Egy libanoni származású orvost indít Edelényben a zsidó nagytőkéről, a homoszexuálisokról, a magzatuknak ártó cigány anyákról elborzasztó kijelentéseket tevő polgármester helyett a Fidesz - derült ki a lapzártánkkor tartott választmányi ülésen. A pártban ezt többen úgy értékelik, a vezetőség kijelölte azokat a határokat, amelyeken túl az önmagukról és a felsőbb ukázról megfeledkező politikusai már kiesnek a pikszisből. Igaz, a Nyugaton általános normának számító cordon sanitaire felállítására nem került sor, egyelőre marad a kettős beszéd: a Fidesz kerüli az egyértelmű megfogalmazásokat, és továbbra is tesz gesztusokat a radikális megoldások híveinek.
Hajszálerek
"A választópolgárokkal türelmesnek kell lennünk. 2006 ősze óta már három alkalommal is a kormány ellen voksoltak, a baloldali kabinet mégis a helyén maradt, érthető hát a türelmetlenségük és az elégedetlenségük. A jövő évi választás viszont már az a választás lesz, ezért kell jeleznünk, hogy a radikálisokkal nincs együttműködés: a rájuk adott voks nem hozza majd el a várt fordulatot. A Jobbikot mint szervezetet, illetve a szélsőjobboldali párt szellemi és gazdasági holdudvarát viszont minden erőnkkel támadnunk és bomlasztanunk kell, nehogy a nyakunkra nőjenek" - foglalta össze a Fidesz nemzeti radikálisokkal szembeni alapvetését a párt egyik országgyűlési képviselője, fővárosi prominense.
Baloldali és liberális körökben a Fideszt hibáztatják a szélsőjobboldal megerősödéséért. Az MSZP vezetői, a különféle publicisztikák gyakran a fiatal demokraták fejére olvassák a Jobbikkal való együttműködést az önkormányzatokban, továbbá azzal vádolják az ellenzéki pártot, hogy a polgári körök szervezésével - Vona Gábor egykoron meghívott tagja volt az Orbán-féle Szövetség a Nemzetért nevű körnek -, az utcai politizálással és a nacionalista-populista hangütéssel engedte ki a szellemet a palackból. (A Jobbik születéséről és felemelkedéséről lásd cikksorozatunkat: Egy sörözőben összejöttek, Magyar Narancs, 2009. február 5.; A tiszták, február 12.; "Az ország kétharmada", június 4.)
Az SZDSZ-hez köthető Republikon Intézet áprilisban publikált elemzése szerint a 2006-os önkormányzati választásokon a Jobbik a KDNP-vel 136, a Fidesszel 79 jelöltet támogatott közösen. Ezt a két számot adták össze aztán a szabad demokrata és a szocialista politikusok, azt hangsúlyozva, hogy az ellenzék több mint kétszáz esetben működött együtt a szélsőjobbal. A szám valójában téves, hiszen több jelöltet a KDNP és a Fidesz közösen támogatott, tehát őket duplán számolták, ráadásul a jelöltek közül csak 28 tudott mandátumot szerezni, és ezek "zöme nem jobbikos politikus", legfeljebb a Jobbik beállt mögéjük, ahogy néhány esetben az MDF is - ismeri el az említett tanulmány.
Tény viszont, hogy több önkormányzatban sokáig létezett vagy máig létezik valamiféle együttműködés a Jobbikkal - együtt voksolás, hallgatólagos támogatás, jobbikos szakértők beemelése a helyhatósági bizottságokba -, ám konkrét paktumokról (pár esetet leszámítva) nem tudni, létezésüket lehetetlen bizonyítani. A legtöbbet emlegetett ügy a székesfehérvári kooperáció: a Fejér megyei székhelyen 2006-ban a Fidesz közös frakciót hozott létre a Jobbikkal. Forrásaink állítják, hogy a középre húzódó, nemzetközi tekintélyének helyreállítására gyúró Fidesznek az utóbbi időben egyre kellemetlenebb volt a fehérvári összmunka, így felső nyomásra november 11-én felszámolták.
