Orbán Viktor primátusa ismét megkérdőjelezhetetlen: noha a pártelnök helyzete megrendült az egymást követő második parlamenti választáson elszenvedett vereség után, a fideszbeli állapotokat azóta konzerválta a második Gyurcsány-kormány eddigi teljesítménye és a kampányban elhallgatott megszorító programja.
Az elnök nem húzódott
háttérbe, mint azt többen remélték, pedig egy 168 Óra-interjúban az egyik potenciális utódjelölt, Kósa Lajos debreceni polgármester a táltosi és a törzsfőnöki funkciók kettéválasztásáról beszélt, amelyek közül az előbbit gondolta Orbánnak - vagyis ideológiai vezetés napi operatív hatalom nélkül. De hasonlóan idézte Lengyel László egy esszéjében Áder János véleményét is: "Orbán nélkül nincs Fidesz: ő tartja egyben a szavazótábort, ő alkotja a stratégiát." A valamennyi közvélemény-kutató által mért jelentős Fidesz-előny okafogyottá tette a jobboldali sajtóban zajlott tabudöntögető vitát a posztviktoriánus korszak szükségességéről. Egy korábban a pártelnök környezetéhez tartozó mértékadó jobboldali értelmiségi forrásunk szerint Orbán hibázik, ha elfelejti, hogy a meggyőző vezetésre jórészt a kormányzati bénázásnak köszönhetően tett szert, új hívei pedig főként protesztszavazók. A Fidesz jelenlegi fősodrához tartozó forrásunk ezzel az értelmezéssel szembeszállva úgy látja: az idő az elnököt igazolta, csak a várt eredmény nem áprilisban, hanem féléves csúszással, októberben következik be. Nem véletlen tehát, hogy maga Orbán is az országgyűlésivel helyezte azonos súlycsoportba az önkormányzati voksolást pártja múlt vasárnapi kampánynyitóján: szerinte október elseje lesz a tavaszi választások harmadik fordulója. Az elsőt ugyan a szocialista-liberális koalíció nyerte, de az erkölcsi győzelem a Fideszé, mivel ők nem kerültek (persze nem is kerülhettek) ellentmondásba kampányígéreteikkel, az önkormányzati választás pedig végképp bebizonyíthatja, hogy "az emberek" a kormánypártok helyett a Fidesz mögött állnak. A közvélemény-kutatók szerint a Fidesz négy héttel a választások előtt a pártot választó biztos szavazók több mint felének támogatását tudhatja a magáénak, de ez - bár a parlamentben akár kétharmados többséget is jelentene - az önkormányzati pozíciókra nem konvertálható automatikusan. Vezető fideszes forrásaink ezért óvatosan csak szolid győzelmet remélnek. Megelégednének már a megyei közgyűlések felében megszerzett többséggel (jelenleg öt megyéjük van), továbbá a 23 megyei jogú nagyváros közül a most is uralt Debrecen, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Tatabánya és Zalaegerszeg mellé Győr, Kecskemét és Szolnok visszaszerzésével (a kampánynyitó helyszíne nem véletlenül volt Szolnok). Reménykednek néhány pesti belső kerület (Lipót-, Teréz-, Erzsébet- és Ferencváros), illetve Kőbánya bevételében, miközben Buda jó része a kezükön maradna, azaz az I., a III. és a XII. kerület mellé visszaszereznék a Rózsadombot is. A sokféle értékelésre alkalmat adó önkormányzati választási eredményeket nyilván minden potens párt a saját szájíze szerint magyarázza majd - a Fidesz egyetlen esetben arathat látványos és átütő győzelmet: ha sikerül megszereznie a budapesti főpolgármesteri posztot és ezzel együtt a közgyűlési többséget. Tarlós István - aki olyannyira független, hogy a Fidesz-támogatottságú főpolgármester-jelöltség mellett a Fidesz listáját és majd a városházi frakcióját is vezeti - kampánytaktikáját a szocialista szimbolika használatával és az MDF-es Katona Kálmán meccsben tartásával még ellenfelei sem tartják lebecsülendőnek, ám a felmérések alátámasztják azon szakértői véleményt, miszerint túl rövid a választásokig hátralévő idő ahhoz, hogy az akció kifussa magát, és kellő számú elégedetlen szocialista szavazót csábítson el Demszky Gábortól.
