A politikán túl – Célkeresztben a Pesti úti idősotthon

Belpol

A kormánypárti média a Pesti úti idősek otthonában történtektől hangos, a főváros szerint viszont csak kipécézték az otthont, hiszen korábban mindig mindent rendben találtak a vizsgálatok. Összeszedtük, hogy mit lehet tudni az esetről.

A magyarországi koronavírus-járvány egyik kiemelt témájává egy idősotthon vált, a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott Pesti úti intézmény. Miközben a legfrissebb adatok szerint országszerte összesen 34 idősotthonban jelent meg a vírus, és 915 gondozott lett fertőzött, a kormány és a kormánypárti média ki­emelten foglalkozott a Pesti úti megbetegedésekkel, és a fenntartó fővárost, valamint személyesen Karácsony Gergely főpolgármestert tette felelőssé a helyzetért. A főváros a kórházak és a tisztifőorvosi szolgálat mulasztására hivatkozott, mivel nem tesztelték időben a kórházakból az otthonba visszakerült lakókat. Az intézmény vezetője a támadások miatt május végével a nyugdíjazását kérte.

A Pesti úti történet valójában az állatorvosi lova annak, hogy mi mehet félre, és mennyire tehetetlen egy nagy létszámú szociális intézmény ma Magyarországon egy ilyen szituációban. A koronavírus-járvány kezdetekor lehetett tudni, és a Magyar Narancs is írt róla, hogy igazán nagy baj abból lehet, ha egy bentlakásos szociális otthonba bekerül a vírus. A járvány addigi útjából is látható volt, hogy világszerte ez okozta a legnagyobb problémát. „A nemzetközi adatok is azt mutatják, hogy az intézményeket nem lehet hermetikusan elzárni a világtól, és ha a külvilágban magasabb a fertőzöttség, akkor nagyobb a valószínűsége annak is, hogy bejut az intézménybe a vírus” – mondja Krémer Balázs szociológus. Svédországban és Belgiumban, ahol különben is magasabb volt a fertőzöttek aránya, a koronavírus miatt elhunytak legalább 40 százaléka szociális otthonokból került ki, de Németországban, Franciaországban, Hollandiában és az Egyesült Államokban is 30 százalék feletti ez az arány.

Mi történt?

Az egyik kulcskérdéssé az vált, hogy mikor és hogyan jelent meg a vírus az intézményben. Ha ezzel kapcsolatban volt is járványügyi kontaktkutatás, annak az eredménye nem nyilvános. Magyarázatként három verzió jelent meg: az egyik szerint külföldről hazatérő látogatók vihették be a vírust az intézménybe, a másik szerint egy dolgozó lehetett a kezdeti vírushordozó, a harmadik forgatókönyv szerint viszont egy kórházi kezelésről hazatérő lakó révén jutott be a fertőzés. „Meggyőződésünk, hogy az összes olyan fővárosi idősek otthonában, ahol megjelent a vírus, addig, amíg nem volt kötelező negatív teszttel kiadni a lakókat a kórházból, nagy valószínűséggel azok hurcolhatták be a fertőzést, akik más ellátás miatt kórházba kerültek” – mondja Gy. Németh Erzsébet, a főváros szociális ügyekért felelős főpolgármester-helyettese.

Bár Müller Cecília országos tiszti főorvos március 9-től látogatási tilalmat rendelt el, és március 22-től kötelező volt elkülöníteni a kórházból visszatérteket, a vírus kéthetes lappangási idejét számításba véve ez már valószínűleg elkésett lépés volt, március 28–29-én ugyanis megjelentek a tünetek az első ápoltnál. Innen kezdve pedig a Pesti úti otthon története leginkább azt mutatta be, hogy mennyire védtelen egy nagy létszámú szociális otthon egy rendkívül fertőző vírussal szemben, s a Magyarországon alkalmazott védekezési technikák valójában mennyire elégtelenek voltak abban az időszakban. Hiába lehetett ugyanis biztosan tudni, hogy a vírus bejutott az otthonba, még akkor is akadozott a tesztelés, és gyakorlatilag hetekbe telt, mire kiderült, hányan fertőződtek meg. Gy. Németh Erzsébet elmondása szerint az első koronavírus-fertőzöttek azonosítása után a Fővárosi Önkormányzat 200 darab PCR-tesztet küldött az otthonba, amelyekkel az első azonosított fertőzött emeletén lakókat, illetve az ott dolgozókat tesztelték. A mintákat az intézmény orvosa vette le, és már akkor újabb 31 fertőzöttet találtak. „Ezt az otthon vezetője hivatalosan jelezte a kerületi tiszti főorvosnak, utána viszont három napig nem történt semmi. Mi közben többször sürgettük a kormányzatnál, illetve az országos tiszti főorvosnál, az operatív törzsnél, hogy teszteljenek végre, mert nekünk nincs több tesztünk, nem tudjuk az összes lakót letesztelni, holott erre lett volna szükség, de ezt csak a következő héten kezdték meg. Másnapra kiderült, hogy több mint 200 teszt pozitív.”

