"A Föld megmentői"; "Ökoterroristákból verbuvált zöld multi" - a tavaly magyar irodát nyitó Greenpeace-ről alkotott vélemények e két ítélet között mozognak világszerte. A globális hálózattá vált környezetvédelmi mozgalmat számos bírálat és vád éri, azt azonban kevesen vitatják, hogy a zöld gondolat terjesztéséből alaposan kivette a részét. A Greenpeace sikeres tömegkommunikációs szereplésre törekszik, nagy műgonddal tervezi megmozdulásait, és komoly figyelmet fordít az utánpótlás-nevelésre is.Az erőszakmentességet, a nonkonformizmust, a pimasz, bátor ötleteket a 60-as évek alternatív mozgalmainak örökéből merítő Greenpeace (GP) az elmúlt három évtizedben világpolitikai tényezővé nőtte ki magát - pedig környezetkárosítással vádolt nemzetközi konszernek és nemzeti kormányok elleni kampányai sohasem voltak hömpölygő tömegdemonstrációk.
A szervezet 1971-ben bontott zászlót, amikor a különc amerikai-kanadai milliomospalánta, David Mcttaggart és barátai vitorlásukkal megzavarták a csendes-óceáni korallszigeten, Amchitkán kísérleti atomrobbantásokat végző amerikai hadsereget. Azóta a vakmerő akciók
gondosan komponált,
a figyelemfelkeltésre kiválóan alkalmas zöldperformanszok lettek, egy-egy átfogó környezetvédelmi kampány koherensen illeszkedő részei.
"Már előző nap leutaztunk a faluba, ahol bejártuk a helyszínt, tervrajzokat készítettünk, megvitattuk és kidolgoztuk a stratégiát. A fejtágító késő este kezdődött a kempingben: volt jogi gyorstalpaló, elmondták, hogyan célszerű viselkedni a rendőrökkel, hangsúlyozva, hogy senki ne legyen erőszakos. A riporterek számára ki kellett találnunk pár frappáns, könnyen értelmezhető és rövid mondatot, hogy ha kamerát dugnak az orrunk alá, ne hebegjünk, és ne mondjunk marhaságokat. Aztán ismertették a blokád pontos menetét, a különböző feladatokra szereplőket választottak, majd elkezdtünk próbálni. Mindenki tette a dolgát, láncba álltunk, egymáshoz bilincseltük magunkat, aztán elpróbáltuk, mire számíthatunk a rendőröktől és a biztonsági őröktől. Próbaképp valamelyikünk nekiment a láncnak, taszigálta, provokálta, hogy kiderüljön, miként reagálunk. Hajnalig vagy ötvenszer átvettük az egészet, amivel minden automatikussá vált, másrészt viszont fárasztó és unalmas volt. Amikor pár óra alvás után felébredtem, nem volt időm azon morfondírozni, mi vár rám, izgatott voltam és lelkes" - mesél egy tipikusnak mondható greenpeace-es akció előkészületeiről az a fiatalember, aki tavaly a hazai iroda debütálásában, a sajóbábonyi, egész napos gyárblokádban vállalt szerepet.
A Greenpeace a 70-es évek közepén a zöld mozgalmak közül először fedezte fel és aknázta ki a tömegtájékoztatásban rejlő lehetőségeket (lásd A kampány vezetésének kézikönyve című összeállításunkat). Azóta akár egy világcég kapui előtt, akár egy BAZ megyei kistelepülésen kampányol, mindig a sajtónyilvánosságra apellálva igyekszik a közvéleményt maga mellé állítani. Az elsődleges cél már nem sokkal az alapítást követően az lett, hogy a sorsdöntőnek ítélt környezeti probléma híre áttörje a média ingerküszöbét, és a közönség az esti híradóban egy néhány tucat másodperces blokk erejéig, másnap meg a napilapokból értesülhessen róla. "A magas médiaprofil egyrészt a nyomásgyakorlás legfőbb eszköze, másrészt a támogatók is ezt várják el a pénzükért" - magyarázta a Narancsnak egy hazai környezetvédelmi szakember, aki korábban külföldön működött együtt a szervezettel. A GP már a kezdet kezdetén a legmodernebb kommunikációs eszközökkel szerelte fel magát: a tengeren cikázó gumicsónakokból, az Antarktisz jegéről már tizenöt éve is műholdas rádiótelefonnal, mobil faxokkal tartottak kapcsolatot a külvilággal. Minden akciónál a legjobb felvevőgépek dolgoznak, az anyagok mindig hajszálpontosan érkeznek a szerkesztők asztalára. "Demonstrációik kifejezetten a média számára készülnek, a képsorok vizuálisan megkapók, látványosak, az érzelmekre hatnak. Gyakran előre vágott, rövid és hosszú filmanyagváltozatokat küldenek az aktuális akcióról a megfelelő hírügynökségek megfelelő embereinek. Egy-egy kampányötlet pedig elvérezhet csupán azért, mert úgy ítélik, nem kapja majd fel a média" - jellemezte a Greenpeace médiatudatosságát Cselószki Tamás környezetvédelmi újságíró.
