A Fidesz helyi szinten Pécsett tesztelte, miként lehet az - egyébként általa - "elkótyavetyélt közösségi tulajdont" visszaszerezni, ám az eddigi eredmények - drasztikusan csökkenő eredményességű és létszámú cég, elhanyagolt közműhálózat, végeláthatatlan jogi háború - épp arra szolgáltatnak receptet, hogyan nem szabad csinálni mindezt. A 2009. októberi pécsi vízműeinstand kísérteties pontossággal vetítette előre a szűk egy évvel később országos szinten beinduló folyamatokat: a cél szentesíti az eszközt elv végsőkig elvitt alkalmazását a pontosan nem meghatározható "nagy cél" elérése érdekében, és az igen kreatív, ám a nemzetközi térben a próbát többnyire nem kiálló jogértelmezést. Ezzel együtt a Pécsi Vízmű "visszaszerzésének" ötlete eredetileg nem a jobboldalról származott.
Amikor a múlt elkezdődött
A leromlott minőségű közműhálózat felett diszponáló Pécsi Vízművet 1995-ben a Fidesz akkori és mostani polgármestere, Páva Zsolt adta részben magántulajdonba a francia Lyonnaise-nek, amelynek jogutóda a Suez Environnement (a 2009-es pécsi vízműháború előtörténetéről és lefolyásáról lásd: De mit adtak nekünk a franciák? Magyar Narancs, 2009. november 12.). Az eredetileg 25 évre, 2020-ig szóló szerződés értelmében a kisebbségi, 48 százalékos tulajdonrész mellett a francia fél joga volt kijelölni a Pécsi Vízmű (PV) Zrt. vezetését, és a nyereség 48 százaléka mellett az éves árbevétel 2 százalékát vihette ki - az utolsó években mintegy évi 120 milliót - az átadott technológiák fejében.
A Páva Zsolt által kötött deal nagyvonalúsága már Toller Lászlónak sem volt ínyére, ám a szocialista politikus polgármesterként nem tett konkrét lépéseket, talán azért sem, mert mindent összevéve a PV Zrt. eredményesen működött. A cég úgy fizetett egyre nagyobb osztalékot a pécsi önkormányzatnak (az utolsó békeévben, 2007-ben mintegy 90 millió forintot), hogy közben a vízdíjak növekedése jelentősen alulmúlta az inflációt. Ráadásul 2002 és 2006 között a PV Zrt. 703 millió forintot fordított a városi kézben lévő közműhálózat rekonstrukciójára. A cég emellett bőkezűen szponzorálta a város kulturális eseményeit és sportegyesületeit.
A szocialista vezetés 2008-as végnapjaiban azonban történt egy totális káoszba fulladt visszaszerzési próbálkozás; szándékuk mégis követőre talált, olyannyira, hogy 2009 elején már nagykoalíciós agytröszt gondolkodott a Sueztől való megszabaduláson; a Pintér Sándor ügyvédjeként és a vízművek körüli jogi ügyletek lebonyolítójaként nagy tapasztalatot szerzett Szabó Iván ügyvédet forrásaink szerint a Fidesz egyik meghatározó háttérembere, Bánki Erik regionális pártigazgató ajánlotta a szocialista városvezetés figyelmébe.
A 2009. májusi időközi polgármester-választáson elért jobboldali győzelem után a "Hogy a pécsiek nyerjenek" szlogent az abszurditásig túlhasználó új városvezetés Szabó Iván vezetésével a vízműcég átvilágításába kezdett, majd miután az elkészült jelentés állítólag súlyos visszaéléseket tárt fel, azonnal szerződést bontott vele. (A nagy hatású dokumentum egyébként máig nem publikus, a nyilvánosságra hozataláért perelő újságírónak a Legfelsőbb Bíróságon kell keresnie az igazát.)
2009 szeptembere elején a pécsi önkormányzat szerződést bontott a PV Zrt.-vel, és 1,3 milliárdos kivásárlási ajánlatot tett a Sueznek. A békés elválást nagyban megnehezítette, hogy a városvezetés elzárkózott a tárgyalástól a multi képviselőivel; a cég magyarországi leányvállalatának ügyvezetője és regionális igazgatója úgy volt csak képes bejutni Pávához, hogy a hivatali idő kezdete előtt beültek a polgármester irodája elé. Ezt a hibát aztán nem követte el újra a városházi apparátus: a cég elfoglalásának napján a Suez képviselőit már be sem engedték a városházára.
