A Medgyessy-kormány választási ígéreteinek egyike az volt, hogy felgöngyölíti az elõzõ ciklus visszásnak tûnõ ügyleteit. A Millenáris Park építése körüli beruházás, valamint a létesítmény programjáért felelõs Millenáris Kht. gazdálkodása számos vonatkozásban adott okot visszaélések feltételezésére (lásd: A Millenáris-ügy I., Magyar Narancs, 2004. május 27.). Az új kabinet reprezentálni is akart: kevesebb pénzbõl, de magasabb színvonalon funkcionáló "kulturális fellegvárként" kívánta tovább üzemeltetni a létesítményt. Ám hamarosan kiderült: nem tudja olyan mértékben visszaszorítani az intézmény mûködtetési költségeit, hogy azok ne érintenék érzékenyen az egyre apadó államkasszát. Elõször is törlesztenie kellett azt a 1,5 milliárd forintos, kormánygaranciával felvett hitelt, amelyet még az elõzõ ciklusban hagytak jóvá a kht.-nak; a 2003-as mûködésre pedig különbözõ forrásokból 1,2 milliárd forintot kapott az intézmény a tulajdonos Miniszterelnöki Hivatalon (MEH) keresztül. A MEH-nek egyre terhesebbé vált a fenntartás, és "profiltisztításra" hivatkozva szorgalmazta a tulajdonosváltást.
Darázsfészek
A legnagyobb esélyesnek a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) számított. 2003 júniusában Hiller István, a tárca szocialista minisztere be is jelentette: a tárgyalások sikeresek voltak, a Millenáris Park átkerült az NKÖM-höz. Ennek ellenére november végén már az Informatikai és Hírközlési Minisztériumról (IHM) lehetett hallani. Hiller István kihátrálásának okairól szinte soha nem beszélt, Halász János (Fidesz) ez irányú írásbeli kérdésére a következõket felelte: "A Millenáris Kht. felügyeletével kapcsolatos döntést a Kormány hozta meg, nem a kulturális miniszter." Kovács Kálmán, az IHM vezetõje viszont másként emlékszik a történtekre, a Narancs kérdésére a "bejáráson" tartott sajtótájékoztatón elmondta: "Azon a kormányülésen, amelyen átkerült, kétszer is megkérdezte a miniszterelnök úr: valóban úgy gondolod-e, István, hogy kerüljön át? Azt mondta: igen."
A kultusztárca háttérbe vonulása információink szerint azzal magyarázható, hogy Hiller idejében átlátta: a Millenáris életben tartásához nincs elegendõ pénzügyi fedezete. S nem csak az éves költségvetési támogatásról van szó; a Kisrókus 2000 Kft. az ÁPV Rt. üzleti befektetése volt, amely a beletett milliárdjait a régi Ganz-terület értékesítésébõl kívánta visszanyerni. A kivitelezõ cég (Céh Rt.) ennek szellemében csak egy-másfél év használatra tervezte az épületeket, csarnokokat. Az ebbõl eredõ problémák fokozatosan jelentkeznek: nincs klímatechnika, a szellõztetés sem megoldott, emiatt nyáron elviselhetetlen (40 fok feletti) meleg van a csarnokokban, megfelelõ fûtési rendszer hiányában pedig télen a hideg okoz gondot. Az épületek amortizációja hihetetlenül felgyorsult, a Fogadót két napra be kellett zárni amiatt, mert rendezvény alatt üvegdarabkák estek le a felsõ nyílászárókból. A felújítás, korszerûsítés tehát elengedhetetlen, ez pedig - a mûködtetés mellett - további milliárdos kiadást jelentett volna az NKÖM számára. Az ún. Zöld Péter játszótér a maga közel 4500 nm zöldterületével, bár látszatra a Millenárishoz tartozik, jogilag egy magáncégé (Apisolato Kft.), amely már kérvényezte a beépítést. Ez megint csak nehézséget jelentett: az önkormányzat által elrendelt ideiglenes építési tilalom újbóli meghosszabbítására augusztus 31. után már nincs lehetõség, a játszótér megvásárlása viszont becslések szerint 600-900 millió forintot igényelne. Erre az önkormányzatnak jelenleg nincs szabad pénzügyi forrása. Sejthetõ azonban, hogy a kerület polgármestere, Horváth Csaba (MSZP), valamint Demszky Gábor (SZDSZ) fõpolgármester is amellett fog érvelni, hogy a Zöld Péter játszótér maradjon meg eredeti funkciójában. Annál is inkább, mert Demszky korábban kiállt Póta Gyula részben megvalósult rendezési terve mellett, amely fõleg a szabad zöldterületekre alapozott. Póta a kialakult helyzetrõl úgy vélekedett: ha az állam egyszer úgy döntött, hogy nagyobb parkkal ajándékozza meg a budaiakat, akkor azt nem veheti el tõlük. E korábbi döntés konzekvenciáját is az NKÖM-nek kellett volna vállalnia.
