Lapzártánk után, várhatóan kedden határoz a kétharmados országgyűlési többség az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítéséről, miután ez október 26-i határozatával alkotmányellenesnek találta és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló törvényt.
Az annullált jogszabályt a közszférában a munkaviszony, illetve az olyan jellegű foglalkoztatás megszűnése miatt keletkezett, kétmillió forintot meghaladó jövedelem feletti részre alkalmazták volna. A törvény október 1-jén lépett hatályba, és - mivel visszamenőleges hatályú volt - az érintettek számára a befizetés határidejéül október 31-ét határozta meg. Az Alkotmánybíróság fő indoka az volt, hogy a különadó nemcsak a jó erkölcsbe ütköző pénzek megcsapolására vonatkozott, hanem azokra is, amelyek alanyi jogon járnak. A határozathoz négy bíró (Bihari Mihály, Kiss László, Lenkovics Barnabás és Stumpf István) különvéleményt fűzött - a határozat rendelkező részével egyetértettek, de Bihari kiemelte a visszamenőleges hatályú jogalkotás problematikusságát, Lenkovics és Stumpf azt kifogásolta, hogy a törvény a jogszerű kifizetéseket is szankcionálta. Egyedül Kiss László kritizálta a törvényben emlegetett "jóerkölcs" fogalmának homályosságát; szerinte az Alkotmánybíróságnak világos értelmezést kellett volna adnia, mert ennek híján az ilyesfajta bizonytalan értékkategóriájú fogalmat több is követheti.
A bírák ugyanakkor nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a jó erkölcsbe ütköző juttatások különadóztatása alkotmányosan is megoldható - vagyis nem az eredeti jogalkotói szándékot kifogásolták, hanem a konkrét törvényszöveget. Ezzel ráadásul nem mondtak újat, hiszen a nyáron - amikor Orbán Viktor ún. első gazdasági akciótervének ismertetése után az ötlet kezdett írásos formát ölteni - mind az LMP, mind az MSZP figyelmeztetett a készülő javaslat alkotmányellenességére; néhány módosító javaslatukat a kormánypárt el is fogadta a véglegesítéskor.
Gyorstüzelés
Az AB október 26-án délelőtt hozta nyilvánosságra határozatát - Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője néhány órával később azzal állt a nyilvánosság elé, hogy egyéni képviselői indítványban módosítana az Alkotmánybíróság jogkörein. Még aznap az Országház elé terjesztette a kilőtt különadós törvény lényegében változatlan verzióját, valamint az Alkotmánybíróságról szóló törvény azon módosítását, miszerint "nincs helye felülvizsgálatnak olyan törvény tartalmáról, amely (...) országos népszavazással sem változtatható meg" (vagyis semmi olyannal nem foglalkozhatna, ami például érinti a költségvetést). E tiltás "természetesen" a folyamatban lévő ügyekre is vonatkozna.
Hogy nem Lázár János hirtelen felindulásáról van szó, azt a másnapi események tették világossá. Szijjártó Péter, Orbán Viktor szóvivője múlt szerdán közölte, hogy nem vonatják vissza a Lázár-féle előterjesztést. Márpedig ha a Ház elfogadja az AB-törvény módosítását, a különadóval elvileg nem foglalkozhat a testület, hiszen ahogyan Szijjártó oly éleslátón megfogalmazta: "ha az Alkotmánybíróság valamiről nem tudja kimondani, hogy alkotmányellenes, az azt jelenti, hogy nem alkotmányellenes". Részben emiatt, a még a tizenkét évvel ezelőtti klasszikus hetente=háromhetente típusú jogászkodó halandzsánál is nívótlanabb, ám jóval agresszívabb "érvelési" technika miatt mondott le tiltakozásul Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke.
Elvettem, vissza nem adom!
De miért nyitott újabb frontot Orbán Viktor? Ráadásul pont az AB ellen, amivel nemcsak az ellenzéknek adhat jó okot a közös fellépésre, de ami a saját táborában is visszatetszést kelthet. Az már nyári elfogadása után is világos volt, hogy a jogszabály nem állja ki az alkotmányosság próbáját, ráadásul a döntés pénzügyi hozadéka úgyszólván nulla (az adóhivatal arról tájékoztatta a Népszavát, hogy október 25-ig ezen a címen 3,1 millió forint folyt be). Vagyis a 98 százalékos különadó visszadobása korántsem lenne akkora veszteség, ami indokolná a jogállamiság elleni nyílt attakot.