"A párt állapota jobb,
mint ahogy az kívülről látszik" - állítja egy prominens arról, hogy júniusi-júliusi jelöltállításoknál soha nem tapasztalt mértékben kerültek nyilvánosságra a belső viták. Forrásunk ezt mindössze annak tudja be, hogy elmaradtak a remélt kormányzati-államigazgatási-parlamenti stallumok, és mindenki az önkormányzatokban akarta kárpótolni magát - azaz túl sok volt az eszkimó. Ám amint a hátrányból egyre nagyobb előnybe fordultak a népszerűségi mutatók, azaz potenciálisan nőtt az októberben elnyerhető pozíciók száma, a konfliktusok is mérséklődtek. Több forrásunk szerint a helyi meccseket félbeszakították, de azok rögtön újrakezdődhetnek a választás után, ha megindul a harc a közgyűlési, képviselő-testületi és hivatali posztokért.
És nincs lejátszva a pártpozíciókért folytatott mérkőzés sem. A Fidesz máig duális rendszerben létezik: tovább élnek a hagyományos pártcsoportok és azok városi, megyei összegződései, de 2003-ban belépett a rendszerbe a választókerületi szervezet is. Sok helyütt nincs átfedés a kétféle vezetőség között, egy-egy városban egyelőre egymás mellett kényszerül élni a választókerület és a helyi csoport elnöke, ráadásul sokszor bezavar a képbe az országgyűlési képviselő, a polgármester (illetve a jelöltek), az alpolgármester vagy az önkormányzati frakcióvezető is. A következő választásra az tud megerősödni a többiekkel szemben, aki a párton belüli pozíciókat birtokolja. A nyári listaállításnál viszont a pártvezetés nyomására kompromisszumra kényszerültek, ám a status quót sokáig nem akarnák fenntartani: az önkormányzati pozíciók elosztásánál és legkésőbb az év végén kezdődő tisztújításnál minden eldől.
A Fideszben lévő törésvonalak egyszerre írhatók le a polgári körösök - ősfideszesek, illetve polgári körösök - nemzeti liberálisok relációkkal: a szereplők gyakorlatilag ugyanazok mindkét esetben. Az ősfideszesek jobbára utóvédharcokat folytatnak, legfőbb reprezentánsaik háttérbe húzódtak, mint Áder János korábbi frakcióvezető, vagy kerülő útra kényszerültek, mint Pokorni Zoltán alelnök. Õk ketten abban is kulcsszereplői a Fideszben zajló folyamatoknak, hogy ameddig szavuk volt, élesen szemben álltak a teljes jobboldali spektrumot lefedni kívánó orbáni stratégiával. (A többosztatú jobboldal esélye továbbra sem látszik; ez még akkor is így van, ha a kerszténydemokraták külön frakciót alakítottak. A KDNP csak névleg külön párt, önálló politikai entitásként nem létezik, az MDF-fel való rossz viszony miatt a Fidesz nem tud egy centrumpártot fölvonultatni maga mellett.) A korábban meghatározónak számító, de Orbánnal már négy éve is, a polgári körös kivonulás idején konfrontálódó Áder, aki a frakcióvezető jogán ült az elnökségben, a választások után távozott a vezetésből; ugyanakkor nem menetelt szembe Orbánnal, inkább