Kultusztárcához közeli forrásunk úgy tudja, mindezek mellett a legfontosabb ellenérv az volt, hogy a Millenáris Kht. nem jogtiszta környezetben mûködött. 2002. december 31-ig szólt ugyanis az a bérleti szerzõdés, amelynek keretében a kht. mint programiroda a Kisrókus 2000 Kft. területén és épületeiben tevékenykedhetett. Ennek fejében mindössze a 350 milliós fiktív bérleti díj áfáját kellett kifizetnie, a kft. de facto ingyenesen bocsátotta rendelkezésére az ingatlant. A bérleti szerzõdés lejárta után viszont semmilyen jogalapja nem volt a kht.-nak arra, hogy tovább mûködjön a területen, arra pedig végképp nem, hogy a Kisrókus tulajdonát képezõ kiállítócsarnokok vagy a professzionális tele-vízióstúdió bérbeadásából profit-hoz jusson. A helyzet visszásságát jellemzi, hogy az említett stúdió berendezéseit, lámpaparkját a (jelentõsebb bevételekkel nem rendelkezõ) Kisrókus bérelte havi 9,5 millió forintért a (Fidesz közelinek tartott) Axon cégcsoport tulajdonában lévõ Stúdió Rent Kft.-tõl. Hiller számára az jelentette volna a megoldást, ha a Kisrókus eltûnik a képbõl, és a park tulajdonosa, kezelõje a Millenáris Kht. lesz - de a 9,6 milliárd forint alaptõkéjû kft.-t nem lehetett (anyagi következmények nélkül) a múlttal egyenlõvé tenni.
Bevállalta
Az IHM tulajdonosi szerepvállalása 2003 novembere végén került szóba. Az NKÖM hónapokig végezte azokat a számításokat a Millenáris Kht. és a Kisrókus 2000 Kft. gazdasági szakembereivel, amelyek ismeretében a kultuszminiszter korábbi döntését megváltoztatva nem vette át a Millenárist. Kovács Kálmánnak nem maradt ennyi ideje, hogy átlássa a parkot körülvevõ szövevényes jogi helyzetet: 2004. január 1-jétõl a Millenáris Kht. és a Kisrókus 2000 Kft. is az informatikai tárca tulajdonába, felügyelete alá került. Ezzel párhuzamosan nyilvánosságra hozták, hogy a Millenáris ad majd helyet "egy, a tematikájában az innovációt, a jövõ technológiáit és társadalmát bemutató intézmény és interaktív kiállítótér, vagyis a Jövõ Háza" számára. Az IHM már korábban is foglalkozott ennek a létrehozásával, függetlenül a Millenáristól. A tárca hat helyszínt ajánlott fel a Jövõ Háza számára - a kormány döntött a bel-budai park mellett. A minisztérium pedig - vonzónak találva a létesítmény népszerûségét - belevágott. Medgyessy Péter a park fejlesztését az Európa-terv részévé, ezáltal kormányügygyé tette - a felelõsséget viszont a tényleges tulajdonosra hárította.
Az informatikai tárca hozzájutott tehát egy ingatlanhasznosító kft.-hez, amelyet egyrészt a teljes összeomlás fenyeget, másrészt kiállítócsarnokai a Jövõ Háza befogadására teljesen alkalmatlanok. Harmadrészt járt vele egy olyan, használaton kívüli ipari terület is, amelynek az értékesítése milliárdos nagyságrendû bevételt eredményezne, de ez magára vonná a II. kerületiek haragját. Az övé lett a kulturális programiroda is (Millenáris Kht.), amelynek a tárca profiljába egyáltalán nem illõ tevékenységét is finanszírozhatta.
