Sokak nevében hálásan köszönöm Ács Sándorné egyenes, őszinte, emberi hangú nyílt levelét. A leírt gondolatokkal – úgy is mint aki szintén aktív részese volt a 2005-ös történelmi időknek, és a gazdatársadalomba vetett őszinte hittel próbált segíteni vezetőiknek, az akkori Magosznak – mélységesen egyetértek, azok a szívemből szólnak. Igen, számomra is nehezen viselhető, emberileg alig feldolgozható, de ennek – a gazdálkodó családokat, a helyi gazdatársadalmat és közösségeit eláruló, cserbenhagyó, a Fidesz szövetségeseként a nagybirtokos tőkével kiegyező – Magosznak már semmi köze nincs az egykorihoz, és átalakulása sajnos már régen megkezdődött.
Szomorú volt látni, ahogyan a hatalom közelébe kerülve Jakab István és Budai Gyula a Magosz vezetéséből fokozatosan kiszorította a megyei elnökök és országos vezetőségi tagok egy velük szemben kritikus részét, és ahogyan az irántuk lojális régi és új tagokkal együtt, saját politikai karrierjük érdekében szövetséget kötöttek a rendszer oligarcháival, zöldbáróival, nagytőkés, nagybirtokos haszonélvezőivel. E szövetség alapján és ennek a „stratégiai partnerségnek” a szolgálatában vannak jelen ma is a politikában, az agrárkamarában, a kormányban és a törvényhozásban. Ebből a helyzetből következik mindaz, amit az elmúlt három-négy évben elkövettek, amihez asszisztáltak, és aminek betetőző folytatásaként most maguk és szövetségeseik számára szét akarják osztatni közös stratégiai földvagyonunkat, végképp tragikus dél-amerikai pályára állítva mezőgazdaságunkat és vidékünket, az egész magyar társadalmat.
Úgy vélem, hogy mostani „követelésük” időzített előkészítő, kommunikációs részvétel abban a feudális birtokadományozó kormányzati akcióban, melynek során egy banki hitelkonstrukció révén az államra bízott maradék nemzeti vagyonunk legértékesebb, stratégiai fontosságú részét, a termőföldet is kormány közeli spekuláns földbérlők szinte ingyen szerezhetik meg. Teszik ezt ugyan olyan szemérmetlen módon és ugyanúgy időzítve, ám most már lényegesen nagyobb léptékben, mint ahogyan az az első Orbán kormány idején a „piszkos 12” állami gazdaság 2001-es nyári privatizálásakor, százmilliárdos közös vagyon szűk érdekkörökhöz juttatásakor történt.
Meggyőződésem szerint szükség van és még inkább szükség lesz egy nem csak nevében „néppárti”, a ténylegesen gazdálkodó, helyben élő családokat és a fiatalokat helyzetbe hozó agrár- és vidékstratégia megvalósítására. Ennek állami alapeszköze, a közös földvagyonunk spekuláns magánkezekbe juttatása a közösség ellen elkövetett tragikus merénylet, súlyos bűn, amiért egykor felelniük kell az elkövetőknek. Mindenkinek magának kell persze az életével elszámolnia, ha előbb nem, hát a „végső elszámoláson”. De jó is volna, ha egykori közös barátaink legalább ezen elgondolkodnának...
Gödöllő, 2015. július 9.
Dr. Ángyán József
