A nem fideszes településeket hozza nehéz helyzetbe a kormány újabb különleges gazdasági övezete

Újabb különleges gazdasági övezetet hoz létre a kormány, ezúttal Iváncsán és Rácalmáson, a döntés Dunaújvárosnak komoly elvonást jelent. Kálló Gergelyt, a térség jobbikos parlamenti képviselőjét kérdeztük a döntés várható hatásairól. 

A hétfő esti Magyar Közlönyben megjelent a "Duna-mente - Fejér megye különleges gazdasági övezet kijelöléséről" szóló kormányrendelet. A jogszabály szerint az Iváncsához tartozó területeken épülő, és a koreai SK Innovation leendő akkumulátorgyárának helyet adó ipari park, valamint a rácalmási Hankook-beruházás is a különleges gazdasági övezet része lesz július elsejétől. 

A terv már májusban kiszivárgott, akkor Kálló Gergelyt, a térség jobbikos országgyűlési képviselőjét kérdeztük a döntés várható hatásairól. 

Magyar Narancs: Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés fideszes elnökének pár napja kiszivárgott javaslata szerint Dunaújváros jelentős iparűzési adó (ipa) részesedéstől esne el a jövőben, ha Iváncsa és Rácalmás közigazgatási területén különleges gazdasági övezet jönne létre. A helyzet annyiban is sajátos, hogy Duna­újváros jelentős összegekkel és egyéb infrastrukturális segítséggel járult hozzá a Rácalmáson termelő Hankook megépítéséhez. Iváncsán szintén a dunaújvárosiak pénzéből épül ipari park, ahol két új gyár jön létre. Évente mennyi pénztől fog elesni a város, ha törvénnyé válik a javaslat?

Kálló Gergely: Jelenleg megállapodás van Rácalmás és Dunaújváros között, amelynek értelmében a már évek óta termelő Hankook gumigyár iparűzési adójának fele Dunaújvárost illeti. Ezt két részletben fizetik, ha Molnár Krisztián terve megvalósul, akkor a második részlet már nem érkezik meg idén, ez körülbelül 500 millió forint, ennyitől idén biztos elesünk. Jövőre szintén csak a gumigyár termeléséből 1,2 milliárdos elvonással számolhatunk.

Az Iváncsán épülő ipari parkkal nehéz a számolás, ugyanis még nem termelnek azok a gyárak, amelyeknek az ipájából a településközi megállapodás értelmében részesülne Dunaújváros. Az ipari park előzménye, hogy 2016-ban Orbán Viktor bejelentette: a Modern Városok Program keretében Dunaújváros építsen egy logisztikai ipari parkot a város szélén. Számunkra teljesen érthetetlen okokból az akkori fideszes városvezetés kijelentette, hogy a városban nincsen hely egy ilyen ipari parknak, de az indoklás szerint Iváncsán van megfelelő földterület, ezért valósuljon meg ott a projekt a dunaújvárosiak pénzéből. Ennek alapján van érvényes szerződésünk az ipa feléről Iváncsával is. Éves szinten itt is milliárdokról beszélünk.

MN: A pénzen túl mivel járult hozzá Dunaújváros Rácalmás és Iváncsa területén az ipari fejlesztésekhez?

KG: A Hankook használja Dunaújváros csatorna- és vízhálózatát, a közlekedési infrastruktúráját, és az ott dolgozók többsége Dunaújvárosban él. Ebből is látszik, hogy nem a két szép szemünkért jár a Hankooknál termelt ipa, hanem azért, mert cserében szolgáltatunk valamit. A Hankook Dunaújváros miatt választotta ezt a területet, nyilván Rácalmás akkori vezetése sem véletlenül fogadta el az iparűzési adó megosztását. Gulyás Gergely úgy nyilatkozott a tervekről, hogy ezzel majd igazságosabb lesz a rendszer. Ha megnézzük a földrajzi adottságokat a térségben, akkor jól látszik, hogy olyan településeket hagytak ki ebből az övezetből – például Pusztaszabolcsot –, amelyeknél indokolt lenne, hogy része legyen az övezetnek és járjon nekik is ipa, mivel őket is érintik a fejlesztések negatív hatásai. Elég megemlíteni a megnövekedett forgalmat, a por- és zajszennyezést. Ebből is látszik, hogy ez nem gazdaságilag átgondolt lépés, hanem piti politikai bosszú Székesfehérvárról.

