A laza srác

Az MTVA augusztusban kinevezett megbízott vezérigazgatója részvényelemzőként kezdte pályáját, majd hamar az egyik legnagyobb online kiadó, a CEMP élén találta magát. A közmédia előtt az Origo Zrt.-t vezette, ahol neve a Lázár-botrány miatt vált ismertté. Miként lesz a szabad piac mellett elkötelezett mene­dzserből a kormányzati szócső első embere?

Az 1973-ban, Debrecenben született Vaszily Miklós a budapesti közgazdasági és a jogi egyetem párhuzamos elvégzése után pénzügyi elemzőként kezdte pályafutását a Procter & Gamble-nél. A beinduló tőzsde azonban hamar felkeltette az érdeklődését, ezért az ország egyik első brókercégéhez, a Hypo Securitieshez ment át, majd onnan az IE New York Brókerhez igazolt. Vaszilynek és néhány kollégájának már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a jövő az online tájékozódásé, főleg egy olyan gyorsan mozgó piacon, mint a részvényeké. 1999-ben három volt hypós kollégája – Danóczy Balázs, Láng Róbert, Sándorfi ­Balázs – megalapította a Portfo­lio.hu-t, és másfél évvel később Vaszily is csatlakozott, az oldal mögött álló Net Média vezérigazgatójaként. Ekkori munkatársai nagy igazolásként értékelték az akkor már jó nevű elemzőnek számító Vaszily érkezését, mert belülről nem médiacégként tekintettek a Portfolióra, hanem az üzleti modellt tartották valódi értéknek. Egyik kollégája szerint „Miklós sokat tett a cégért, neki köszönhető, hogy a Portfolio kitört a szűk tőkepiaci fókuszból, és azzá vált, amit ma is ismerünk”. 2005-re azonban a három tulajdonos másként képzelte el a cég jövőjét, ezért úgy döntöttek, eladják a Portfoliót.

 

Fotó: Beliczay László / MTI

A vevő az a Nobilis Kristóf lett, aki éppen akkor vásárolta meg az Indexet a Bajnai Gordon vezette Wallistól. Noha már ekkor is sejteni lehetett, hogy Nobilis nem magának vásárolt be a médiapiacon, azt az Index vezetői is csak később tudták meg, hogy a valódi tulajdonos az ekkor még az OTP második embereként dolgozó Spéder Zoltán lett.

Mivel az Index kiadóját a wallisos Mucsi György irányította, ezért kellett egy új vezérigazgató a cégcsoport élére, s Vaszily logikus választás volt. Az indexeseket ez meglepte, mert végül is egy kis pénzügyi honlaptól érkezett az új főnök az akkorra már nagy portállá lett Indexhez. Vaszily azonban a Portfoliónál már bizonyított: felkészültségét, intelligenciáját és menedzseri képességeit szinte minden beszélgetőtársunk említette, és e tulajdonságaival magyarázták karrierjének későbbi alakulását is: azt, hogy egyre nagyobb cégek élére került.

Az Indexnél

2007-től már nemcsak az Index.hu Zrt.-t irányította, hanem az Indexet tulajdonló Közép-Európa Média Zrt. (CEMP) vezérigazgató-helyettesi tisztét és igazgatósági tagságát is betöltötte. Vaszily laza, közvetlen stílusával hamar meggyőzte az eleinte bizalmatlan indexeseket, hogy ő nem a tulajdonos által a szerkesztőségre telepített komisszár; része lett a csapatnak.