Ha a kormányalakítás, de különösen a hiánycél felpuhítását elérni próbáló Orbán brüsszeli kudarca óta eltelt időszak történéseit nézzük, az ok egyértelmű. Orbán Viktor nyolc éve azzal kábítja az országot, hogy áldozatvállalás nélkül rendbe tehető a magyar gazdaság és az államháztartás, s mindeközben radikális adócsökkentést is végrehajt majd. Az államnak persze pénzre van szüksége, hogy az adócsökkentés miatt kieső bevételeket pótolja - hiszen nyugdíjat kell fizetni, állami intézményeket fönntartani, vagyis az országot működtetni kell. A működés hatékonyságát javító, s ezért a pazarlást megszüntető szerkezeti átalakításokról egyelőre szó sincs, direkt adóemelésről, ugye, szó sem lehet - marad tehát a jól bevált trükközés. Ezúttal nem a könyvelési rubrikákba írt számokkal bűvészkedik az állam, és nem elsősorban külső hitelekből fedezi osztogató gazdaságpolitikáját, hanem tőkeerős szektorokra vet ki különadót, valamint elveszi a körülbelül hárommillió magán-nyugdíjpénztári tag egyéni számláin eddig felhalmozott pénzt. Ezekre az összegekre - mindent összevetve körülbelül 3500 milliárd forintra - azért van szüksége az Orbán-Matolcsy-párosnak, mert sem bátorsága, sem elképzelése nincs az állam modernizálására, a költségvetés jó részét elnyelő, a létezett szocializmusból itt maradt struktúrák radikális és hatékony átalakítására. A válságadókból és a magyar emberek magán-nyugdíjpénztári megtakarításaiból Orbán Viktor a jómódúaknak kedvező egykulcsos személyi jövedelemadó finanszírozásán kívül az állami nyugdíjakat (és tervezett emelésüket) fogja fizetni, valamint a közintézményeket stb. működtetni.
Orbánéknak tehát mindössze ennyi a tervük: elvenni, és abban bízni, amiben Medgyessy Péter bízott az ő felejthetetlen száznapos programja idején: valahogy majd lesz pénz. Hitelekből (ez a szocialisták fájlja), a "felfűtött" gazdaság szárnyalásából (ez Orbánéké). Hiába a megannyi figyelmeztetés a válságadók hitelezést és beruházást visszafogó hatásáról, vagy arról, hogy a cech tekintélyés részét a végén úgyis a fogyasztók állják, s hiába annak hangoztatása is, hogy a már meglévő nyugdíj-előtakarékosság állami elvételével és elköltésével hosszú távon éppen a mind nehezebben finanszírozható állami nyugdíjrendszer helyzete romolhat tovább, Orbán Viktor horizontja a 2014-es választásig terjed csupán. Már most azt akarja megnyerni - és szemmel láthatóan nem érdekli más. Márpedig ha az AB a költségvetés bevételi oldalán a valóban fajsúlyos tételek valamelyik - vagy netán több - elemét alkotmányellenesnek ítélné, az nyilvánvalóan borítaná az idei és jövő évi büdzsét, s persze a miniszterelnök elképzeléseit is.
Hogy semmi másról nincs szó, mint brutális pénzbehajtásról, azt a legpőrébben a magán-nyugdíj-pénztári befizetések körüli kormányzati sunyítás mutatja. Orbán először azt sem volt hajlandó egyértelműen megmondani, milyen havi 30 milliárd át nem utalásáról beszél (de a szövegből az jött le, mintha azt a költségvetés adná a pénztáraknak). Miután kiderült, hogy a tagok egyéni befizetéseit tartaná magánál az állam, jött az összevissza szöveg a "kompenzáló állami alapról" meg a döntés szabadságáról - s hogy ez mennyire konfúz duma volt, arra a legjobb példa Selmeczi Gabriella illetékes kormánymegbízott kínosan ostoba múlt heti megnyilatkozása az index.hu portálon. A hét végén aztán - nyilván nem függetlenül az Alkotmánybírósággal történtektől - Orbán nem látta többé értelmét a bújócskának: nyíltan a magán-nyugdíjpénztárak felszámolásáról beszélt, ami szerinte néhány hónapon belül lezavarható.
Szövetségesek
A történteknek van természetesen fideszes olvasatuk is, miszerint Orbán Viktor valójában éjt nappallá téve reformálná az államot: nagyszabású, a legapróbb részletekig kidolgozott tervének megvalósításához, vagyis a nagyobb jó eléréséhez van szükség a pénzbehajtásra meg a jogállami fékek és ellensúlyok esetenkénti kiiktatására. E mesére nemcsak azért nem érdemes több szót vesztegetni, mert egy ilyesfajta elképzelésnek (már ha tényleg létezne) fél év múltán legalább a halvány jeleit érzékelni kellett volna már, hanem mert a különböző lapokat ezzel etető "névtelenséget kérő, de a folyamatokra rálátó fideszes források" visszatérő siráma éppen az, hogy Orbán Viktoron és néhány bizalmi emberén kívül nemhogy a frakciótagok, de a kormányzati tisztségviselők többsége is rendre az utolsó pillanatban értesül az aktuális irányvonalról.