A tiszti főorvos végül mindenkit leteszteltetett az otthonban, majd április 9–10-ére világos lett, kik a fertőzöttek. Amikor Müller Cecília kivonult a helyszínre, a fertőzött lakókat busszal, valamint mentővel kórházba is szállították. Gy. Németh szerint egy hiba miatt ugyanakkor továbbra is maradtak fertőzöttek az otthonban. „Amikor befejeződött az egyhetes honvédségi fertőtlenítés – nagyon tisztességes, korrekt munkát végeztek –, és kimentem, hogy megköszönjem a katonák munkáját, elképedve mondta az igazgató, hogy akkor, kilenc nap után postai úton levélben kapták meg, hogy a tisztifőorvosi hivatal által elvégeztetett tesztek közül 74 értékelhetetlen lett. Közülük 9 ember ottmaradt az otthonban, és többeknek addigra már tüneteik is voltak. Őket hiába különítették el, addigra már újrafertőzték az intézményt.” Az volt kérdés csak, hogy a több mint 500 fős intézményben hány fertőzöttet találnak végül; a legutolsó adatok szerint 300 felett járt a fertőzött lakók és több tucatnál a dolgozók száma. A vírus terjedését nem sikerült megállítani az elején, ez pedig Gy. Németh Erzsébet szerint a tisztifőorvosi hivatal felelőssége. „Az otthon munkatársai erőn felül megtettek azért mindent, hogy csökkentsék a kockázatot, de állítom, hogy az a három nap, amit a tisztiorvosi szolgálat kivárt a teszteléssel, amikor már tudták, hogy találtunk koronavírusos beteget, sok esetben végzetes lehetett.”

Szaporodó vizsgálatok

A kormányoldal viszont az elejétől a fenntartó fővárosra mutogatott, és a kormánypárti médiában hamar megjelentek olyan beszámolók, amelyek szerint elhanyagoltak, rühösek voltak a lakók, az otthonban pedig egyébként is súlyos problémák akadtak.

Kerestük a kormányhivatalt, hogy az utóbbi egy évben, illetve a járvány alatt hányszor és milyen eredménnyel ellenőrizték az otthont, de csak annyit válaszoltak, hogy az ellenőrzésekről a kormányhivatal számos alkalommal tájékoztatta a nyilvánosságot, és hogy az átfogó vizsgálatot az országos tiszti főorvos végzi. Amit lehet tudni a nyilvános közlésekből, aszerint az otthonban a kormányhivatal a járvány alatt legalább négyszer vizsgálódott. Az első április 11-én zajlott, és a főváros által nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv szerint ekkor még mindent rendben is találtak: megállapították, hogy az otthonnak van intézkedési terve, volt témába vágó oktatás, többségében a fővárostól, kisebb részben a kormányhivataltól kaptak védőeszközöket, minden dolgozó abban is dolgozott, fokozottan fertőtlenítettek, és két önkéntes orvos is érkezett a Bajcsy-Zsilinszky Kórházból.

Látványfertőtlenítés

Látványfertőtlenítés

Fotó: MTI/Mónus Márton

Az április végi következő ellenőrzés nyomán már egymillió forintos egészségügyi bírságot is kiszabtak, miután több hiányosságot tártak fel. Egyebek mellett kifogásolták, hogy egymás mellett volt a pulton a steril fecskendő és a veszélyeshulladék-gyűjtő doboz, hogy nem gyűjtötték külön veszélyes hulladékként a szájmaszkokat és kesztyűket, hogy több lejárt gyógyszert is találtak az otthonban, vagy például azt, hogy „rendezetlen és áttekinthetetlen a szennyesgyűjtő helyiség”, és „a szenynyesszámolást végző dolgozó nem használ megfelelő védőfelszerelést”. A május végi harmadik ellenőrzés után már arról adott ki közleményt a kormányhivatal, hogy a gondozottak ápolása sem megfelelő, és hogy a gondozottak létszámához képest kevés az ápoló, a legutóbbi, június eleji vizsgálat után pedig egy 200 ezres szociális ágazati bírságot róttak ki az intézményre az orvosi ellátás dokumentációjának hiányosságai miatt. A főváros május elején végül részrehajlás és politikai elfogultság miatt kezdeményezte a fővárosi kormányhivatal kizárását a Pesti úti idősotthont érintő vizsgálatokból.

