Magyar Narancs: Kész rá, hogy ha veszít, miként politikailag a semmiből jött, úgy oda is megy vissza?
Kóka János: Most tiltakoznom kellene, hogy vajon tényleg semminek nevezzük-e Magyarország egyik legsikeresebb informatikai cégének a felépítését vagy azt, hogy frakcióvezető vagyok. De nem tiltakozom, és nem számítok arra, hogy veszítek, már csak azért sem, mert az elnökválasztás két stratégia közti választásról szól. Fodor Gábor és Kovács Kálmán mielőbb visszatérnének a koalícióba, én pedig egy önálló, független liberális pártot szeretnék.
MN: Tényleg leegyszerűsíthető ennyire az elnökválasztás?
KJ: Ez a lényeg. Gábor arról beszél, hogy a kisebbségi kormányzás nem működik, ezért inkább előre hozott választások legyenek. Máskor lebegteti az MSZP-vel kötendő koalíciót, vagy megpendíti a Fidesszel való együttműködés lehetőségét. Egy dologról nem beszél: a függetlenségről. A frissen elnyert függetlenségét feladó SZDSZ olyan sorsra jutna, mint a KDNP a Fidesz mellett: az egyetlen opciónk az lenne, hogy a szocialistákkal közös listán kerüljünk be a parlamentbe. Szerintem, ha már kiléptünk az ajtón, szívjuk be a friss levegőt, és nem dönthetünk úgy, hogy visszamenekülünk a szocialistákkal kötött koalíció látszatbiztonságába. Az a párt halálát jelentené. Ez számomra elfogadhatatlan, és arra számítok, hogy az általam kínált stratégia bizalmat kap.
MN: Ha Fodor lesz az elnök, marad ön a frakcióvezető?
KJ: Ezzel nem foglalkozom, mert a folytatásra készülök. Az viszont biztos, hogy a párt és a frakció nem állhat szemben egymással.
MN: Úgy tűnik, a korábbi vezetés most magára hagyta a kampányban.
KJ: Van, aki igen, és van, aki nem. Egyébként a politikában tartós szövetségek nagyon ritkák. A pártban sokan gondolták, hogy alkalmas vagyok a korábbi vezetés elveinek továbbvitelére; és vannak, akik úgy látják, eltérek ettől. Részben igazuk van, leginkább azt tudom képviselni, amiben hiszek.
MN: A jövő évi költségvetésről való szavazáskor ki fog derülni, hol is áll az SZDSZ. Ha önök nem szavazzák meg, új választások lesznek.
KJ: Felelőtlenségnek tartom öt hónappal egy törvény beterjesztése és hét hónappal a végszavazás előtt megjósolni, hogyan szavazunk majd. Azt lehet tudni, hogy milyen költségvetést szeretnénk. Az SZDSZ 15 éve küzd az adócsökkentésért, és koalíción belül ezt nem sikerült elérnünk. Most pozíciónkból adódóan talán elérhetjük, hogy legyen érdemi közteher-viselési reform, kiadás- és adócsökkentés. Egy ellenzéki párt megszavazhat egy költségvetést: Európában a hatalmon lévő kormányok harmada kisebbségi kormány, mégis van költségvetésük. A kormány képes lehet olyan költségvetést letenni az asztalra, amit a liberálisok támogatnak.
MN: Ehhez háttértárgyalások kellenek, ahol valószínűleg születik egy puha kompromisszum, amit az SZDSZ majd megideologizál, hogy miért vállalható. Ugyanis ha nemmel szavaz, hamar a kétharmados Fidesz ellenzéke lehet - ha egyáltalán bejut a következő parlamentbe.
