A köztársasági elnök által júniusban megfontolásra visszaküldött kórháztörvényt a parlament még aznap este újra tárgyalta. Az ismét elfogadott törvény után a képviselők szabadságra mentek, a kórháztulajdonosok gondolkodni kezdtek, a befektetők pedig már számolják a közösbe dobandó vagyonukat.
"A július elsejétől hatályos törvény alkalmazásához szükséges végrehajtási rendeletek többsége már elkészült, és folyamatosan jelennek meg a még szükséges miniszteri rendeletek is" - mondta a Narancsnak Kökény Mihály, az egészségügyi tárca politikai államtitkára. A minisztérium vezetése július első hetében országos értekezletet tartott, ahol az ország valamennyi kórházigazgatóját tájékoztatták a törvényről. Õszre az összes jogszabályt, magyarázatot, szerződésmintát tartalmazó kiadvány megjelentetését tervezi a tárca, a lényeget angolul és németül is olvashatja, akit érdekel. Kökény szerint érzékelhető a befektetők érdeklődése, "az én titkárságomra is befutottak ilyen hívások, de ezeket érdemes egy helyre terelni, hogy megkönnyíthessük mindenki dolgát" - mondta. Az államtitkár úgy látja, több önkormányzat is tervezi az átalakítást, tőkebevonást. Az egészségügy reformjáért felelős kormánymeghatalmazott felügyelete mellett a tárca őszre létrehoz egy tanácsadó irodát, "ügynökséget", ahol szakemberek segítenek az érdeklődőknek.
Ikvai-Szabó Imre (SZDSZ), a Fővárosi Önkormányzat egészségügyi bizottságának elnöke azt mondja, a kórházak átalakítása
hosszadalmas, bonyolult feladat:
a tulajdonosnak először elvi döntést kell hoznia, amihez körvonalazni kell a tevékenységet, kalkulálni a költségvetést, felmérni a finanszírozási lehetőségeket. Ahhoz, hogy az intézmény portfólióját össze lehessen állítani, komoly szakértői munka szükséges, hiszen az ingatlanok, ingóságok mellett fel kell értékelni a humán erőforrás és a szakmai protokollokban rögzíthető know-how értékét is. Ikvai szerint a kórházak átalakításában elengedhetetlen a menedzsment és a dolgozók részvétele, hiszen ők ismerik a helyi viszonyokat. A törvénybe a Magyar Orvosi Kamara követelésére került be az orvosok és szakdolgozók tulajdonossá válásának lehetősége. Augusztus elejére készül el az orvosokból, egészségügyi dolgozókból álló vállalkozások kamattámogatásait, kedvezményes hitellehetőségeit szabályozó rendelet.
A feladat nehézségét jelzi, hogy például a Fővárosi Szent Imre Kórház 36 ágyas pszichiátriai rehabilitációs részlegének alapítványi működtetésbe adását hároméves munka előzte meg, pedig sem tőkebevonásról, sem tulajdonosváltásról nem volt szó. A Fővárosi Önkormányzat nem tervez gyors privatizációt, "azt mindenféleképpen hosszú felmérés, tájékozódás és a legjobb lehetőség mérlegelése előzi meg" - mondta a bizottság elnöke.
Ikvai szerint a privatizáció kizárólagos célja az amortizációpótlás, aminek érzékelhető teljesítménynövekedés lesz a következménye. "Azok lesznek a rendszer nyertesei, akik először modernizálnak, hiszen a jelenlegi finanszírozásban a 'zárt kasszák' rendszere miatt nagyobb teljesítmény esetén az adott beavatkozásra alacsonyabb forintérték jut. A munkájukat 'felpörgetők' bevétele nő, miközben fajlagos költségeik nem ezzel arányosan változnak, a korábbi szinten teljesítő intézmények pedig relatíve kevesebb bevételhez jutnak" - érvelt. A teljesítménynöveléssel keletkező többletbevétel elosztható, akár köz-, akár magánforrásról van szó, így a rendszer hosszú távon fenntarthatóvá válik. Ikvai állítja, hogy ezt igazolják a kórházcsődök vizsgálatai is: míg a 90-es évek elején szinte kizárólag menedzsment-hiba vezetett a csődökhöz, az ezt követők már gyakran strukturális okokkal magyarázhatók (például amikor a tulajdonosok az elavult kórházi rendszer megtartását preferálták). Végül a finanszírozási csődök következtek be, azaz az adott hbcs-szinten (homogén betegségcsoportok, erre épül a finanszírozás rendszere) nem lehetett a beavatkozást nullszaldósan elvégezni, amin csak a teljesítménynövelés segíthet.