Veszett viszonyok
Hallani, hogy 2006 őszén a rendőri túlkapások ellen fellépő Morvai Krisztinát Orbán megpróbálta a Fidesz soraiba csábítani, ám végül rájött, hogy a kezelhetetlen és irányíthatatlan politikusnő több kárt okozna, mint hasznot - kezdő lökést adva ezáltal a tavasszal még siralmasan teljesítő szélsőjobbnak. A két párt 2007-2008 óta egyébként egyre gyakrabban és egyre többször konfrontálódott. A Jobbik az időközi választásokon látványosan ráhajtott a jobboldali szavazókra: igyekeztek magukhoz édesgetni a legnagyobb ellenzéki párt politikájával elégedetlen, az Orbán által többször is beígért előre hozott választások elmaradása miatt türelmetlen embereket. Az idei márciusi kormányválság idején közleményben szólították fel a legnagyobb ellenzéki pártot, vigyék közösen utcára a híveiket, együtt "gyakoroljanak nyomást a politikára" - nyilván tudták, hogy Orbán 2006 végén lemondott az utcai politizálásról, most már övék a terep.
Bár Vona még augusztusban is úgy nyilatkozott, hogy a Jobbik bizonyos feltételek mellett kész lenne tagokat delegálni egy fideszes kormányba, a radikális orgánumok - különösen a kuruc.info - közel egy éve egyre durvább hangnemben támadják a Fideszt. A szélsőjobboldalon szitokszónak számító "liberális" jelzővel illetik őket, az elitellenességre apellálva pedig gyakran emlegetik együtt Orbán nevét Gyurcsánnyal és Bajnaival. (A hírhedt portál nemrég felvette a kínálatába az Orbánt ábrázoló, szurkálható vudubabát, a Fidesz elnöke pedig júniusban két politikustársával együtt pert nyert egy jobbikos médium ellen, amely azt állította, hogy 2004-ben titkos egyezséget kötöttek Izraellel.) A Fideszben a januári ferencvárosi kampányt tekintik fordulópontnak, amikor a Jobbik, illetve a radikálisok fő stratégájának tartott - a Fidesszel együttműködni kész régi miépeseket háttérbe szorító - Novák Előd már választási csalással vádolta a fiatal demokratákat.
A koccanások ellenére sokáig úgy tűnt, a Fidesz egyszerűen nem vesz tudomást a szélsőjobb erősödéséről. Tavaly Orbán még úgy nyilatkozott, hogy ha hatalomra kerülnek, "kiosztanak nekik két pofont, és hazazavarják őket". A jobboldal vezetői rendszerint arra hivatkoztak, hogy nincs mitől félni: Gyurcsány leváltásával, hatékony kormányzással, a rendőrség megerősítésével kifogják majd a szelet a Jobbik vitorlájából. Idén év elején azonban a Fidesz is felvette a kesztyűt, azóta politikusai a szélsőjobboldali szervezet diszkreditálására játszanak: az MSZP "kreálmányának" nevezik, azt sugallják, hogy a Jobbikot a titkosszolgálatok szervezik, külföldről - Oroszországtól és Irántól - fogadnak el adományokat. A vezetőség tavasszal a párt nemzeti radikális szárnyára hatni tudó Kövér Lászlót küldte csatába: a választmányi elnök egy áprilisi újbudai lakossági fórumon adta ki a tűzparancsot a Jobbikra, amire aztán ráállt a teljes kommunikációs apparátus: "Nem szövetséges, nem barát, hanem a legjobb esetben is ellenfél."
Csakhogy a júniusi EP-választások megmutatták: a Jobbik már nem törpepárt, amit csak úgy "haza lehet zavarni". A közel tizenöt százalékos eredményt bezsebelő szélsőjobb bebizonyította, hogy nem vész el a rá adott szavazat. Érvényét veszítette az a jobboldali doktrína, mely szerint aki kis pártra voksol, az megosztja a tábort, és a szocialisták szekerét tolja. Miként a politikai establishment egészét, úgy a Fideszt is meglepte a Jobbik sikere - állítják forrásaink. A párt erős emberei hetekig mondogatták, hogy nincs szükség Jobbik-stratégiára, hiszen egy közel hatvan százalékot kapott győztesnek nem kell foglalkoznia a "bronzérmessel". Különben is - fejtette ki többször is Navracsics Tibor frakcióvezető - a Jobbik legyen az MSZP gondja, hiszen a szocialisták kiábrándult szavazói vándoroltak át a politikai tér másik oldalára. Ezt követően hetekig arról ment a vita a baloldal és jobboldal között, hogy ki a felelős a szélsőjobb triumfálásáért. Ráadásul a közvélemény-kutatók is ellentmondó adatokat közöltek: egyes mérések szerint a volt MSZP-sek, mások szerint az exfideszesek szavaztak át nagyobb arányban a Jobbikra (a számháborúról lásd keretes írásunkat).
