A Magyar Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) a rendszerváltás idején alakult - sokak szerint a pártállamban létezett Magyar Izraeliták Országos Közösségének egyenes folytatásaként. A Mazsihisz Közép-Európa legnagyobb létszámú zsidó közösségének általános képviseletére jelentette be igényét, mivel a zsidóságot vallásként és nem nemzetiségként definiálták. E felállást 2005-ben a Társaság a Magyarországi Zsidó Kisebbségért Egyesület (TMZSKE) kívánta megváltoztatni, amikor kezdeményezte, hogy a zsidóságot nyilvánítsák magyarországi etnikai kisebbséggé. Az ötlet az érintettek körében elsöprő felháborodást váltott ki, és a kérdés nem is jutott az Országgyűlés elé, mert nem akadt legalább ezer támogatója.
A Mazsihisznek úgy ötezer ember ajánlja fel évente adója egy százalékát, a zsinagógákat jelentős tömegek (néhány ezer fő) az őszi nagyünnepek idején, évi egy-két alkalommal látogatják. Rendszeresen mindössze pár százan vesznek részt az istentiszteleteken; nem elhanyagolható részük az adott templomkörzet apparátusához tartozik (rabbi, kántor, samesz, hitközségi elnök stb). Számos körzetben gyakran gond van a minjánnal is (tíz felnőtt zsidó férfi), ami nélkül az együttes imádkozás nem lehetséges. Verő Tamás rabbi egyenesen azt állítja, hogy egyetlen magyar zsinagógában sem lehet bátlánok, azaz a jelenlétükért fizetésben részesülő bérimádkozók nélkül a napi három imaalkalmat megtartani. A hitközségi választásokon rendre pár százan vesznek részt: ők jelentik azok legitimációját, akik a magyar zsidó közösség képviseletében az állami pénzek fölött diszponálnak. A helyzetet bonyolítja, hogy az alapszabály szerint minden taghitközségnek el kell fogadnia hitgyakorlata alapjául a Sulhan Aruchot, az 1600-as években összeállított, az ortodoxia vallásgyakorlatát szabályozó törvénygyűjteményt. A szövetség a Szim Salom reformközösség felvételét 2000 áprilisában éppen azért utasította el, mert az erre nem volt hajlandó. Ezen a közgyűlésen hangzott el Lőwy Tamás rabbi szájából, hogy "a neológ hagyomány nem tér el az ortodoxtól, a különbség csupán abban van, mennyire tartják meg a hívek a halachát" (a zsidó vallástörvényt). Vagyis a rabbikar szerint sem él pár száz hívük döntő többsége a szóban forgó gyűjtemény előírásai szerint, ráadásul a Mazsihisz a valóban ortodox Chábád Lubavitch-mozgalommal és a belőle kinőtt EMIH-hel, Köves Slomo rabbi hitközségével szemben a neológia sajátos magyar hagyományaira, beágyazottságára szokott hivatkozni. Lőwy Tamás neológ rabbi szerint egyébként ortodoxia és neológia közt egyedül az a különbség, hogy az előbbiek komolyan gondolják az előírásokat. Mindezek miatt jellemezhette egyik informátorunk a Mazsihisz tevékenységét "látszatközösségek látszathitéletének látszatszervezéseként".
A Mazsihisz belső egységét azonban semmi sem fenyegeti. A központosított irányítás kulcsfigurája Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató, aki egyúttal a szövetség taghitközségeként funkcionáló Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) ügyvezetője is. A szervezet elnökei jöttek és mentek, ő a kezdetektől mindmáig maradt - azok viszont, akik szembeszálltak vele, eltűntek a szövetségből. Hívei, lekötelezettjei csak "Főnökként" emlegetik. A budapesti gettóban felszabadult, tízévesen árván maradt Zoltai az előző rendszerben munkásőrként és különböző színházak művészeti titkáraként tevékenykedett, 1987-ben került a zsidó hitközséghez. Végzettsége ismeretlen, egyetlen nyilvános életrajz sem tartalmaz adatokat erre vonatkozóan. Kritikusai szerint a kegyúri pénzosztások, "kijárások", fenyegetések és szívességek által kiépített hálózat tartja posztján, az átláthatatlan összefonódások az általa felügyelt apparátus és az őt ellenőrizni, valamint megválasztani és visszahívni hivatott bizottságok, testületek között. (Lásd A Főnök húsz éve című keretes anyagunkat.)