"A kórháztörvény keretjogszabályként közvetlenül kevésbé érinti az Országos Egészségbiztosítási Pénztárat (OEP), de a közszolgáltatások nyújtásáért nevesítve teszi felelőssé szervezetünket" - mondta a Narancsnak Dózsa Csaba, az OEP főigazgató-helyettese. Az intézmények szakmai-egészségügyi programjait a megyei pénztárak véleményezik, és az OEP ezek alapján mérlegeli az esélyegyenlőség és a hatékonyság szempontjait. Dózsa kifejtette: a korábbi, nem egyértelmű jogi keretek miatt máig vannak peres ügyeik. "Most a szerződéskötést megelőzi a törvény által megszabott kontrollmechanizmus, ami valamennyi szereplő számára biztonságot nyújthat."
Kökény Mihály szerint helyben, konkrét ügyek mentén a viszonyok, érdekek könnyebben átláthatók; azt tapasztalta, hogy a parlamenti vita idején is viszonylag könnyű volt megnyugtatni az egészségügyi dolgozókat, mert konkrét válaszokat kaptak kérdéseikre. "Például az orvosi kamara egyik prominens képviselője a sajtóban ugyan rendre ellenérzéseit fogalmazta meg a privatizációról, de saját munkahelyén inkább az érdekelte, hogy kiket milyen feltételek mellett lehet bevonni a fejlesztésekbe, az átalakulás milyen előnyökkel és hátrányokkal jár" - hozta példának. Az államtitkár úgy gondolja,
a szakma sokkal nyitottabb
a változások, a magánosítás iránt, mint az a média híradásaiból, vitaműsoraiból kiderült. "Az pedig még engem is meglepett, hogy egy friss közvélemény-kutatás szerint a lakosság többsége az egészségügy minden területén javulást vár a magánszektor megjelenésétől" - mondta.
Az ellenzéki bírálók egy része a profitorientált társaságok kizárását kérte a privatizációból; ezt a Mikola-féle törvény sem engedte meg, bár egy közhasznú társaság is egyszerűen "el tudja tüntetni" a keletkezett hasznot. Attól is tartottak, hogy a szegényebbek nem jutnak hozzá a szükséges ellátáshoz. Ikvai szerint ez látszatprobléma, hiszen a kórházak ellátási kötelezettségükből és szerződéseikből fakadóan továbbra sem utasíthatják el a területükhöz tartozó betegeket. "A szegényellátást nem a privatizáció fenyegeti, hanem a közöny" - tette hozzá. Kifogásként merült fel, hogy a finanszírozás néhány szakterület, beavatkozás számára (művesekezelés, képalkotó diagnosztika stb.) kifejezetten előnyös, miközben a "veszteséges szakmák" a régi tulajdonosnál maradnak. Kökény is említ finanszírozási előnyöket, de azok mára elolvadtak, sőt bizonyos esetekben hátránnyá váltak, továbbá az új törvény szerint a kórház egy részét nem lehet "kiemelni", az OEP nem szerződhet külön osztályra, tevékenységre.
Az egészségpolitikusok egy része nem érti a nagy felháborodást; Dózsa azt mondja, a "mostani a Mikola-törvény folytatása, kétharmadában azzal azonos tartalommal hirdették ki". A rendszerben könnyen kimutathatók azok a tevékenységek, amelyekre a kedvezőbb finanszírozás miatt korábban lecsaptak az "ügyesebb" befektetői csoportok, de például "ha az egyes tevékenységek, beavatkozások számának növelését nézzük, a toplistásaink között vállalkozó szellemű költségvetési szervként működő kórházakat és rendelőintézeteket is találunk" - állítja Dózsa. Véleménye szerint az egész rendszernek jót tesz, ha egy tőkéscsoport felvállalja egy kórház egész vertikumát, és az egyes tevékenységek finanszírozását javító lobbizásba kezd, mert siker esetén szektorsemlegesen növelheti valamennyi azonos szolgáltatás bevételeit. "A mostani egészségügyi kormányzat elképzelése szerint a terület összkormányzati lobbiképessége is növekedhet az új szereplők bevonásával. Míg a költségvetési szervek jobban elviselik, hogy veszteséget termelnek, rosszul finanszírozott szolgáltatásokat végeznek, ezt a magánszolgáltatók már nem tehetik meg" - teszi hozzá.
A magánszektort "bátorító" kezdeményezés az is, hogy idén a szaktárca nem gépeket, eszközöket szerez be a röntgendiagnosztikai és altatógépcserés műszerprogram keretében, hanem pályázatot hirdetett a magáncégek számára. A nyertesek a gépeket az intézményekbe telepítik, a lízingdíjat a minisztérium fizeti, az egészségbiztosító pedig szolgáltatást vásárol.
