Interjú

„A pénzzel kitömött energiatündér nem létezik”

Zsoldos István közgazdász az energia áráról  

Belpol

Maradnak-e a mostani magas energiaárak, tényleg fenyegeti-e földgázhiány Európát, és mi lesz a rezsicsökkentés sorsa? Megoldja-e a hazai energiaéhséget Paks 2 megépítése? Az energiapiaci elemzőt faggattuk.

Magyar Narancs: A múlt pénteken a szokásos reggeli interjújában Orbán Viktor azzal vádolta az Európai Uniót, hogy elhibázott zöld energiapolitikája révén szándékosan hajtja fel a gáz- és szénalapú energia árát. Valójában miért szaladtak így el az energiaárak?

Zsoldos István: Mint minden jó összeesküvés-elméletnek, ennek is van némi valóságalapja. Lássuk először is a makrogazdasági helyzetet! Az energiapiac nagyjából integrált globálisan, és a világban most mindenhol fokozott az energia iránti kereslet. Ezúttal ugyanis a gazdaságpolitikusok nem azt akarják játszani, mint amit a 2008–2013 közötti válság alatt és után csináltak. Most gyors kilábalásban gondolkodnak, és sokkal bátrabban stimulálják a gazdaságot – állami költségvetéssel és a monetáris politikával. Az energiaszektorra viszont jellemző, hogy ott egyszerűen nem tudod felcsavarni a kínálatot – ahhoz előtte több éven át tartó beruházásokra van szükség. Ha ehhez az alapképlethez hozzárakjuk a globálisan erősödő keresletet, akkor megkapjuk a globális magyarázatot.

Az európai gázhelyzet megértéséhez tudni kell, hogy itt egy kvótarendszer működik a szén-dioxid árának kialakítására – ha egy erőműben fosszilis energiahordozót akarsz égetni, akkor meg kell venni a kvótát hozzá. A szén-dioxid-kvóta ára hektikusan változott az elmúlt években – volt már 5 euró is tonnánként még 2013 körül, ezt követően azonban szépen emelkedni kezdett, részben azért is, mert a gazdaság résztvevői, a befektetők komolyan vették, hogy itt tényleg működik a zöld politika, és egyre szigorúbban veszik, hogy le kell építeni a szén-dioxid-kibocsátást. A valóságmag tehát annyi az orbáni magyarázatban, hogy az emelkedő kvótaárak beindítottak egy helyettesítési hatást. Egy megawattóra áram termeléséhez két és félszer annyi szén-dioxidot bocsát ki egy szénerőmű…

MN: …mint a földgázalapú erőmű…

ZSI: Pontosan. Ha pedig nap- vagy atomenergiát termelünk, akkor a közvetlen kibocsátás nyilván nulla. A szén leépülő energia­hordozó, sorra jelentik be az uniós államok, mikor vezetnék ki teljesen az áramtermelésből – a németek például kicsit későbbre, 2038-ra ígérik a teljes szénmentesítést. Ám ahogy a szén-dioxid egyre drágább lett, kezdett „kiárazódni” a szén, és helyettesítőként bejött a földgáz, ami megnövelte az iránta való keresletet is – ez kisebb részben, de szintén hozzájárult az áremelkedéshez. Mostanra viszont úgy megdrágult a földgáz, hogy akár vissza is lehetne térni a szénre – a földgázból áramot termelni ma már inkább csak csúcstermelésre éri meg.

MN: Miért lett időközben még magasabb a gázár?

ZSI: Ha kezdetben szerepet játszhatott a szén-dioxid-piac működéséből származó helyettesítési hatás is, ma már nem ez mozgatja az árakat. Az orosz energiapolitika – nevezzük ezt a továbbiakban leegyszerűsítve „az oroszok”-nak – szereti felfűzni ezt a történetet arra, hogy ha működne már az Északi Áramlat 2 vezeték, akkor lenne gáz Európában. Ez nem túl őszinte megközelítés, elvégre bőségesen akad csővezeték most is, az Északi Áramlat 2 ukrajnai vezetékeket vált ki. Összességében nyugodtan szállíthatnának az oroszok gázt – más kérdés, hogy ők nem szeretnék a szerintük korrupt és megbízhatatlan Ukrajnán keresztül tenni ezt.

 
Zsoldos István közgazdász. Fotó: Sióréti Gábor

MN: Ezek nagyon furcsa politikai érvek…

ZSI: Ez itt egyértelműen politikai kérdés – mondhatják persze az oroszok, hogy ilyen biztonsági kockázatok mellett nem tudnak gázt szállítani, de amilyen helyzet jelenleg előállt a gázpiacon, ez már nekik sem érdekük. Hiszen ők szeretnek a biztonságos gázszállító szerepében tetszelegni – ami nem mindig sikerül nekik. De a történetnek akad egy másik vonatkozása is: szerintem Oroszországban sincsenek feltöltve még a gáztárolók, ezért nem adnak több gázt. Viszonylag hűvös tavasz volt, sokáig kellett mennie a fűtésnek itt Európában, de Oroszországban is, így kimerültek a tárolók is. És mindenki úgy gondolkodott, hogy ebben a covidos helyzetben, nyomott gáz­árak mellett ráérünk feltölteni a tárolókat. Amikor a beinduló kereslet elkezdte felfelé hajtani az árakat, akkor pedig sokan azt mondták: mennek majd lejjebb is az árak, elvégre jön még a negyedik járványhullám. Az ilyen eltaktikázások miatt nincsenek annyira feltöltve a gáztárolók így a fűtési szezon kezdetén, mint más években. Az oroszok ezért leginkább a saját tározóikat töltenék. Ott a tél is jóval keményebb – ahogy a Financial Times fogalmazott, télen a meg nem fagyás igényének viszonylag kicsi az árrugalmassága.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.