A lengyel példát követi-e a magyar Alkotmánybíróság?

Arról kell döntenie a testületnek, hogy a hazai jog az uniós jog felett áll-e. A kormány ennek kimondását szeretné elérni, ahogy az Lengyelországban történt.

Ma tárgyalja az Alkotmánybíróság (AB) a kormánynak azt a beadványát, amit egy európai bírósági döntés miatt terjesztett a testület elé a kabinet. Az Európai Unió Bírósága (EUB) tavaly decemberben úgy ítélte meg, hogy a szerb-magyar határon található tranzitzónákra vonatkozó magyar jogszabályok és gyakorlatok ellentétesek az uniós joggal. A bíróság szerint Magyarország nem teljesítette maradéktalanul azon kötelezettségét, hogy hozzáférést biztosítson a menekültjogi eljáráshoz. A magyar kormány viszont úgy értékeli, saját szabályozása és gyakorlata megfelel az uniós és nemzetközi jognak. A kormány 2021. február 25-én az Alkotmánybíróság elé terjesztette az ügyet, jelezve, hogy annak ítéletéig nem tud eleget tenni az uniós bíróság rendelkezéseinek. Az ügyben egyébként - menekültügyi jogsértések miatt - az Európai Bizottság pénzbírsággal sújtaná Magyarországot. 

Az előzmény – és erre hivatkozik a beadvány – az Európai Unió Bíróságának 2020. december 17-én kihirdetett elmarasztaló ítélete. Ennek alapján – mint a lényeg alkotmánybírósági összefoglalalásából kítűnik – „a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgárt nem lehet átkísérni a határon, ehelyett menekültügyi vagy kiutasítási eljárást kell lefolytatni“. A kormány nevében az AB-hez forduló igazságügyi miniszter az Alaptörvény két rendelkezésének megvizsgálását kérte az Alkotmánybíróságtól a tekintetben: azokat „lehet-e úgy értelmezni, hogy Magyarország végrehajthat olyan európai uniós jogi kötelezettséget, amely — az európai uniós szabályozás hatékony érvényesülésének hiányában — arra vezethet, hogy a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi a tagállam területén előre nem meghatározható ideig tartózkodik, és ezáltal de facto az ország népességének részévé válik?“

„Az Unió bírósága – méghozzá annak Nagykamarája, tehát ennél fajsúlyosabb döntés nem is születhetett volna – tavaly decemberben kötelezettségszegési eljárásban marasztalta el Magyarországot több pontban“ – ismertette az esetet lapunknak egy névtelenséget kérő EU- és nemzetközi jogász szakértő. „Amikor karácsony előtt néhány nappal kijött ez az ítélet, azt lehetett várni, hogy a napnál is világosabb kötelezést szépen majd átültetjük a belső jogunkba, mert az Európai Unió Bíróságánál az EU-n belül nincsen nagyobb autoritás. Azonban a magyar állam egy jottányit sem változtatott a belső jogszabályokon, valamint gyakorlaton.“ A szakértő hozzátette, ehelyett továbbra is visszakísérik az illegális határátlépőket a kerítés túloldalára. Mint mondta, a Frontex ezért vonult ki az ország területéről január végén, ezzel pedig először fordult elő, hogy az uniós határőrizeti ügynökség felfüggesztette az egyik tagállamnak nyújtott műveleti segítségét, tevékenységét.

Ezt követően fordult a kormány az Alkotmánybírósághoz, hogy döntse el: amit az EUB megkövetel (az ide vonatkozó uniós jogi előírásoknak a maradéktalan betartását), ellentétes lehet-e az Alaptörvénynek egyes rendelkezéseivel, különös tekintettel a magyar állam alkotmányos identitásából fakadó önazonossághoz való jogára. „A kormány szerint ez sérül amiatt, hogy a menedéket kérelmezők ügyük elbírálása alatt vagy éppen a kitoloncolásuk foganatosítására várók az ország területén valamennyi időt mindenképp itt töltenek, s ezáltal megváltozik az állam népessége“ – foglalta össze a kormány indokát a szakember. 

Mindenesetre nem a semmibe ugrott a kormány ezzel a beadvánnyal. A lapunk által megkérdezett szakértő úgy gondolja, a kabinet arra a néhány évvel ezelőtti kezdeményezésre is bazírozhatott, amelynek folyományaként 2016 végén rögzítette az Alkotmánybíróság, hogy az Európai Unióban való részvétel integrációs célja nem csorbíthatja az állam alkotmányos önazonosságát. „Ezt csűrte-csavarta most a kormány, mondván, hogy az állam lakosságának, népességének meghatározása a szuverenitásnak egyfajta esszenciája. És indítványozta az AB-nál, hogy ebből kiindulva tessék megállapítani, hogy ebben a konkrét ügyben az Alaptörvénnyel ellentétes lenne, ha végrehajtanák az Európai Unió Bírósága ítéletét.“

Ergo: mondják ki, hogy az uniós jogot übereli a hazai.