A gondozási problémák alátámasztására a kormánypárti Magyar Nemzet a Bajcsy-Zsilinszky Kórház igazgatóját, Bodnár Attilát idézte, aki szerint kiszáradással és rühösen érkeztek az otthonból a kórházba betegek. Kerestük mindhárom intézményt, ahova vittek az otthonból koronavírus-gyanús gondozottakat (Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Korányi Pulmonológiai Intézet, Szent János Kórház), de lapzártánkig csak a Bajcsy-Zsilinszky Kórház válaszolt a kérdéseinkre, megismételve, hogy az otthonból érkező „száz betegből 97-en kiszáradva kerültek intézetünkbe, 88-an alultápláltak, 27-en csontsoványak voltak. A páciensek felénél felfekvést, jelentős részüknél mozgás- és mozgatás hiányból eredő izommerevedést diagnosztizáltunk.” A kórházba március elseje óta összesen 209 fő 76 és 90 év közötti lakó került az otthonból, közülük 88-an voltak koronavírus-fertőzöttek, és 31-en hunytak el.

Ezzel párhuzamosan a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda is nyomoz, feltehetően a volt fideszes és minden vitatott ügy­ben feljelentést tevő Tényi István kezdeményezésére foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt ismeretlen tettes ellen. Kerestük a rendőrséget, de a nyomozás érdekeire tekintettel nem közöltek részleteket.

A kormánypárti bulvárlapban, a Ripostban ugyanakkor már az is megjelent, hogy pert indít egy Pesti úton gondozott, majd elhunyt nő családja, mert állításuk szerint elhanyagolták a hozzátartozójukat. A család ügyvédje, a korábban Simicska Lajost vagy a NAV-elnök Vida Ildikót is képviselő Futó Barnabás lapunkat arról tájékoztatta, hogy az idős nő nagyjából egy éve lakott a Pesti úti otthonban, amikor márciusban a család állítása szerint kiszáradással a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba került, ahol végül két-három hét után elhunyt. „A család elmondása szerint novembertől romlott az ellátás az otthonban, egyre kevesebb ápolónő volt, egyre ritkábban jelent meg orvos, és az elmondásuk szerint ennek tudható be, hogy romlott a hölgy állapota” – mondta Futó Barnabás. Hozzátette, a család egyelőre nem perel, de ha a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozása abba a szakaszba jut, hogy kihallgatják őket, akkor jelezhetik kártérítési igényüket, amelyet ha a bíróság az egész büntetőeljárás végén nem ítél meg, akkor fordulnának csak polgári bírósághoz. Futó azt mondta, más is megkereste az otthonnal kapcsolatban, de megbízást még nem kapott. „Úgy tudom, még senkit nem idéztek be a sértettek hozzátartozói közül, még csak az adatgyűjtés időszakában van a nyomozó hatóság” – tette hozzá.

Bár a Futó által képviselt család állítja, hogy november óta romlott az ellátás, Gy. Németh szerint erről nincs szó. „Semmilyen változás nem volt ősz óta, ugyanaz vezette az intézményt, aki ezelőtt öt évvel, és aki egyébként az egyik legtapasztaltabb szociális szakember a városban és az országban.” Skultéti József, aki most a nyugdíjazását kérte a fővárostól, előtte húsz éven át vezette a városházán a szociális főosztályt. „Ha valaki tapasztalt szakember, tisztában van a jogszabályokkal, látott már ilyet, és tudja, hogy milyen egy ilyen intézmény, az ő” – mondta Gy. Németh. „Egy nagyon fegyelmezett, mondhatnám katonás ember, egy szabálykövető, becsületes hivatalnok, nem túl frappáns és szellemes, de egy korrekt szakember” – jellemezte a távozó intézményvezetőt Krémer Balázs. „Nem lépte túl a hivatalának a lehetőségeit soha, de amiben tudott, mindenféle embereknek segített, akkor is, amikor osztályvezető volt. Sokat tud, ismeri ezt a területet” – tette hozzá.

A főpolgármester-helyettes ugyanakkor elismeri, hogy volt munkaerőhiány az otthonban, ahogy számos más intézményben is, de szerinte ez kezelhető volt. „Ha a dolgozói létszám nem érte volna el a szükséges minimumot, akkor a tisztifőorvosi szolgálat felszólította volna a bentlakói létszám csökkentésére az intézetet, illetve a fővárost, de én nem tudok ilyenről.” Hozzátette, voltak olyan ápolók is, akik más idősotthonokból költöztek be a Pesti útra segíteni a munkát, de olyanok is, akik épp a Pesti út körül kialakult botrány miatt mondtak fel 7–10 év után. „Sokan közülük a környező agglomerációs településekről járnak be, és volt olyan, akit a saját falujában leköptek, vagy átmentek az utca túloldalára, mondván, a Pesti úti »halálgyárban« dolgozik.”

