A kiskunfélegyházi Ganz-Röck hányattatása - Sorcserére várva

  • Tamás Gábor
  • 2010.10.21 00:00

Belpol

A Bajnai-kormány utolsó ülésén vállalt egyedi készfizető kezességet az Orbán-kabinet uniós jogokra hivatkozva nem teljesíti, ami a nemzetközi piacokon is versenyképes Ganz-Röck bedőlését okozhatja. Mindenféle hírek keringenek a cég sorsáról: például az, hogy az állítólag az előző kormánynak kedves többségi tulajdonosokat a mostani kormánynak kedves kisebbségi tulajok kitúrni készülnek.
A Bajnai-kormány utolsó ülésén vállalt egyedi készfizető kezességet az Orbán-kabinet uniós jogokra hivatkozva nem teljesíti, ami a nemzetközi piacokon is versenyképes Ganz-Röck bedőlését okozhatja. Mindenféle hírek keringenek a cég sorsáról: például az, hogy az állítólag az előző kormánynak kedves többségi tulajdonosokat a mostani kormánynak kedves kisebbségi tulajok kitúrni készülnek.

A kiskunfélegyházi Transelektro Ganz-Röck (TE Röck) Zrt. neve az elmúlt napokban a sztrájkoló dolgozókról szóló híradásokból lett szélesebb körben is ismert - holott egy nemzetközileg is komoly nívót produkáló cégről van szó. A gyár nem is olyan rég még 370 állandó belsős dolgozót foglalkoztatott, s mintegy 200-250, zömmel helybeli kisvállalkozónak, alkalmi munkavállalónak is rendszeresen biztosított jövedelmet. Ebből maradtak mára kétszázhúszan (a jelenlegi helyzetre jellemző, hogy erről sem ad a cég hivatalos tájékoztatást), akiknek harmada hosszabb-rövidebb megszakításokkal gyakorlatilag hónapok óta sztrájkol. Két hete ez az akció a gyárkapu "őrzésévé" változott, mivel ily módon egy korábbi megrendelő részben már elkészült munkadarabjainak elszállítását akadályozzák lapzártánk idején is. A fizetések elmaradása miatti "hivatalos" sztrájk a gazdaságot két éve őrlő válság hírei között eddig kevés feltűnést keltett, ám - a helyben kapott leírás szerint - a "nagydarab, kigyúrt, kopasz szállítmánybiztosítókkal" érkező kamionok, kihívott rendőrök és az elkeseredett "melósok" huzakodására ráharaptak a vezető hírcsatornák is.

Termék, dolgozó, tulaj

Az ötvenes évek elején "zöldmezős beruházással" vegyipari gépgyárként létesült üzem a több lépésben lezajlott privatizáció során a Ganz-Transelektro csoport kezébe került. 1999-ben a cég "energetikai gépgyártásra és edénygyártásra" szakosodott, fő profiljává az egyedi nagy kazánok, erőművi alkatrészek és tartozékok gyártása vált - ilyenből nincs több Magyarországon. Ám a félegyházi gyárban szeptember 3-a óta nincs villany sem, a gázt pedig már korábban kikapcsolták.

Pedig a TE Röck neve jól cseng mind itthon, mind Európában. Szállítottak speciális gyártmányokat a Balkántól Törökországon át Skandináviáig majd' minden országba, de akad közelebbi referencia is: a rákospalotai szemétégető erőmű kazánja is TE Röck-termék. (A sztrájkolók egyébként most éppen a német Alstom AG megrendelésére legyártott darabok elszállítását akadályozták meg. A vállalat egyébként jelezte, hogy bár megérti a magyar munkavállalók elkeseredését, minden törvényes eszközzel el kívánja érni az immár saját tulajdonát képező munkadarabok birtokba vételét. Hiszen - jelezték az Alstom jogi képviselői hivatalos közleményükben - az azokon elvégzett munkákat már kifizették, ráadásul jelentős tételben előre, éppen a gyár nehéz helyzetére figyelemmel.)

Az idei évnek a cég úgy vágott neki, hogy meglesz a tízmilliárd forint körüli bevétel, hiszen mintegy ötvenmillió eurós előzetes megrendelésállománnyal számolhatott a menedzsment. Az állandósuló finanszírozási gondok miatt ezek nagyobb részének teljesítésétől el kellett állniuk: az elmúlt hetekben összességében nagyjából 5,5 millió eurós üzletek előkontraktusait kellett visszamondani - e pillanatban lényegében nincs élő szerződése a cégnek. Ám ha újraindulhatna a munka, lenne - állítják helyben és a hazai energetikai szektorban egyaránt, mert az üzem "amúgy" áraival és minőségével is versenyképes a piacon.

