Interjú

„A megfélemlítés működött”

Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója a civil szektor helyzetéről

Belpol

A Szuverenitásvédelmi Hivatal ún. elemzésében azt taglalja, hogyan szerzett befolyást a civil szerve­zeteken keresztül a „Soros-hálózat”. Nun András szerint a dokumentum nem lóg ki az elmúlt évek tendenciájából: a hatalom fél a komoly tudással rendelkező civilektől.

Magyar Narancs: A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) legújabb jelentésében az Ökotárs Alapítvány és mások mellett az Auto­nómia Alapítvánnyal is foglalkozik, amelyet az általa (is) Soros-hálózatnak nevezett valami „pilotprojektjeként” ír le, mondván, amerikai forrásból jött létre, hogy később maga is külföldi támogatásokat osszon szét, megágyazva ezzel a hálózat befolyásának.

Nun András: Memoárokat, jelentéseket olvastak el, látszik, hogy erre valaki ráfeküdt. Arra jó, hogy ki lehessen belőle hozni: „Micsoda dolgok történnek itt a háttérben! Össze­esküvés!” Tények nincsenek mögötte, sejtetés van.

MN: Kérték önöktől is a pénzügyi adatokat, mint az Átlátszótól és a Transparency International Magyarországtól?

NA: Nem. Az éves beszámolóink nyilvánosak, fent vannak a honlapon.

MN: Számít rá, hogy információkat fognak kérni önöktől?

NA: Nem gondolom, hogy ezzel foglalkoznának. Bár különösebben nem hat meg, de az kiderül a jelentésből így tíz évvel a Norvég Támogatási Civil Alap – röviden NCTA – körüli ügy után, hogy a beszélgetéseinket lehallgatták, az e-mailjeinket olvasták. Olyan mondatokat idéznek – akár tőlem is –, amelyeket csak így lehetett megszerezni.

MN: Ön az Autonómia indulása után pár évvel, immár csaknem harminc éve csatlakozott a szervezethez. Főleg romaintegrációs programokkal foglalkoztak. Mi a szerepe az alapítványnak jelenleg?

NA: A SZH az amerikai adományozási kultúrát egy összeesküvésnek gondolja, mi pedig azt, hogy a civil társadalom az építőköve egy demokratikus társadalomnak. Ebben a kultú­rában a hangsúly ezeken van: Mi a probléma? Mit szeretnél megoldani? Milyen hatásokat szeretnél elérni? Nem papírindikátorokból dolgozik, mint az európai vagy magyar gyakorlatok, ahol az intézmény adminisztrációra van berendezkedve, nem pedig valódi hatásvizsgálatra. Az Autonómia ezt az ethoszt fenntartja a kezdetektől. Minket sokkal jobban érdekel az ember, az ügy, az eredményként felmutatható hatás. A civil társadalom fontos szereplő, jobban látja a problémákat, ki tud kísérletezni megoldásokat, amelyeket fel tud ajánlani az államnak, hogy valósítsa meg ezeket nagyobb volumenben. Az Autonómia változatlanul ezt csinálja.

MN: Jelenleg milyen projektek futnak?

NA: Próbálunk a lehetőségek után menni és olyan ügyekre fókuszálni, amelyek továbbra is megoldatlanok. Ilyen például a dezinformáció: nem foglalkozott azzal senki, hogy egy szegregátumban, gettós környezetben milyen mintázatai vannak az álhírterjesztésnek, és hogyan lehet ezek káros következményeit kiküszöbölni. A szakmunkáshitellel kapcsolatban már lehet hallani, hogy megpróbálják majd „elfer­díteni”: bepalizni a fiatalokat, akik felveszik, de nem kapják meg a négymilliót, hanem csak mondjuk egyet, a többit pedig valaki lehúzza róluk. Szintén visszatérő probléma, hogy nemcsak fizikai, hanem mentális gettók is vannak: a benne élők nem értik, milyen a külvilág, hiszen a média, amit néznek, alapvetően trash, egy fabrikált valóság. Ezért egy erdélyi programunkban roma és nem roma találkozásokat segítünk elő – vannak módszereink, hogyan közelítsük a fiatalokat egymáshoz. Aktívak vagyunk a roma és pro-roma szervezetek hálózatosodását segítő Egalipe hálózat működtetésében is.

MN: Az SZH-jelentés ilyen részletekre nem terjed ki, igaz, olyan súlyos állítást sem fogalmaz meg, mint az Átlátszóval szemben. Mire lehet jó akkor ez az egész?

NA: A jelentés hosszú és kellően érdektelen, de nem gondoljuk, hogy kilógna a sokéves tendenciából. Az egyéneknek annyi a befolyásuk, hogy leadják a szavazatot, adott esetben elmondják a véleményüket. Egy civil szervezet intézményesen tud hozzászólni szakpolitikákhoz, vagyis valamivel több befolyással rendelkezik. Ezért szeretnék a szférát eltántorítani attól, hogy közügyekhez hozzászóljon. Mi a teljes jogszerűség talaján állunk, a magyar érdekeket, az állampolgárokat és a nemzetet képviseljük.

MN: A Norvég Alap ellehetetlenítésének története több mint tíz éve indult. Ennek következményeként az állam elesett mintegy 200 millió eurótól, mivel a kormány képtelen volt elfogadni, hogy ennek az összegnek egy részét civil szervezetek, köztük az Autonómia osszák szét. A hatóságok durván rászálltak e szervezetekre, házkutatást tartottak, adószámokat függesztettek fel. Az SZH-jelentés felhozza a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) korabeli jelentését, miszerint a civilek nem voltak együttműködők, kijátszották a kormányt, versenytársak nélkül kapták a megbízást, adatszolgáltatási kötelezettségüket nem teljesítettek, politikai szereplőket támogattak és hasonlók.

NA: Teljes bullshit. A fabrikált vádak sok ember számára hihetőnek tűntek, akik viszont velünk dolgoztak vagy ismertek minket, tudták, hogy semmi nem igaz belőle.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

A válság mérőszámai

A magyar közoktatás csődjének is tekinthető, hogy ma minden hatodik gyerek tanulási nehézséggel küzd, vagy sajátos nevelési igényű. Amíg a tananyag és nem a gyerek a legfontosabb, aligha lesz változás, és rengeteg frusztrált, szorongó, boldogtalan felnőttet „gyártanak” az iskolák.