Miután Spéder távozott az OTP-től, egyre aktívabbá vált az Indexnél, 2007-től napi szinten szólt bele a munkába. A 2006-os vereség után, amikor Schmidt Mária szervezkedni kezdett Orbán Viktor ellen, lecsatlakozott Spéder is. Ennek következményeként aztán partvonalra került a jobboldalon, és kényes helyzetbe hozta az Indexet is. Előfordult, hogy egy vezető politikus egy neki nem tetsző cikk miatt el akart távolíttatni egy újságírót, ám Vaszily ellenállt a kérésnek: „Most két évig nem rúghatlak ki, bármit is csinálsz, azt hinnék, emiatt volt.” A vezérigazgató azonban egyre rosszabbul viselte Spéder munkastílusát, és azt, hogy olyan döntéseket is végre kellett hajtania, amelyek mögöttes okait nem ismerte. Úgy tudjuk, Vaszily kapott egy mobiltelefont a tulajtól, amelynek számát csak Spéder ismerte. Amikor az megszólalt, lehetett tudni, ismét probléma van; az egyik ilyen alkalommal válasz helyett Vaszily ál­lítólag elhajította a készüléket. A főleg a menedzsmentre vonatkozó kéréseket Vaszily nemigen akarta teljesíteni, és egy időben az Indexet megalapító és felfuttató Uj Péter főszerkesztővel és Kardos Gábor ügyvezetővel azon is gondolkoztak, hogyan lehetne kimenteni Spédertől a lapot. 2009 végén azonban inkább Vaszily hagyta ott a CEMP-et. „Elfogytak a lehetőségei, és olyan döntéseket kellett volna meghoznia, amiket talán már nem tudott volna vállalni” – magyarázza egyik munkatársa. A Kreatívnak 2011-ben ő maga így nyilatkozott erről: „Nem szívesen jöttem el az Indextől, én döntöttem, racionális alapon. (…) Teljesen természetesnek tartom, hogy egy cégnél az operatív vezető és ne a tulajdonos tartsa a kapcsolatot az újság­írókkal. A vele (Spéder Zoltánnal – K.-A. Á.) való munka pedig nyilván sok tapasztalattal szolgált. Sokat tanultam tőle arról, hogyan kell egy vállalatot vezetni.”

„A válság előtti pár év nagyon aktív időszak volt a CEMP életé­ben, ekkor került a portfólióba a Napi Gazdaság, a Bookline, az Etraget vagy az Inforádió. Én inkább ezekkel az akvizíciókkal és a vállalatcsoport egészének működtetésével foglalkoztam, az Index mindennapi operatív ügyeit Kardos Gábor vitte” – mondta a Narancsnak Vaszily. „Részben a válság ­miatt ez az időszak véget ért, a cégcsoport pedig átállt egy normál működésre úgy, hogy addigra minden vállalat élére megbízható vezető került: a feladatköröm ki­üresedett.” A Spéder Zoltánhoz fűződő viszonyát firtató kérdésünkre Vaszily annyit válaszolt, hogy „mindenhol vannak feszültségek a tulajdonos és a vállalatvezetők között, a CEMP-nél pedig ezek bőven a kezelhetőség hatá­rán belül maradtak: nem volt köztünk komoly ellentét”.

Vaszily távozásával Kardosra és Uj Péterre hárult a konfliktusok kezelése, de a szerkesztőség és a tulajdonosok viszonya annyira megromlott, hogy alig egy évvel később – több más újságíróval együtt – mindketten eljöttek az Indextől.

Az Origónál

2010 februárjában már az Origo élén találjuk Vaszilyt, és az átigazolás nemcsak az indexeseket, hanem az origósokat is meglepte. A gyors váltásra Spéder sem számított, állítólag a Telekom-vezér Christopher Mattheisennél próbálta elérni, hogy Vaszily mégse dolgozhasson az Origónál. Az is szokatlan, hogy egy menedzsernek ne legyen a szerződésében legalább féléves versenykizárás, de Vaszily szerződésének írásakor a korabeli nyilatkozatok szerint ilyesmire senki nem gondolt. „Egyikünk sem ismerte igazán Miklóst. A nagy riválistól érkezett, ezért picit gyanakvással és kíváncsisággal fogadtuk. Az első személyes találkozókon azonban nagyon meggyőző volt: végre egy menedzser, akinek van köze az újságíráshoz. Ráadásul az indexesek is dicsérték, hogy jó fej, így aztán komoly várakozásaink voltak vele szemben már az elejétől” – idézte fel az első heteket Sáling Gergő, aki akkoriban az Origo felelős szerkesztője volt. „Kinevezése után nem sokkal egy szakmai háttérbeszélgetésen Vaszily egyenesen kijelentette, hogy örülni fog annak, ha befolyásos emberek idegesen telefonálnak, mert akkor az azt jelenti, jó az újság. Ez elég jó belépőnek számított” – emlékezett vissza Pethő András. Karrierszempontból logikus előrelépési lehetőség volt a pénzügyi gondolkodású, problémákat hamar átlátó Vaszilynek az azonos iparágban működő, de a nagy Telekom-csoporthoz tartozó Origo. „Amikor távozásomat követően azon gondolkodtam, hogyan tovább, jött a Magyar Telekom megkeresése. Engem az motivált, hogy ezt az integrált média­platformokon alapuló stratégiát megvalósítsam” – indokolta választását Vaszily a Mediainfónak a váltás után néhány hónappal. Szükség is volt Vaszily képessé­geire: az érkezése előtti években a 4 milliárd forint körüli árbevételű Origo Zrt. egymilliárd feletti mínuszt termelt, ezért 2010 tavaszán a Telekom kétmilliárdot volt kénytelen berakni a cégbe.