KJ: Ha pusztán ennyi mozgástere lenne egy ellenzéki pártnak, Európában se működnének kisebbségi kormányok. De szeretném kijelenteni: amíg én vagyok az elnök, ilyen jellegű káros kompromisszumba nem megyünk bele. Ha a tagság az általam javasolt utat választja, őszig kidolgozzuk pontosan, milyen költségvetést tudunk elfogadni. Nagy felelősség, ha ellenzékként a szavazatunkat adjuk a költségvetéshez, ezért ki kell jelölnünk azt a pár szempontot, amelyet liberális minimumnak tartunk és kérünk a támogatás fejében. Azt ígérhetem, hogy az SZDSZ elvszerű lesz, ahogy elvszerűen megmutattuk, hogy program nélkül, közös ideológia nélkül nem maradunk egy koalícióban a szocialistákkal.
MN: Hogy sikerült a tavalyi 4-5 százalékról egy százalékra letornászni a pártot? Mi a helyzet azzal a vállalásával, hogy tíz százalékra hozza fel?
KJ: Sok oka van annak, hogy nincs több támogatónk. Például az, hogy Gyurcsány Ferenc minden liberális témát elszívott az SZDSZ elől. Ha a melegek egyenjogúságáért harcoltunk, ő rögtön megjelent egy ilyen rendezvényen. Ha felsőoktatási reformról beszéltünk, másnap egy auditóriumban láttuk viszont. Úgy tűnt, ő ért jobban az adócsökkentéshez is, holott valójában adót emelt és segélyezés-központú gazdaságpolitikát vitt. Õ szavakban liberálisabb volt a liberálisoknál, miközben állami részvételen alapuló balos politikát folytatott. Számunkra kevés terep maradt, vállalnunk kellett rossz kompromisszumokat, a valódi liberális értékek képviselete helyett. A vasúti reform leállításától az energiapiaci reform megakasztásáig sorolhatnám, hány fontos ügyet vállaltunk fel, amelyek, amikor a kormány kihátrált belőlük, ránk égtek.
MN: Valódi liberális ügy lehetett volna a 2006. októberi rendőri viszszaélések kritikája, de abban csak ellenfele, Fodor Gábor jeleskedett.
KJ: Erre rosszul emlékszik. Igaz, hogy az SZDSZ ebben a kérdésben nem volt egységes, de amikor megkérdeztek, hogy kitüntetném-e Gergényi főkapitányt, nemmel válaszoltam. 2007. október 23-án pedig a 301-es parcellában elmondott beszédemben világosan beszéltem erről, jelentős kritikát kiváltva ezzel a baloldalon. De van még más tényező is, ami nem használt a párt népszerűségének: ez pedig Köteles Péter és T. Asztalos Ildikó Borsod megyei botránysorozata.
MN: Meg az, hogy a botrány kirobbanásakor a pártvezetőség maszatolt.
KJ: Korábban sosem láttunk ilyen helyzetet, és valóban, három napig bizonytalankodtunk. Egyszerűen nem tudtuk, hogy igaz-e a vád vagy sem. Aztán azt mondtuk: vizsgáljuk ki, és ha bebizonyosodik a csalás, a csalók azonnal hagyják el a pártot. Ha pedig felmerül a legitimáció kérdése, legyen tisztújítás.
MN: Nem a párton belüli viszonyokat kiegyensúlyozottan képviselő vizsgálóbizottságot kellett volna fölállítani ahelyett, hogy egy önhöz köthető megyei elnök vezesse a vizsgálatot?
KJ: Az ügyvivői testület egyhangúlag, Fodor Gábor és támogatói részvételével szavazta meg a vizsgálóbizottság elnökét. Nem volt más személyi javaslatuk.
MN: Fodorék a Jüttner-jelentés megjelenése után felfüggesztették tagságukat az üt-ben.
KJ: És ez mit bizonyít? Önök szerint egy pártban lehetséges folyton azt méricskélni, hogy ki kihez húz? Fodorék azért álltak fel, mert a bizottság megállapítása terhelő volt T. Asztalos Ildikóra nézve. Hogy ezek után miért van rajta Fodor országos tanácsjelölti listáján, azt nem értem.