A július 18-i "bejáráson" Kovács Kálmán a Kisrókus ügyvezetõjével már olyan tervekrõl tájékoztatta a sajtót, amelyek a kft. ingatlanhasznosító tevékenységével számolnak. A miniszter a parkot két egységre osztva mutatta be: az elsõbe (Millenáris I.) azt a területet és azokat a létesítményeket sorolta, ahol a kht. ténylegesen mûködik, a másodikba (Millenáris II.) a Mammut üzletház és a gazdasági minisztérium által közrefogott, használaton kívüli ipari területet. A kettébontásban az a ráció, hogy míg a Millenáris I.-en végzett beruházások az intézmény jelenlegi kulturális jellegéhez kapcsolódnának (például a Goethe Intézetet a jelenlegi "szõlõdomb" helyére hoznák), addig a Millenáris II.-vel üzletileg is lehet-ne számolni. Ez mindenképpen kompromisszum: a Kisrókus eddig mindkét egységnél üzleti alapú hasznosítást fontolgatott. A Zöld Péter játszótérrõl a miniszter ki-jelentette: további léte az önkormányzat és a kerület késõbbi döntésén múlik. A kerület új szabályozási tervein a játszótér beépített területként van feltüntetve, csakúgy, mint a Teátrum és a Fogadó közötti rész. Ha e tervek ilyenformán megvalósulnának, a Millenáris inkább hasonlítana utcára, mint parkra. A Kisrókus számára ugyanakkor létkérdés, hogy mielõbb bevételhez jusson: ellenkezõ esetben a pénzügyi felmérések szerint az év végére csõdbe kerülhet.
A Millenáris II.-rõl Kovács Kálmán hangsúlyozta: õk csak a terveket készítik el, végsõ soron "összevont testület" dönt errõl. A várható eredmény persze sejthetõ: az egyik terv a kulturális egységhez való kapcsolást (konferencia-központ, irodák) vázolja, ami nem hozna az államnak érdemi bevételt, esetleg kiadásokkal is járna; a másik üzleti hasznosításról szól, és milliárdos bevételekkel kecsegtet. A Kisrókus az IHM tulajdona, vagyis egyértelmûen az az érdeke, hogy a terület értékesítésébõl bevételhez jusson, arról nem is beszélve, hogy a befolyt pénzbõl a kiállítócsarnokok felújítását (hozzávetõlegesen 1,1 milliárd forint) is finanszírozni tudná. A területre a legesélyesebb pályázó a szomszédos Mammut Kereskedõház. A cég az itt felhúzandó üzletközpontra kész tervekkel és szabad anyagi forrásokkal is rendelkezik, hogy megvásárolja a megközelítõleg 1,2 milliárd forintot érõ ingatlant. A II. kerületi önkormányzat egyelõre kivár, noha szóban sokszor elhatárolta magát az építkezésektõl. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal viszont lépett: mûemlékvédelem alá helyezte a területen található transzformátorgyár épületét. Sajátos versenyfutás kezdõdött: ki a gyorsabb, ki tudja hatásosabban meggyõzni a közvéleményt. A miniszter látványosan mutatta be a sajtónak, hogy a talajszennyezett területen álló romos, düledezõ csarnok a környék kárára van. Az itt élõk azonban nem akarnak sem újabb üzletházakat, sem újabb iroda- és lakóháztömböket. A két terület egyébként tényleg talajszennyezett: ennek felszámolása több száz millió forintot igényelne: "Csak a részben magántulajdonban is lévõ park II.-n több száz millió forintba kerül, hogy a környezeti kármentesítés megtörténjen. Ha értékesítjük, ez áthárítható másra" - tudta meg a Narancs Kertész László miniszteri biztostól.
Az IHM számára a Millenáris Kht. mint kulturális intézmény és a vezetõje, Mizsei Zsuzsa egyre terhesebbé vált. A minisztérium vállalta ugyan, hogy megõrzi a létesítmény kulturális funkcióját (erre kormányhatározat is van), de az ahhoz szükséges közel 900 millió (késõbb már csak 700 millió) forintot egyre inkább eltúlzottnak ítélte. Információink szerint Mizsei számos ponton nem értett egyet a területen tervezett beruházásokkal (Zöld Péter játszótér felszámolása, Mammut III.), és az informatikának a programokba kapcsolását sem úgy képzelte, mint a szaktárca.