Ezek az információink nem hivatalos forrásból származnak. A sajtó számára a tulajdonosok ugyanis elérhetetlenek (a nyolc meghatározó személyhez kapott 15 darab hivatali és magánhívószám közül egyiken sem sikerült senkivel érdemben beszélnünk), a helybeli menedzsmenthez faxot, e-mailt küldeni nem lehet, mert nincs hova. Az október 18-i közgyűlésük után kiadott közleményük az egyetlen hivatalos támpont: eszerint a tulajdonosok - a piacukon kialakult válságra hivatkozva - saját erejükből nem képesek megmenteni a társaságot, ezért új befektető bevonását is lehetségesnek tartják. Ennek feltétele azonban az, hogy a fent említett kormánygarancia november végéig rendelkezésre álljon. Közleményük szerint "ha a tulajdonosok ezen utolsó próbálkozása nem jár sikerrel, akkor menthetetlenül elveszítik jelenleg kb. hatmilliárd forintnyi bevételüket, a dolgozók nem tudják megtartani állásukat". Hogy a dolgozók mikor juthatnak ismét jövedelemhez, arra nem térnek ki. Arra viszont igen (s ez a továbbiakban fontos lehet), hogy "az állami szerepvállalásnak akkor van értelme, ha a társaságot integrálni lehet majd a magyar tulajdonú villamosiparba, és szerepet tud vinni a hazai erőmű-rekonstrukciókban".

Helybeli megbízható forrásaink szerint a vezérigazgató e pillanatban egyetlen érvényes, a tulajdonosoktól kapott megbízása úgy szól, hogy minden eszközzel el kell kerülni a felszámolási eljárás megindítását. Ezért szerepelt például az ominózus Alstom-szállítmány engedélyezésén is a személyes aláírása, ezért "tárgyal folyamatosan" a sztrájkolók képviselőivel, ezért tartja a kapcsolatot az iparűzési adóját váró és e várakozásban közben tönkremenő önkormányzattal. Vagyis húzza az időt, amíg "lesz valami".

A dolgozók utoljára június közepén - valószínűleg az Alstom egyik utalása nyomán - kaptak valamiféle "bérjellegű kifizetést", a februári munka után márciusban járó bruttó összeg mindössze 45 százalékát. Közben mintha megállt volna az élet az irodák környékén is: azok például, akik felmondtak, nemhogy a járandóságaikat, de a kilépéssel kötelezően kiadandó papírjaikat sem kapták meg - így pedig máshol sem tudnak elhelyezkedni. Miután a cég nem fizeti a társadalombiztosítási járulékot, a betegállományban lévő munkásoknak nincs táppénz, a gyesen lévőknek nem utalják a törvényesen járó illetményüket. Akad, aki családját a helybeli és egyéb "segélyszerű" ajándékokból kényszerül etetni. És persze a legtöbb munkásnak még ott vannak a közművi, banki, baráti kisboltban felírt és minden egyéb természetű tartozásai is. Ezeket már a minimális követelésként megjelölt, összesen mintegy ötvenmillió forintos azonnali, közvetlen bérkifizetés is csak részben takarhatja be, és teljesen talán az összes, százötvenmilliót meghaladó szerződés szerinti járandóság sem.

A cég korábbi tulajdonosa, a Ganz-Transelektro csődje és "fődarabokra bontása" után 2006-tól ötvenöt százalék a budapesti székhelyű Resonator Kft.-é lett, amelynek vezető tisztségviselője Szabó András. E vállalkozás alkalmazottai közül több, a témával foglalkozó írás kiemeli Költő Magdolna személyét, aki a Malév korábbi tulajdonosában, az AirBridge Zrt.-ben 51 százalékos tulajdonos volt, mielőtt az állam (2008-ban) újra 100 százalékos tulajdont nem szerzett a légitársaságban. (A tranzakcióval egyébként az erről szóló hírek szerint az AirBridge nagyon jól járt.) Költő a kilencvenes évek közepéig a CIB hitelekért felelős vezetője volt, majd pénzügyi tanácsadóként tevékenykedett. Szabó András a Napi Gazdaság 100 leggazdagabb magyart felsoroló listája szerint a 77. helyen áll 6,3 milliárd forintos vagyonával. Próbáltunk a Resonator révén számos más vállalkozásban érdekelt Szabó esetleges politikai kötődéseiről informálódni, de igazából egyik oldal irányában sem találtunk érdemi szálat - legalábbis közvetlenül észlelhetőt nem. Egyik forrásunk mindenesetre megjegyezte, hogy a cég a TE Röckkel kapcsolatban két ízben is - előbb 2007-ben Kóka János akkori gazdasági miniszter előterjesztésére, majd idén áprilisban, a Bajnai-kabinet utolsó ülésén - elérte, hogy a kormány külön határozatban vállaljon finanszírozási kötelezettségeire készfizető kezességet. Az origo.hu szerint tavaly a Resonator-csoport eredménye alig haladta meg a százmillió forintot. A Resonator Kft. felügyelőbizottságának elnöke egyébként az "inkább liberális körökhöz köthető" GKI Gazdaságkutató Zrt. vezérigazgatója, Vértes András.

