Gondosan megkoreografált színjátékba illeszkedett az, ami a koronavírus elleni védekezésről szóló törvény hétfői szavazásán történt a parlamentben. Orbán Viktor szándékosan állított elő olyan helyzetet, amelyben úgy tűnt, a fideszes kétharmad mellett is tétje van az ellenzéki voksoknak – négyötödös többség kellett volna ahhoz, hogy a felhatalmazási törvénynek is nevezett javaslatot a házszabálytól való eltéréssel már ezen a héten elfogadják. A miniszterelnöknek tudnia kellett, hogy az ellenzéki képviselők józan ésszel nem támogathatják az eléjük tett szöveget; a törvény biankó felhatalmazást adna a kormánynak, deklarálva, hogy az Országgyűlés a veszélyhelyzetben eddig meghozott és a jövőben meghozandó valamennyi kormányrendelet meghosszabbításához hozzájárul, időbeli korlát nélkül.
Orbán szempontjából ez win-win szituáció volt: ha sikerül átállítani néhány ellenzéki képviselőt, és megvan a négyötöd, később hivatkozhat a széles körű felhatalmazásra, ha nem sikerül, a propaganda harsoghatja, hogy az ellenzék a magyar emberek biztonságát veszélyezteti. Utóbbi forgatókönyv valósult meg, a házszabálytól eltérést 137 igen és 52 nem szavazattal elvetették (a Fidesszel szavazott a Jobbikból korábban kilépő négy képviselő és a német nemzetiségi képviselő). A javaslat sürgősségi tárgyalását sima kétharmaddal el tudta érni a Fidesz, ahogy a törvény elfogadásához is elég lesz a kétharmad, így várhatóan jövő kedden, március 31-én az ellenzék hozzájárulása nélkül is hatályba lép a kormánynak szabad kezet adó felhatalmazás.
A manőver álságossága a miniszterelnök két hétfői beszédéből is kitűnt. Napirend előtti felszólalásában Orbán párthovatartozástól független összefogásra kérte a képviselőket, és azt hangoztatta, „minél többen működünk együtt, annál több életet tudunk megmenteni”; hogy aztán a frakcióvezetőknek adott viszontválaszában kijelentse, „ezt a válságot önök nélkül is meg fogjuk oldani”.
Pedig a koronavírus elleni védekezés számos kérdésében el lehetett volna érni az egységet. Ha a kormány egyszerűen csak beterjeszti a veszélyhelyzet március 11-i kihirdetése óta alkotott rendeleteit – például a hitelfizetési moratóriumról vagy az üzletek nyitvatartásának korlátozásáról szólót –, az ellenzék minden bizonnyal belement volna a meghosszabbításukba, hiszen jellemzően nem a meghozott, hanem az elmaradt intézkedések miatt bírálják a kormányt. De még a jövőre vonatkozó felhatalmazásról is konstruktívnak mondható tárgyalások folytak, időbeli korláttal és egyéb garanciákkal az ellenzék ezt a törvényjavaslatot is támogatta volna. „Kizárólag politikai oka van annak, hogy nem lett megállapodás. Minden lehetséges gesztust megtettünk, de a kormány a megosztottság fenntartására törekedett” – mondja Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke. Az ellenzék kikapcsolása a járvány további kezelésére nézve sem sejtet sok jót.
Home office
Minthogy a koronavírus magyarországi megjelenése, de különösen a veszélyhelyzet kihirdetése óta a közbeszédből minden más témát kiszorít a járvány, az ellenzéki pártoknak is alkalmazkodniuk kellett az új helyzethez – munkaszervezési és politikai értelemben egyaránt. „Minden munkafolyamatot, amelyet lehetett, átvezettünk az online térbe. Munkatársainknak a vírus megjelenését követően szinte azonnal elrendeltük az otthoni munkavégzést, képviselőink átálltak az online sajtótájékoztatókra. A lakossággal való kapcsolattartás szintén internetes felületeken keresztül történik” – írták a Narancs érdeklődésére a Jobbiktól.