 

Kálló Gergely 

Fotó: Németh Dániel 

MN: Míg Dunaújvárost lehúzzák a listáról, és a gazdasági övezetben megtermelt ipából nem részesülhet, addig Rácalmás és Iváncsa mellett két új település került képbe: Adony és Kulcs. Mi indokolja ezt?

KG: Látni kell, hogy papíron ugyan vannak az említett települések között független településvezetők, de azok valójában kőkeményen a Fideszhez húznak. Kulcson fideszes a polgármester, ez alapján nem tudok másra, csak politikai indíttatású döntésre gondolni. Egyébként nem hiszem, hogy az iváncsaiakat tájékoztatták arról, hogy az ott megtermelt ipa nem közvetlenül hozzájuk, hanem Székesfehérvárra megy majd.

Dunaújváros vezetése egyébként nem fejlesztésellenes. Ha épül egy gyár, örüljünk neki, a befizetett adóból pedig fejlesszük a települést. Az Iváncsán épülő SK Innovation akkumulátorgyár jelenleg a legnagyobb zöldmezős beruházás Magyarországon.

Az egész fejlesztési koncepciót azonban elhibázottnak tartom, ugyanis a Fejér megyei területfejlesztési koncepcióban az szerepel, hogy zöldmezős beruházások helyett a barnamezős beruházásokat kell preferálni a térségben. Az SK Innovation azonban 30 aranykoronás földterületekre épül – 10 aranykoronás besorolástól már élelmiszert lehetne termelni. Az elmúlt években a technológia fejlődésével viszont a dunaújvárosi vasmű területe egyre kisebb lett, ebből következik, hogy Dunaújváros rengeteg rozsdaövezeti területtel rendelkezik.

Észrevehetetlenül el lehetett volna hozni Dunaújvárosba ezt az ipari parkot.

Iváncsán jelenleg nincs ehhez megfelelő infrastruktúra, nincs tűzoltóság, ami szükséges eleme egy ilyen gyárnak, nincs mentőállomás és nincs elegendő munkásszálló sem. Dunaújvárosban ez mind adott lenne.

MN: Gulyás Gergely igazságosabb rendszerről beszélt a kiemelt gazdasági övezet okán. Mi volt eddig igazságtalan?

KG: Gulyás Gergely sok mindenről beszél, de vagy nem ismeri a helyi viszonyokat, a települések közötti megállapodásokat, ezáltal Dunaújváros érintettségét az ügyben, vagy egész egyszerűen hazudik, amikor azt mondja, hogy a város nem fog elszenvedni semmiféle hiányt, hiszen nem tartozik majd bele az övezetbe, ezáltal nem is lehet a várostól ipát elvonni. Egy miniszter esetében egyik variáció sem jó. Gulyás azzal érvel, hogy a jövőben több település részesül a szóban forgó övezetben megtermelt ipából, ami igazságos.

De akkor miért maradnak ki a kedvezményezettek köréből olyan települések, amelyek földrajzilag indokolttá tennék a részesülést? Pusztaszabolcs mellett említhetném Ercsit is. Ercsiben ellenzéki a polgármester, Pusztaszabolcson pedig valódi független.

Az egész tervezet a nem fideszes települések ellen szól, az élen Dunaújvárossal.

Nézzük meg az érintett települések lakosságszámát: jelenleg 52 ezer ember lakos osztozik a pénzen, Gulyásék tervei szerint alig 15 ezer fog. Gyakorlatilag az történik, hogy a mi pénzünket veszik el, amit aztán a saját politikai támogatóik között osztanak szét. Hol igazságos ez?

MN: A tervek szerint a Fejér Megyei Közgyűléshez fog befolyni és innen osztják majd szét az Iváncsán és Rácalmáson megtermelt ipát a kedvezményezetté tett települések között. Van bármilyen jogi lehetősége Dunaújvárosnak, hogy a jövőben visszaállítsa azokat a megállapodásokat, amelyek most még érvényben vannak?

KG: Nem csak az ipát. Oda folyik majd be az építményadó is, ami szintén százmilliós tétel Rác­almás és Iváncsa esetében. Jelenleg élő és aláírt szerződések biztosítják azokat a pénzeket, amelyek megilletik Dunaújvárost az Iváncsán és Rácalmáson történő fejlesztések finanszírozása és egyéb módon történő támogatása miatt. Ezeket a szerződéseket nem lehet egyoldalúan felrúgni. Meg lehet próbálni, de

azt biztosan állíthatom, hogy jogi útra fogjuk terelni a kérdést, ha kell, Strasbourgig is elmegyünk.