háttérbe húzódott, és várja a fejleményeket. Áder 2002-ben kifogásolta, hogy az országgyűlési kampányban szélre húzott a Fidesz, utána meg azt, hogy Orbán a szélsőjobbot is magában foglaló ernyőmozgalom, a polgári körök élére állt ahelyett, hogy a Pokorni lemondása után elnök nélkül maradt Fidesz vezetését vette volna vissza. Orbán Viktor egy év múlva tett eleget az óhajnak, de a polgári körök integrálásával gyakorlatilag lecserélte a pártot - máig ható konfliktusokat generálva ezzel. Áder tavasszal nem vállalta saját megyéjének, Győr-Moson-Sopronnak a listavezetését, mivel Orbán egy volt MIÉP-est is rátett a listára. A pártelnök ezt utóbb azzal honorálta, hogy az előző ciklusban a kormányzattal szembeni Fidesz-kritikát reprezentáló Áder frakcióvezető helyett Mikola Istvánnak adta a mindenkori párthierarchiát szimbolizáló országos listás második helyet. Pokorni és Áder részsikereket azért még aratott: például a nyomásukra került hátra a fővárosi listán az uniós csatlakozást egyedüliként elutasító Simicskó István, aki csak kereszténydemokrataként juthatott mandátumhoz. Igaz, Simicskó patrónusa, Kövér László átadta a KDNP-nek - pontosabban magának Simicskónak - az ellenzéki pozícióban 90 őszétől mindig kézben tartott nemzetbiztonsági bizottsági elnöki posztot. Kövér április óta ugyan háttérbe húzódott, de választmányi elnökként továbbra is részt vesz a vezetésben, és forrásaink szerint jelentős alakítója a párt politikájának.
A politikai-politológiai legendárium vita nélkül német eredetűnek tartja, de hol Franz-Joseph Strausshoz, hol Helmuth Kohlhoz, hol a pártelnök jelenlegi európai mentorának tartott Edmund Stoiberhez köti a "tőled jobbra ne legyen komoly politikai erő" stratégiáját, amihez Orbán láthatólag makacsul ragaszkodik. A radikálisok 2000 óta tartó bedarálása idén ősszel újabb állomásához érkezett, és bár nem mindenhol sikerült, a helyi alkuktól függően jó pár helyen a MIÉP és a Jobbik is beállt a Fidesz mögé. (Kósa Lajos ellenben visszautasította a szélsőjobb támogatását.) Így történt ez a főváros több kerületében (például az V.-ben és a XI.-ben), de a Fidesz átvette a szélsőjobb egynémely szimbólumát, például a fideszes polgármester által állíttatott és a majdani várható utód, Pokorni által sem kifogásolt turult vagy a Hősök terét mint kampánydemonstrációs helyszínt. Ezzel ugyan muníciót szolgáltatnak a kormánypártok ellenkampányának, a viktoriánus mainstream mégsem lát más utat: "Ha az ellenfél összefog, nekünk is ezt kell tennünk" - vonja meg a vállát a szélsőjobbal kokettálás vádja hallatán egy vezető fideszes, aki szerint a jobboldali koalíció a liberálisoktól a konzervatívokon át a nacionalistákig ér, és bár ez fölöttébb heterogén társaság, az antikommunizmus még majd' két évtizeddel a rendszerváltás után is megfelelő kohéziós erőnek tűnik.