Akkoriban indultak a Life és az Ozone Network tévécsatornák, és lett aktívabb a zrt. a mobilpiacon. A fejlesztésekbe a korábbi me­nedzs­ment sokszor vágott bele előkészítetlenül, ezért is szállhattak el a költségek, de ugyanakkor a bevételek is csökkentek.

Ezért állítólag már ekkor felmerült a T-csoport vezetőségében, hogy meg kellene szabadulni a portfólióba amúgy nem illeszkedő portáltól, és Vaszily volt az, aki megmentette a lapot, vállalva, hogy nyereségessé teszi. Vaszily szigorúbb pénzügyi szemléletet honosított meg az Origónál. „Levágta, ami nem kellett, és hozta az eredményeket” – fogalmazott egyik forrásunk. Míg az Index a saját válságával volt elfoglalva, az új vezérigazgató lendületet adott a szerkesztőségnek, és ekkor úgy tűnt, az Origo akár át is veheti a kezdeményező szerepet az Indextől. Sáling szerint az új vezérigazgató „igyekezett odafigyelni az újságírókra, és az érkezése után jó lett a hangulat a szerkesztőségben. A tartalommal is törődött, nem az új saleseseknek kellett alárendelni mindent.”

A változásoknak azonban személyi konzekvenciái is voltak. „2011 nyarán egy vezetőségi ülésen körbenéztem, és feltűnt, én vagyok az egyetlen, akit nem Vaszily hozott a céghez” – mesélte a Narancsnak Weyer Balázs, az Origo egyik alapítója és főszerkesztője, aki elmondása szerint mindvégig jó munkakapcsolatban volt a vezérigazgatóval. Ősszel azonban Vaszily kirúgta Weyert és Nádori Pétert, a lap egyik felelős szerkesztőjét. Ez a lépés mindenkit hideg zuhanyként ért, hiszen épp kezdtek jó irányba menni az Origo dolgai. Úgy tudjuk, Vaszily akkor egyiküknek sem indokolta meg, miért kellett távozniuk. Később azonban szűk körben elismerte, hogy mivel Weyer és Nádori is az alapítók között voltak, túl nagy volt az informális hatalmuk a szerkesztőségben, ezért úgy érezte, nincs ráhatása a lapra, így a felelősséget sem tudja vállalni a cégért.

„Ha egy vállalatnál nem működnek jól a dolgok, akkor természetes, hogy le kell cserélni a vezetőket. Még akkor is, ha nagyon rég­óta vannak a cégnél, sőt, sokszor épp ez akadályozza az amúgy szükséges változtatásokat” – magyarázta egyik forrásunk.

Az új főszerkesztő az alapve­tően konfliktuskerülő Gazda Albert lett, akinek már nem volt akkora befolyása a szerkesztőségre. A lapunknak nyilatkozó akkori origósok egybehangzóan azt mondták, hogy Weyer főszerkesztősége idején egyáltalán nem érkeztek politikai kérések a szerkesztőséghez, a 2010-es választások után is csak legfeljebb „ismerkedős beszélgetésekig” jutottak el a politikusok az egyes vezetőkkel. Az első kérés egy cikkel kapcsolatban, ami eljutott az újságírókig, 2011 őszén történt; az írás arról szólt, hogyan veszi át Simicska Lajos a köztérireklám-piacot. Az állami megrendelések egyik kedvezményezettjeként megjelenő Vivaki állítólag Vaszilynél próbálta kiharcolni, hogy ne jelenjen meg a cikk, de csak egy hónapos csúszást tudtak elérni. Úgy tudjuk, 2012 végén már komoly politikai nyomás volt az Origón, arról pedig Gazda írt a cink.hu-n, hogy „a politika 2013 februárjában kopogtatott először konkrétan. (…) Szeptemberben az lett a döntés, hogy találkozom én is egy sokkal komolyabb háttéremberrel. (…) Néhány órával később megbeszéltük Vaszily Miklóssal, hogy akár ugyanúgy, akár máshogyan, de nélkülem megy tovább.” Az új főszerkesztő Gazda korábbi helyettese, a konfliktusokba jobban beleálló Sáling Gergő lett. Úgy tudjuk, addigra már több kompromisszumot volt kénytelen meghozni a konfliktusokat nehezen viselő vezérigazgató.

