Márki-Zay Péter politikai villámkarrierje

Sürgősen Pestre utazott

Belpol

A futottak még kategóriájába sorolták a miniszterelnök-jelölti előválasztás első fordulójáig, a második kör előtt a végső győzelemre is van esélye. Mostani gyors felfutása legalább annyira meghökkentő, mint amikor 2018 februárjában a semmiből indulva polgármester-választást nyert Hódmezővásárhelyen.

Bolond – mondta Márki-Zay Péterről egy 2018-as interjúban Lázár János volt kancellá­ria­miniszter. Futóbolond – írta róla a múlt héten egy Facebook-kommentben Oszkó Péter, a Bajnai-kormány pénzügyminisztere, aki azon borult ki, hogy Márki-Zay évtizedekre visszamenően minden kormányzati szereplőt válogatás nélkül lekorruptozott. Oszkó utóbb elnézést kért a kifakadása miatt, és a VálaszOnline-nak megjegyezte, hogy Márki-Zay „remek taktikai érzékkel rendelkező politikus, aki viszont szerintem ezt a taktikai érzékét egyelőre olyan egyéni pályán használja saját célokra, ami az ellenzéki építkezést valójában nem segíti”. Márki-Zay a jelek szerint valóban nagyon bele tudja hergelni magát a kampányolásba: lapzártánk idején már ott tartott, hogy lehazaárulózta azokat a korábban Karácsony Gergelyt támogató politikusokat és közszereplőket, akik Karácsony visszalépése után riválisa, Dobrev Klára mellé álltak – ezért utóbb ő is elnézést kért. Alább azonban nem Márki-Zay Péter pillanatnyi küzdelmeiről lesz szó, hanem politikusi felemelkedéséről.

Eredménylistája valóban imponáló: 2018 februárja óta kétszer nyert polgármester-választást a korábban masszívan a Fideszre szavazó Hódmezővásárhelyen – másodjára ráadásul az őt támogató szervezet többségbe is került a városházán –, az elmúlt héten pedig úgy megmalmozta az ellenzéki előválasztás első fordulójában nála jóval jobb eredményt elért Karácsony Gergelyt, hogy utóbbi végül visszalépett a javára.

A politikai szituáció gyors változásait jól mutatja a Narancs esete is: a múlt hét csütörtök délelőttjére kaptunk időpontot Márki-Zay Péter sajtósától. Még a megbeszélt időpont előtt 45 perccel is úgy tűnt, minden rendben, ám végül sűrű bocsánatkérések közepette arról tájékoztattak, hogy minden borult, miután az utóbbi fél órában gyökeresen változott a helyzet. Márki-Zay sürgősen Pestre utazott; néhány órával később jelentette be a Momentum a vele tartott közös fővárosi sajtótájékoztatón, hogy őt támogatják.

Kimerevített pillanat: amikor múlt csütörtök 11 órakor visszaindultunk Hódmezővásárhelyről, még három ellenzéki miniszterelnök-jelölt volt. Ebben az órában a közvélemény nem tudhatott semmit arról, hogy előző este tusolás közben Márki-Zay eldöntötte, semmiképpen sem lép vissza; ő akkor már ismerte a legfrissebb közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek többsége Márki-Zayt tartotta esélyesebbnek az előválasztás második körében. Azt pedig végképp nem tudhattuk, hogy csütörtök délelőtt 10 és 11 óra között Karácsony Gergely a Fővárosi Önkormányzat kabinetülése közben jutott a végső elhatározásra, hogy visszalép a jelöltségtől. Ezt követte alig néhány órával később Fekete-Győr András és Márki-Zay közös bejelentése.

De már mindezek nyilvánosságra kerülése előtt sem lehetett nem észrevenni a hódmezővásárhelyi városházán az ugrásszerűen megnőtt sajtóérdeklődést: egy német tévétársaság, egy angol újságíró, egy magyar hírmagazin munkatársai voltak még ott. A sajtóstáb egyik tagja elárulta, ez megy napok óta, az újságírói érdeklődések tömege nyomán a napjaik majdhogynem egybefolynak.

Nagycsaládos, keresztény, NER-ellenes

Márki-Zay többek között azzal érvel maga mellett, hogy rajta nem talál fogást a Fidesz, ezért aztán csak abszurd módon vádaskodnak vele szemben – ezek közül is legkirívóbb az volt, amikor a feleségét gyerekgyilkosnak állították be. Ez a kínlódás tetten érhető a fideszes sajtóban is: „Magát jobboldali, keresztény családapaként eladni kívánó polgármester” – állapítja meg például a Magyar Nemzet egyik írása, amelynek a címe Márki-Zay, az áruló, avagy az árok sara. Nem világos a cikk iránya: vagy az a baj Márki-Zayjal, hogy kereszténysége csak felvett póz, vagy az, hogy valamikor rendes jobboldali ember volt, de mivel szembeszállt Orbánnal, árulónak kell tekinteni.

 
Márki-Zay Pesten. Fotó: Sióréti Gábor

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.