A sajtóvisszhang felkorbácsolását és elnyújtását szolgálja az is, amikor az aktivisták súrolják vagy átlépik a törvényesség határát. Mivel az akciókat épp az illegális elemek teszik látványossá, a legcélszerűbb, ha a készülődő eseményről eleinte a sajtó a lehető legtöbbet, míg a rendőrség a lehető legkevesebbet tudja. Persze előbb-utóbb a karhatalomnak is a helyszínre kell érnie, és el kell játszania a rá osztott szerepet - e nélkül a jelenet nem fejlődhetne tovább, drámaisága nem teljesedhetne ki. Az előre kalkulált törvénysértés általában be is váltja a hozzá fűzött reményeket: a sztori címlapra kerül, és mivel a környezeti probléma mindig nagyobb horderejű, mint a törvényszegés, állampolgári szimpátiából és együttérzésből sincs hiány. (Más kérdés, ha a hatósági reagálás és az ezt követő jogi processzus meghaladja az "ideális" mértéket, mint például Paksnál; ekkor ugyanis az eredeti üzenetet maguk alá temetik a felek meccseléséről szóló híradások.) A lakossági rokonszenvet fokozza, hogy a megtámadott fél nagyságrendekkel erősebb, mint a körülötte dongó GP-kampány. A hatalmas multicég kapujában elszántan aszalódó maroknyi aktivista vagy a félelmetes amerikai hadihajó körül bukdácsoló lélekvesztő látványa ugyanazt a gondolatot ébreszti mindenkiben. "A Greenpeace sikereinek titka, hogy sikerült mindig olyan képet kialakítani a közvéleményben, hogy Dávid száll szembe Góliáttal" - fogalmazta meg a jelenség lényegét jó tíz esztendővel ezelőtt Tom Burke, a "Föld barátai" nevű környezetvédelmi szervezet vezetője.
A GP rövid idő alatt saját mitológiával is előrukkolt, miszerint egy észak-amerikai indián törzs sámánja megjósolta, hogy a lebetegedő Föld megmentésére bátor emberek fognak össze a világ minden sarkából, akiket Szivárványharcosoknak hívnak majd. A GP-flotta vezérhajóját ezután Rainbow Warriorre keresztelték.
Bár az erős vizuális elemek, a rogyásig gyakorolt akciók, a trükkös blokkolóeszközök, a jogi, pszichológiai, kommunikációs, gyakorlati tréningek rövid idő alatt a greenpeace-es eszköztár részévé lettek, és mára a közvélemény szemében egyfajta védjegynek számítanak, alkalmazóik szerint szó sincs valami speciális know-how-ról. "Ezek nem Greenpeace-trükkök - állítja Csáki Roland, a hazai iroda kampányszervezője. - A Friderikusz műsorában zseniális újdonságként bemutatott blokkolóeszköz kábé harmincéves. Az általunk is használt kampányolási technikákat számtalan többé-kevésbé radikális civil szervezet alkalmazza szerte a világon."