„Ha az AB ezt állapítja meg, a lengyelországihoz hasonló helyzet állna elő. Akkor itt az Alaptörvény elsőbbségét mondanák ki gyakorlatilag, ha nem is explicite, de ez annak egy példája, megnyilvánulása lenne“ – mondta a nenmzetközi jogász. Elképzelhető ugyanakkor, hogy – például azért, mert a magyar Alkotmánybíróság nem akar szembehelyezkedni az Unió bíróságával –, amolyan egyrészt-másrészt döntés születik. Az utóbbi időben többször előfordult, hogy nem állapított meg ugyan alkotmánysértést a testület, hanem úgymond alkotmányos követelményként előírta, hogy a jövőben miként kell eljárni és milyen értelmezést helyes követni egy-egy adott jogkérdésben.

A Lisszaboni Szerződés deklarálja, hogy hatásköreinek gyakorlása során az EU tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, „amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének“. A kormány által vitatott döntés viszont nem az EU rendelete vagy egyéb dokumentuma, hanem egy bírósági ítélet. Történetesen az Európai Unió Bíróságáé.

Magyarország elfogadta ennek a joghatóságát, ítéleteinek maradéktalan végrehajtását.

Tehát egy dolog az, hogy mit tart ilyennek vagy olyannak az Unió, és más dolog a bírósági ítélet. E nemzetközi bíróság döntése ugyanúgy kötelező a magyar államra nézve, mintha egy magyarországié volna. 

Ennek ellenére a kormány korábban is azt hangoztatta, hogy van olyan alkotmányos szabályozás, ami az uniós jog felett áll. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter egy októberi kormányinfón arról beszélt, az alkotmánybíróság döntéseinek tiszteletben tartása a jogállamiság alapelve. Mindezt a lengyel alkotmánybíróság nemrég hozott döntésével kapcsolatban mondta; a testület ugyanis a nemzeti jog elsőbbségét állapította meg az EU-s joggal szemben.

„Ha úgy dönt az Alkotmánybíróság, hogy nem ellentétes az EUB döntése az Alaptörvényünkkel, akkor jogilag nincs több kiskapu, meg kell teremteni az összhangot a mostani szabályaink és az Unió előírásai között, s akként kell módosítani a harmadik országbeliekről szóló és a menedékjogi törvényt. Valójában azt jelenti, hogy vissza kell térni a korábbi szabályozáshoz, amivel átültettük éppen azt a két uniós irányelvet, melynek a megsértéséről szólt az európai bíróság előtt zajlott eljárás. És persze a gyakorlatnak is az EUB döntéséhez kell igazodnia. Tehát fel kell hagyni a határkerítésen való átkísérésekkel“ - magyarázta a várható következményeket a Narancs.hu-nak nyilatkozó szakjogász. Hozzátette,

épp az a veleje ennek a bírósági döntésnek, hogy ha jelentkezik nálunk valaki menekültstátuszért, be kell engednünk a határon, és kötelező elbírálni a kérelmét.

Hasonlóképpen a gazdasági célból érkező, de tartózkodásra nem jogosult „irreguláris“ migránsokkal szemben is le kell folytatni a kiutasítási eljárást az Unió úgynevezett visszatérési irányelvének megfelelően: minden kritérium teljesülését vagy hiányát megvizsgálni, eljárási garanciákkal, tolmácsolással, végül írásbeli határozatot kell hozni, nem egyszerűen visszatessékelni az érintettet a határ túloldalára.

Amúgy is elég furcsa, hogy ki-be járkálnak egy schengeni határon a határőrök. „Tény, hogy a magyar jog szerint határsértéssel jutnak be hozzánk – folytattta a szakember –, akik nem a hivatalos bejáraton érkeznek, hanem valahogy túljutnak a kerítésen. De akkor sem az a jogszerű megoldás, hogy jön két egyenruhás, és azt mondja: »Jó napot kívánok, akkor most a kapun megyünk át, de vissza, Szerbiába.« Sőt ha valakit mondjuk a román vagy akár ukrán határ közelében fognak el így határsértőként, azt is a szerb határhoz kísérik, még ha soha életében nem járt a közelében sem. Mindenkit ott zsuppolunk át, mert velük olyan most a politikai viszony. A szerbek a két miniszterelnök informális egyeztetése alapján eltűrik, hogy mi visszapöcköljük az embereket Szerbiába.“

Az Alkotmánybíróság korábban is foglalkozott a kormány beadványával: legutóbb októberben és azt megelőzően júniusban is. Hogy függőben maradt az ügy, azt jelezheti: széttartóak voltak a vélemények.