Gordiuszi csomó
Akárki veszített is több szavazót, akárhogy értelmezte is a Fidesz-vezérkar az EP-voksolás eredményét, egy dolgot nem hagyhatott figyelmen kívül: bázisuk egy jelentékeny része bevette a radikálisok propagandáját, a választásokig hátralévő időben pedig számítani lehet arra, hogy a Jobbik még több türelmetlen jobboldali szavazót vonz magához - az adományokkal, a vállalkozói felajánlásokkal együtt.
Ekkortájt vált alapvetéssé az a tézis, amit a pártelnök már jó ideje mondogat: a néppárti jelleget megőrizve, táborát főleg balra tágítva a Fidesznek középről kell átvágnia a politikai palettát (lásd: A pincétől a padlásig, Magyar Narancs, 2009. június 11.). Ennek jegyében kezdték el mondogatni a Fidesz vezetői nyáron, hogy sem a bal-, sem a jobboldali szélsőségesekkel nem működnek együtt, egyedül fognak kormányozni. Állítólag ennek a doktrínának olyan attitűdvizsgálatok képezik az alapját, amelyek igazolják, hogy a két nagyobbik párt szavazói hasonló mentalitásúak: státuszkonzervatívok és az erős állam hívei. Ezek szerint a választásokat eddig a társadalmi beágyazottság mélysége, illetve a mediánszavazók értékítélete - nagyrészt a nekik szóló ígéretek, illetve a víziók erőssége - döntötte el. Tehát nincs is olyan mély szakadék az MSZP és a Fidesz bázisa között, legfeljebb az értelmiségi szekértáborok között lehetetlen az átjárás.
Ám - szól a fideszes okoskodás - a szocialisták az utóbbi években elhanyagolták a törzsszavazóikat, az ígéreteik hiteltelenek, Gyurcsány letűnésével pedig a progresszív vízió is elbukott: ha lecsúsznak a Jobbik támogatottságának szintjére, már nem lesznek képesek újra feltörni, és újradefiniálni néppárti identitásukat. Arra számítanak tehát, hogy a közeljövőben meg lehet osztani az elégedetlen, dühös voksolókat a szocialisták és a Jobbik között, s miután a két párt soha nem fog egymással kooperálni, a fiatal demokraták több ciklusra is bebetonozhatják magukat a hatalomba.
Míg az országos kommunikációt próbálják az új stratégiához illeszteni - azaz minél kevesebb hibát elkövetve megőrizni az "új többséget" -, a végeken komoly munka zajlik. Információink szerint azokban a megyékben, ahol jól szerepelt a Jobbik, a regionális igazgatók magukhoz rendelték a választókerületi elnököket és a vezető aktivistákat, számon kérve rajtuk az elbitangolt szavazókat, esetenként a mozgósítás elégtelen voltát. Ez a probléma állítólag a "felcsúti beszélgetéseken" is felmerült. Figyelik, számon tartják a jobbikos rendezvények résztvevőit, "elbeszélgetnek" azokkal a vállalkozókkal, akik támogatják a radikális pártot - ha kell, a jobboldali sajtó kiteregeti az ügyeiket (legutóbb a több irányban is "nyitott" Ro-Geo Kft. kapta meg a magáét). Pár hete Kövér Vona Gáborral egy időben tartott lakossági fórumot Sümegen, és nem állta meg, hogy József Attilát idézve ("ős patkány terjeszt kórt miköztünk") oda ne szóljon a néhány utcával odébb fellépő radikális vezérnek.
Gombhoz a kabát
A Jobbikkal szemben korábban megengedő jobboldali sajtóorgánumok (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Hír TV, Lánchíd Rádió) az utóbbi időben többször hitet tettek a Fidesz mellett. A gárda születésénél bábáskodó Demokrata nemrég cikket közölt Morvai Krisztina feminista, liberális múltjáról. Bár a radikálisok felé kacsingató publicistákat nem tették indexre, korlátozzák a megszólalási lehetőségeiket - tilos a Jobbikot népszerűsíteni. A fideszes értelmiség, véleményformálók úton-útfélen hangoztatják, hogy az "igaz magyar ember", a "jó konzervatív" nem szélsőséges. Persze, marad a kettős beszéd, azaz nem mondják ki, meddig lehet elmenni, mi számít szélsőségnek.
