A túlméretezett sátor polgármesteri szeszélynek indult, minden józan megfontolást és demokratikus kontrollt nélkülözve öltött konkrét formát, a helyi tótumfaktumoknak köszönhetően a tervezés és kivitelezés minden írott és íratlan szakmai szabályt megsértett, a végeredmény pedig minden túlzás nélkül katasztrofális lett. És a rend kedvéért néhány vállalkozó is csődbe ment.
Az Expo Center története 2002-ben indult: akkoriban vetődött föl az az ötlet, hogy a két legnagyobb pécsi városrész, az Uránváros és Kertváros közötti senki földjén egy ipari vásárok, kiállítások megtartására szolgáló létesítményt alakítsanak ki.
Akik mertek drágát álmodni
A Megyeri telepből addig is húzott némi bevételt a város: egy annak idején a Pécsi Városi Vagyonkezelő Zrt.-nél (PVV Zrt.) dolgozó forrásunk szerint úgy 70 millióra rúghatott az itt található vállalkozásoktól beszedett éves bérleti díj. A nagyobb jó érdekében e cégeket elköltöztették, természetesen kieső bevételeik megtérítésével.
A kezdeti elképzelés meglehetősen szerény volt, egy 200-300 millióból megvalósítható beruházást célzott meg, amire ráadásul pályázati forrás is megszerezhetőnek látszott. A várost vezető szocialista frakció a látványtervek alapján rá is bólintott az építkezésre. Az ellenzék sem kukacoskodott, hiszen Toller László polgármester némely posztok és apanázsok révén addigra domesztikálta politikai ellenlábasait. A vizsgálóbizottság által beidézett döntéshozók közül senki sem tudott számot adni arról, hogyan hízott a beruházási költség a kezdeti százmillióról több mint kétmilliárdra. A döntéseket végig Toller László szűk köre hozta az önkormányzati testületek megkerülésével.
E körbe tartozott a PVV Zrt. akkori vezérigazgatója, Kelemen László (aki Toller polgármestersége alatt került a posztra) és Bachman Zoltán építész. Bachman mind a szakmában, mind a politikában megkerülhetetlen tényező Pécsett: a Pécsi Tudományegyetem műszaki karán ő hozta létre az Építészeti Intézetet, majd a doktori iskolát, amelynek máig a vezetője. A több szimbolikus pécsi épületet jegyző Bachman szakmai kvalitásaiban olyannyira nem kételkedett a városvezetés, hogy az önkormányzat megbízásait rendre a szükségtelennek tartott pályázati nyűgök végigkínlódása nélkül kapta meg a mester. Az Expo Center ügyét szintén Bachman és partnere, Kukai Tibor vette a kezébe; 2002 szeptemberében három önkormányzati bizottság összevont ülésén prezentáltak is egy alapkoncepciót. Olcsósága és rugalmassága miatt a sátortetős megoldást preferálták, és bár több képviselő már ekkor aggódott a hőszigetelés miatt, a két szakember mindenkit meggyőzött.
Az Expo Center e ponton kikerült a demokratikus kontroll alól, hiszen bár a bizottságok előtt lévő előterjesztés még országos tervpályázatra bízta volna a tervek megvalósítását, az előkészületek javában zajlottak Bachman és Kukai főszereplésével. 2002 októberében a tervezett költségek már 2,5 milliárd forint körül jártak. Egy évvel később az is eldőlt, hogy a beruházást egy új cég, a PVV Zrt. által létrehozott Pécsi Vásár és Rendezvényszervező Kht. koordinálja: ezzel a projekt végképp eltűnt az önkormányzati testületek látóteréből.
A bizonytalankodók maradékát az Expo Center megvalósíthatósági tanulmánya győzte meg, amiből egy forrásunk szerint mindjárt két verzió is készült. Az érvényes másodikról aztán a rendezvényszervező kht. utolsó igazgatója, Kapás Szabolcs által jegyzett 2006-2010 közötti középtávú stratégiai terv mondott sommás ítéletet: az eredeti dokumentumokban szereplő számok eltúlzottak, az épületnek városszerte több versenytársa is akad, ráadásul egy folyamatosan hanyatló ágazatra épít. A megvalósíthatósági tanulmányban a PVV Zrt. vezetése attól a számítástól is nagyvonalúan eltekintett, miszerint az egyedi fűtési megoldás miatt (a padlófűtésnek 20 centi betonon kell áthatolnia, hogy a jó hőeresztő képességéért méltán kedvelt sátortetőn keresztül az Expo Center fölötti légteret fűtse) a távhő napi szinten mintegy egymillió forintba kerül a fűtési szezonban.
A siker szimbóluma
A beruházás fedezetéül szánt pályázatot elbukta a város, többek között azért, mert a rendezvényszervező kht. formai okból nem volt jogosult a támogatásra (csak olyan szervezet pályázhatott volna, amiben az önkormányzatnak többségi irányítást biztosító befolyása van). A városvezetés ezek után hitelfelvétel mellett döntött, ezért a spórolás kiemelt szempont lett az építkezés során. E célt szolgálta az a megoldás is, hogy az építőt nem a kiviteli, hanem az engedélyeztetési tervek alapján választották ki, hiszen míg az engedélyeztetési tervek csak az építmény fő paramétereit tartalmazzák, addig a kiviteli tervekben részletesen szerepelnek az elvárt szempontok is. A "vállalkozói mozgástér" növelésére szolgáló konstrukció eredményeként a kivitelező ott spórolhat, ahol nem szégyell - és a rossz nyelvek szerint így a viszszaosztandó pénzeket is lényegesen könnyebb kigazdálkodni.