A Greenpeace figyelme
idővel hat területre összpontosult: az őserdők és tengerek védelmére, a vegyi, a klíma-, az atom- és a géntechnológia elleni kampányokra. A szervezet eszköztára eközben fokozatosan bővült és finomodott. A blokádok, tüntetések, vakmerő mutatványok mellett (a szervezet alapítóinak egy része kvéker, s ennél a felekezetnél a személyes tanúságtétel a filozófia elválaszthatatlan része) a vezetők egyre többször cserélték a kezeslábast öltönyre, hogy a GP álláspontját nemzetközi szervezetek, fórumok előtt fejtsék ki, lobbizzanak és persze információkat is gyűjtsenek. Emellett többen azt is célszerűnek látják, ha megpróbálják a piaci szereplőket észérvekkel meggyőzni, és ha lehet, reális gazdasági alternatívát kínálnak; így jött létre például egy németországi cég és a GP összefogásával a világ első környezetbarát hűtőszekrénye is egy évtizeddel ezelőtt (lásd Eredmények című keretes anyagunkat). A Greenpeace a 90-es évek eleje óta a fogyasztói döntéseket is befolyásolni szeretné, nem is sikertelenül: a néhány éve pellengérre állított Esso olajcég elleni kampány hatására jellemző, hogy Nagy-Britanniában ma is létezik olyan egyetem, ahol az alkalmazottak nem tankolhatnak a cég benzinkútjainál.
A profil bővüléséhez és az akciórádiusz növekedéséhez természetesen a Greenpeace szervezetének is idomulnia kellett. Fokozatosan a hatékonyság lett a fő vezérlő elv, s evvel együtt csökkent a Greenpeace-en belül a környezetvédelmi mozgalmakra korábban oly jellemző demokratizmus. A kezdetben hippimozgalomra emlékeztető, 12 "apostollal" induló társulás ma hierarchikus, tipikusan nagyvállalati struktúrában működik; a Greenpeace-t ezért gyakran zöld multiként is emlegetik. "A környezetszennyezés globális, a szennyezők globális vállalatok. Az egész világra kiterjedő professzionális szerkezeti vázra van szükségünk, hogy összefogottan, globálisan, hatékonyan tudjunk működni. Ez egy civil szervezet, akkor is, ha nagy, akkor is, ha így működik" - védi a kialakult viszonyokat Kalovits Judit, a hazai iroda sajtósa. A GP ma 40 országban másfél ezer alkalmazottal, hat hajóból álló flottával, 2,8 millió támogatóval és megszámlálhatatlan, bármikor hadra fogható aktivistával rendelkezik. Az egész rendszert
holdingszerűen összefogó
amszterdami központ, a Greenpeace International 1979 óta úgy épül fel, mint minden rendes nagyvállalat: van elnöke, vezérigazgatója és héttagú igazgatótanácsa. Évente egyszer, mindig más helyen tartott közgyűlése dönt a költségvetésről és a leendő kampányok témáiról. A nemzeti vagy regionális irodák közül csak az anyagilag önfenntartók bírnak önálló szavazati joggal, a többiek régiónként összevontan voksolnak.
A GP az utóbbi időkben önálló nemzeti irodák helyett szinte kizárólag regionális irodák és ezek alá rendelt fiókszervezetek felállításában gondolkodik, arra hivatkozva, hogy ezek flexibilisek, és így a papírmunka is kevesebb. Mások szerint viszont ennek inkább az lehet az oka, hogy ez olcsóbb, és egy-egy térség irodái mintegy kézi irányítással működtethetőek. Így jött létre a skandináv államokban a "GP Nordic", a földközi-tengeri országok együttműködésével a "Mediterrán Iroda" és a "GP Kelet-Közép-Európa" bécsi központtal és ügyvezetővel. A magyar irodának nincs külön költségvetése, Bécsből kapja a pénzt, az infrastruktúrát, a szakértői támogatást és az utasításokat; a feladata az, hogy lebonyolítsa a határokon belüli kampányokat.