Tájékozódás
A Mazsihisz az MSZP régi gárdájával - Suchman Tamással, Kiss Péterrel, Szekeres Imrével - ápol jó kapcsolatokat. Suchman a Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) felügyelőbizottságának elnöki tisztét is betölti, egy ideig a Mazsihisz alelnöke is volt. Ezzel egy időben a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként is dolgozott, kettős pozíciójával könnyítve és gyorsítva a kormány és a zsidó felekezet közti tárgyalásokat. Az "új" MSZP-s garnitúrában nem is bíztak a mazsihiszesek, sokszor még a hivatalos találkozókra sem mentek el. Befolyásukat jellemzi, hogy forrásaink szerint Zoltai 2005-ben úgy részesült magas állami kitüntetésben, hogy neve a jelölési procedúra során fel sem merült.
A kormány és a Mazsihisz között közvetített Breuer Péter is, a Napi Magyarország nevű napilap egykori izraeli tudósítója, Hiller István, Bozóki András, majd ismét Hiller István tanácsadója a sajtókapcsolatok, a Közel-Kelet, az egyházi és főleg a zsidó ügyek terén. Hazaérkezése után - a Szombat dokumentumokra hivatkozó információi szerint - a Mazsihisztől bérelt lakást kedvezményes áron; ő ezt tagadta, állítva, hogy csak a zsidó szolidaritás okán nem kért helyreigazítást. A miniszteri kabinet tagjaként kísérte el Orbán Viktort tolmácsként Izraelbe, Bozóki ezért megvonta tőle bizalmát, de Hiller újbóli érkezésével visszakerült. Szili Katalin média-tanácsadójaként is dolgozott, és Schmidt Máriával is jó viszonyt tart fenn. Kétirányú jó kapcsolatait jelzi, hogy ma már Lázár János tanácsadója. Lapunknak azt mondta, hogy ő mindazt, ami a fejében van, készséggel rendelkezésére bocsátja mindenkinek, aki kéri - a szélsőjobb és -baloldalt kivéve -, ebből él, nincs elkötelezve senkinek, nem tagja egyik pártnak sem.
A jobboldalon is megjelentek önálló zsidó kezdeményezések, elsősorban a KDNP Barankovics Alapítványának keretein belül működő "Izraelita Műhely", amit a debreceni taghitközség egykori elnöke és ügyvezetője, Weisz Péter és Halmos Sándor neve fémjelez. Weisz és Halmos lassú távozását a Mazsihizs kebeléből hosszú botránysorozat előzte meg. A lejárt mandátumú vezetők 2003-ban megfeledkeztek a választások kiírásáról, helyette egy alapszabály-módosítással úgy leszűkítették a választhatók körét, hogy jóformán csak ők maradhattak a páston. Az alapszabály-módosító közgyűlést sem az előírásoknak megfelelően hívták össze, nem küldtek meghívókat a tagoknak, csak egy időszaki kiadványban eldugva adták hírül az időpontot, ami sokakhoz csak az esemény után érkezett ki. Így 14 tag támogatása elég volt a módosításhoz, ami ellen utóbb 18-an tiltakoztak, hiába. Ez a közgyűlés egyúttal bizalmat is szavazott nekik, hogy ügyvezetőként tovább tevékenykedjenek. Amikor végül a tagság jelentős részének nyomására kiírták a választást, azt jelölőgyűlés nélkül tették meg, megnevezték az elnökjelöltet - az ügyvezetőt -, és kijelentették, hogy aki más nevét írja fel, annak a szavazatát érvénytelennek tekintik. Biztos, ami biztos, egy listát is összeállítottak arról, ki jogosult szavazni; a tagdíjhátralékosokat kizárták, de ismeretlen okból a tagdíját időben fizető ellenzéki vezérfigurát is. Ez idő alatt meglehetősen vitatott pénzügyekben is döntéseket hoztak, közgyűlési felhatalmazás nélkül kötöttek tízmilliós nagyságrendű megállapodásokat például a temető gondozásáról, amelynek négy kilométernyi járdáját is rendbe hozatták, noha a járda mindössze 400 méter. A gazdasági ügyekért felelős elöljáró még a vezetők rendes ciklusa közben lemondott, mert semmilyen befolyása és rálátása nem volt a gazdasági folyamatokra.