Hogyan vágjuk tönkre a cégünket?
A pécsi Fidesz és a pécsiek statisztaszerepet játszottak vízművük "visszafoglalásában", a főbb szerepeket kipróbált Fidesz-káderekre osztották. Pintér Sándor jogásza mellett a másik főszereplő Winkler Tamás, a Fidesz nagykőrösi szervezetének alapító tagja, majd elnöke lett, aki a vízmű székházának önkormányzati elfoglalása előtt pár nappal ötmilliós alaptőkével létrehozott Tettye Forrásház Zrt. vezérigazgatói székét nyerte el. A változatos pályafutása során a Nemzeti Lóverseny Kft.-t és a nagykőrösi vagyonkezelőt is vezető Winkler azt a Nyirati Istvánt váltotta a pécsieknek visszaadott vízszolgáltatás élén, aki 1981-ben műszakvezetőként kezdte pályafutását az akkori Pécsi Vízműnél. A kommunikációs előmunkát a Fidesz volt pártigazgatója, Várhegyi Attila vezette Prestige Media Kft. végezte, amely irányított telefonos közvélemény-kutatáson kérte ki a pécsiek véleményét - a Fidesz-közeli cég most természetesen a Tettye Forrásház kommunikációjában is jelentős részt kap.
Kiemelt bérek és a munkahelyek megmaradása - ez volt a két fő ígéret Winkler Tamás és Páva Zsolt részéről a Tettye Forrásház első, kora reggeli munkásgyűlésén. Ennek szellemében információink szerint az elmúlt két évben a cég létszáma több mint 100 fővel, azaz mintegy harmadával csökkent. Természetesen szerettük volna megismerni a pontos számokat, ám egy hét gondolkozási idő után a Tettye nem kívánt élni a válaszadás lehetőségével - a lapzártánk után tervezett sajtótájékoztatójukra ellenben szívélyesen invitáltak, tegyük föl ott a kérdéseinket.
A kiemelt fizetésekről szóló ígéret szintén sajátosan teljesült a vízműben több évtizedet eltöltő, az esetleges retorzióktól félve neve elhallgatását kérő forrásunk szerint, aki arról számolt be, hogy a PV Zrt. viszonylag bőkezű juttatási és cafeteriarendszerét nagyobbrészt felszámolták, továbbá az erős munkavállalói jogokat biztosító kollektív szerződés helyét egy sokkal liberálisabb kontraktus vette át. Az egyenlő bánásmód jegyében a Tettye a szakszervezet vezetőjétől és az üzemi tanács fejétől is elköszönt - a két érdekvédelmi vezető egyébként sokat tett azért, hogy az ingadozó munkások elfogadják a Tettye ajánlatát.
2009 októberében az önkormányzat végrehajtott egy lélektani, 3,2 százalékos díjcsökkentést, ám 2010 decemberében "korrigált", amikor egy ütemben nyolc százalékkal emelte a díjakat.
A Tettye Forrásház 2009-ben 60 milliós nyereséget termelt, ezt azonban minimális alaptőkéje emelésére használta fel 2010 tavaszán. A 2011-es, az államihoz hasonlóan már többször módosított pécsi költségvetésben az önkormányzat 250 milliós bevételt állított be a Tettyétől, ám mint májusban kiderült, a cég nyeresége 2010 első félévében szerény 53 millió forint volt, vagyis erősen kétséges, hogy a tervezett bevétel akár fele is összejöhet.
A Tettye jelen állás szerint semekorra osztalékot sem utalt a lassan 8 milliárdos működési hiánnyal küzdő önkormányzat részére. Mindez annak fényében különösen kínos, hogy a tervezett 250 milliós eredmény is elmaradna a PV Zrt. teljesítményétől, amelynek a nyeresége úgy volt 180 millió 2007-ben, hogy emellett a Suez 120 milliós menedzsmentdíjat vihetett haza, ráadásul az önkormányzati vádak szerint a kisebbségi tulajdonos a PV Zrt. leányvállalatain keresztül további pénzeket szívott ki, éves szinten mintegy félmilliárdos értékben.