A Dávidból mára Góliáttá cseperedett civil mozgalmat túlnyomórészt támogatói tartják el: ezek száma a bevételekkel együtt hullámzik. Míg 1994-ben 4 millió támogatót és 157 millió dollár bevételt regisztráltak, három évvel később már 125 millió jelent meg a GP bankszámláin, 2001-ben viszont a 2,8 millió támogató több mint 157 millió eurót adott össze. A kassza 93 százaléka egyéni adományokból és tagdíjakból tevődik össze, a többit szervezetek befizetései, illetve a greenpeace-es kegytárgyak (táskák, pólók, hangkazetták) elhanyagolható volumenű kereskedelme adja. A német sajtó ennek dacára már az előző évtized elején is pénzcsináló gépezetnek titulálta a szervezetet, amely nem elég, hogy a közhasznúságra hivatkozva kibújik az adózás alól (az irodák jogállása a leggyakrabban közhasznú nonprofit egyesület), de nem átall a környezetvédelem zászlaját lengetve olcsó ökotárgyakkal seftelni. Ez azonban kevéssé lohasztotta a német lakosság adományozási kedvét: a legtöbb pénz továbbra is tőlük érkezett.
A Greenpeace összkiadásainak
kétharmadát stabilan a különféle kampányok és a tömegkommunikációval kapcsolatos költségek emésztik fel; az utóbbi években sikerült lefaragni az eleinte túl nagy hányadot kitevő adománygyűjtési költségekből. Az állandó alkalmazottak csekély létszáma és szerénynek mondható bérezése kevéssé apasztja a bugyellárist, ahogy az alkalmanként az önkénteseknek adott koszt és kvártély költsége sem borítja a büdzsét.
A Greenpeace működését végigkísérő legsúlyosabb vád gazdasági természetű. E szerint fellendülésük mögött az atomlobbival versenyző szénlobbi, netán a nagy olajtársaságok, esetleg mind a két nagy érdekcsoport megtalálható. "Világszerte mindenféle szennyezés ellen fellépünk. Nem mondott még cégvezető olyan állítólagos szponzort, amely ellen ne kampányolnánk. A 80-as évek végén a Shell vélelmezte, hogy a British Petrol (BP) mozgat bábként minket, erre nem sokkal az Esso rukkolt ki azzal, hogy a Shell bujtogatja ellene a Greenpeace-t, végül a BP jött azzal, hogy mindkét vetélytársa keze benne van az ellene vezetett kampányokban" - halljuk a cáfolatot Csáki Rolandtól.
Ám úgy tűnik, nemcsak a mamutcégek főhadiszállásaira fészkelte be magát a gyanú. Forrásaink szerint a magyar iroda megnyitásakor a Parlament folyosóin több honatya azon tűnődött, vajon milyen lobbi pénzelheti a Greenpeace-t, a blokád alá vett Sajó menti vegyi üzem menedzsmentje pedig egyenesen a német konkurenciát látta a zöldek buzgólkodása mögött. A Greenpeace vezetői mindenesetre eddig még sem belföldön, sem külföldön nem kényszerültek kínos magyarázkodásra: soha nem került még elő olyan dokumentum vagy vallomás, amely egy nagy ívű kampány mögött valamilyen multinacionális vagy kormányzati szponzor létét bizonyította volna. A francia állam viszont egyszer 7 millió dollárt fizetett a Greenpeace-nek kártérítésként, mert titkosszolgálata 1985-ben Új-Zélandnál felrobbantotta az atomrobbantásokat zavaró Rainbow Warrior nevű hajójukat. A merényletben egy portugál származású aktivista életét vesztette.
A mozgalom működését a fentieken felül
elvi kritika is
éri. A Teller Ede által megfogalmazott "zöld terror" képviselőit szerte a világon sokfelé a Greenpeace aktivistáival azonosítják, és a szervezeten belül is akadtak, akik sokallták a konfrontációt, kevesellték a dialógust, és azt állították, hogy időnként megalapozott szakmai tudás nélkül protestálnak, miközben csak elvétve képesek alternatívát nyújtani. Közéjük tartozik Patrick Moore kanadai környezetvédő, a mozgalom egyik alapítója is, aki a genetikailag módosított élelmiszerek ellen kifejtett kampány nyomán néhány éve távozott posztjáról, és Greenspirit néven saját mozgalmat alapított. "Környezetvédelmi érdekképviselet vagyunk, nem tudományos testület. Attól még, hogy nem tudunk mindenre megoldást, jelezhetjük, ha valamit problémásnak találunk" - felelte a kritikákra Csáki Roland.
