A Magosz és a közös földvagyonunk szétrablása

  • Dr. Ángyán József
  • 2015. július 10.

Belpol

Dr. Ángyán József reagált Ács Sándorné tegnap megjelent, „Rabló hordaként" címen közreadott nyílt levelére. „Közös földvagyonunk spekuláns magánkezekbe juttatása a közösség ellen elkövetett tragikus merénylet, súlyos bűn” – írja.

Sokak nevében hálásan köszönöm Ács Sándorné egyenes, őszinte, emberi hangú nyílt levelét. A leírt gondolatokkal – úgy is mint aki szintén aktív részese volt a 2005-ös történelmi időknek, és a gazdatársadalomba vetett őszinte hittel próbált segíteni vezetőiknek, az akkori Magosznak – mélységesen egyetértek, azok a szívemből szólnak. Igen, számomra is nehezen viselhető, emberileg alig feldolgozható, de ennek – a gazdálkodó családokat, a helyi gazdatársadalmat és közösségeit eláruló, cserbenhagyó, a Fidesz szövetségeseként a nagybirtokos tőkével kiegyező – Magosznak már semmi köze nincs az egykorihoz, és átalakulása sajnos már régen megkezdődött.

Szomorú volt látni, ahogyan a hatalom közelébe kerülve Jakab István és Budai Gyula a Magosz vezetéséből fokozatosan kiszorította a megyei elnökök és országos vezetőségi tagok egy velük szemben kritikus részét, és ahogyan az irántuk lojális régi és új tagokkal együtt, saját politikai karrierjük érdekében szövetséget kötöttek a rendszer oligarcháival, zöldbáróival, nagytőkés, nagybirtokos haszonélvezőivel. E szövetség alapján és ennek a „stratégiai partnerségnek” a szolgálatában vannak jelen ma is a politikában, az agrárkamarában, a kormányban és a törvényhozásban. Ebből a helyzetből következik mindaz, amit az elmúlt három-négy évben elkövettek, amihez asszisztáltak, és aminek betetőző folytatásaként most maguk és szövetségeseik számára szét akarják osztatni közös stratégiai földvagyonunkat, végképp tragikus dél-amerikai pályára állítva mezőgazdaságunkat és vidékünket, az egész magyar társadalmat.

Úgy vélem, hogy mostani „követelésük” időzített előkészítő, kommunikációs részvétel abban a feudális birtokadományozó kormányzati akcióban, melynek során egy banki hitelkonstrukció révén az államra bízott maradék nemzeti vagyonunk legértékesebb, stratégiai fontosságú részét, a termőföldet is kormány közeli spekuláns földbérlők szinte ingyen szerezhetik meg. Teszik ezt ugyan olyan szemérmetlen módon és ugyanúgy időzítve, ám most már lényegesen nagyobb léptékben, mint ahogyan az az első Orbán kormány idején a „piszkos 12” állami gazdaság 2001-es nyári privatizálásakor, százmilliárdos közös vagyon szűk érdekkörökhöz juttatásakor történt.

Meggyőződésem szerint szükség van és még inkább szükség lesz egy nem csak nevében „néppárti”, a ténylegesen gazdálkodó, helyben élő családokat és a fiatalokat helyzetbe hozó agrár- és vidékstratégia megvalósítására. Ennek állami alapeszköze, a közös földvagyonunk spekuláns magánkezekbe juttatása a közösség ellen elkövetett tragikus merénylet, súlyos bűn, amiért egykor felelniük kell az elkövetőknek. Mindenkinek magának kell persze az életével elszámolnia, ha előbb nem, hát a „végső elszámoláson”. De jó is volna, ha egykori közös barátaink legalább ezen elgondolkodnának...

Gödöllő, 2015. július 9.

Dr. Ángyán József

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.