A háttérbe húzódáson kívül másféle túlélési stratégia is kínálkozott a tavasszal
ismét állami státus nélkül
maradt Fidesz-prominensek számára: az önkormányzatokban szerezni biztos pozíciókat, Orbántól független, stabil hátteret. Erre paradox módon éppen a vezér változatlan politizálása, az októberre beérő proteszthangulat teremt számukra esélyt. Így vághat neki Illés Zoltán (VI. kerület) vagy Rogán Antal (V.) a nyílt küzdelemnek, bár tavasszal mindketten kikaptak kormánypárti riválisaiktól. Õk április nagy veszteseinek számítanak, Illést Orbán a parlamentből is kigolyózta, aki ezért az április-májusi "hogyan tovább"-vitában nyilvánosan bírálta az elnököt. Rogán mandátumhoz jutott ugyan, de pártbéli súlyát lényegében elvesztette. A bukott választások után meg kellett válnia a kampányfőnökségtől, és komoly csalódásként élte meg, hogy nem kapott felkérést a vágyott frakcióvezetői posztra sem, noha Orbán ajánlatát Áder után Pokorni és Varga Mihály is visszautasította. Orbán Viktor kegyét elveszítve Rogán meghatározó politikusként való túlélését csak akkor biztosíthatja, ha legyőzi a hivatalban lévő Steiner Pált, ami még akkor is nehéz menetnek ígérkezik, ha a tavaszi országgyűlési vereség után - amikor Rogánt Pető Iván verte meg, miután Steiner viszszalépett a szabaddemokrata politikus javára - egyrészt megváltoztak a politikai erőviszonyok, másrészt októberben az országgyűlési választókerületnél kisebb területre, kizárólag a Belvárosra szűkül a meccs - azaz a jobboldalinak finoman szólva sem nevezhető újlipótvárosi szavazók ezúttal a XIII. kerületi jelöltekre szavazhatnak.
A pártban továbbra is találgatás övezi az ún. Pokorni-stratégiát, amire a már említett vitasorozatban egy álnéven írt, kolumnás anyag hívta fel a figyelmet. E szerint a jobbszélen szitoknak számító filoszemitizmussal megvádolt alelnök azzal, hogy Budapest-politizálásra adta a fejét, és elindul országgyűlési körzete, a budai hegyek polgármesteri székéért (amivel különösebb kockázatot nem vállal, a regnáló Mitnyan György leváltását pedig Orbán rég eldöntötte), egy belbudai bázis megszerzésére és ezzel már középtávon Orbán pártbeli dominanciájának megtörésére törekedne. A cikk szerzőjét továbbra is homály fedi, Lovas István, Hankiss Ágnes és Schmidt Mária neve kering, a felbujtó pedig a párt pénzügyeit változatlanul kezében tartó Simicska Lajos vagy akár maga Orbán is lehetett - aki a nyilvánosságban elég kényszeredetten és jókora spéttel védte meg harcostársát. A Fideszben ugyanakkor sokkal inkább 2010-es főpolgármesteri (vagy legalábbis jelölti) ambíciókat tulajdonítanak Pokorninak, amit ő nyilvánosan is vállalt. Bár a bázisteremtő nyomulást igazolni látszik például az is, hogy Pokorni a pártelnöknél a kerületi szervezet ellenállása dacára is keresztülvitte a famulusának tartott Nagy Gábor Tamás budavári polgármester újrajelölését, forrásaink többsége kétségbe vonta a "Pokorni-stratégia" létezését, s mindössze egyszerű pozíciófoglalást lát a dologban, nem pedig poszt- vagy antiviktoriánus alternatívát. Orbán pozícióit ugyanis még egy önkormányzati vereség sem rendítené meg: "Bárhogy is látszik kívülről, a pártban mindenki tudja, hogy Orbánnak bent nincs ellenfele" - vázolta a hangulatot egyik mezei forrásunk, amit egy vezető fideszes azzal erősített meg, hogy kvantitatív adataik szerint a Fidesz-bázison 80 százalékos Orbán támogatottsága, amin a sorozatos vereségek sem változtattak. Továbbra is makacsul tartják magukat ugyan azok a híresztelések, miszerint
"valakik" "állítólag"
új jobboldali párt létrehozásán munkálkodnak, de hogy kik ők, és kinek a megbízásából teszik, ha teszik - nos, ilyen információ birtokában lévő forrással nem találkoztunk. Állítólag megkeresték már Kósát, de egy mérsékelt, jobbközép pártban el tudnák képzelni többen Pokornit, Ádert, Varga Mihályt és Deutsch-Für Tamást, tehát a "régi fiúkat". Több beszélgetőpartnerünk is valószínűtlennek nevezte, hogy bármelyik is odahagyná a biztos pozícióját, ráadásul épp akkor, amikor győzelemre állnak, hiszen Orbán a Fidesz-prominenseket nem engedte ki a rendszerből - kivéve Ádert, akivel minden politikai konfliktus dacára is változatlan Orbán két és fél évtizedes barátsága, legalábbis a legtöbben így érzik. Pokorni és Rogán polgármester-jelöltsége mellett Deutschot kabinetfőnökséggel bízta meg az elnök (Rogánnak ez a poszt már 2002-ben derogált), Varga pedig a mostani kampány politikai irányítójává vált. Utóbbi azonban forrásaink szerint jobb híján: egyszerűen nem maradt más, akire az elnökségből rá lehetett volna bízni a feladatot. A másik két alelnök, Pelczné Gáll Ildikó és Schmitt Pál igazából csak díszítőelemnek jó; előbbi közel s távol az egyetlen nő a pártvezetés környékén, utóbbi valaha a civil jobboldal felé nyitást szimbolizálta. Varga névleges politikai felelőssége ellenére persze továbbra is Orbán Viktor dönt minden lényegesebb kérdésben.