Meggondolná
A problémák gyökere azonban az autonómia: a Millenáris Kht. tovább szerette volna vinni azt a kulturális irányvonalat, amelyet 2003-ban nagyfokú szabadságot élvezve alakíthatott ki. Az IHM viszont a Jövõ Háza számára akarta elõkészíteni a terepet, s folyamatosan behozni az informatikai jellegû programokat. Ennek koordinálására nevezett ki Kovács Kálmán miniszteri biztost Kertész László személyében. A kht. munkatársai úgy látják, ettõl kezdve borult fel a kiegyensúlyozott mûködés. Ennek legfõbb oka megítélésük szerint, hogy Kertész jóváhagyása nélkül nagyobb volumenû döntés nem valósulhat meg. "Ez alapvetõen nem így van. Nekem a szakmai felügyelet jutott a kft.-re és a kht.-ra vonatkozóan. A két társaságnak a Jövõ Háza szempontjából való felügyelete az én feladatom" - mondta a miniszteri biztos a Narancsnak.
Az IHM költségvetése két forrást rendelt a Millenárishoz. Az egyik a kht. számára juttatott éves támogatás, míg a másik (1 milliárd forint) a Jövõ Házára van elkülönítve. Kertész László ez utóbbi felhasználásába szólhat bele; s ebbõl szintén valósulnak meg programok, épülnek ki szolgáltatások (e-magyarország centrum) a parkban. Ám mivel a Millenáris Kht. megszorított költségvetési kerete (csaknem 40 százalékkal kevesebb, mint az elõzõ évben) jóval visszafogottabb mûködést tett lehetõvé, a programok száma is értelemszerûen csökkenni kezdett; nyárra már teljes szünetet is terveztek. Kovács Kálmán ezért mindenekelõtt a kht. helytelen gazdálkodását okolja: "842 millió forintot kapott a Millenáris az IHM-tõl, majd a kormány úgy döntött, hogy minden ilyen típusú elõirányzatból 29 százalékot el kell venni. Tehát mi elvettünk mindentõl - a Millenáris Kht.-tól azonban nem vettünk el 29 százalékot, nehogy az legyen a látszat: a kulturális értékek átkerültek és rögtön torzulnak. Ezért csak 15 százalékot vontunk el. Ebbõl az összegbõl azonban ki kell gazdálkodni az évet. Elfogyott a keret, ezért azt írta a Millenáris Kht.: neki már nincs pén-ze, de ne menjen teljesen üresben a nyár, legyen itt valami kulturális program. Erre a Jövõ Házából kapott külön körülbelül 40 millió forintot. Ha egyszer egy felelõs vezetõnek 700 millió forintja van, legyen az a Nemzeti Múzeum, aminek szintén kisebb lett a kerete, vagy az operaház, akkor is abból kell kijönni" - mondta a Narancs kérdésére a miniszter.
A kht. gazdálkodásába látó forrásaink másként látják a helyzetet. A 35 000 nm terület fenntartásá-hoz szükséges összeg számításaik szerint 500 millió forintot tesz ki, vagyis a rendezvények szervezésére 200 milliójuk maradt, ami a tavalyihoz képest 300 rendezvénnyel kevesebb programra volt elég. Elmondásuk szerint ez még mindig nem okozott volna mûködésbeli problémát, ha az IHM idõben értesíti õket az elvonásról: "Ezt a 700 milliót közölték velünk áprilisban, de egy kulturális intézmény nem egyik napról a másikra él, hanem hónapokkal korábban szerzõdik. Nekünk akkor már májusi kötelezettségvállalásaink voltak, tehát nem tudtuk visszavenni a tempót; ezért nincsenek nyáron rendezvényeink, mert valahol meg kellett spórolni azt a pénzt" - emlékezik egyik forrásunk. Annyit Kovács Kálmántól is megtudtunk, hogy a csökkentett mértékû elvonásról egyeztetett Hiller Istvánnal. Kiderült az is: a Millenáristól elvont közel 140 millió forintot a minisztérium a költségvetési táblázatok szerint teljes egészében elköltötte az EU-csatlakozási ünnepségekre, igaz, ebbõl 80-at a Millenárison hagyott ott. Tehát kivonta, majd visszarakta: de a felhasználás döntési jogkörét kivette az ott dolgozók kezébõl. Ez nem jogszerûtlen, ám visszatetszést keltett, hiszen míg a kht. kénytelen volt lemondani bizonyos programokról annak érdekében, hogy az egy rendezvényre jutó átlagos költsége 500000 forint körül mozogjon, addig az IHM 5 nap alatt 4 millió forint átlag-költségvetésû rendezvényeket szerveztetett.