Utólag fontos momentumnak tűnik, hogy 2013 végén az Origót elhagyta Kozári István értékesí­tési és marketingigazgató, akit még Vaszily vitt a laphoz. Helyére új embert nem neveztek ki, így a sales vezetése is Vaszilyhoz került. A kormányzati hirdetéseket ekkoriban kezelő IMG – és így az állam – egyre több pénzt kezdett költeni az Origónál, amiben szerepe lehetett annak is, hogy ­Vaszily jó kapcsolatban volt az IMG-t vezető Tóth Orsolyával. Szintén erre az időszakra tehető, hogy megjelent az Origónál Várhegyi Attila (volt fideszes szolnoki polgármester, államtitkár) cége, a Prestige Média is, hogy „segítsenek kapcsolatot tartani” a kormányzati szereplőkkel. A Pres­tige kapcsolattartója Nobilis Kristóf fia, Nobilis Márton lett. Vaszily jóban volt Várhegyivel és Nobilissal is, sőt, az Origo „Facebook-kommunikáció” segítése címén szerződést is kötött a Pres­tige Médiával, így maguk fizettek azért, hogy a kormány rajtuk tartsa a kezét. Úgy tudjuk, Nobilis már közvetlenül Sálingot is hívogatta, „úgy viselkedett, mint egy idegesítő PR-os”, és eleinte csak témákat javasolt, miről kellene írni. Később azonban egyre komolyabbak lettek a kérések, voltak olyan témák (például az Orbán Viktor nyilvános alkoholfogyasztásait vizsgáló 2014. februári írás), amelyekre Nobilis egyenesen azt mondta a szerkesztőknek: ezzel ne foglalkozzatok. Mire tehát 2014 elején Pethő András Lázár János gyanús külföldi útjaival kezdett foglalkozni, már látszott, hogy komolyabb problémák lesznek. Vaszilyt kezdte fel­őrölni a helyzet, de ahogy az egyik szerkesztőségi tag fogalmazott a Narancsnak, „még ekkor is sokáig normálisan viselkedett”. Nobilis először finoman, majd egyre határozottabban próbálta rábírni Pethőt, hogy hanyagolja a Lázár-témát. Később aztán maga Vaszily kérte arra a főszerkesztő-helyettest, hogy ha már perre ment, legalább a tárgyalást halasszák el az áprilisi választások utánra. A témában májusban megjelent első cikket Vaszily le is akarta szedetni az oldalról, Sáling azonban ezt nem engedte. A vezérigazgató megpróbálta elérni, hogy az ügyet „ne húzzák magukra”, a sztorit azonban felkapta a sajtó, Sáling pedig „közös megegyezéssel” távozott júniusban.