A társaság kisebbségi tulajdonosa az a Vegyépszer Zrt., amelynek meghatározó tulajdonosai között van a milliárdosokat felsoroló listán 43 milliárd forintos vagyonával kilencedik helyen lévő Nagy Elek. A Vegyépszer-csoport az első Orbán-kabinet számos állami nagyberuházásában - például az autópálya-építésben - kapott főszerepet, Nagyot pedig a hírek szerint mind üzletileg, mind személyesen is jó kapcsolat fűzi a mára ismét kormányszerepbe került párt meghatározó pénzügyi-gazdasági köreihez, sőt közvetlenül Orbán Viktor miniszterelnökhöz is.

E milliárdosoknak túl sok személyes tapasztalatuk nem lehet a félegyházi gondok akár üzleti, akár mindennapos természetéről, mert a korábban büszkeségként emlegetett gyárban a felsoroltak közül utoljára tavaly decemberben Szabó Andrást látták, aki akkor nem egészen egy órát töltött ott.

Garancia

A vezérigazgató az üzemben folytatott tárgyalásai során, illetve a munkásgyűléseken többször is kijelentette, hogy amíg a cég ellen felszámolási eljárás nem indul, ráadásul egy máig érvényben lévő kormányhatározat értelmében a cégnek általános "állami garancialevele" van egy bármilyen kereskedelmi banktól felvehető kétmilliárdos hitelhez, a helyzet nem reménytelen. Az ügy természetesen nem ilyen egyszerű. Egyrészt a gyár 144 dolgozója szeptemberben (egy esetleges adósságrendezés esetén visszavonható) felszámolási kérelmet nyújtott be a Fővárosi Bíróságon a cég ellen. Ennek három-négy hónapos "átfutási ideje" elvileg elegendő lenne az emlegetett hitel felvétele esetén a dolgozói és az egyéb beszállítói tartozások rendezésére, de akkor még mindig ott marad a korábban a cég működésére felvett összesen 3,5 milliárd forint összegű hitelállomány rendezése.

Ebben az üzletben a tuti, banki fizetési garanciával megkötött szerződésekre épülő megrendeléseket gyakran "pénzintézeti projektfinanszírozással" teljesítik. (Ilyen célra speciális állami pénzintézet is létezik, az Eximbank.) A válság miatt rosszul alakuló keresztárfolyamok azonban összekuszálták a szektor üzleti terveit. Információink szerint elsősorban ez alakítja az elmúlt években a TE Röck egyre reménytelenebb sorsát. A speciális és a nemzetközi trendeket tekintve is perspektivikus tevékenységi kör miatt idén áprilisban a Bajnai-kormány határozatot hozott "a TE Ganz-Röck Zrt. részére nyújtandó megmentési és szerkezetátalakítási költségvetési készfizető kezességvállalásról". A kabinet az utolsó ülésén úgy döntött, hogy "a pénzügyi válság hatásainak csökkentése, illetve a munkahelymegtartás érdekében a TE Ganz-Röck Zrt. által felveendő legfeljebb 12 hónapos lejáratú, legfeljebb 2,071 milliárd forint összegű likviditási hitel összegére és járulékaira a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény 55. § (1) bekezdése szerinti kereten belül egyedi költségvetési készfizető kezességet vállal".

Alkalmazható, vagy sem

Ebből azonban az elmúlt öt hónapban nem lett semmi. Hogy a garancia alapján a cég hitelajánlatot kérhessen a kereskedelmi bankoktól, a kormánynak be kellett volna jelentenie az erről szóló döntést az Európai Bizottságnak. Az új kormányzat azonban ezt nem tette meg uniós regulákra hivatkozva (amelyek tiltják gazdasági társaságok közvetlen állami megsegítését). Az ügyben aktív félegyházi szocialista parlamenti képviselő, Garai István Levente Bajnaiék indokait megismételve vitatta az Orbán-kormány döntését: "Különböző független auditorok és szakértők, minisztériumok és a Magyar Fejlesztési Bank részéről azt állapították meg, hogy a cég szerkezetének romlása 2008-ról 2009-re kizárólag a gazdasági válság hatására következett be." Így pedig az állami segítség már megadható. Azóta a nemzetgazdasági minisztérium vizsgálja az ügyet, de információink szerint Brüszszelbe még nem küldték tovább az ügyet. Pedig ott éppen a válság okán számos olyan döntés született a közelmúltban, amelyek a munkahelyek védelmében hozott - a Bajnai-féle garanciavállaláshoz hasonló - tagállami (például német, brit, svéd, román és francia) kormányintézkedések különböző változatait hagyták jóvá.

A helyi feltételezések szerint igazából arról van szó, hogy a két tulajdonos társaság (Resonator vs. Vegyépszer-csoport) közül az előző kormány a többségit szerette jobban, a mostani meg a kisebbségit. De az sem kizárt, hogy nincs semmiféle tulajdonosi vita, csak éppen senki nem akar valódi pénzt betenni a boltba. A félegyháziaknak amúgy mindegy, melyik híresztelés áll közelebb a valósághoz (meg az is, ha egyik sem): a mostani bizonytalanságnál még a cégfelszámolást is elviselhetőbbnek tartanák, mert az legalább kiszámítható volna.

A félegyházi régióban májusban nyolcvanezer munkanélkülit regisztráltak.

Neked ajánljuk