MN: Az előterjesztésben megemlítik a Dunaferrt is: azt írják, hogy az Iváncsán épülő két új gyár alkalmas lehet arra, hogy a csődközelben lévő vasmű munkatársait felszívja. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a kormány szerint a gyár menthetetlen. A Dunaferr-botrány lassan egy éve tart, és az ukrán/orosz tulajdonosi kör konfliktusa egyre hajmeresztőbb helyzeteket produkál. Ön mennyire lát tisztán az ügyben?

KG: Sajnos, minket most az ág is húz. A vasmű problémája nem kisebb gond az előbb említetteknél. Az első vészjósló jelek tavaly szeptemberben jelentkeztek, akkor mi azonnal megkongattuk a vészharangot, számtalanszor felszólaltam a témában és próbáltam felhívni a kormány figyelmét a vasmű helyzetére. Azt vettük észre az elmúlt időszakban, hogy a cégvezetés, a szakszervezetek és az önkormányzat is tette a dolgát. Egyetlenegy szereplő hiányzott a képből: a magyar állam. A beadványaimra mindig az volt a válasz a kormány részéről, hogy a vasmű magáncég, ezért az állam ebbe nem szólhat bele. 17 olyan céget találtam, amelyek mind magántulajdonúak, de 22 milliárdos támogatást kaptak az államtól. Schanda Tamás államtitkár egyszer odáig ment, hogy a Parlamentben azt kiabálta: azért nem segítenek a vasműn, mert onnan nincs haszon.

Az ön által említett félmondat szerintem csak azért került bele a tervezetbe, hogy elfogadhatóbbá és indokoltabbá tegye a különleges gazdasági övezet létrehozását. Azt gondolom, hogy az állam tudna olyan lépéseket tenni, amelyek rövid távon megmenthetnék a vasművet. A Dunaferrben van fantázia, és lenne kereslet a nemzetközi piacon a termékeire, de egyelőre úgy tűnik, hogy a gyár vegetál. A jogi viták ellenére egyvalamiben mindenki egyetért: a többségi tulajdonos a Vnyesekonombank, vagyis maga az orosz állam. Nulladik lépésként elvárom a kormánytól, hogy a magyar állam vegye fel az orosz állammal a kapcsolatot, és segítsék tisztázni a vasmű helyzetét. Senki nem akar egy olyan céget megvenni, amely körül jogi viták vannak, a tulajdonosi háttér nem tisztázott, és ahol balhék vannak hétről hétre.

MN: Kívülről nézve bonyolultnak tűnnek a Dunaferr körüli jogi viták, de az hogy lehet ön szerint, hogy a magyar hatóságok sem látnak tisztán? A legutóbbi, május 6-án tartott közgyűlést a székesfehérvári cégbíróság hívta össze, azonban a céget jelenleg – kérdéses legitimitással – vezető orosz Jevgenyij Tanhilevics szerint a cégbíróságot hamis papírokkal tévesztették meg, és ezért nem volt érvényes a közgyűlés. Ezt később a Győri Ítélőtábla is megerősítette egy jogerős döntésében.

KG: Nem fogom tudni önnek megmondani, hogy kinek van igaza. Ezt a bíróságoknak kell eldönteni; és mivel látszólag ők sincsenek a helyzet magaslatán, a magyar államnak kellene segíteni azzal, hogy a többségi tulajdonossal, vagyis az orosz állammal felveszi a kapcsolatot és közösen tisztáznák, hogy kinek van jogosultsága vezetni a gyárat. Mikó István, aki állítólag az ukrán kisebbségi tulajdonost képviseli az ügyben, mindig hivatkozik meghatalmazásokra, de hiteles dokumentumot tőle még senki sem látott. Legalábbis én nem, de a városvezetés sem, és tudomásom szerint az újság­íróknak sem mutatott be semmit. Ha tényleg van érvényes papírja, akkor nincs szükség erőszakkal fenyegetőzni, bármikor beléphet a gyár épületébe. Egy biztos, az a módszer, amivel ő el kíván járni az ügyben, az ma Magyarországon elfogadhatatlan.