A főszerkesztő leváltása mindenkit váratlanul ért. A bejelentést követő értekezlet hangfel­vételét az Átlátszó tette közzé. Ezen a vezérigazgató a szerkesztőség előtt tagadta, hogy bármikor beleszólt volna tartalmi kérdésekbe, illetve azt is, hogy Sáling távozásának politikai okai lennének, az érdemi kérdésekre azonban nem válaszolt. A felvételen Vaszily a feszült hangulat ellenére végig nyugodt maradt, és kiállt döntése mellett: „Én hoztam meg a személyi döntést (…) vállalom érte a felelősséget (…) a tulajdonosnak stratégiai céljai vannak.” Vaszily az értekezlet utáni hetekben próbált korrekt lenni az újságírókkal, mindenkivel leült beszélgetni, állítólag volt olyan újságíró, akinek elismerte a rá nehezedő politikai nyomást, és hogy őt is megviselték a történtek. Sáling távozása után a szerkesztőség jelentékeny része lecserélődött, és noha az Orgio „szétverése” Vaszily nevéhez fűződik, a többség nem őt hibáztatja. „Egyszerűen belelavírozta magát egy olyan helyzetbe, amikor már nem lehetett jó döntést hozni. Persze korábban kiszállhatott volna, valamiért mégis végigcsinálta az egészet, pedig tudta, hogy erkölcsileg nem neki van igaza” – fogalmazott egy, az eseményeket közelről követő forrásunk. Vaszily később a Figyelőnek arról beszélt, hogy stratégiai okokból már amúgy is új főszerkesztőben gondolkodott, de azt elismerte, hogy rosszul időzített: „Nem mértem fel helyesen, hogy kizárólagos értelmezéssé válhat a Lázár-ügy.” Közben végig napirenden volt az Origo Zrt. átalakítása, illetve eladása, úgy tudjuk, a legkomolyabb vevőjelölt a Sanoma (ma Centrál Csoport) volt, a cég vezetőjével, Szabó Györggyel már kifejezetten előrehaladott tárgyalások folytak. Sáling leváltására ezek szerint – ha nem is csupán a „megváltozott mé­dia­fogyasztási szokások” miatt, mint inkább stratégiai okokból – a Lázár-botrány nélkül is sor került volna.

Tüntetés a lenullázott Origóért (2014)

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Az átalakulás, a szerkesztőség lecserélése tulajdonosi szempontból viszont jól alakult: Sálingék távozása után nemhogy csökkent volna, kicsit nőtt is az Origo olvasottsága, és valószínűleg az Origo jelenlegi szerzőgárdája kevesebb pénzébe kerül, mint a váltás előtti. Összességében tehát most könnyebb lesz eladnia a Telekomnak a portált, mint lett volna pár évvel ezelőtt, és ebben Vaszilynak is óriási érdeme van. Az Origónál töltött évei alatt sikerült pénzügyileg értelmezhetővé tennie a céget. A zrt. 2014-ben már cash flow-pozitív volt, a veszteség alig haladta meg a 320 millió forintot, míg három évvel korábban 1,4 milliárdos volt a mínusz.

A közmédia felé

Mindezek ellenére 2014 november elején teljesen váratlanul közös megegyezéssel eljött az Origótól. A vezérigazgató és a két másik telekomos menedzser (Pukler Gábor innovációs és üzletfejlesztési igazgató, Pataki Róbert üzletfejlesztési vezérigazgató-helyettes) ugyanaznapi távozásának körülményei viszont arra utalnak, hogy inkább eltávolították őket. Szemtanúk szerint biztonsági őrökkel kísérték ki Vaszilyékat az irodaházból, és belépőkártyáikat is elvették. Ilyet egy Telekom-szintű multi is csak akkor tesz, ha komoly szabálytalanság történt. A cégen belüli pletykák sikkasztásról szólnak. Nem sokkal később távozott az Origótól a Vaszily Miklóshoz közel álló Kirády Attila, valamint Bíró Anikó pénzügyi vezető is. Hogy Vaszily akár egy fillért is szabálytalanul használt volna fel, azt összes forrásunk kizártnak tartotta: „Sokáig dolgoztunk együtt, és nemegyszer került olyan helyzetbe, hogy milliókat tudott volna úgy zsebre tenni, hogy senkinek még csak fel sem tűnt volna. Egyszer sem tette meg, hanem inkább megváltoztatta a szabályokat, hogy azok átláthatóbbak legyenek”. Más viszont elképzelhetőnek tartotta, hogy a környezetében előfordulhattak szabálytalanságok: „Miklós nagyvonalú, a részletekkel nem szívesen foglalkozik. Akiben megbízik, azt hagyja dolgozni.” Egy olyan túlszabályozott környezetben pedig, mint a Telekom, „mindenkinél találni valamit, ha keresnek, akkor meg pláne” – emelte ki az egyik, nagyvállalati körökben otthonosan mozgó forrásunk. Az mindenesetre több mint valószínű, hogy a Telekomnak az üzleti érdeke is azt diktálta, hogy a politikai befolyás gyanúját elterelve azt a látszatot keltse, hogy a menedzserek sikkasztottak. Ráadásul az a vizsgálat, amelyet Pethő András még főszerkesztő-helyettesként kezdeményezett, csak Vaszily távozása után, decemberben zárult le. (Pethő hivatalosan jelezte a Magyar Telekom belső ellenőrzésének, hogy rendszeresen érték politikai jellegű befolyásolási kísérletek az Origo szerkesztőségét, és ezeknek köze lehetett Sáling leváltásához.) A Telekom a vizsgálat eredményéről csak annyit közölt, hogy „megtették a szükséges lépése­ket”, a menedzserek távozását azonban egyáltalán nem kommentálták.