Fideszes és kereszténydemokrata képviselőkkel beszélgetve hamar kiderült, hogy az Alkotmánybíróság tervezett megregulázásáról sem tudott a kormánypárti frakciótagok túlnyomó része; a hallott "elméletek" - tudatosan végiggondolt akció vs. ötletszerű kapkodás - kivétel nélkül utólagos okoskodásoknak tűntek. Látni való azonban, hogy az információhiány ezúttal már elégedetlen mormogást váltott ki sokakból: az AB-ellenes lépéssel többen nem értenek egyet sem a Fideszben, sem a kereszténydemokrata pártban - más kérdés, hogy ez az ellenkezés a szavazáskor aligha lesz érzékelhető.
Egyes hírek szerint Semjén Zsoltot, a KDNP elnökét még Lázár János bejelentése előtt értesítette Orbán Viktor. Lehet, hogy így volt, Harrach Péter, a párt képviselőcsoportjának vezetője mindenesetre múlt kedden igencsak zavarban volt az ATV műsorában (tény, hogy a korábban egyeztetett interjú eredetileg a folyamatban lévő alkotmányozásról szólt volna). Múlt kedden valóban hallani lehetett az Országházban, hogy a kereszténydemokraták nem feltétlenül lesznek konstruktívak az AB elleni támadásban; Harrach a műsorban úgy nyilatkozott: elképzelhető, hogy tartózkodni fognak bizonyos passzusok megszavazásánál. Két nappal később viszont nyoma sem volt a bizonytalankodásnak: Harrach Péter a párt honlapján is olvasható szavai szerint "az aránytalan fizetések és végkielégítések jogos felháborodást váltottak ki a magyar társadalom egészében. A kormány a népakaratnak felelt meg, amikor határt szabott ennek a 98 százalékos különadóval. A törvény hatálya kiterjedt a 2 millió forintot meghaladó állami pénzből származó minden jövedelemre, így az életpályájuk végén nyugdíjba vonuló közalkalmazottakra is. A kereszténydemokraták álláspontja szerint juttatásuk nem a jó erkölcsbe ütköző, ezért az érintetteket ki kell vonni a különadó kötelezettsége alól. A megkezdődött egyeztetések alapján jó esélyt látunk egy ilyen irányú módosítás elfogadására." Persze akkorra már ismertté vált a Fidesz álláspontja, amely hogy, hogy nem, megdöbbentően hasonlít a kereszténydemokratákéra.
Az LMP és az MSZP a jogállam védelméért (külön-külön) utcára hívta szimpatizánsait, illetve közös levélben szólították föl Schmitt Pál államfőt állásfoglalásra. Schmitt ezt meg is tette a hét végén: mondandója gond nélkül passzolt Orbán Viktor néhány órával korábbi, s a kormánypártok azóta hivatalossá lett mondandójához. Vagyis az embereket joggal irritáló anomália feszámolásáról van szó, és voltaképpen senki nem hibázott, mindenki tette a dolgát: a kormány népakaratot óhajtott beteljesíteni, az Alkotmánybíróság a jelenlegi Alkotmány, a hatályos törvények és saját törvényi kötelezettségei szerint járt el. Az a tény viszont, hogy ezzel fékezett egy igazságos és lendületes átalakulást, egyúttal rávilágított az újraszabályozás szükségességére. Az új szabályoknak átgondoltaknak és egyeztetettnek kell lenniük, s mindezek öszszegzése csakis egy új alkotmány keretein belül képzelhető el.
Legfelsőbb indokok
Az AB-döntésre adott fideszes reakció és a párt ellenzékként tanúsított magatartása között kiáltó az ellentét. Például az Alkotmánybíróság foglalkozott az idén a nyugdíjpénztárakkal: a Bajnai-kormány törvényjavaslata többek között a pénztárak jelenlegi átláthatatlan tulajdonosi viszonyait rendezte volna (manapság minden befizető a befizetéseivel arányosan egyúttal tulajdonos is), a tényleges vagyonkezelőket (bankokat, biztosítókat stb.) téve valódi tulajdonossá. (Aminek következtében például a befizetéseinkért szavatoló tartalék képzésére is kötelezhetők lettek volna a pénztárak.) Sólyom László államfő aggályaival az AB-hez fordult, amely ez év júniusában Sólyom egy észrevételét akceptálta, hármat pedig nem. Amikor a Fidesz tavaly decemberben előzetes normakontrollra kérte az államfőt, Szijjártó Péter a párt elnöki kabinetjének vezetőjeként ezt mondta: ha kormányra jut a Fidesz, megszünteti azt a "tarthatatlan helyzetet", hogy az emberek ne rendelkezhessenek saját nyugdíjcélú megtakarításaik felett. Mondta még azt is, hogy "külföldi befektetőknek akarják átjátszani magyar emberek nyugdíjcélú megtakarításait", ami "gyakorlatilag nem jelent mást, mint az idős emberek nyugdíjának ellopását".