Az intézkedésre kért Zoltai Gusztáv ez esetben szigorúan ragaszkodott a debreceni taghitközség autonómiájának tiszteletben tartásához, és egy lépést sem tett Halmossal és Weisszel szemben (utóbbi ez idő tájt a Mazsihisz alelnöke is volt). Később mégis eljött a búcsú pillanata Weisz és Halmos számára, de mint minden vég, ez is valami újnak a kezdetét jelentette: közös jövőjükét Semjén Zsolttal.
Az "Izraelita Műhely" gründolásában részt vett még Vámos György is, az Echo Tv műsorvezetője és a Magyar Hírlap rendszeres szerzője. Vámos tavaly év eleji eltávolításáig ezen orgánumok munkatársaként a Mazsihisz sajtóreferense volt (ismeretlen végzettséggel, kiskereskedői előélettel). Noha 2007 óta, amikor első, a Mazsihisz akkori álláspontjával élesen szembemenő magánemberi nyilatkozatai feltűntek (sajtóreferensi minőségében nemigen szólalt meg), egyre többen és erősebben követelték (még Izraelből is) az eltávolítását, ám az csak bő másfél év múlva következett be.
Vámos Ausztriából hazatérve (ahol csatlakozott Haider pártjához) a 90-es évek végétől egy ideig a Magyar Demokratával is kapcsolatban volt. Az ezredfordulótól 2006-ig rendszeres beszélgetőpartnere Bolgár Györgynek a Klub Rádióban. Elbocsátása után a legútszélibb szélsőjobboldali uszításba kezdett.
Versenyfutás
Információink szerint a Mazsihiszben mindennek ellenére úgy vélik, semmi ok az aggodalomra. A készülő új alkotmány híreik szerint rögzíti majd a "történelmi egyházak" jogállását és kitüntetett helyzetét, ami, ha bekövetkezik, végleg esélytelenné teszi velük szemben az EMIH-et. Feldmájer Péter Mazsihisz-elnök a Trianon-emléknap törvénybe iktatásakor tőle merőben szokatlan beszéddel kedveskedett a győzteseknek: családja egyik legsúlyosabb traumájaként emlékezett vissza a történelmi Magyarország szétesésére. Azt is megjegyezte, hogy "a Trianonban aláírt békeszerződés nem követte a próféta szavait, abban a jog, az igazságosság csírája sem volt fellelhető", ezért "előbb-utóbb vissza kell állnia a világ rendjének". Feldmájer mind ez ideig elfelejtette emlegetni ezt a családi fájdalmat, most viszont már-már a "mindent vissza" álláspontjára helyezkedett.