Mizsei Zsuzsa ellenállt annak, hogy az IHM informálisan beleszóljon a kht. tevékenységébe, de a nyári programfüzetek, prospektusok, reklámanyagok tanúsága szerint - a két forrásból gazdálkodás miatt - a minisztérium nagyban rá tudta építeni a saját koncepcióját a kht. programkínálatára. A kulturális funkció szûkítése jól nyomon követhetõ az üzleti tervek folyamatos alakulásában. Az elsõ tartalmazta a két nagy kiállítást és további 1600 kulturális programot. Ezt visszadobták. A második már a megszorítások ismeretében készült, viszszafogottabb programkínálattal és az informatikának is teret engedve, de ez sem aratott az IHM-ben sikert. Az utolsó, harmadik üzleti terv két variációt tartalmaz: az elsõ teljesen szakít a kulturális programokkal és csak az informatikára épít, a második fokozatosan viszszaszorítja a kultúrát az informatika javára. Végül ez utóbbit fogadták el. Derdák András, a kht. mû-vészeti igazgatója az üzleti terv végén kritizálta a kulturális funkció visszaszorítását, a tervezett átalakításokat: "A cég vezetése informálisan nem a kht. menedzsmentjének a kezében összpontosul, hanem a tulajdonos hivatalában. Az eddigi koncepciókat, szabályokat és eljárásrendeket a tulajdonos felülírta, a döntési kompetenciák így átcsúsztak az informális mezõkbeÉ" - olvasható az írásban. Az IHM az utolsó tulajdonosi gyûlésen a kiegészítéssel együtt, vagyis az abban foglaltakat is jóváhagyva fogadta el a tervet.
Megoldja
Az IHM a tervezett beruházás megvalósítása, illetve a kht. ellenállásának a legyûrése érdekében módosította a társaság szervezeti és mûködési szabályzatát (szmsz). Az egyik legfõbb változás egy párhuzamos ügyvezetõi modell bevezetése, ahol a két vezetõ jogai korántsem egyenértékûek. Az újonnan érkezõ vezetõ, Tóth József miniszteri biztosként gyakorlatilag minden jogot gyakorolhat, és õrködhet több újonnan létrehozott igazgatóság (köztük a beruházási igazgatóság) fölött is. Mizsei Zsuzsa hatásköre csak a kulturális egységre szûkült, azaz körülbelül 5-10 ember irányítására. Forrásaink szerint Mizsei háttérbe szorítása nem volt afféroktól mentes. Korábban a miniszter sem tartotta jónak a párhuzamos vezetõi rendszert, és a kulturális igazgatói posztot ajánlotta fel az ügyvezetõiért cserébe. Mizseit nem akarta végleg eltávolítani, mivel ez nagy politikai felzúdulást váltott volna ki (a korábban kereszténydemokrata, majd centrumos politikussal többen is rokonszenveznek az MSZP-ben). Az szmsz több variációban készült; végül a tulajdonosi gyûlésen a miniszter úgy kívánta érvényesíteni akaratát, hogy távollétében államtitkárával kész tényként felolvas-tatta az új szmsz-t. A változásokat nemcsak Mizsei nem támogatta, hanem - a mûködõképesség veszélyeztetése miatt - a Millenáris Kht. felügyelõbizottsága sem. (Azóta sem látott senki a kht.-nál egységes formába szedett mûködési szabályzatot.)
Kovács Kálmánt és minisztériumát hajtja az idõ, amennyiben ebben a ciklusban meg akarja valósítani a tárca legnagyobb projektjét, a Jövõ Házát. A Millenáris Kht. mint kulturális intézmény ismert az országban, és ellehetetlenítése nyilván nem volna népszerû lépés. Igaz, a tárca mindig hangsúlyozza: errõl nincs szó. Ráadásul Kovács Hillernek is azt mondta korábban, hogy megõrzik a park kulturális jellegét. A tárcának ezek miatt "csendesen" kell megvalósítania elképzeléseit, amit egyfajta "hatalmi politizálás" gyakorlásával kíván elérni. Forrásaink szerint mindennemû kifelé irányuló kommunikációt kontroll alá helyeztek, emiatt sokan a munkahelyüket féltik. Ezért is jelentett lényeges elemet a módosítani kívánt szmsz-ben, hogy kinél legyenek a munkáltatói jogok. Végül kizárólagosan Tóth Józseféi lettek (ez volt az utolsó változtatás). Az SZDSZ köreibõl is kiszivárgott annyi, hogy a párt megosztott a kérdésben, többen az eljárásmódot sérelmezik.
