A kormány szerint továbbra is minden frankó a közoktatásban

  • narancs.hu
  • 2023. június 2.

Belpol

Rétvári Bence elmondta, az a céljuk, hogy a pedagógusok minden hónapban érezzék az elismerést.

Miközben előző nap az ország számos pontján tanárok, diákok, és az őket támogató civilek újabb demonstrációkon fejezték ki ellenérzésüket a pedagógus szakmát sanyargató kormányintézkedések, és általában a közoktatásban uralkodó tarthatatlan viszonyok miatt,  a kormány képviselői a pedagógusnap alkalmából rendezett díjkiosztón mondták el, szerintük minden szuper a magyar közoktatásban. „A kormány azt szeretné, hogy ne csak pedagógusnapon érezzék az elismerést a tanárok, hanem minden hónapban a fizetésükön keresztül is” – fejtette ki minden iróniától mentesen Rétvári Bence, a Belügyminisztérium (BM) parlamenti államtitkára a pedagógusnap alkalmából odaítélt szakmai díjak átadásán pénteken Budapesten, az MTI beszámolója szerint.

Rétvári kiemelte, a most kiosztott elismerésekkel azokat díjazzák, akik többet tettek hozzá a tanításhoz mint mások, akik példaértékűen dolgoznak, akik az órákon túl is foglalkoznak mind a lemaradókkal, mind a tehetségesekkel. Az államtitkár elmondta, a tervek szerint a Magyarországnak járó uniós források felhasználásával 2025-re 800 ezer forint lesz a pedagógusok átlagbére. Igaz, sem arra nem tért ki, hogy az uniós pénzek kifizetése körül milyen vita zajlik, sem arra, hogy az éppen általuk bevezetni kívánt státusztörvény után egyáltalán mennyi pedagógus marad majd a pályán, kinek lehet a jövőben kiosztani a szakmai díjakat. Ellenben azt ecsetelte Rétvári, hogy a magyar diákok teljesítménye a nemzetközi felmérések szerint folyamatosan javul, tavaly pedig minden eddiginél több érmet hoztak el a tudományos diákolimpiáról.

A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy a legutóbbi PISA-felmérésen a magyar tanulók mind a 15 tudásterületen OECD-átlag alatti eredményt értek el, amivel nemzetközi összehasonlításban a leszakadó táborba kerültek.

Rétvári Bence az eseményen Maruzsa Zoltánnal, a BM köznevelésért felelős államtitkárával tíz Apáczai Csere János-díjat, tizenöt Németh László-díjat, öt Brunszvik Teréz-díjat, öt Trefort Ágoston-díjat és hat Eötvös József-díjat adott át pedagógusnap alkalmából.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.