Interjú

„A megfélemlítés működött”

Nun András, az Autonómia Alapítvány igazgatója a civil szektor helyzetéről

Belpol

A Szuverenitásvédelmi Hivatal ún. elemzésében azt taglalja, hogyan szerzett befolyást a civil szerve­zeteken keresztül a „Soros-hálózat”. Nun András szerint a dokumentum nem lóg ki az elmúlt évek tendenciájából: a hatalom fél a komoly tudással rendelkező civilektől.

Magyar Narancs: A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) legújabb jelentésében az Ökotárs Alapítvány és mások mellett az Auto­nómia Alapítvánnyal is foglalkozik, amelyet az általa (is) Soros-hálózatnak nevezett valami „pilotprojektjeként” ír le, mondván, amerikai forrásból jött létre, hogy később maga is külföldi támogatásokat osszon szét, megágyazva ezzel a hálózat befolyásának.

Nun András: Memoárokat, jelentéseket olvastak el, látszik, hogy erre valaki ráfeküdt. Arra jó, hogy ki lehessen belőle hozni: „Micsoda dolgok történnek itt a háttérben! Össze­esküvés!” Tények nincsenek mögötte, sejtetés van.

MN: Kérték önöktől is a pénzügyi adatokat, mint az Átlátszótól és a Transparency International Magyarországtól?

NA: Nem. Az éves beszámolóink nyilvánosak, fent vannak a honlapon.

MN: Számít rá, hogy információkat fognak kérni önöktől?

NA: Nem gondolom, hogy ezzel foglalkoznának. Bár különösebben nem hat meg, de az kiderül a jelentésből így tíz évvel a Norvég Támogatási Civil Alap – röviden NCTA – körüli ügy után, hogy a beszélgetéseinket lehallgatták, az e-mailjeinket olvasták. Olyan mondatokat idéznek – akár tőlem is –, amelyeket csak így lehetett megszerezni.

MN: Ön az Autonómia indulása után pár évvel, immár csaknem harminc éve csatlakozott a szervezethez. Főleg romaintegrációs programokkal foglalkoztak. Mi a szerepe az alapítványnak jelenleg?

NA: A SZH az amerikai adományozási kultúrát egy összeesküvésnek gondolja, mi pedig azt, hogy a civil társadalom az építőköve egy demokratikus társadalomnak. Ebben a kultú­rában a hangsúly ezeken van: Mi a probléma? Mit szeretnél megoldani? Milyen hatásokat szeretnél elérni? Nem papírindikátorokból dolgozik, mint az európai vagy magyar gyakorlatok, ahol az intézmény adminisztrációra van berendezkedve, nem pedig valódi hatásvizsgálatra. Az Autonómia ezt az ethoszt fenntartja a kezdetektől. Minket sokkal jobban érdekel az ember, az ügy, az eredményként felmutatható hatás. A civil társadalom fontos szereplő, jobban látja a problémákat, ki tud kísérletezni megoldásokat, amelyeket fel tud ajánlani az államnak, hogy valósítsa meg ezeket nagyobb volumenben. Az Autonómia változatlanul ezt csinálja.

MN: Jelenleg milyen projektek futnak?

NA: Próbálunk a lehetőségek után menni és olyan ügyekre fókuszálni, amelyek továbbra is megoldatlanok. Ilyen például a dezinformáció: nem foglalkozott azzal senki, hogy egy szegregátumban, gettós környezetben milyen mintázatai vannak az álhírterjesztésnek, és hogyan lehet ezek káros következményeit kiküszöbölni. A szakmunkáshitellel kapcsolatban már lehet hallani, hogy megpróbálják majd „elfer­díteni”: bepalizni a fiatalokat, akik felveszik, de nem kapják meg a négymilliót, hanem csak mondjuk egyet, a többit pedig valaki lehúzza róluk. Szintén visszatérő probléma, hogy nemcsak fizikai, hanem mentális gettók is vannak: a benne élők nem értik, milyen a külvilág, hiszen a média, amit néznek, alapvetően trash, egy fabrikált valóság. Ezért egy erdélyi programunkban roma és nem roma találkozásokat segítünk elő – vannak módszereink, hogyan közelítsük a fiatalokat egymáshoz. Aktívak vagyunk a roma és pro-roma szervezetek hálózatosodását segítő Egalipe hálózat működtetésében is.

MN: Az SZH-jelentés ilyen részletekre nem terjed ki, igaz, olyan súlyos állítást sem fogalmaz meg, mint az Átlátszóval szemben. Mire lehet jó akkor ez az egész?

NA: A jelentés hosszú és kellően érdektelen, de nem gondoljuk, hogy kilógna a sokéves tendenciából. Az egyéneknek annyi a befolyásuk, hogy leadják a szavazatot, adott esetben elmondják a véleményüket. Egy civil szervezet intézményesen tud hozzászólni szakpolitikákhoz, vagyis valamivel több befolyással rendelkezik. Ezért szeretnék a szférát eltántorítani attól, hogy közügyekhez hozzászóljon. Mi a teljes jogszerűség talaján állunk, a magyar érdekeket, az állampolgárokat és a nemzetet képviseljük.

MN: A Norvég Alap ellehetetlenítésének története több mint tíz éve indult. Ennek következményeként az állam elesett mintegy 200 millió eurótól, mivel a kormány képtelen volt elfogadni, hogy ennek az összegnek egy részét civil szervezetek, köztük az Autonómia osszák szét. A hatóságok durván rászálltak e szervezetekre, házkutatást tartottak, adószámokat függesztettek fel. Az SZH-jelentés felhozza a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) korabeli jelentését, miszerint a civilek nem voltak együttműködők, kijátszották a kormányt, versenytársak nélkül kapták a megbízást, adatszolgáltatási kötelezettségüket nem teljesítettek, politikai szereplőket támogattak és hasonlók.

NA: Teljes bullshit. A fabrikált vádak sok ember számára hihetőnek tűntek, akik viszont velünk dolgoztak vagy ismertek minket, tudták, hogy semmi nem igaz belőle.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.