A DK-nál a home office kezdete konkrét eseményhez kapcsolódott: március 13-án jelentette be a párt, hogy a központi irodájukban dolgozó egyik kommunikációs munkatárs édesanyja a János-kórház ápolójaként megfelelő védőfelszerelés nélkül érintkezhetett koronavírusos beteggel. Molnár Csaba ügyvezető alelnök tájékoztatása szerint az érintetten máig nem végeztek el koronavírustesztet, a DK ennek ellenére fenntartotta az elővigyázatossági intézkedést. Átállították politikájuk fókuszát is. „Március 1-jén elindítottunk egy kampányt a közös ellenzéki lista mellett, de gyorsan le is kevertük, mert politikailag nem időszerű, és praktikusan sem kivitelezhető, hogy aktivistáink az utcán osztogassanak szórólapokat vagy gyűjtsenek aláírást” – mondja Molnár.
A különleges jogrendnek számító veszélyhelyzetben bizonyos mértékig természetes, hogy átalakul kormány és ellenzék viszonya a „békebeli állapothoz” képest. A kormány ilyenkor rendeletekkel eltérhet a törvényektől, és néhány kivétellel az alapjogokat is korlátozhatja. A veszélyhelyzet végének meghatározása is a kormány kezében van, fontos megkötés viszont, hogy a rendeletei csak 15 napig maradnak érvényben, utána az Országgyűlésnek kell meghosszabbítania azokat. Keresztes László Lóránt, az LMP frakcióvezetője úgy látja, mivel veszélyhelyzetben alapvetően a kormány tud cselekedni, az ellenzéki kritikának felelősebbnek, visszafogottabbnak kell lennie. „Döbbenetesek azok a kormánypárti megszólalások, amelyek szerint az ellenzék a vírusnak szurkol, de egyes ellenzéki politikusok, véleményvezérek részéről is felelőtlen hisztériakeltésnek tartom, hogy diktatúra kiépítésével vádolják a kormányt. Mindenkit önmérsékletre intenék, próbáljuk félrerakni a pártpolitikát addig, amíg le nem küzdjük a járványt.”
„Persze, ilyenkor is fontos feladatunk a kormány ellenőrzése, és az is, hogy az állampolgárok panaszait meghallgassuk” – folytatja az LMP frakcióvezetője. Lát törekvést a kormány részéről jelzéseik komolyan vételére. Példaként hozza a MÁV dolgozóinak kérését, hogy ne az előre telepített szondákat kelljen használniuk, mert ez fertőzésveszélyt hordoz. „A panaszt jeleztem az illetékes államtitkárnak, sokáig nem történt semmi, aztán a parlamentben is elmondtam, és Palkovics László miniszter megnyugtatott, hogy intézkednek” – számol be Keresztes, hozzátéve: az olyan ügyeknél, ahol egyből érkezik a reakció, nem is érdemes nyilvánossághoz fordulni.
Fekete-Győr András, a Momentum elnöke szerint is rossz úton jár az az ellenzéki politikus, aki most arra játszik, hogy megbukjon a kormány. A Momentum járvány alatt követett politikájának három iránya van. „Fontosnak tartjuk a közösségi cselekvést. Koronavírus-alapot állítottunk fel, a befolyt pénzt egészségügyi felszerelésre költjük, támogatjuk az egészségügyi dolgozók kollektív megtapsolását, ifjúsági szervezetünk online kurzusokat indít, és tervezünk egy telefonos forródrótot is, amelyen keresztül egyedül maradó idős emberekkel lehetne beszélgetni” – sorolja Fekete-Győr. Szakpolitikai javaslataikban igyekeznek konstruktívak maradni, ugyanakkor van, amikor kénytelenek „nekimenni” a kormánynak: ilyen volt Gulyás Gergely miniszter nyilatkozata arról, hogy a 65 év alattiak nyugodtan megfertőzhetik egymást, vagy a Momentum által „diktátortörvényként” emlegetett felhatalmazási jogszabály.
Járvány után találkozunk
A felhatalmazási törvényjavaslathoz való hozzáállásukat egyeztették az ellenzéki pártok, a járvány kezelésével kapcsolatos javaslataik viszont mutatnak eltéréseket. Abban nagyjából mindenki egyetért, hogy több tesztre és védőfelszerelésre lenne szükség, és a kijárási tilalom megfontolását is egységesen sürgeti az ellenzék. Különbségek a javasolt gazdasági lépésekben vannak: a Jobbik és a DK hatósági árat szeretne néhány egészségügyi termékre és az alapvető élelmiszerekre, a Momentum szakpolitikusának cikke szerint azonban ez negatív hatásokkal járna. A Momentum a válsághelyzetben 100 ezer forintra egészítené ki minden felnőtt jövedelmét, más pártok inkább a vírus miatt elbocsátott vagy fizetés nélküli szabadságra küldött dolgozók bérének állami átvállalását propagálják. Az álláskeresési járadék időtartamának kitolása is visszatérő javaslat, van olyan párt, amely a jelenlegi három helyett hat, más kilenc hónapos segélyezést tartana elegendőnek.
