A strasbourgi emberi jogi bírósághoz fordul a Transparency a Szuverenitásvédelmi Hivatal miatt

  • narancs.hu
  • 2024. november 22.

Belpol

Miután az Alkotmánybíróság elutasította a panaszukat az ügyben.

A Transparency International (TI) Magyarország kimerítette hazai jogorvoslati lehetőségeit, ezért a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZVH) jelentése miatt – írja a civil szervezet blogbejegyzése alapján a hvg.hu.

A TI azt követően döntött Strasbourg mellett, hogy az Alkotmánybíróság elutasította a panaszukat az ügyben.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a Transparency még októberben fordult az Alkotmánybírósághoz, mivel szerintük nemcsak az SZVH jelentése, hanem a hivatal léte és az azt megalapozó törvényt is alkotmányellenes, mivel már homályos fogalmak alapján, konkrét bizonyíték vagy gyanú nélkül is vizsgálatot indíthat bárki ellen, a vizsgált személy vagy intézmény pedig minden iratát köteles átadni, és semmiféle jogorvoslattal nem élhet, holott ezekben akár személyes vagy üzleti adatok is szerepelhetnek.

Az Alkotmánybíróság szokatlanul gyorsan meghozott határozata szerint azonban az SZVH-nak nincs hatósági jogköre, így nem vonatkozik rá a tisztességes hatósági eljáráshoz való alaptörvényi jog sem, és a vizsgálatokat lezáró jelentések megállapításaival szemben sem szükséges jogorvoslatot biztosítani. A Szuverenitásvédelmi Hivatal még júniusban indított vizsgálatot a TI ellen, aminek a végeredménye egy 33 oldalas jelentés lett, amelyben az SZVH megállapította a korrupció ellen harcoló civil szervezetről, hogy „Magyarországra káros tevékenységet végez”.

(Címlapképünkön: Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke beszél a „Mindenki függ valakitől? – A magyar szuverenitás kérdései” című vitán a tihanyi Tranzit fesztiválon 2024. augusztus 24-én. Fotó: MTI/Krizsán Csaba)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.