Kérdés azonban, elegendő lesz-e ez az újdonsült buzgalom az EMIH-hel szemben. Az asszimilált zsidó családból visszatért Köves Slomo Chábád Lubavitch nevű közössége küldöttei segítségével az egész világon jelen lévő, a vallástalan zsidók körében amolyan "belső térítést" végző haszid mozgalom magyarországi részlegéhez tartozik. A Chábád a rendszerváltáskor jelent meg Magyarországon, és az utóbbi évtizedben lassan kiépített egy "párhuzamos intézményrendszert". E munkának volt kitüntetett pillanata, amikor 2004 májusában megalapították az EMIH-et, amelyet status quo ante hitközségként jegyeztettek be, hogy ledolgozzák a Mazsihisszel szembeni hátrányukat. (Az 1870-es években bekövetkezett ortodox-neológ szakadást nem elfogadó közösséghez visszanyúlással így, ha tetszik, a "neológia előtti" "autentikus" múlthoz jutottak.) Köves és segítői az utóbbi években kivételes aktivitást mutattak, emlékezetes akciókkal vétették észre magukat a Sziget Fesztiválon felállított sátruktól kezdve a köztéri hanukai gyertyagyújtásig; még a neológ zsinagógákban is az általuk összeállított imakönyveket használták.
Az EMIH megalakulása óta komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy ők is hozzáférhessenek az állami támogatáshoz, de a kis befolyású reformzsidó vagy világi szervezetekkel közös Mazsihisz-ellenes fellépést amikor teheti, elhárítja. Mivel a Mazsihisz MSZP-s kapcsolataival nem konkurálhatott, az EMIH besorolt a másik oldalra, ahol eleinte szimpátia fogadta. A kapcsolatok erősítése érdekében egy időben Szabó György, az Izraelből visszatért újlipótvárosi fideszes önkormányzati képviselő, a KDNP-s "Izraelita Műhely" tagja dolgozott sokat. Amikor Izrael állam askenázi főrabbija, az EMIH törekvései mellett rendszeresen kiálló Jona Metzger 2008 júliusában Köves Slomo meghívására Magyarországon járt, és Orbán Viktorral is találkozott, informátoraink szerint Orbán azt mondta bizalmas körben, hogy mégiscsak ezek a mélyen vallásos emberek volnának az igazi zsidók. Az EMIH számos alkalommal megmutatta, hogy képes előnyös, a Fideszt az "antiszemitázó" vádaktól megvédő nemzetközi kapcsolatrendszert biztosítani Orbánéknak. (Metzger látogatása előtt nem sokkal állította szembe emlékezetes parlamenti beszédében Semjén Zsolt a "liberális", "SZDSZ-es" "zsidóságot" a Tóra autentikus képviselőivel.) Köves már 2006-ban fogadta gyülekezetében, a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga előtt Tarlós István főpolgármester-jelöltet (akit, miután elfogadta a Jobbik támogatását, az SZDSZ kritizált), s azóta is jó viszonyban van vele. Köves 2008-ban a Fideszhez közel álló Századvég folyóirat hasábjain közölt tanulmányt, idén februárban pedig Tarlós István látta vendégül őt a Polgárok Házában; az Európai Parlament magyar néppárti képviselőcsoportja (vagyis a Fidesz) az EMIH delegációját meghívta Brüszszelbe. A két idei választási forduló között Köves Slomo levelet intézett az MSZP-hez, szépen kérve, hogy léptessék viszsza edelényi képviselőjelöltjüket a Fidesz javára, hogy demokratikus koalícióval akadályozzák meg Molnár Oszkár győzelmét.
A magánadományokból felújított óbudai zsinagóga szeptember 5-i ünnepélyes átadásán a meghívottként feltüntetett Orbán Viktor ugyan nem volt jelen, de Semjén Zsolt, Martonyi János, Fónagy János és Szőcs Géza is képviselte a kormányt az EMIH-rendezvényen. Tiszteletét tette Tarlós és Deutsch Tamás is, az izraeli kormányt pedig Jakov Marghi vallásügyi miniszter képviselte. Az MSZP prominensei közül csak Szekeres Imre és a késve érkező, a tudósítók által észre sem vett Szanyi Tibor látogatott el az eseményre.