A 98 százalékos különadó múlt keddi alkotmánybírósági eltörlésekor Orbán Viktor kijelentette: "Nem az emberek igazságérzetét kell megváltoztatni, hanem azokat a régi szabályokat, amelyekbe beleütközünk." A dolgok jelenlegi állása szerint a változás egyik áldozata éppen a "régi szabályok" alapján működő Alkotmánybíróság lehet.
Három évvel ezelőtt viszont, amikor az Országos Választási Bizottság (OVB) éppen az Alkotmánybíróság nyomására átengedte az ún. szociális népszavazás kérdéseit, Orbán így nyilatkozott az Index.hu-nak: "Elhárult egy fenyegető alkotmányos válság veszélye. Jó oka volt az OVB-nek, hogy végre tudomásul vegye, Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye. Most már nem érdemes játszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. De nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy biztosak legyünk abban, az összes, a demokrácia iránt elkötelezett szereplő megszólalt volna, és előbb-utóbb az OVB-nek be kellett volna látnia, hogy nem emelheti magát az Alkotmánybíróság fölé. Mindenkinek jobb ez így, nekik különösen."
Kétharmados parlamenti többség birtokában viszont egyik pillanatról a másikra akár az Alkotmánybíróság fölé is lehet emelkedni. Különösen Orbán Viktornak jobb ez így.
Farigcsálás
A kétharmados országházi többség nagy kedvvel nyúl a törvényekhez, s nemegyszer az Alkotmányhoz: az AB jogkörének a szűkítése messze nem az első ilyen akciója. Az alkotmánymódosítások egy része természetesen szükségszerű volt, például az, amivel létrehozták a miniszterelnök-helyettesi tisztséget. (Szokásjog, hogy minden új kormány kialakíthatja az általa legjobbnak vélt irányítási-működési modellt.)
A médiakuratóriumoktól a választások szabályain keresztül a köztisztviselők jogállásának megváltoztatásáig sok mindent felforgatott a kormánypárti frakciószövetség, az alábbiakban néhány mulatságos vagy éppen dermesztő példát emelünk ki. Az önkormányzati választásokhoz kötődik az a módosítás, amely szerint a törvényben felsorolt fegyveres testületek hivatásos állományú tagjai nem indulhatnak önkormányzati (s országgyűlési, illetve európai parlamenti) választáson a szolgálati viszony megszűnését követő három éven belül. Az indoklás szerint "az érintett szolgálatok tagjai szolgálati jogviszonyuk megszűnését követően még nem szakadnak el egyik napról a másikra korábbi munkatársaiktól, munkahelyi barátaiktól, így megszűnő jogviszonyukat követően az általuk - akár csak jelöltként - képviselt politikai nézetek befolyással lehetnek korábbi - jelenleg még aktív állományú - munkatársaikra". Eredetileg azt gondolták a Fideszben, hogy e ráhatás öt esztendeig tart, de aztán rádöbbentek, hogy Borkai Zsolt győri polgármestertársuk is belecsúszott ebbe az időkeretbe. Így hát pillanatok alatt világossá vált, hogy három év is elegendő a felejtésre. Ennél az eljárásnál már csak az indoklás e passzusa röhejesebb: "A javaslat elfogadása esetén azonban kétség sem férhet ahhoz, hogy a hároméves időtartam lejártával jelöltként elinduló - és esetleg megválasztott - egykori hivatásos állományú tag ennyi idő elteltével még bármiféle befolyással is lehetne korábbi munkatársaira."
A választások egyébként is erősen fokozták a kormánypártok módosító kedvét. Változtattak az alkotmánybíró-jelöltnek indítványozás procedúráján: a jelölő grémiumban mandátumarányokon alapuló képviseletet írtak elő az alaptörvényben a korábbi, konszenzusra szorító változat helyett. (Vagyis egy kétharmados parlamenti erőnek senkivel sem kell egyeztetnie ezentúl.)
Arra pedig mondvacsinált magyarázat sincs, hogy miért a végéről kezdtek neki az országgyűlési választások szabályainak megváltoztatásához. Meghatározták az új Ház létszámát 200 plusz legfeljebb 13 főben, az új választókerületeket pedig megrajzolják akkor, ha már látszik, 2014-ben melyik megoldás a legjobb a Fidesznek. Választási földrajz, választástörténeti megfontolások, hagyományok - ugyan már!
Az Alkotmánybíróság előtt számos beadvány fekszik: a fideszes törvény- és alkotmánymódosítások majd' mindegyikét megtámadták; a beadványozók aligha sejtették, hogy valószínűleg fölöslegesen.