Az önkormányzat ezzel együtt igen nagyvonalú a cégével, amely 1,3 milliárdos hitelt vett fel a CIB Banktól - ehhez a fedezetet Pécs adta mintegy 20 önkormányzati ingatlan zálogba csapásával. A Tettye a városi vagyont, többek között a közműhálózatot kezelő Pécsi Holdingnak is adósa (a Holding első féléves jelentése alapján 365 millió forinttal), ráadásul úgy, hogy a vezérigazgató májusi beszámolója szerint a teljes egészében önkormányzati tulajdonú cég 2010-ben nem végezte el a közműhálózat rekonstrukciós munkálatait sem. Kérdéseinkre, hogy mi a helyzet ezzel az adóssággal, és hogyan állnak a rekonstrukciós munkálatok, szintén nem kaptunk választ.
A vízbuzgárok fővárosa
A Tettye mostani nehézségeinek egy része minden bizonnyal nem a jelenlegi menedzsment hibája, sokkal inkább az átgondolatlan cégfoglalás következménye. Például a PV Zrt. több mint 70 autóból álló gépkocsiflottája az einstand során szintén a Tettye birtokába került, a telephely egészével együtt. A PV tulajdonában lévő autókat a Tettye Forrásház elvileg nem használhatta volna, ám Nyirati István, a mára a megszűnés szélére került PV Zrt. vezérigazgatója szerint mégis ez történt - egészen addig, amíg azok műszakija és kötelező biztosítása le nem járt, meghosszabbításuk ugyanis csak a tulajdonos engedélyével lehetséges. A helyzet abszurditását jól mutatja, hogy az autók "őrzésének" ellenértékeként a Tettye 8,9 milliós számlát állított ki a PV Zrt. részére, amely viszont azért pereli utódját, mert az szerinte jogosulatlanul használta az autóit. Akármi lesz is a per végkimenetele, a járművek jelenleg békésen rohadnak telephelyükön, a Tettye pedig jobb híján járműveket bérel, egyik forrásunk szerint esetenként akár havi 200 ezer forintért.
A közműhálózat rekonstrukciójának elhanyagolása egy vízhálózat-üzemeltetési mérnök forrásunk szerint 5-6 év távlatában bosszulhatja meg magát: ennyi idő után jelentkezhetnek a csőhálózat amortizációjának hatásai. Drámaian megnövekedhet a csőtörések száma, ami egyrészt a szolgáltatás kiesésével, másrészt jelentős vízveszteséggel jár. A csövekben lerakódó üledék és a rések miatt egyre többe kerül a víz tisztítása, a rendszer szivárgása pedig szintén az elfolyó víz mennyiségét gyarapítja, amit végső soron a fogyasztóknak kell megfizetniük. A tőkeerős külföldi szakmai befektető bevonásának fő oka épp e folyamat megakadályozása volt mind Pécsett, mind az ország számos pontján, miután az állami és önkormányzati kézben lévő vízművek nem tudták kigazdálkodni a rekonstrukciós költségeket. Beszédes szám, hogy míg Pécsett 1995-ben a csővezeték állapota miatt a víz több mint 35 százaléka folyt el a semmibe, addig 2009-re ez az arány 25 százalék alá csökkent.
A szabadság ára
De nem a Tettye lesz a pécsiek legnagyobb gondja, amennyiben a Bécsi Választott Bíróság elfogadja az egyik vezető nemzetközi pénzügyi tanácsadó cég, a Compass Lexecon jelentését, amely a Suez Environnement jogos kárigényét 7,62 milliárd forintban állapította meg a konzorciumi szerződés idő előtti egyoldalú felmondásáért. Bár a pécsi önkormányzat egy darabig még a kárigény tényét sem akarta elismerni, minden a még Páva Zsolt által kötött konzorciumi szerződés szerint zajlott. Márpedig annak értelmében egy ilyen vita esetén a Suez jelölheti ki azt a szakértő céget, amely megállapítja a jogos követelést; és amennyiben az egyik fél nem fogadja el a szakértői véleményt, a Bécsi Választott Bíróság jogosult dönteni.
