak támogatást eddig, csak a gyárépítéshez például 7 milliárdot. És persze ne felejtsük el azt a kulturális támogatást sem, amelyet Mészáros Lőrinc neje, Várkonyi Andrea nyújtott a minap a sikeres gázszerelő legújabb jachtján.

Mindeközben a kormány néha azért mintha foglalkozna a gyerekek körében divatos folyadék veszélyeivel is: a 2011-es egészségügyi termék­adó (ismertebb nevén: csipszadó) az energiaitalokat is érintette, s olyan mértékű adótöbbletet rótt a taurint is tartalmazó energiaitalokra, hogy az összes Magyarországon működő cég – beleértve a Red Bullt is – kivette az itt forgalmazott termékeiből ezt az adalék anyagot. Egyébiránt a taurinnal van valószínűleg a legkevesebb probléma az egész történetben. Rendelet tiltja már az energiaital-forgalmazást az iskolai büfékben. A borsodi tragédiára reagálva a kormányzati Egészségvonal interjút közölt Simich Ritával, a Nemzeti Népegészségügyi Központ népegészségügyi, stratégiai, egészségfejlesztési és egészségmonitorozási főosztályának osztályvezetőjével. Simich a szokottnál kicsit kevésbé propagandisztikusan mondta el azt, amit mindenki tud: hogy nem magával az energiaitallal van a gond, hanem az elfogyasztott mennyiséggel.

A probléma nagyságát viszont mintha felmérni sem akarnák, hiszen még az idézett interjúban is egy 2018-as felmérésre hivat­koznak („…a középiskolások 10 százaléka fogyasztotta rendszeresen, de ez a szám már valószínűleg magasabb”), máskor pedig egészen 2011-ig mennek vissza („Magyarországon 2010–2011-ben 232 regisztrált esetben idézett elő rosszullétet és 15 esetben kellemetlen tüneteket az energiaital-fogyasztás, és az érintettek 77 százaléka volt 18 év alatti”).

A magyar szabályozás az energiaitalok hozzáférhetősége tekintetében nagyjából olyan, mint az EU többi részén: bármikor vehetünk bármit. Persze van kivétel is, Litvániában csak 18 éven felüliek vásárolhatnak ilyesmit, Svédországban 15 év a korhatár, s az energiaitalok egy részét pedig gyógyszertárakba száműzték.

A diskurzus legtöbb oldala tehát mellébeszélés: a gyártók gründolta lobbiszervezet igazságtalan elnyomást kiált, miközben a cégek sorra adják ki a fura gyümölcsös ízesítésekkel turbózott, 200 forintos cukorcsodáikat; a kormány néha elereszt egy irgum-burgomot, de pénzel egyes piaci szereplőket; illetve vannak a tiltást követelők, akik szerint eleve semmit nem lenne szabad elfogyasztani, ami nem létezett 1960-ban is. És persze vannak 18 évesek, akik rossz esetben a kárvallottjaivá válnak a meddő vitáknak.

Neked ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.