Az operatív irányítást Kubatov Gábor pártigazgató tartja kézben, ami jól mutatja az egykori polgári körök Fideszen belüli jelentőségét. Az autószerelő-vállalkozó 2003-ban vette át a dél-pesti körzet koordinálását; akkor jószerivel csak helyben ismerték, és a vele konfrontálódó addigi Fidesz-tagok egy része az új vezető szélsőséges nézeteire hivatkozva ki is lépett a pártból. Kubatov az országgyűlési választások kampányában lett országosan ismert, amikor a fideszes mozgósítást szervezte. A parlamenti képviselőként a "láthatatlan ember" kategóriájából kitörő politikus azóta pártigazgatóként közvetíti a viktoriánus akaratot a helyi szervezetek felé. Kubatov egy végletekig centralizált, majdnem katonai jellegű szervezetet irányít, ahol a cél kizárólag a választási győzelem. Kubatov a Fideszt öt - a Fideszben kedvesen csak gauleiternek becézett - regionális főnökkel igazgatja. A régiek vs. újak meccsében további fejlemény jövőre várható, ha a fővárost és Közép-Magyarországot igazgató Pesty Imre, aki a Tilos Rádió előtti zászlóégetéses tüntetés szervezőjeként szerzett hírnevet, valóban ringbe száll az Orbán által lefejezni kívánt budapesti elnökségért - amit forrásaink erősen valószínűsítenek. (Orbán már a fővárosi listára sem engedte fel Kupper András jelenlegi elnököt, és néhány jelenlegi frakciótagot, mint Tirts Tamást, akit kereszténydemokrata delegáltként a rádiókuratóriumba száműztek, vagy Juharos Róbertet.) Ebben az esetben Pestynek várhatóan Pokornival kell mérkőznie, hacsak az utóbbi ki nem tér előle; de 2009-ben az akkorra már birtokon belülre került Pesty megnehezítheti a dolgát, nem beszélve a négy év múlva esedékes főpolgármesterjelölt-állításról. Pestyék és Kubatov hatalmát mindenesetre már most jól jellemzi, hogy az átlagfideszes, de még a helyi vagy választókerületi vezető számára is megközelíthetetlen Orbánhoz csak rajtuk keresztül továbbíthatók az ügyek. Deutsch-Für kabinetfőnökként a naptártervezés mellett elsősorban a holdudvarral tartja a kapcsolatot, szakértőkkel hozva össze az elnököt.
