Interjú

„A pénzzel kitömött energiatündér nem létezik”

Zsoldos István közgazdász az energia áráról  

Belpol

Maradnak-e a mostani magas energiaárak, tényleg fenyegeti-e földgázhiány Európát, és mi lesz a rezsicsökkentés sorsa? Megoldja-e a hazai energiaéhséget Paks 2 megépítése? Az energiapiaci elemzőt faggattuk.

Magyar Narancs: A múlt pénteken a szokásos reggeli interjújában Orbán Viktor azzal vádolta az Európai Uniót, hogy elhibázott zöld energiapolitikája révén szándékosan hajtja fel a gáz- és szénalapú energia árát. Valójában miért szaladtak így el az energiaárak?

Zsoldos István: Mint minden jó összeesküvés-elméletnek, ennek is van némi valóságalapja. Lássuk először is a makrogazdasági helyzetet! Az energiapiac nagyjából integrált globálisan, és a világban most mindenhol fokozott az energia iránti kereslet. Ezúttal ugyanis a gazdaságpolitikusok nem azt akarják játszani, mint amit a 2008–2013 közötti válság alatt és után csináltak. Most gyors kilábalásban gondolkodnak, és sokkal bátrabban stimulálják a gazdaságot – állami költségvetéssel és a monetáris politikával. Az energiaszektorra viszont jellemző, hogy ott egyszerűen nem tudod felcsavarni a kínálatot – ahhoz előtte több éven át tartó beruházásokra van szükség. Ha ehhez az alapképlethez hozzárakjuk a globálisan erősödő keresletet, akkor megkapjuk a globális magyarázatot.

Az európai gázhelyzet megértéséhez tudni kell, hogy itt egy kvótarendszer működik a szén-dioxid árának kialakítására – ha egy erőműben fosszilis energiahordozót akarsz égetni, akkor meg kell venni a kvótát hozzá. A szén-dioxid-kvóta ára hektikusan változott az elmúlt években – volt már 5 euró is tonnánként még 2013 körül, ezt követően azonban szépen emelkedni kezdett, részben azért is, mert a gazdaság résztvevői, a befektetők komolyan vették, hogy itt tényleg működik a zöld politika, és egyre szigorúbban veszik, hogy le kell építeni a szén-dioxid-kibocsátást. A valóságmag tehát annyi az orbáni magyarázatban, hogy az emelkedő kvótaárak beindítottak egy helyettesítési hatást. Egy megawattóra áram termeléséhez két és félszer annyi szén-dioxidot bocsát ki egy szénerőmű…

MN: …mint a földgázalapú erőmű…

ZSI: Pontosan. Ha pedig nap- vagy atomenergiát termelünk, akkor a közvetlen kibocsátás nyilván nulla. A szén leépülő energia­hordozó, sorra jelentik be az uniós államok, mikor vezetnék ki teljesen az áramtermelésből – a németek például kicsit későbbre, 2038-ra ígérik a teljes szénmentesítést. Ám ahogy a szén-dioxid egyre drágább lett, kezdett „kiárazódni” a szén, és helyettesítőként bejött a földgáz, ami megnövelte az iránta való keresletet is – ez kisebb részben, de szintén hozzájárult az áremelkedéshez. Mostanra viszont úgy megdrágult a földgáz, hogy akár vissza is lehetne térni a szénre – a földgázból áramot termelni ma már inkább csak csúcstermelésre éri meg.

MN: Miért lett időközben még magasabb a gázár?

ZSI: Ha kezdetben szerepet játszhatott a szén-dioxid-piac működéséből származó helyettesítési hatás is, ma már nem ez mozgatja az árakat. Az orosz energiapolitika – nevezzük ezt a továbbiakban leegyszerűsítve „az oroszok”-nak – szereti felfűzni ezt a történetet arra, hogy ha működne már az Északi Áramlat 2 vezeték, akkor lenne gáz Európában. Ez nem túl őszinte megközelítés, elvégre bőségesen akad csővezeték most is, az Északi Áramlat 2 ukrajnai vezetékeket vált ki. Összességében nyugodtan szállíthatnának az oroszok gázt – más kérdés, hogy ők nem szeretnék a szerintük korrupt és megbízhatatlan Ukrajnán keresztül tenni ezt.

 
Zsoldos István közgazdász. Fotó: Sióréti Gábor

MN: Ezek nagyon furcsa politikai érvek…

ZSI: Ez itt egyértelműen politikai kérdés – mondhatják persze az oroszok, hogy ilyen biztonsági kockázatok mellett nem tudnak gázt szállítani, de amilyen helyzet jelenleg előállt a gázpiacon, ez már nekik sem érdekük. Hiszen ők szeretnek a biztonságos gázszállító szerepében tetszelegni – ami nem mindig sikerül nekik. De a történetnek akad egy másik vonatkozása is: szerintem Oroszországban sincsenek feltöltve még a gáztárolók, ezért nem adnak több gázt. Viszonylag hűvös tavasz volt, sokáig kellett mennie a fűtésnek itt Európában, de Oroszországban is, így kimerültek a tárolók is. És mindenki úgy gondolkodott, hogy ebben a covidos helyzetben, nyomott gáz­árak mellett ráérünk feltölteni a tárolókat. Amikor a beinduló kereslet elkezdte felfelé hajtani az árakat, akkor pedig sokan azt mondták: mennek majd lejjebb is az árak, elvégre jön még a negyedik járványhullám. Az ilyen eltaktikázások miatt nincsenek annyira feltöltve a gáztárolók így a fűtési szezon kezdetén, mint más években. Az oroszok ezért leginkább a saját tározóikat töltenék. Ott a tél is jóval keményebb – ahogy a Financial Times fogalmazott, télen a meg nem fagyás igényének viszonylag kicsi az árrugalmassága.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Dubček dadogása

2023. október 17-én Pekingben, ahová Kína önfényező „Egy övezet, egy út” fórumára Orbán Viktor egyedüli uniós politikusként utazott el, a magyar kormányfő Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.

„Megjelent egy elefánt”

Mit tesznek a szakemberek a hortobágyi őslovak védelméért, s hogyan kell elaltatni a Budapesti Állatkert egyik rinocéroszát – a Spektrum új, saját gyártású műsorából ez is kiderül, de a nézők a jegesmedvéktől kezdve a bölényeken át a viperákig rengeteg állattal találkozhatnak a nyolc epizódban. A Dr. S.O.S. – Vészhelyzet a vadonban két főszereplőjével beszélgettünk.

Felöltözhet, Mrs. Robinson

Miközben a média és a művészet a feminizmustól hangos, észre sem vesszük, hogy női egyenjogúság címen néha még mindig férfivágyakat kiszolgáló képeket, történeteket adnak el. A gerontoszex témáját feldolgozó filmeket olykor már önmagukban progressziónak tekintik – de vajon valódi reprezentálást nyújtanak-e az érintett nőknek, vagy csak mélyítik a problémát?