Interjú

„A megfélemlítés működött”

Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója a civil szektor helyzetéről

Belpol

A Szuverenitásvédelmi Hivatal ún. elemzésében azt taglalja, hogyan szerzett befolyást a civil szerve­zeteken keresztül a „Soros-hálózat”. Nun András szerint a dokumentum nem lóg ki az elmúlt évek tendenciájából: a hatalom fél a komoly tudással rendelkező civilektől.

Magyar Narancs: A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) legújabb jelentésében az Ökotárs Alapítvány és mások mellett az Auto­nómia Alapítvánnyal is foglalkozik, amelyet az általa (is) Soros-hálózatnak nevezett valami „pilotprojektjeként” ír le, mondván, amerikai forrásból jött létre, hogy később maga is külföldi támogatásokat osszon szét, megágyazva ezzel a hálózat befolyásának.

Nun András: Memoárokat, jelentéseket olvastak el, látszik, hogy erre valaki ráfeküdt. Arra jó, hogy ki lehessen belőle hozni: „Micsoda dolgok történnek itt a háttérben! Össze­esküvés!” Tények nincsenek mögötte, sejtetés van.

MN: Kérték önöktől is a pénzügyi adatokat, mint az Átlátszótól és a Transparency International Magyarországtól?

NA: Nem. Az éves beszámolóink nyilvánosak, fent vannak a honlapon.

MN: Számít rá, hogy információkat fognak kérni önöktől?

NA: Nem gondolom, hogy ezzel foglalkoznának. Bár különösebben nem hat meg, de az kiderül a jelentésből így tíz évvel a Norvég Támogatási Civil Alap – röviden NCTA – körüli ügy után, hogy a beszélgetéseinket lehallgatták, az e-mailjeinket olvasták. Olyan mondatokat idéznek – akár tőlem is –, amelyeket csak így lehetett megszerezni.

MN: Ön az Autonómia indulása után pár évvel, immár csaknem harminc éve csatlakozott a szervezethez. Főleg romaintegrációs programokkal foglalkoztak. Mi a szerepe az alapítványnak jelenleg?

NA: A SZH az amerikai adományozási kultúrát egy összeesküvésnek gondolja, mi pedig azt, hogy a civil társadalom az építőköve egy demokratikus társadalomnak. Ebben a kultú­rában a hangsúly ezeken van: Mi a probléma? Mit szeretnél megoldani? Milyen hatásokat szeretnél elérni? Nem papírindikátorokból dolgozik, mint az európai vagy magyar gyakorlatok, ahol az intézmény adminisztrációra van berendezkedve, nem pedig valódi hatásvizsgálatra. Az Autonómia ezt az ethoszt fenntartja a kezdetektől. Minket sokkal jobban érdekel az ember, az ügy, az eredményként felmutatható hatás. A civil társadalom fontos szereplő, jobban látja a problémákat, ki tud kísérletezni megoldásokat, amelyeket fel tud ajánlani az államnak, hogy valósítsa meg ezeket nagyobb volumenben. Az Autonómia változatlanul ezt csinálja.

MN: Jelenleg milyen projektek futnak?

NA: Próbálunk a lehetőségek után menni és olyan ügyekre fókuszálni, amelyek továbbra is megoldatlanok. Ilyen például a dezinformáció: nem foglalkozott azzal senki, hogy egy szegregátumban, gettós környezetben milyen mintázatai vannak az álhírterjesztésnek, és hogyan lehet ezek káros következményeit kiküszöbölni. A szakmunkáshitellel kapcsolatban már lehet hallani, hogy megpróbálják majd „elfer­díteni”: bepalizni a fiatalokat, akik felveszik, de nem kapják meg a négymilliót, hanem csak mondjuk egyet, a többit pedig valaki lehúzza róluk. Szintén visszatérő probléma, hogy nemcsak fizikai, hanem mentális gettók is vannak: a benne élők nem értik, milyen a külvilág, hiszen a média, amit néznek, alapvetően trash, egy fabrikált valóság. Ezért egy erdélyi programunkban roma és nem roma találkozásokat segítünk elő – vannak módszereink, hogyan közelítsük a fiatalokat egymáshoz. Aktívak vagyunk a roma és pro-roma szervezetek hálózatosodását segítő Egalipe hálózat működtetésében is.

MN: Az SZH-jelentés ilyen részletekre nem terjed ki, igaz, olyan súlyos állítást sem fogalmaz meg, mint az Átlátszóval szemben. Mire lehet jó akkor ez az egész?

NA: A jelentés hosszú és kellően érdektelen, de nem gondoljuk, hogy kilógna a sokéves tendenciából. Az egyéneknek annyi a befolyásuk, hogy leadják a szavazatot, adott esetben elmondják a véleményüket. Egy civil szervezet intézményesen tud hozzászólni szakpolitikákhoz, vagyis valamivel több befolyással rendelkezik. Ezért szeretnék a szférát eltántorítani attól, hogy közügyekhez hozzászóljon. Mi a teljes jogszerűség talaján állunk, a magyar érdekeket, az állampolgárokat és a nemzetet képviseljük.

MN: A Norvég Alap ellehetetlenítésének története több mint tíz éve indult. Ennek következményeként az állam elesett mintegy 200 millió eurótól, mivel a kormány képtelen volt elfogadni, hogy ennek az összegnek egy részét civil szervezetek, köztük az Autonómia osszák szét. A hatóságok durván rászálltak e szervezetekre, házkutatást tartottak, adószámokat függesztettek fel. Az SZH-jelentés felhozza a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) korabeli jelentését, miszerint a civilek nem voltak együttműködők, kijátszották a kormányt, versenytársak nélkül kapták a megbízást, adatszolgáltatási kötelezettségüket nem teljesítettek, politikai szereplőket támogattak és hasonlók.

NA: Teljes bullshit. A fabrikált vádak sok ember számára hihetőnek tűntek, akik viszont velünk dolgoztak vagy ismertek minket, tudták, hogy semmi nem igaz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.