Bár a miniszter konkrétan nem mondta ki, hogy a kulturális egységet a továbbiakban nem kíván-ja finanszírozni, érzékeltette: a megoldást más minisztériumok együttmûködésében látja: "Mûködik egy Program Tanács. Ebben benne van az NKÖM, az OM, a GYISM, BM, az IKM képviselõje. Nekik el kell dönteni, hogy milyen újabb profilt tudnának idehozni és finanszírozni a Millenárison" - fogalmaz a miniszter. Azt is elmondta, hogy "a jelenlegi ügyvezetõ igazgató asszonynak ezeken a területeken kell egyre több forrást bevonnia". Amennyiben Mizsei ebbe belemegy, az õ felelõssége lesz az is, ha a kulturális részleg amiatt megy csõdbe, mert nem tudott innen-onnan elég tõkét összegereblyézni. A Program Tanács mûködésére is jellemzõ egyfajta felülrõl vezéreltség: nem õk finan-szírozzák a kht.-t, hanem a saját maguk összeállította kész progra-mokat hoznák oda; legalábbis a tanács eddigi három ülése után ennyit lehet tudni.
A Millenáris Parkban többen kiapadhatatlan "pénzesládaként" tekintenek az IHM-re, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az informatikai tárca forrásai is végesek. A Jövõ Háza megvalósítása számítások szerint 3 milliárd forintot igényelne. Már most úgynevezett PPP-s beszerzési formáról beszélnek: a különbözõ technológiai szállító cégek meghitelezik az állam számára a kínált szolgáltatás (a kiállítási installációkat létrehozzák, beüzemelik, esetleg üzemeltetik) ellen-értékét, amelyet idõarányosan kell majd visszafizetni. Egyfajta "szponzorációs modell" kidolgozásában is gondolkodnak, vagyis a tartalom folyamatos frissítéséért cserébe reklámlehetõséget kaphatnak a kiállításon. Kérdés, hogy a csarnokok felújítása mikor kezdõdhet el, amennyiben a Kisrókus nem tudja értékesíteni a Millenáris II.-n található ingatlant - ebben az esetben a kormánynak és az IHM-nek kell állnia az építkezés költségeit. Ez a csarnokoknál 1,1 milliárd forint. Igaz, ez az összeg is jóformán hetek alatt emelkedik: kezdetben 600 millióról beszélt a tárca, míg a kht. számításai 800 milliót mutatnak. Az idõ sürget, a Jövõ Háza a tervek szerint 2005 õszén startol.
Haulis Zoltán
Választófal
Az informatikai tárca mindenekelõtt mûszaki végzettségû szakembergárdája és a Millenáris Park bölcsész, mûvelõdésszervezõ végzettségû munkatársai nem értik a másik terveit, elképzeléseit, módszereit. Az IHM azt hangsúlyozza, hogy a kht. kiállításai "csak 5 km-es körzetbõl vonzottak látogatókat", a bennük megjelenõ, "alternatívnak" titulált kultúra nem is képes többre. A kht. munkatársai pedig úgy vélik, hogy az informatikai tárca által a C épületben felállított e-magyarország centrum (ahol negyven gépen lehet szabadon internetezni) nem kultúraközvetítés, csupán szolgáltatás. Az IHM idõközben belátta: a Jövõ Háza koncepciónak jelenlegi formájában minimális a kulturális vonatkozása. Valószínû, hogy az új ügyvezetõ, Tóth József a kinevezése után új szakembereket visz a kht.-ba, és elsõsorban az õ közremûködésükkel valósítják meg a tervezett beruházást.
Amúgy egy interaktív tárlatról van szó, ahol az információs társadalom vívmányait, a legmodernebb technológiákat mutatnák be a mindennapi élet szemszögébõl. Egy állandó kiállítás mellett lesznek ideiglenes tárlatok is (például klímakatasztrófa-szimuláció, Élet a Marson játszóház). Emellett kutatóközpontként, konferenciahelyszínként is szolgál majd az intézmény, de lenne internetes olvasóterem és internet kávézó is. Vagyis újszerû, modern infokommunikációs központ kialakítására törekszenek. Az elõkészítések során több nemzetközi mintát is tanulmányoztak, de nincs egységes igazodási pont. Meg lehet említeni a linzi Ars Electronica Centert, ami azért is érdekes, mert mûvészeti hálózatból nõtte ki magát, és azóta a város legnépszerûbb és leglátogatottabb centrumává vált. (A Jövõ Házáról bõvebb információk: www.ihm.hu/jovohaza/)