MN: Ez az ön interpretációja. De a megtisztulást mindez egyelőre nem segíti.
KJ: Az segíti a megtisztulást, ha semmit sem söprünk a szőnyeg alá. Például azt sem, ha kiderül, hogy egy megyei elnök meg nem engedhető eszközöket használt. De többet nem beszélek erről, folyik egy vizsgálat, és ha lezárul, remélem, mindenki levonja a következtetéseket, és távozik.
MN: A népszerűségvesztés okaként arról már beszélt, hogy Gyurcsány elszipkázta a liberális sikereket, a kudarcok meg ráégtek az SZDSZ-re. Arról nem, hogy milyen hibákat követett el az SZDSZ.
KJ: Mondok még egy okot. Talán túl sokat várt a párt a kilépéssel. Hogy az egészségügyi reform felpuhítása, a vasúti reform meghiúsulása, a Kenedi-bizottság akadályozása vagy az oktatási integrációt kétségbe vonó szocialista nyilatkozatok lettek volna az utolsó csepp a pohárban, nem tudom. Attól tartok, a saját választóink se értették volna, ha azért lépünk ki, mert a villamosenergia-törvény 106-os paragrafusából az MSZP a Fidesszel összejátszva kivette a jelentős piaci erejű szolgáltatók kötelezettségeit. Amikor viszont Gyurcsány Ferenc a bárszékről végigvezényelt egy rituális politikai kivégzést, az ok mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a miniszterünk és a programunk menesztésével valójában kirúgtak minket a koalícióból.
MN: Egy, a párt kérésére készített felmérés szerint a szavazótábor még a legdurvább szocialista ügyek esetén is bent maradna, a két párt bázisa összeforrt.
KJ: De biztos, hogy ez jó nekünk? Lehet, hogy ez az ölelés végül halálos lett volna az SZDSZ számára. Szerintem a szavazóbázisunk most változni fog. Először veszíteni fogunk a jelenlegi 300-350 ezerből, de abban bízom, hogy többet nyerünk majd azok közül, akik '94 óta azért maradtak távol, mert tartósan szocialista szatellitpártként azonosítottak minket. Ha most visszakullognánk a koalícióba, a saját édesanyámnak se tudnám elmagyarázni, miért szavazzon az SZDSZ-re.
MN: Fodor Gábor világosan beszél olyan csoportokról, akiket megnyerne a párt számára. Milyen SZDSZ-t akar ön?
KJ: Kívánom, hogy Fodor Gábor nyerje meg őket, akár elnök, akár nem. Egyébként ő is, én is olyan liberális pártban gondolkodunk, amelyik nem köt kompromisszumot a párkapcsolatok egyenjogúsításában, az oktatási deszegregáció, az ügynökmúlt feltárása vagy a titoktörvény módosítása ügyében.
MN: Két éve még nem voltak ilyen fontosak ezek a szempontok. Miért lennének most hitelesek?
KJ: De fontosak voltak. Ott vannak az aláírt koalíciós szerződésünkben. Például az azonos nemű párok együttélése ügyében több dolog történt az elmúlt egy évben, mint korábban bármikor.
MN: Az eredmény Szetey Gábornak legalább annyira tulajdonítható, mint önöknek, akik éppenséggel harcolhattak volna akár a házasságért is.
KJ: Nézze, nem fog tudni felbosszantani. Ha sikert érünk el, akkor is azt mondják: ez nem is az SZDSZ érdeme. Mi nem fogadjuk el az iskolai szegregációt, és azt se, ha békés tüntetőket vernek. És érthető a gazdaságpolitikánk is. Magyarország gazdasági bajai ma jelentősek, és jórészt az állam túlköltekezéséből, a magas adókból következnek.
MN: Ez jól hangozna, ha nem lett volna évekig gazdasági miniszter.