Sokakat meglepett, hogy a milliárdos Origo Zrt. után Vaszily 2015 január végén a Brands.hu kis webáruház ügyvezetője lett. Már ekkor rebesgették ugyan, hogy ez csak átmeneti, mert Szabó László Zsolt MTVA-vezérigazgató széke az Alap elszálló költségvetése miatt inog. Ennek ellenére környezete nem tudta hova tenni, amikor áprilisban valóban kinevezték az MTVA operatív vezérigazgató-helyettesévé, majd augusztusban, Szabó lemondása után vezérigazgatóvá az elkötelezett kormánypártinak nem nevezhető Vaszilyt. Szakmai forrásaink kiemelték, hogy az MTVA ügyeiért kormányzati oldalról Várhegyi Attila felelős, Nobilis Márton pedig az állami hirdetéseket koordináló Nemzeti Kommunikációs Hivatal elnöke lett – így jöhetett képbe Vaszily. Abban szinte mindenki egyetértett, hogy az origós botrány után más médiacégnél nehezen tudott volna elhelyezkedni, és a telekomos távozás körülményei miatt máshol sem látták volna szívesen, így egyfajta kényszerpálya vitte az MTVA-hoz. Ugyanakkor kérdés, hogy Vaszily, aki pár éve még úgy nyilatkozott, hogy „nagyon komoly személyes elkötelezettsége van a minőségi újságírás iránt”, mit tud kezdeni egy olyan közmédiával, amelyet a hatalom minden korábbinál erősebben használ a saját propagandacéljaira. Míg operatív vezetőként Vaszily feladata egyértelműen a korrupciónak különösen kitett, komoly finanszírozási gondokkal küzdő közmédia működésének hatékonyabbá tétele, a költségek racionalizálása és a belső folyamatok átláthatóbbá tétele volt (magával is vitte pénzügyi vezetőnek az exorigós Bíró Anikót), addig vezérigazgatóként már aligha tudja kikerülni, hogy politikai érdekek kereszttüzében találja magát.

„Az MTVA egy óriási költségvetésű cég, rengeteg tevékenység kapcsolódik hozzá, ennek rendbetétele pedig komoly feladat. Úgy gondolom, ezt egy kívülről érkező menedzser jobban meg tudja oldani” – indokolta Vaszily a Narancsnak, miért vállalta el a felkérést. Felvetésünkre, hogy a költségek visszafogása során politikai érdekeket sérthet, Vaszily azt válaszolta, ezzel egyáltalán nem foglalkozik, őt a gazdasági szempontok érdeklik, és politikai kérdésekkel eddig nem találták meg az MTVA-nál. „Persze, ott van a kudarc lehetősége, de ez az Origónál is megvolt. A csatornák tartalmi irányítását a szerkesztőségek szakmai vezetői végzik, ezekbe a kérdésekbe én nem szeretnék beleszólni.”

Legtöbben minimum „szerencsétlen döntésnek” nevezték, hogy a szabad piac iránt elkötelezett Vaszily autonóm személyiségként elvállalt egy olyan, gyakorlatilag politikai pozíciót, amelybe elődei mind belebuktak. Sokan attól féltik, hogy felőrlődik az MTVA élén, míg mások nem ennyire pesszimisták. „Vaszily racionális ember, valószínűleg jól végiggondolta, mielőtt igent mondott volna a felkérésre. Egy 80 milliárdos cég vezetése illik az ő képessé­gei­hez, egy kis vállalkozást nem is tudna jól irányítani. Adófizetőként örülök neki, hogy ő áll az MTVA élén. Rendbe tudja rakni a céget, feltéve, ha a hagyják dolgozni.”