Novák Attila történész, a Szombat szerkesztője tavaly év végén párhuzamokat vélt felfedezni az orosz és a magyar Chábád-mozgalom törekvései és módszerei közt. Oroszországban is "az elkorhadt és sokszor belügyi irányítás alatt működő ex-KGB-sekből álló orosz hitközségi rendszer helyébe - Putyin elnök támogatásával - saját hitközségi rendszert építettek ki (...), mely nem csökkentette az állam beavatkozását, csak annak irányát fordította meg" - írta. Köves válaszában mindezt visszautasította, szerinte a mozgalom oroszországi eredményei is kizárólag a kitartó munkának köszönhetők.
Mostanra jól láthatóan öldöklő hiperlojalitási versenyfutás kezdődött a rivalizáló zsidó vallási közösségek közt. A versenyben elvileg az EMIH-nek kellene jobban állnia, mivel a kereszténydemokratákkal erősebb értékközösség köti őket össze, mint a Mazsihiszt, vitatott gazdasági ügyeik sincsenek, ráadásul jóval előbb startoltak Zoltaiéknál. Egy tavalyi kínos diplomáciai incidens azonban visszafogta a lendületüket: a Köves által Pestre hozott Elie Wiesel az MSZP antifasizmusáról kínos szóváltásba keveredett Balog Zoltán fideszes képviselővel (jelenleg a társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár). Wiesel hatalmas nemzetközi tekintélye így végül kontraproduktívnak bizonyult az EMIH számára, s most először a fekete pontok kiradírozásáért kell megdolgozniuk. Mindenesetre az EMIH társadalmi beágyazottsága fölöttébb gyenge, a magyar zsidóság széles rétegei nem fogékonyak az általuk kínált ortodox életforma és vallásgyakorlat iránt. Elsősorban a Magyarországon huzamosabb ideig tartózkodó amerikai és izraeli zsidók veszik igénybe magas színvonalú vallási szolgáltatásaikat, ezért például kérdéses, sikerül-e majd megtölteniük az óbudai zsinagógát. Sokan emiatt úgy vélik, hogy nem kizárólag vallási igények motiválták az épület visszaszerzését, az egyfajta "erődemonstrációnak" is tekinthető. (A Mazsihisz 2005-ben nem bocsátotta a frissen alakult EMIH rendelkezésére a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát, amit egyébként nem használnak semmire.) A Fideszben azonban információink szerint egyre inkább úgy gondolják, hogy a gyenge infrastruktúrával rendelkező, terjeszkedésre a hitgyakorlata miatt csak korlátozottan képes EMIH nem válthatja le a Mazsihiszt mint a honi zsidóság képviselőjét. Már csak azért sem, mert a folytonosság ilyen radikális megtörése erős szerződéses kötelmek felrúgását is jelentené.
A politikafüggetlen, önszerveződő zsidó vallási élet megteremtése viszont néhány sehová sem tartozó kisközösséget leszámítva egyelőre senkit sem érdekel.