A veszélyhelyzetben eddig meghozott kormányrendeletek irányával az ellenzék egyetért. Bár a Párbeszéd bírálta a munkajogi szabályok „rugalmasabbá tételét” – az ő értelmezésükben ez a munka törvénykönyvének felfüggesztése –, a jobbikos Varga-Damm Andrea pedig azt, hogy katonákat vezényeljenek a létfontosságú vállalatokhoz, az MSZP a felhatalmazási törvénnyel párhuzamosan beterjesztett egy indítványt, amely az eddigi összes rendeletet életben tartotta volna június 30-ig. „Nem azzal van baj, amit csináltak, hanem azzal, amit nem csináltak” – mondja Molnár Csaba. A DK például nemcsak egyes szektorokban adna mentességet a kata-fizetés alól, hanem minden kis- és középvállalkozás kata-, kiva- és áfafizetési kötelezettségét elhalasztaná legalább őszig.
Nehezíti az ellenzék dolgát, hogy a kormány információs előnyben van velük szemben, és parlamenti többletjogosítványaik ellenére sem jutnak sokkal több információhoz, mint az egyszerű állampolgár. „A frakcióvezetők mindennap kapnak összefoglaló jelentést az operatív törzs munkájáról, de ebben lényegében az szerepel, amit a napi sajtótájékoztatón is elmondanak. A kérdéseinkre eddig semmitmondó válaszokat kaptunk” – mondja Tóth Bertalan, az MSZP elnöke.
Hadházy Ákos független képviselő többször próbált részleteket megtudni a járványhelyzetről – sikertelenül. Még az első magyarországi beteg regisztrálása előtt írt a Dél-pesti Centrumkórháznak, ahol valamivel később fogadták, de sem a tesztelési protokollról, sem a kórház felszereltségéről nem adtak érdemi tájékoztatást. Müller Cecília országos tiszti főorvos azt írta, csak „a járványügyi helyzet sikeres megoldását követően” tud találkozni Hadházyval, az operatív törzs nevében Pintér Sándor belügyminiszter pedig azzal pattintotta le a törzs ülésére bekéredzkedő politikust, hogy „nem lenne szerencsés a végrehajtó hatalom és a képviselői munka vegyítése”. Hadházy szerint ezzel bezárult a kör: a decemberben elfogadott „szájzártörvény” előtt a képviselők előzetes egyeztetés nélkül is bemehettek közintézményekbe, azóta ehhez külön engedély szükséges, amit járvány idején nem adnak meg az állami vezetők.
Az ellenzéki pártok a polgármestereiket is használhatják információszerzési csatornaként, a bejelentésekből úgy tűnik, legalább a településvezetők tájékoztatást kapnak arról, hány lakosuk érintett a koronavírus-járványban és a járványügyi intézkedésekben. Persze, részletes és megbízható területi adatokat ebből sem tud előállítani az ellenzék. Egy polgármesternek ugyanakkor van némi mozgástere a védekezésben: ő dönthetett az óvodák, bölcsődék és más intézmények bezárásáról, neki kell megszerveznie az idősek és az otthon maradó rászoruló gyerekek ellátását, sőt Polgár DK-s vezetője még részleges kijárási tilalmat is elrendelt a városában. Fekete-Győr András arról tájékoztat, ők már felállítottak egy testületet a momentumos polgármesterekből. „Nálunk is szóba kerülhetnek a települési szintű korlátozások, bár több értelmét látnám annak, hogy nyomásgyakorlással a kormánynál érjük el a szigorítást.”