Az pedig, hogy jön valaki és hamis papírokkal, illetve erőt demonstrálva megpróbálja átvenni egy gyár vezetését, unikális Magyarországon. Vadkeleti módszernek mondanám ezt, az Európai Unióban ilyesmire nem igazán van példa. A magyar államnak viszont igenis van feladata és felelőssége ebben az ügyben, ugyanis biztosítani kell a gyár zavartalan működését. Ha a vasműben baj lesz, akkor nemcsak Dunaújvárosban lesz baj és a megyében, hanem ezt az egész nemzetgazdaság megérzi majd. Itt nem arról van szó, hogy lélegeztetőgépre kell tenni egy céget, hanem arról, hogy egy kis segítséggel a Dunaferr nagyon is jól tudna teljesíteni, ami az egész ország érdeke lenne.

MN: Mikó István nagyjából egy hónappal ezelőtt jelent meg több tucat kigyúrt, kopasz biztonsági emberrel, hogy az ő segítségükkel, erőszakkal be tudjon jutni a gyárba, és a felhatalmazása értelmében átvegye a gyár vezetését. Akkor felmerült Kubatov Gábornak, a Fidesz pártigazgatójának a neve is, miszerint ő küldhette ezeket az embereket. Hogyan kapcsolódik a magyar belpolitika az orosz–ukrán tulajdonosi vitához?

KG: Senki nem tudja, hogy Mikó István kinek a megbízásából érkezett, éppen ezért szerettem volna választ kapni a nemzetbiztonsági bizottság ülésén arra, hogyan fordulhat elő az, hogy egy ismeretlen személy az éjszaka közepén támadást szervez a vasmű ellen. Sőt később még fenyegetőzik is, hogy legközelebb sokkal több emberrel tér vissza. A Dunaferr nem véletlenül épült az ország közepén. Stratégiailag fontos gyár, ezért szempont volt, hogy nemzetközi konfliktus esetén ne lehessen könnyen megtámadni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a vasmű veszélyes üzem. Eddig egyébként nem kaptam válaszokat. Visszatérve Mikóra: nem mondom, hogy Kubatov embere, de elég beütni a keresőbe a nevét és jól látszik, hogy gyakran hivatkoznak rá így, legutóbb épp a Borkai-üggyel kapcsolatban került elő a neve.

MN: Május elején ülésezett volna az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága, és egyebek mellett a vasmű botrányával foglalkozott volna. A fideszes tagok távolmaradása miatt ez végül elmaradt. A kormány, úgy tűnik, nagyon kerüli, hogy bármit is mondjon Dunaferr-ügyben. Ön szerint miért?

KG: Lehet, hogy a Fidesz birtokában van a vasmű jövőjéről szóló információknak. Elképzelhető, hogy tudják: senki nem szándékozik megvenni a gyárat, ezért hagyják elvérezni. Az is lehet ugyanakkor, hogy beszéltek az orosz állam képviselőivel, ahonnan azt a választ kapták, hogy majd ők be­avatkoznak, amikor indokoltnak érzik, és újra száz százalékon fog termelni a gyár.

MN: Más ellenzéki városokhoz hasonlóan Dunaújvárost is érzékenyen érintik anyagilag az elmúlt egy év kormányzati elvonásai. A közelmúltban lezajlott kompenzációs tárgyaláson mire jutottak?

KG: A tárgyalások első szakaszában bizakodóak voltunk, ami aztán pillanatok alatt szertefoszlott. Kompenzáció gyanánt szép kerek szám lett a végeredmény: egy nulla. Tudjuk, hogy zuhanó repülőgépen nem illik konyakot kérni: akkor, amikor egészségügyi és gazdasági válság van, mindenki vállaljon közteherviselést. A megyei jogú városok közül arányaiban Dunaújváros fizeti a legmagasabb szolidaritási adót az ipar­űzési adó bevételeihez képest. Az ígéretek ellenére azonban mégsem kaptunk vissza egy forintot sem kompenzáció címszó alatt.

Dunaújvárosban ezért most a helyzet nagyon rossz. Sok fejlesztési és városszépítési tervet kellett lehúzni a listáról. Dunaújváros alapesetben nem lenne szegény város, de az elmúlt időszak elvonásai, sarcai és az ilyen otromba támadások, mint a különleges gazdasági övezet, óriási terhet jelentenek a település számára. Milliárdos veszteségeink vannak: ha csak a gépjárműadó megvonását nézzük, akkor ebből a pénzből nagyjából 2500 négyzetméternyi kátyút tudnánk eltüntetni. Brutális számokról beszélünk, és nem látjuk még a végét.