A Főnök húsz éve
A Mazsihisztől formálisan független Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány esete jól szemlélteti a Zoltai-féle informális hatalomgyakorlás metódusait. A közalapítványt 1996-ban hozta létre a magyar állam, mivel a párizsi békeszerződés szerint a holokauszt idején meggyilkolt, örökös nélküli magyar állampolgárok vagyona nem szállhat az államra; az alapítvány az ő vagyonukért kapott jóvátételi pénzzel gazdálkodik. Kuratóriumába hét főt delegál a Mazsihisz, a tagok szűk harmadát. A kurátorok jelentős része azonban betegség vagy egyéb akadályoztatás miatt rendszeresen nem vesz részt az üléseken. Zoltai gyerekkori barátja, az alapítvány társelnöke évek óta nem él már Magyarországon, mégis ragaszkodik mandátumához, és ezzel hozzájárul, hogy a Mazsihisz relatív többségbe kerüljön a döntéseknél. Az Állami Számvevőszék 2004-ben jelezte, hogy nem világosak a döntések szempontjai, és rendre olyan szervezetek kapnak támogatást pályázat nélkül, amelyek kurátorokat delegálnak a közalapítványba. (Nota bene: a kuratóriumban elvileg a teljes zsidó szervezeti élet képviselteti magát, vagyis ha a delegáló szervezeteket kizárnák, senki sem pályázhatna.) Az összeférhetetlenségek hálózata jóval szövevényesebb. Zoltai például rendszeresen és számos projekttel pályázott az általa társelnökölt szervezetnél ügyvezető igazgatóként és a Hegedűs Gyula utcai templomkörzet elnökeként; a taghitközségek is pályáznak, noha az ő vonatkozó igényeiket elvileg szintén a Mazsihisz költségvetéséből kellene fedezni. Volt olyan év, amikor a kiosztott pénzek bő felét söpörte be a szövetség. Vagyis a jelek szerint a Mazsihisz dominálja a zsidó szervezetek egyetlen elvileg független pénzforrását is. (Zoltai rövid portréját lásd: Bástya, nem rés, Magyar Narancs, 2003. május 1.) A centralizált hatalomgyakorlás másik eszköze a taghitközségek autonómiájának felszámolása. A rabbikat és kántorokat nem a közösségek választják, így aztán nem is a közösségnek, hanem a központnak kell megfelelniük.
Az egyházi autonómia csökkenti az állami kontroll lehetőségét is, a számvizsgáló bizottság tagjai vagy szeretteik pedig anyagilag ki vannak szolgáltatva Zoltai Gusztávnak. Például pár éve a számvizsgáló bizottság tagjai közül Pollák Jenő egyúttal a jogi osztályon Zoltai beosztottjaként dolgozott külsősként, egy másik bizottsági tag felesége hitközségi alkalmazott volt, szintén tag volt a Mazsihisz kétheti lapját főszerkesztő Kardos Péter rabbi felesége, és Moskovics Sándor, a békéscsabai taghitközség vezetője. Zoltai az összefonódásokat azzal magyarázta, hogy a hitközségen csak zsidóknak adnak munkát, és ez "szűkíti a merítést".
A bennfentesek szerint az elöljárósági üléseken gyakran nem születnek írásba foglalt határozatok, az ügyvezető "a megbeszéltek szellemében jár el".
Olti Ferenc, a Mazsihisz alelnöke 2000-ben felvetette egy könyvvizsgálati auditálás lehetőségét, de ötlete mérsékelt sikert aratott, és Sessler György a Szombat tudósítása szerint igencsak meglepő érveléssel utasította vissza. Szerinte az antiszemitizmusra hajlamos külvilágnak és a jó eséllyel nem zsidó auditoroknak nem kellene megmutatni, "milyen botor, emberi hibákat követtek el a hitközség munkatársai". A vizsgálat ellen felhozott legfőbb érv az volt, hogy drága, hiába mondta Olti, hogy már középtávon, mivel lehetővé teszi a takarékosabb gazdálkodást, megtérül. Az alelnök csak évekkel később szánta el magát a nyílt konfrontációra, anyagi átláthatóságot, a többi vallásos és világi közösség felé irányuló nyitást, az intézmények pazarló fenntartásában kimerülő politika helyett távlati, az oktatásra alapozott közösségépítő stratégiát és mindezek feltételeként Zoltai Gusztáv nyugdíjba vonulását követelte (lásd korábban hivatkozott cikkünket). Oltit válaszul megfosztották minden tisztségétől, azóta különböző zsidó szervezetek munkáját segíti. Hasonló követelésekkel állt elő és hasonló sorsra jutott 2005-ben Heisler András is, miután Zoltait négyszemközt távozásra kérte fel (erről lásd: "Úgy döntöttem, magamtól távozom", Magyar Narancs, 2005. augusztus 11.).