A Greenpeace-szel rokonszenvező magyar fiatalok fütyülnek a vádakra. A hazai szimpatizánsok már jóval a budapesti iroda megnyitása előtt megjárták az Alpok gleccsereit, vegzálták szomszédos országok atomerőműveit, és luxemburgi benzinkutakhoz láncolták magukat, a tavalyi start óta pedig mintegy nyolcszázan jelentkeztek a belvárosi irodánál. Az akciókban feltűnő aktivisták egy része világszerte "profi", ők valamilyen speciális készség birtokában (ipari alpinizmus, búvárkodás, hajóvezetői jogsi, orvosi végzettség stb.) a meghatározó és többnyire neccesebb posztokat foglalják el, míg az önkéntesek másik halmazának maradnak a különösebb hozzáértést nem igénylő szerepek. `k azok, akik gyárkapuhoz láncolják magukat, tüntetnek, statisztaként a "tömeget" képezik. Az aktivisták sehol a világon nem állnak szerződéses viszonyban, munka után, szabadság idején tesznek tanúságot elkötelezettségük mellett, bár időnként az is felröppen, hogy a Greenpeace fizet nekik. "Ez nem igaz. Ha elmész Németországba, akkor persze nem neked kell fizetned a szállásért, az ételért, de senki nem kap költőpénzt. Legutóbb Bukarestben, amikor a rohamrendőrök minden egyes aktivista útleveléért mintegy váltságdíjat kértek, azt természetesen kifizettük" - érzékeltette Kalovits Judit, meddig terjed a Greenpeace szociális hálója.
Balázs, az egyik hazai civil zöld szervezetből átigazolt aktivista pályája igazi kelet-európai greenpeace-es "karrier". Az itteni iroda megnyitása előtt cyberaktivistaként tevékenykedett, ma a következő hazai kampány szervezésének gondolatával kacérkodhat. Eleinte a központi honlapon fejtette ki a véleményét: tiltakozott és támogatott, és örült, hogy a Greenpeace végre Magyarországra jön. Mivel úgy érezte, itt a 24. óra, rögtön jelentkezett, így lett részese annak a sajátos utánpótlás-nevelésnek, amely főképp az amszterdami központ által szervezett táborokból, egy mentor tapasztalatainak leszívásából és szorgos önképzésből áll. (Utóbbi alatt az internetről beszerezhető szakirodalom tanulmányozását értik.) "Mielőtt valakit meghívunk kampányainkba, előbb tréningeken, táborozásokon vesz részt. De ezek a közhiedelemmel ellentétben nem egyféle terrorista-kiképző központok" - szögezik le a budapesti irodában.
"Bár kora hajnalban keltünk, fáradtságnak nyomát sem éreztük. Talán azért, mert ezúttal nem iskolába igyekeztünk, végcélunk a Greenpeace-tábor volt. Az ott töltött 4 napot sohasem fogjuk elfelejteni (...) minden várakozásunkat felülmúló szállást és ellátást kaptunk, mindezt pedig, az utat is beleértve, anyagilag a Greenpeace állta. Még aznap délután megtörtént a >>beavatása többi táborozóval és magával a Greenpeace-szel is. (...) Jelszavuk, amely egyben a tábor szellemének is megfelelt: >>Tetteket szavak helyett!>kiképzésben>vedlettek>kampányolás
A hazai civil
környezetvédelmi szervezetek egy része örömmel fogadta a magyar iroda megnyitásának hírét, mások árnyalatnyi aggodalommal és gyanakvással. "A Greenpeace-nek általában alig van helyi tapasztalata, mégis mindig a maga útját járja, és kevéssé van tekintettel a lokális szerveződésekre. Hírneve és médiamunkája nemritkán leradírozza azokat a civileket a pályáról, akik rengeteget tettek le az asztalra. Ezenfelül sokan irigyek anyagi függetlenségükre, és idegenkednek a nagy multinacionális szervezetektől" - magyarázta a kezdeti tartózkodás lehetséges okait egy zöldmozgalmár. A Greenpeace ezért itthon a szokásosnál nagyobb érzékenységgel és együttműködési készséggel látott munkához, bár ennek mértékével még így sem mindenki elégedett. "Volt, hogy az utolsó pillanatban kaptunk a bécsi központjukból érkezett német nyelvű faxot