Várhelyi Olivér EU-biztos magányossága

A rossz bor cégére

Belpol

Az Európai Unió szomszédságpolitikáját irányító magyar biztost, Várhelyi Olivért sokan „Orbán embereként” tartják számon, aki a magyar kormány érdekeit próbálja érvényesíteni Brüsszelben és az EU határain túl is. S ha kicsit utánanézünk, valóban ez a kép rajzolódik ki róla.

Sajtóértesülések szerint Várhelyi Olivér, a szomszédságpolitikáért és a bővítésért felelős biztos tavaly több hivatalos okmányban, kivált az Európai Bizottság Szerbiáról szóló éves jelentésében kisebbíteni igyekezett az országban mutatkozó jogállami hiányosságokat. Később az Európai Számvevőszék idén januári elemzésének egyes részeit kritizálta, azokat, amelyek lesújtó ítéletet mondtak a déli szomszédunknál tapasztalt állapotokról olyan területeken, mint az igazságszolgáltatás függetlensége, a hatalomkoncentráció mérséklése és a korrupció elleni harc.

Várhelyi nevéhez kötődik az az eset is, amikor az Európai Bizottság egy évig visszatartotta két palesztin civil szervezet uniós támogatását, mert egyiküket, a hetvenes évek vége óta működő Al-Haq emberi jogvédő egyesületet az izraeli kormány a palesztin Népi Fronthoz fűződő kapcsolataira hivatkozva terrorlistára tett. A terrorista vádak később alaptalannak bizonyultak, és a Bizottság – miután az Al-Haq beperelte őket – idén júniusban felszabadította a támogatást.

Ugyanebben a hónapban kapott zöld utat egy nagyobb, 220 millió eurós támogatás a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, amit azért nem folyósított hónapokon át az Európai Bizottság, mert felvetődött a gyanú, hogy a palesztin kormányzat ellenőrzése alatt álló terület általános és középiskoláiban antiszemita tankönyvekből oktatnak. Várhelyi Olivér a tankönyvek átírásától tette volna függővé a támogatás egy részét. Ugyan nem tudott többséget szerezni az álláspontjának, de amíg tartott az olvasókönyvekről szóló politikai adok-kapok, a teljes támogatás a Bizottság számláin maradt. A vita alapja egy független, elismert németországi oktatáskutató-intézet elemzése volt, amely 172 tankönyv és tanári kézikönyv vizsgálata után jutott arra a következtetésre, hogy azok megfelelnek ugyan az UNESCO előírásainak, de egyoldalúan mutatják be az izraeli–palesztin konfliktust, és ellenséges érzületet tanúsítanak Izraellel szemben.

Idén januárban egy kiszivárogtatott bizottsági jelentésre hivatkozva azt írta a nemzetközi sajtó a magyar biztosról, hogy „megegyezett” a Boszniai Szerb Köztársaság szakadár álmokat dédelgető elnökével, Milorad Dodikkal arról, hogy a boszniai szerbek nemzetgyűlése mikor mondja ki a közös bosznia-hercegovinai állami szervekről való egyoldalú leválást. Az Európai Bizottság és Várhelyi Olivér is hivatalosan cáfolták, hogy bármilyen megegyezésre sor került volna, de az ügyből botrány kerekedett, amelynek hatására harminc EP-képviselő – Cseh Katalin kezdeményezésére – azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy vizsgálja ki, túllépett-e a hatáskörén a magyar biztos.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.