Továbbra is lehet beszélni arról, hogy vannak tipikus cigány "bűnök", igaz, a romakérdést nem forszírozzák, mert az a Jobbik "agendája", és nem lehet jól kijönni belőle. Téma marad a bürokrácia elleni harc, a parlament létszámának megfelezése, a rendpártiság. Egyre-másra kerülnek nyilvánosságra az egyes programelemek, jelezve, hogy a Fidesz készen áll a kormányzásra, szemben a Jobbikkal, amelynek még elképzelései sincsenek (Kövér interpretálásában: "kiabálni könnyű, ezt még fekve is lehet csinálni"). Orbán pár hete utalt arra, hogy hozzá lehet nyúlni az alkotmányhoz is: szívesen látna utalást a kereszténységre a preambulumban - de a közvetlen elnökválasztást nem támogatja. Az "elszámoltatást" is felszínen tartják, bár forrásaink szerint nagy a veszélye, hogy hosszú távon a korrupcióról szóló vita a szélsőjobb malmára hajtja a vizet, ezért emlegetik folyton a törvényes keretek tiszteletben tartását (a Fidesz egyre gyakrabban fordul az ügyészséghez az általa kifogásolt ügyekben).
"Amíg a Jobbik az MSZP-t gyengíti, mi járunk jól. Mert kire voksol majd a jobbikos szavazó a második fordulóban? A 8-10 százalékot szerzett, második-harmadik helyen álló radikális jelöltre, vagy a 49 százalékot szerzett fideszesre? A problémák a választások után jönnek - magyarázta egy ellenzéki képviselő. - Ha nem tudjuk konszolidálni a kórházakat, a MÁV-ot, ha nem lesz némi fizetésemelés, nő a munkanélküliség, a helyhatósági voksoláson könnyen tarolhat a Jobbik, és a közgyűlésekben szorongatnak majd minket. Erre kell előbb-utóbb gombot varrni."
Osztva, szorozva
A Medián kutatásai szerint a júniusi Jobbik-szavazók 14 százaléka 2006-ban még az MSZP-t ikszelte be, 25 százaléka a Fideszt, 13 százaléka a MIÉP-et és 24 százalékuk még nem szavazott korábban. Ezzel szemben a Nézőpont Intézet júliusi felmérése azt mutatta, hogy a mostani Jobbik-voksolók 27 százaléka három évvel ezelőtt még MSZP-s, 25 százaléka fideszes, 12 százaléka pedig MIÉP-es volt - 28 százalékuk viszont nem szavazott 2006-ban. A felmérések arra is figyelmeztetnek, hogy a fiatalok radikalizálódnak, a szélsőjobb olyanokat is képes mozgósítani, akik korábban nem éltek a választójogukkal. Még szembetűnőbb a szocialisták buktája, ha az EP-szavazás eredményeit lebontjuk az országgyűlési választások megyei, egyéni választókerületi szintjeire, és e számokat összevetjük a 2006-os országgyűlési választások adataival. A Jobbik főleg azokban a megyékben ért el jó eredményt, ahol korábban az MSZP volt erős: Borsodban, Nógrádban, Hevesben, Szabolcsban, Békésben, Jász-Nagykun-Szolnok megyében. A szélsőjobb húsz százalék felett teljesített 12 olyan evk-ban, amit 2006-ban már az első fordulóban hozott a baloldal, és mindössze három olyanban, ahol a Fidesz brillírozott korábban. Juhász Ferenc kerületében 27-et, Szekeres Imréjében 22-t kapott a Jobbik, "zdon 31 százalékot, Szerencsen 30-at, Kazincbarcikán 24-et. Összesen 14 olyan evk-t számoltunk össze, ahol a Jobbik 10 százalék alatt teljesített idén, ebből kilenc fideszes, három SZDSZ-es (illetve szocialista támogatású), és csak egy volt MSZP-s 2006-ban. Azokban a kerületekben, ahol az EP-voksoláson a Jobbik jól teljesített, júniusban a Fidesz ötven százalék körüli támogatottságot szerzett, a szocialisták viszont többnyire a harmadik helyre szorultak vissza. Persze ez még nem igazolja azt az állítást, hogy a Jobbik a szocialisták szimpatizánsait nyúlta le, hiszen a júniusi szavazás alig 36 százalékos részvétel mellett zajlott - a "jobbikos" megyékben volt a legalacsonyabb -, nem zárható ki tehát, hogy az MSZP szavazói távol maradtak az urnáktól és a szélsőjobboldaltól. Továbbra sem tudni, hogy a Jobbik 427 ezer támogatója pontosan melyik táborból érkezett, de a jelek arra utalnak, hogy a hagyományosan baloldalinak számító észak- és kelet-magyarországi régiókban - ahol magas a roma lakosság lélekszáma - komoly változások indultak be, a szocialista párt bázisa lényegében szétesett.