KJ: A gazdaságpolitika nagyon sok szegmenséhez közöm volt, kivéve az adópolitikát és a közteherviselést. Ha konszenzus van arról, hogy az állam kevesebbet költ, és kevesebb adót von el, akkor nemcsak társadalom-, hanem gazdaságpolitikailag is megkerülhetetlen az adócsökkentés. Az SZDSZ a következő negyedévben olyan programot szeretne elfogadtatni a parlament többségével, amelynek egyes elemeit retorikai szinten például Matolcsy György volt fideszes gazdasági miniszter is támogatja.
MN: Mivel ellentételeznék az adócsökkentést?
KJ: Három kiadáscsökkentési és egy bevételnövelési lehetőséget látok. Csökkenteném a központi költségvetés, azaz az állam működési kiadásait. Erre 4000 milliárd forint jut, aminek a reálértékéből vissza kell venni. Ha a gazdasági minisztérium működési költségein évi ötmilliárd forintot spóroltunk, akkor sejthető, hogy a teljes kormányzati szférában mekkora tartalékok lehetnek. Emellett rászorultságalapúvá tenném a szociális ellátásokat.
MN: Ezt hat éve akarja az SZDSZ, mégsem lett belőle semmi.
KJ: Részben ezért léptünk ki. Kérdés: mit tesz az MSZP, ha egy ilyen programnak a parlamentben többsége lesz? Mert ha lesz ilyen konszenzus, el kell fogadniuk, máskülönben lehet, hogy nem tudnak tovább kormányozni. Harmadikként a kivételek és adókedvezmények rendszerét kell felülvizsgálni. Mindhárom kategóriában 100-200 milliárdos megtakarítás van. A gazdaság fehéredéséből fakadó pénzek is ide számíthatók. Ezért fölállítanánk egy adóreformalapot, ebbe kerülne minden megtakarítás és bevételi többlet. A következő évben ez alapján számolnánk ki, hogy mennyivel csökkenthető az adó és az államadósság. A következő három év során így 1000 milliárd forinttal kevesebb adóbevételre lenne szükség, le tudnánk menni nagyjából 18 százalékos, egykulcsos adórendszerig.
MN: Miért gondolja, hogy belemegy az adóreformba az MSZP, mikor tudhatóan rettegnek a szociális juttatások és kedvezmények megnyirbálásának a hatásaitól?
KJ: A közteher-viselési reform egyrészt kényszer, másrészt egyik évről a másikra több pénz maradna a munkavállalóknál, vállalkozóknál. A kormány se kockáztatna sokat, mert a beinduló gazdasági növekedés politikai előnyre váltható. Kialakult egy rossz gyakorlat: mi a kiadáscsökkentésért harcoltunk, a szocik kérték, mutassuk meg, hogy hol spórolnánk, mi megmutattuk, erre kijelentették, hogy ez vállalhatatlan. Ebben a negatív spirálban tűnt el a semmibe az adócsökkentés lehetősége. Most más stratégiát javasolok: döntsünk először az adómérséklés szükséges szintjéről. Aztán a kormány el tudja majd dönteni, hogy honnan vesz el, mi mindenesetre teszünk majd erre is javaslatot.
MN: Mit gondol Tölgyessy Péter javaslatáról, hogy a nyilvánvalóan szükséges átalakításokat egy, azokra a választóktól felhatalmazást kapó kormány hajtsa végre, ezért az alkotmányozási és választójogi moratóriumért cserébe a baloldal menjen bele az előre hozott választásba?
KJ: Ennek kevés esélyét látom, beszéljünk inkább a szakértői kormányról, amit ugyan politikailag irreálisnak tartok, de elvileg elképzelhető lehet: ha letesz az asztalra egy adó- és nyugdíjreform-javaslatot, azzal lehetőséget teremt a szocialistáknak, hogy távol tartsák maguktól a nem baloldali, de az ország számára szükséges reformokat. A liberálisok támogathatnák, a Fidesz sem lenne ellenérdekelt, mert ha esetleg győzne, egy jobb állapotú országot vehetne át.