Az Orbán Tusnádfürdőn meghirdetett szeptember 23-i, Hősök terei nagygyűlésére gyűlő aláírások számáról eltérő adatok jelentek meg a sajtóban, és forrásaink is megosztottak ebben. Egyesek szerint a politikából való kiábrándultság miatt a Jó reggelt, Magyarország! kiáltványra kevesebb szignó gyűlik, mint a Nemzeti petícióra két éve, vagy a konzultációra tavaly. Hivatalosan félmilliót kommunikálnak, s egy Fidesz-vezető szerint 23-ára elérik a hét számjegyet is. (A gyűlést mellesleg a volt pártigazgató, Várhegyi Attila cége szervezi, aki tehát csak kijjebb lépett a pártból, de nem hagyta el a Fideszt.) Kubatov elhíresült adatbázisa alapján október elsején is aktivistaseregek keresik fel a választókat.
Az biztos, hogy sokan lesznek az utcán és az urnáknál is. Ám sokan voltak 2002-ben és az idén tavasszal is, a győzelem mégis elmaradt - miközben két éve a Fidesz simán nyerte a sokkal kisebb jelentőségű európai parlamenti választást. A félelem, ami most a pártot környékezi, ebből a tapasztalatból ered: lehet, hogy győznek, akár még nagy fölénnyel is, de hiába veszik át a helyi hatalmat, a központi hatalom az ellenfélnél marad. Márpedig jutalmazni vagy büntetni a kormány tudja az önkormányzatokat. 2010 is nagyon messze van, belefér, hogy addig többször is forduljon a közhangulat. "Nincs más út, nyomás alatt kell tartani a kormányt" - vázolja a stratégiát az egyik fideszes vezető, hozzátéve: bár a párton belül is vita van a kérdésben,
Orbán várakozásai
egyértelműen az előre hozott választásokat célozzák. Erre az elnök mellett Kövér is utalt a nyáron. Forrásunk szerint Orbán reményeit a Gyurcsány-csomag értelmiségi fogadtatása élteti. Szerinte ugyanis a kormány mellett már csak egy szűk réteg tart ki a liberálisok számára csalódást keltő kiigazítás láttán. Ha pedig a médiaértelmiség elpártol, akkor az SZDSZ kilép a koalícióból, amivel egyrészt konzekvensek maradnának, másrészt támogatottságbeli hozadékot remélnek a kiválástól. A viktoriánus prognózis ezt már 2007 legelejére vagy tavaszára teszi: ekkor jönnek ki a téli gázszámlák, és ekkorra "érnek be" a büdzsé összehúzása miatti szociális feszültségek. A fideszes spekuláció szerint ez az időszak már a szocialista pártot is bénultan találja; Orbán nem zárja ki a baloldal "lengyel mintájú" több részre szakadását, de azt sem, hogy az MSZP ismét miniszterelnököt cserél. Kisebbségben azonban nem tudnának kormányozni.
E reményeket csak mérsékelten osztja viszont a Fidesz több más vezetője, például Áder, Pokorni vagy Navracsics Tibor frakcióvezető. Utóbbi korainak is tartja emiatt egy árnyékkormány felállítását, pedig Orbán éppen őt nevezné meg miniszterelnök-jelöltnek - habár kétséges, hogy egy ilyen helyzetben valóban át is adná a pozíciót. A hatalom mihamarabbi visszaszerzése több ok miatt is szinte létkérdés Orbán számára: egyrészt az elmúlt években felhalmozott hárommilliárd forintnyi adósság, másrészt a szavazótábor lázongása miatt. A szélsőjobb saját fórumain hangot is ad fenntartásainak, például '56 közös ünneplése vagy amiatt, mert szerinte nem a Gyurcsány-csomagot, hanem a kormányt kellene megbuktatni. A "csomagbuktatás" fideszes hangoztatása nyilvánvalóan taktika, és a kormány távozására nincs befolyása. De Orbán utalt arra is, hogy nem pusztán passzív szemlélődő lesz. Több forrásunk is megerősítette, hogy a májusi zárt kongresszuson - Berlusconit adaptálva - a pártelnök azt mondta: a Fidesz szavazói tartják el az országot, és ha ez a 2,3 millió ember egyszer három napig nem megy be dolgozni, akkor megnézheti magát a központi hatalom.