A többségükben szakmai csúcsintézményként működő állami kórházak privatizálását a tárca vezetői nem tervezik, "de nem zárható ki, hogy egyes részlegeknél, tevékenységeknél közreműködőként be lehet vonni magáncéget" - mondta Kökény. Az állami intézmények közül nagyobb átalakulásokra a gyógyturisztikai szempontból jelentős szanatóriumoknál (Hévíz, Sopron) lehet számítani, ahol a rehabilitációs feladatok további ellátása mellett elképzelhető külföldi befektető bevonása; érdeklődés már van. Az egészségügyi felsőoktatás klinikáit sem lehet egészben privatizálni, csak bizonyos (rész)szolgáltatásokra lehet kiszerződni.
Dózsa szerint a privatizációnál és/vagy a kiszerződésnél komoly problémát jelent, hogy szakmailag nem pontosan definiált, mi számít kórháznak vagy például szakrendelőnek. Keretszabályozás hiányában az elmúlt években több tucat kisvállalkozás "vitt ki" egyes részeket. Ennél jobb megoldásnak tartja a tudatos átalakítás során bekövetkező tulajdonosváltást, amikor a szakrendelő a magánosítást követően is egyben működik tovább.
A magánszolgáltatók bevonása
a közfinanszírozott egészségügyi rendszerbe egyébként folyamatos a rendszerváltás óta. "Ennek eredményeként az OEP jelenleg több ezer egyéni vállalkozóval, bt.-vel, kft.-fel, rt.-vel, alapítvánnyal, valamint egyházi szervezettel áll szerződéses viszonyban az ellátórendszer valamennyi szintjét magában foglalva" - mondta. A tavalyi adatok szerint a háziorvosi szolgálatok teljesítményének 83 százalékát, a művesekezelések 90 százalékát, az otthoni szakápolásnak is nagyjából 80 százalékát vállalkozások végezték, de a magánszektor valamennyi ellátási formánál megtalálható, és részaránya is növekszik.
Kökény úgy véli: lényeges, hogy a megváltozott helyzetben a beteg "vásárló funkciója" erősödik, "igyekszünk a lakosságot olyan helyzetbe hozni, hogy többet tudjanak az egészségről, az intézményekről. Tervezzük például egy nonstop szolgálat kialakítását, ahol bárki információt kaphat arról, hogy mely kórházban milyen beavatkozást milyen eredményekkel végeznek."
Egyelőre hiányoznak azok a pontos eljárásirend-leírások, melyek alapján a beavatkozások, a szükséges terápiák elvégezhetők. A tárca megkezdte ennek a meghatározását, így az anyagi lehetőségektől függően korszerű eljárások kerülhetnek be a rendszerbe, míg az elavultak kikerülnek, hasonlóképpen a gyógyszerek finanszírozási rendszeréhez. Jövő évtől a háziorvosok finanszírozása kevésbé függ a kártyaszámtól, és jobban attól, hogy tevékenységüket milyen színvonalon végzik. Emellett a mai egészségbiztosítás által nem vagy csupán részlegesen fedezett szolgáltatások magánbiztosítók bevonásával történő finanszírozását is tervezik. Például folyamatban van egy német mintára épülő ápolásbiztosítási rendszer kidolgozása, ami az idősek, a krónikus betegek ápolási-gondozási többletszükségletének kielégítéséhez teremt fedezetet.
A magánszféra az egészségügyben
A GKI Egészségügy-kutató Intézet honlapján olvasható: egészségügyi szolgáltatással több mint tízezer vállalkozás foglalkozik. A cégek jegyzett tőkéje meghaladja a 12 milliárd forintot, a saját tőke közel 40 milliárd forint. 2000-ben ezek a vállalkozások megközelítőleg 90 milliárd forint árbevételt könyveltek el, s adózás előtti eredményük meghaladta a 13 milliárdot. A járóbeteg-szakellátás résztvevői (háziorvosi, gyermekorvosi, foglalkozás-egészségügyi ellátással, járóbeteg-szakellátással foglalkozó vállalkozások, diagnosztikai központok) teljesítették az összárbevétel 60 százalékát, az ún. egyéb humán-egészségügyi ellátás (betegszállítás, természetgyógyászat, gyógytorna) a teljes árbevétel negyedét realizálta, és egytized jutott a fekvőbeteg-ellátást végző vállalkozásokra.
Tavaly ősszel a fekvőbeteg-ellátással foglalkozó vállalkozások mutatták a legjobb üzleti pozíciót (az összes ellátás átlagának a háromszorosát), és a járóbeteg-ellátó szakágazatban működő vállalkozások számoltak be a legkevésbé jó helyzetről (az átlag kétharmada). A vállalkozások viszonylag optimistán látták üzleti lehetőségeik várható alakulását a következő 6 hónapban.
A vállalkozások 78 százaléka tervezett egy éven belül valamilyen fejlesztést, beruházást. A legjellemzőbb az új gépek, műszerek beszerzése volt, műszervásárlásban a vállalkozások közel fele gondolkodott, negyedük meglévő műszereik felújítására készült.
