Interjú

„A megfélemlítés működött”

Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója a civil szektor helyzetéről

Belpol

A Szuverenitásvédelmi Hivatal ún. elemzésében azt taglalja, hogyan szerzett befolyást a civil szerve­zeteken keresztül a „Soros-hálózat”. Nun András szerint a dokumentum nem lóg ki az elmúlt évek tendenciájából: a hatalom fél a komoly tudással rendelkező civilektől.

Magyar Narancs: A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) legújabb jelentésében az Ökotárs Alapítvány és mások mellett az Auto­nómia Alapítvánnyal is foglalkozik, amelyet az általa (is) Soros-hálózatnak nevezett valami „pilotprojektjeként” ír le, mondván, amerikai forrásból jött létre, hogy később maga is külföldi támogatásokat osszon szét, megágyazva ezzel a hálózat befolyásának.

Nun András: Memoárokat, jelentéseket olvastak el, látszik, hogy erre valaki ráfeküdt. Arra jó, hogy ki lehessen belőle hozni: „Micsoda dolgok történnek itt a háttérben! Össze­esküvés!” Tények nincsenek mögötte, sejtetés van.

MN: Kérték önöktől is a pénzügyi adatokat, mint az Átlátszótól és a Transparency International Magyarországtól?

NA: Nem. Az éves beszámolóink nyilvánosak, fent vannak a honlapon.

MN: Számít rá, hogy információkat fognak kérni önöktől?

NA: Nem gondolom, hogy ezzel foglalkoznának. Bár különösebben nem hat meg, de az kiderül a jelentésből így tíz évvel a Norvég Támogatási Civil Alap – röviden NCTA – körüli ügy után, hogy a beszélgetéseinket lehallgatták, az e-mailjeinket olvasták. Olyan mondatokat idéznek – akár tőlem is –, amelyeket csak így lehetett megszerezni.

MN: Ön az Autonómia indulása után pár évvel, immár csaknem harminc éve csatlakozott a szervezethez. Főleg romaintegrációs programokkal foglalkoztak. Mi a szerepe az alapítványnak jelenleg?

NA: A SZH az amerikai adományozási kultúrát egy összeesküvésnek gondolja, mi pedig azt, hogy a civil társadalom az építőköve egy demokratikus társadalomnak. Ebben a kultú­rában a hangsúly ezeken van: Mi a probléma? Mit szeretnél megoldani? Milyen hatásokat szeretnél elérni? Nem papírindikátorokból dolgozik, mint az európai vagy magyar gyakorlatok, ahol az intézmény adminisztrációra van berendezkedve, nem pedig valódi hatásvizsgálatra. Az Autonómia ezt az ethoszt fenntartja a kezdetektől. Minket sokkal jobban érdekel az ember, az ügy, az eredményként felmutatható hatás. A civil társadalom fontos szereplő, jobban látja a problémákat, ki tud kísérletezni megoldásokat, amelyeket fel tud ajánlani az államnak, hogy valósítsa meg ezeket nagyobb volumenben. Az Autonómia változatlanul ezt csinálja.

MN: Jelenleg milyen projektek futnak?

NA: Próbálunk a lehetőségek után menni és olyan ügyekre fókuszálni, amelyek továbbra is megoldatlanok. Ilyen például a dezinformáció: nem foglalkozott azzal senki, hogy egy szegregátumban, gettós környezetben milyen mintázatai vannak az álhírterjesztésnek, és hogyan lehet ezek káros következményeit kiküszöbölni. A szakmunkáshitellel kapcsolatban már lehet hallani, hogy megpróbálják majd „elfer­díteni”: bepalizni a fiatalokat, akik felveszik, de nem kapják meg a négymilliót, hanem csak mondjuk egyet, a többit pedig valaki lehúzza róluk. Szintén visszatérő probléma, hogy nemcsak fizikai, hanem mentális gettók is vannak: a benne élők nem értik, milyen a külvilág, hiszen a média, amit néznek, alapvetően trash, egy fabrikált valóság. Ezért egy erdélyi programunkban roma és nem roma találkozásokat segítünk elő – vannak módszereink, hogyan közelítsük a fiatalokat egymáshoz. Aktívak vagyunk a roma és pro-roma szervezetek hálózatosodását segítő Egalipe hálózat működtetésében is.

MN: Az SZH-jelentés ilyen részletekre nem terjed ki, igaz, olyan súlyos állítást sem fogalmaz meg, mint az Átlátszóval szemben. Mire lehet jó akkor ez az egész?

NA: A jelentés hosszú és kellően érdektelen, de nem gondoljuk, hogy kilógna a sokéves tendenciából. Az egyéneknek annyi a befolyásuk, hogy leadják a szavazatot, adott esetben elmondják a véleményüket. Egy civil szervezet intézményesen tud hozzászólni szakpolitikákhoz, vagyis valamivel több befolyással rendelkezik. Ezért szeretnék a szférát eltántorítani attól, hogy közügyekhez hozzászóljon. Mi a teljes jogszerűség talaján állunk, a magyar érdekeket, az állampolgárokat és a nemzetet képviseljük.

MN: A Norvég Alap ellehetetlenítésének története több mint tíz éve indult. Ennek következményeként az állam elesett mintegy 200 millió eurótól, mivel a kormány képtelen volt elfogadni, hogy ennek az összegnek egy részét civil szervezetek, köztük az Autonómia osszák szét. A hatóságok durván rászálltak e szervezetekre, házkutatást tartottak, adószámokat függesztettek fel. Az SZH-jelentés felhozza a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) korabeli jelentését, miszerint a civilek nem voltak együttműködők, kijátszották a kormányt, versenytársak nélkül kapták a megbízást, adatszolgáltatási kötelezettségüket nem teljesítettek, politikai szereplőket támogattak és hasonlók.

NA: Teljes bullshit. A fabrikált vádak sok ember számára hihetőnek tűntek, akik viszont velünk dolgoztak vagy ismertek minket, tudták, hogy semmi nem igaz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."