Ez utóbbi következik most, miután a pécsi önkormányzat visszautasította a Suez fizetési kérvényét. Így néhány héten belül az ügy a bíróságon landol - már ha egy friss törvénymódosítással nem sikerül ennek elejét venni (e lehetőségről lásd keretesünket). A Compass reputációja igencsak jó, hiszen a cég szolgáltatásait a Sueznél jóval nagyobb játékosok, például az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma, az angol versenyhivatal vagy éppen az Európai Bizottság is igénybe vették. Jellemző a pécsi vezetés tájékozottságára, hogy az egyesült államokbeli székhelyű, tucatnyi regionális központtal rendelkező céget nemes egyszerűséggel lebrazilozták - egyik forrásunk szerint az européer politikusokat az zavarhatta meg, hogy a cég Pécsre érkező szakértője argentin származású volt. További rossz hír a pécsiek számára, hogy a széthulló költségvetésű város még az igényelt kártérítés felét sem lenne képes kigazdálkodni: a Tettye képtelen ekkora bevétel termelésére, az önkormányzatnak pedig hovatovább csak adóssága van.
Bár a pécsi vízműháború két főszereplője megkapta jutalmát - a loviszakértőből magát vízügyi menedzserré képző Winkler Tamás a Dunántúli Regionális Vízmű vezérigazgatója lett, Szabó Iván pedig a vízi közművek fejlesztésének áldozatos munkájáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjében részesült -, egyelőre úgy tűnik, hogy a pécsi példa nem vonzó. Pedig akadnak nagyobb falatok: a Suez fő magyarországi érdekeltsége a Budapesti Vízmű Zrt., amelynek a német RWE Aqua GmbH-val együtt 25 százalékos tulajdonrészét birtokolja, a pécsi modellhez hasonlóan a menedzsmentjogokkal együtt. Emellett a Suez egy másik francia céggel, a Veoliával együtt a fővárosi szennyvíztisztításban is érdekelt. A Veoliának emellett kisebbségi tulajdonrésze és menedzsmentjoga van a Szegedi Vízműben, az Érd és Térsége Regionális Víziközmű Kft.-ben lévő érdekeltsége révén pedig fontos szerepet játszik a budapesti agglomeráció vízellátásában és szennyvíztisztításában.
Bár a 2010-es önkormányzati választás előtt Tarlós István főpolgármester-jelöltként még méltatta a pécsi mintát, és szavai alapján maga is hasonlóra készült, a választás óta eltelt egy évben gyanúsan nagy a csend - igaz, információink szerint nem túl intenzív tárgyalásokra azért sor került a befektetők és a városvezetés között. A Pécsett történtek tanulmányozása talán arra sarkallja majd a döntéshozókat, hogy más utat válasszanak a mindenek fölött álló "nemzeti érdek" érvényesítésére - ez persze a számla benyújtásakor valószínűleg kevéssé vigasztalja majd a pécsieket.
Jön a Lex Suez?
Alighanem a közmű-államosítás előjátéka a választott bíróságok illetékességének korlátozása, amit a jól bevált koreográfia szerint egyéni képviselői indítvány révén érvényesít majd az országgyűlési kétharmad. Vas Imre szeptember végén benyújtott javaslata alapján a kiemelt, 400 milliós követelést meghaladó ügyekben nem járhatnának el választott bíróságok, "amennyiben bármelyik fél a Magyar Állam, helyi önkormányzat, költségvetési szerv, központi államigazgatási szerv, illetve közvetlenül vagy közvetetten ezek többségi tulajdonában vagy vagyonkezelésében, illetve többségi befolyásában álló gazdálkodó szervezet". Kérdés, hogy a módosítás még időben van-e a Pécs vs. Suez ügyben, miután a Suez pár héten belül beadja keresetét a Bécsi Választott Bíróságra, ám a későbbiekben fontos lehet: a pécsihez hasonló konzorciumi szerződések többségében probléma esetén a választott bíróságok az illetékesek. A módosítás hatására nagy valószínűséggel jelentősen lassul majd az ítélkezés, ám a magyar bíróságok talán jobban ügyelnek a "nemzeti érdekekre", mint például a Bécsi Választott Bíróság.