Korlátlan
A járvány kitörése óta megugrott a parlamenti frakcióval rendelkező pártok hétpárti egyeztetéseinek gyakorisága is. A közelmúltból négy ilyenről tudunk: február 27-én Kásler Miklós és Pintér Sándor miniszter tájékoztatta a pártokat, a március 13-i egyeztetés után valamennyi párt az iskolák bezárását követelte – ami gyorsan meg is történt –, a felhatalmazási törvényről pedig annak benyújtása előtt, március 18-án tárgyaltak először. „Úgy álltunk fel, hogy kialakulni látszik egy konszenzus, aztán a kormány nem azt a törvényjavaslatot nyújtotta be, amiről megállapodtunk” – mondja az LMP-t képviselő Keresztes László Lóránt. Az ellenzék azt szerette volna elérni, hogy a felhatalmazásnak legyen időbeli korlátja – eleinte 30 napot javasoltak, de a végén már a 90-et is elfogadták volna. Kérték továbbá, hogy az Alkotmánybíróság rövid határidővel, a frakcióvezetők indítványára vizsgálhassa felül a válsághelyzet alatt hozott kormányrendeleteket, illetve indítványozták a felhatalmazási törvény részeként beterjesztett büntető törvénykönyvi módosítás elhagyását – vagy legalább annak garantálását, hogy a rémhírterjesztés szigorított tényállását nem fogják a független sajtó ellen használni.
Volt egy további, mindössze félórás megbeszélés a hétfői szavazás előtt, de az ellenzéki résztvevők szerint ennek már teljesen más volt a hangulata, világossá vált, hogy a Fidesz nem fog engedni. Arra hivatkoztak, hogy a veszélyhelyzet alatt az Országgyűlés összehívása könnyen ellehetetlenülhet vagy határozatképtelenné válhat a testület. Tóth Bertalan szerint ez is hamis érv. „Kodifikálni lehetett volna, hogy ha 90 nap után objektív okok miatt lehetetlen a parlament összehívása, automatikusan hosszabbodjon meg a rendeletek hatálya. De ennél is nyilvánvalóbb megoldás lenne a digitális ülésezés és az elektronikus szavazás, amit éppen ez a törvényjavaslat tesz lehetővé az Alkotmánybíróságnak. A parlament esetében ezt valamiért nem szeretné a Fidesz.”
Mint már említettük, a felhatalmazási törvényt az ellenzék nélkül is el tudják fogadni a kormánypártok, a házszabálytól való eltérés blokkolása mindössze egy hét csúszást eredményez. A köztes időben a 15 napos határidő lejárta miatt elvileg hatályukat vesztik a kormány első két csomagban beadott intézkedései – igaz, jogilag semmi sem tiltja, hogy a kormány ugyanazon tartalommal még egyszer meghozza a rendeleteket, tehát különösebb fennakadást ez nem fog okozni.
Érdekesebb kérdés, mi szüksége van Orbánnak a felhatalmazási törvényre úgy, hogy kényelmes parlamenti többsége a dolgok normál menetében is biztosította volna rendeleteinek fenntartását. A politikai kommunikációs válasz az, hogy a törvényjavaslat segítségével bűnbakot lehetett csinálni az „együtt nem működő” ellenzékből, míg ha magukról a rendeletekről szavaztak volna, valószínűleg teljes konszenzus alakul ki. Ugyanakkor fontos részletszabály, hogy a felhatalmazási törvénnyel az Országgyűlés a jövőbeli, még nem ismert kormányrendeletek meghosszabbításához is előre hozzájárul. Érvényben tartásukat persze a kisebbségben lévő ellenzék sehogyan sem tudná megakadályozni, de azokat legalább a kiadásuktól számított 15 napon belül be kellene terjeszteni a parlament elé, vita alakulhatna ki róluk – ennek veszi elejét a törvényjavaslat. A parlament jelen ülésszaka június 15-ig tart, és az ellenzék bármikor kezdeményezheti rendkívüli ülés összehívását is, de figyelemre méltó, hogy a felhatalmazási törvény indoklása kifejezetten készül arra a helyzetre, amelyben „az Országgyűlés bármely, a Covid-19 fertőzés okozta tömeges megbetegedést okozó humánjárvánnyal összefüggő okból nem ülésezik, illetve ülésének megtartása a járvány terjedésének megfékezése érdekében nem észszerű”. Reális veszély lehet továbbá, hogy a kormány a járvány elmúltával is megpróbálja majd fenntartani a rendkívüli jogrendet. A miniszterelnök – felszólalásai alapján – a veszélyhelyzet fogalmába beleérti a járvány gazdasági következményeinek kezelését is, ami természetszerűen elhúzódó folyamat. Némi fogódzót ad ahhoz, hogy mire készülhetünk, ha felidézzük Orbán hétfői parlamenti beszédét: a miniszterelnök azt mondta, „90 nap múlva sokkal rosszabb állapotban leszünk, mint most”, a hitelfizetési moratóriumot pedig kapásból december 31-ig rendelték el.