Gy. Németh szerint „a kormányzat kipécézte és kipécéztette ezt az intézményt az egyébként tényleg sajnálatosan nagy számú koronavírus-fertőzés után, és mindent elkövettek azért, hogy ennek az otthonnak a nagyon rossz hírét keltsék”. Mint megjegyezte, a járványt megelőző héten is vizsgálták az intézményt, de az ellenőrök soha nem kifogásoltak semmit: sem a bentlakók állapotát, sem a dolgozói létszámot. „Ebben az otthonban a járvány kitörésének a napján kezdődtek a problémák, előtte éveken keresztül soha nem volt ezzel probléma. Arról nem is beszélve, hogy több ma is ismert, a parlamentben politizáló kormánypárti politikusnak a hozzátartozója is ebben az intézményben lakott. Akkor nem volt probléma?” – tette fel a kérdést.

 

Nem egészségügyi intézmények

Míg a kormányoldal legfőbb érve az, hogy nem volt állandó orvos az intézményben – a dokumentumok szerint az intézményvezető jelezte is, hogy nem áll rendelkezésre orvosi ellátás – a főváros állítása szerint egyetlen perc sem volt, hogy ne lett volna szerződéses orvosa az otthonnak. Krémer Balázs szerint ugyanakkor nem is várható el az idősotthonoktól, hogy egészségügyi intézményként viselkedjenek, vagy egészségügyi ellátást végezzenek. A második világháború után a korábban a nyugdíj nélküli rétegeknek kosztot-kvártélyt biztosító szegényházakat keresztelték át szociális otthonokra, az utóbbi évtizedekben azonban nőtt a 80 év feletti lakosság aránya, a szociális otthonok pedig egyre inkább az ápolásra, gondozásra szoruló emberek helye lett. „Erre a változásra sem a finanszírozás, sem a szakmai szabályozás nem reagált. Sokan szeretnék belelátni, hogy ezek kvázi egészségügyi intézmények, de ezekben nincsen egészségügyi ellátás. A legtöbb szociális otthonban például nincsenek betegszobák, nem nagyon lehet elkülöníteni az embereket, és az orvos is leginkább csak arra van, hogy megállapítsa, kit kell kórházba vinni.” A szabályozás szerint bőven elég az is, ha az intézmény a körorvossal szerződést köt, és a körorvos hetente néhány órát rendel az otthonban. „Orvosi kezelést a szociális intézmények nem tudnak biztosítani, nincsenek meg hozzá a személyi feltételek, az egészségügyi felszerelések és eszközök, és kevés is hozzá a létszám.”

Krémer szerint ez nem a fenntartótól függ: a szociális intézmények egy részét csak az elmúlt években vette át állami fenntartásba a kormányzati Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF), előtte megyei és fővárosi önkormányzati tulajdonban volt mind. A normatíva egyforma az állami és önkormányzati intézményeknél, az igazi különbség az ellátásban – és a normatívában is – az állami-önkormányzati és az egyházi-, magánintézmények között van. Hozzátette azt is, a szociális otthonokban valóban előfordulhat mindenféle fertőzés, akár rüh is, ugyanúgy, ahogyan a vírust sem lehetett teljesen kizárni, de ezek akkor okoznak igazán problémát, ha nem próbálják meg kezelni a helyzetet. „A koronavírus esetében azt nem lehet mondani, hogy Skultétiék nem próbáltak meg együttműködni mindenkivel. Amikor észlelték a problémát, akkor belátták, hogy ez nem az ő dolguk, nincsenek rá felkészülve, felszerelve, és azonnal jelentették mindenkinek.”

A nyilvánossá tett dokumentumok szerint az otthonnak egyébként volt intézkedési terve, rendszeresen fertőtlenítettek, kaptak védőfelszerelést, sőt, elkülönítőket is kialakítottak, de egyes emeleteken így is 128 betegre jutott mindössze 12 zuhanyzó és 10 vécé. „Ez, úgy tűnik, hogy a világon mindenhol problémákat okozott, mindenhol magas volt az otthonban élő, vírusban meghaltak aránya – mutatott rá Krémer Balázs –, kétségkívül ez egy olyan probléma, amit felszínre hozott a vírus, és el kell rajta gondolkozni.”

Neked ajánljuk