azzal, hogy véleményezzük, pedig az egészből csak a számokat értettük. Ez nem igazán kooperáció" - panaszolta Ámon Ada, az Energia Klub vezetője. Az általunk megkérdezett civil szerveződések azonban egybehangzóan úgy vélik, hogy Magyarországon is szükség van a Greenpeace által képviselt radikalizmusra. "Nagyon hiányzott ez a fajta harcos attitűd a hazai mozgalom eszköztárából. Ha ezeket továbbra is mellőzzük, ezután is lesöprik érveinket az asztalról. A látványos akciók révén napirenden lehet tartani olyan lényeges témákat, amelyek másképp percek alatt tűnnének el a süllyesztőben. Ráadásul szükség van a nemzetközi kapcsolatrendszerre" - érvelt Nagy Tamás, a Hulladék Munkaszövetség (Humusz) alelnöke, aki szerint nemsokára valószínűleg már a Greenpeace-szel vállvetve másznak majd kerítéseket. "A hazai zöldmozgalom tagjai kevés kivétellel már jó ideje a tárgyalóasztalnál, otthon törvényt véleményezve, főleg szakértőként jeleskednek, és nem képesek a közfigyelmet a környezeti problémákra irányítani. Az állam pedig, amely a működéshez biztosít némi pénzmagot, cserébe azt várja el tőlük, hogy se a kormány, se a minisztérium ellen ne tüntessenek" - magyarázza egy, a zöld mozgalomból indult honatya, miért kapacitálták a Greenpeace-t már hosszú évekkel ezelőtt, hogy nyisson Magyarország felé. Akad olyan is, aki egyáltalán nem ítéli el a radikális módszereket, de azokat nem minden esetben tartja célravezetőnek. "Sokszor egy bejelentett tüntetés is éppen elég. A GP-féle akciók elterelhetik a figyelmet a probléma lényegéről, és esetenként a lakosságban is visszatetszést kelthetnek" - vélekedik Lukács András, a Levegő Munkacsoport vezetője. Az együttműködés jövőjét a zöm a munkamegosztásban látja: eszerint a Greenpeace akciózik, ők pedig továbbra is végzik a szívós aprómunkát: kutatnak, lobbiznak, tárgyalnak, eljárnak. Ahogy Priksz Gábor, az Emisszió környezetvédelmi szervezet elnöke fogalmazott: "Jól kiegészítjük egymást."
Linder Bálint
Eredmények
A Greenpeace történetében a három évtizedes működés során számos kézzelfogható eredményt jegyeztek fel.
1971-ben az egész észak-amerikai kontinensre kiterjedő tiltakozások nyomán leállítják az amerikai tengeri atomteszteket, majd négy évre rá a dél-csendes-óceáni francia kísérleteket függesztik fel. 1986-ban elérik, hogy nemzetközi bálnavadászati moratórium születik. 1978-ban a "Rainbow Warrior" nevű GP-hajó megakadályozza, hogy nukleáris hulladékokat süllyesszenek el az Atlanti-óceánba, 1983-ban pedig a szervezet nyomására tíz évre felfüggesztik a nukleáris hulladékok tengerbe süllyesztését. A GP hatására 1987-ben a mérgező hulladékok elégetését, két évre rá a hígsav- szennyezést szüntetik be az Északi-tengeren. Hat évvel később világszintű tilalom születik a mérgező hulladékok tengerbe süllyesztéséről. Miután a Greenpeace lobbizik és állomást nyit az Antarktiszon, 1991-ben 50 évre garantálják a földrész védelmét. 1994 és 2001 között több óriási területű őserdő kerül Kanadában védelem alá, Brazíliában valamelyest szigorítanak a vonatkozó környezetvédelmi törvénykezésen. A Greenpeace 1992-ben egy németországi céggel közösen bemutatja a világ első környezetbarát hűtőszekrényét, majd nemzetközi egyezmény születik az FCKW-kibocsátás ellen. 1995-ben a Shell megígéri a Greenpeace-nek, hogy nem süllyeszti el a tengerben a Brent Star nevű olajfúró tornyot. 1998-ban, a 15 éve tartó Greenpeace-kampány eredményeként az EU megtiltja, hogy a halászflották az európai vizeken vontatóhálót használjanak. Miután a Greenpeace síkraszáll a génmanipulált növények termelése ellen, több országban megtiltják az ilyen eljáráson átesett termékek behozatalát.
(Forrás: www.greenpeace.hu)
A Kampány vezetésének kézikönyve
Részletek a kelet-közép-európai civil szervezetek
képviselői számára szervezett 1993. őszi, lengyelországi tábor oktatóanyagából
"Ronald Reagan sikeresen manipulálta a médiát, mert megértette az amerikai társadalmat. Ehhez a társadalomhoz hasonlóan elég szűk volt érdeklődési köre, és nem szerette a komplikált témákat. Reagan a dolgokat könnyen érthetővé tette. Mindent, amit mondott, egyszerű, rövid mondatokba öntötte, például: az Egyesült Államok szabad ország, a Szovjetunió nem. És Reagan nem engedte, hogy a tények árnyalják a képet. Még ha ez nem is hangzik meggyőzően, sokat tanulhatunk Reagan tehetségéből. Vajon ez a fajta hozzáállás kisebbíti a céljainkat? Nem. Mondják, hogy a kamera nem hunyja be a szemét. Lehet, hogy igaz, de a kamerát mindig csak egy dolog érdekli. Az esti híradóban 10 másodpercnél hosszabb környezetvédelmi riport nem létezik. Ez alatt a 10 másodperc alatt kell valami reakciót keltened a nézőkben. Ha azt akarod, hogy az üzeneted tényleg mindenkihez elérjen, akkor rövidnek és világosnak kell lenni. (...) Ne feledjétek, hogy ismételni kell az üzenetet. Az üzeneted megismétlése a sikeres tömegkommunikáció kulcsa. (...) Gyakorold a rövid mondatokban való beszélgetés technikáját. A tiltakozás előtt mindenképpen tájékoztass mindenkit, akik beszélhetnek a sajtóval, és készíts néhány próbainterjút. Az előkészületeknél nagy segítség egy amatőr videokamera. (...)
Ha igazán azt akarod, hogy a kampányod hírét ne hordják szét, és végig a te kampányod maradjon, akkor ne beszélj senkivel róla a kutyádon kívül, ne informálj senkit se külföldön, se a városban, kerüld a kapcsolatot ellenfeleiddel, kerüld a médiát, ne olvass újságot, légy politikamentes. Ez teljesen elég, hogy senki se vegye észre a készülő kampányt.
(...) Közvetlen akciónál mindenekelőtt vizsgáld meg az akció helyszínét. Vedd figyelembe az összes részletet. A fényképész szemszögéből nézd az egészet. (...) Figyelj az akció idejére - ha du. 4-kor kezded az akciót, akkor nem lesztek benne az esti híradóban. (...) Vedd figyelembe a világítást, (...) vedd figyelembe, honnan fog sütni a nap - fontos a fényképész számára. Mindig gondolj a fényképekre. Ellenőrizd (...), honnan jön a rendőrség? Mennyi időbe telik nekik a helyszínre érni? Hova viszi a rendőrség az aktivistákat, ha letartóztatja őket? Felvetted a kapcsolatot egy ügyvéddel, és megbeszéltétek az akció menetét? (...) Engedd, hogy a rendőrség végezze a munkáját; ne akadályozd őket a letartóztatások alatt. Amikor letartóztatnak, engedd, hogy tested elhagyatva lógjon; ez is meghosszabbítja az akciót. Minél hosszabb ideig tart a blokád, annál értékesebb lesz a média számára a tüntetés. A rendőrség akkor fog erőszakot alkalmazni, amikor a kamera ezt nem látja. Ne ellenkezz. Inkább vegyél mély levegőt."