A kivitelezést a Kipszer Rt. nyerte meg. Első számú alvállalkozója a Bayer Center lett. A Kipszer a kiviteli tervek elkészítésével a Pécsi Tudományegyetem tulajdonában álló és a lényegében a Bachman és Kukai irányította Politechnika Kft.-t bízta meg: vagyis Kukai először bírálóként működött közre a kivitelező kiválasztásában, majd a győztes vállalkozó megbízottja lett. A karrierje ezzel még nem ért véget, hiszen nem sokkal később a hitelt nyújtó Magyar Fejlesztési Bank műszaki ellenőre is ő lett.
Az átláthatatlan viszonyok és a kontrollálatlan költségvisszavágások miatt az építmény központi részét képező sátortető kezdetleges módszerekkel készült el. Még az anyaga sem egyezett meg az eredeti tervekben szereplővel, a megvalósítás köszönő viszonyban sem volt az engedélyezési terv paramétereivel, mi több, statikai kiviteli tervek nem is léteztek. Az építkezés körüli anomáliák 2005 őszére a pécsi közvélemény számára is nyilvánvalóvá váltak: a Kipszer Rt. eredetileg nem látott műszaki nehézségekre hivatkozva (ezek közé tartozott, hogy a sátortető beázott) folyamatosan csúszott az átadással, és vis maior helyzetre hivatkozva kötbért sem akart fizetni a rendezvényszervező kht.-nak.
A vita decemberre szakításhoz vezetett a megrendelő és a kivitelező között. A rendezvényszervező visszatartotta az utolsó részleteket, mire a Kipszer természetesen nem fizette ki az alvállalkozóit. A 600 milliós jövedelemkiesés miatt több helyi és környékbeli kisvállalkozó csődbe ment. A hoppon maradt vállalkozók Toller Lászlótól kértek segítséget, ám a polgármester mosta a kezét, mondván, hogy a beruházást magáncég végezte, amihez az önkormányzatnak semmi köze. A városvezető még ekkor is szilárdan hitt álmában: 2006 februárjában úgy fogalmazott, hogy ez a "kétmilliárdos beruházás a siker szimbóluma". Az építmény állapotát jól mutatta, hogy márciusban egy 67 km/órás, erős, de nem példa nélküli szélroham is megtépte a ponyvát, holott elvileg majdnem kétszer olyan erős vihart is bírnia kellett volna. A szerkezetet végül teljesen vissza kellett bontani, és újra felhúzni egy másik kivitelező, a Graboplan részvételével. 2006 őszén indulhatott el az Expo Center pályafutásának következő dicső szakasza.
A rendezvényszervezőt ekkor a Kelemen László baráti köréhez tartozó Kapás Szabolcs vezette, míg kulturális igazgatóként Meixner András szocialista politikus irányította a létesítményt (ő vetette föl a Pécs2010 összes létesítményének a pécsi Magasházba zsúfolását - lásd: Két évtized rohadás, Magyar Narancs, 2010. február 18.). Időközben az Expo Center rezsiköltségei a már említett tervezési és kivitelezési innovációk miatt horribilisre duzzadtak.
2007 második felére a politikai hátszél is megszűnt. Toller László 2006-os autóbalesete után Tasnádi Péter került a polgármesteri székbe, aki helyzetének megszilárdítására a saját embereit helyezte a kulcspozíciókba. Az egyik vezéráldozat Kelemen László lett, akit Tasnádi Varga Péterre, volt megyei képviselőtársára cserélt le (bővebben lásd: Próbaüzem, Magyar Narancs, 2009. október 22.). Varga egyik első dolga a masszív veszteséget felhalmozó Expo Center bezárása volt, ami több forrásunk szerint majdnem akkora hiba volt, mint az objektum felépítése, hiszen így semmi esély sem maradt arra, hogy a beleölt pénzekből bármennyi is visszajöjjön - miközben az épület fenntartása továbbra is pénzbe kerül. Így kúszott mára az összköltség a hárommilliárd közelébe. Igaz, az épületet használták is olykor: itt zajlott Plácido Domingo első pécsi koncertje, és Szili Katalin katasztrofális 2009-es polgármesteri kampányában itt fogyaszthatták el a szocialista női aktivisták az ízletes gulyáslevest.
Tetemre hívás
Az épület bezárása után sokáig csend honolt az Expo Center környékén. Az ügy a 2009-es időközi polgármester-választással és a Páva Zsolt győzelme utáni közgyűlési fordulattal került újra napirendre, amikor az MDF-es Füredi Péter javaslatára létrejött az Expo Center-vizsgálóbizottság. A testületnek nagy segítségére lehettek Cseri László oknyomozó írásai, amelyeknek a publikálásuk idején (2006-ban, a pécsi Echo hasábjain) semmilyen hatásuk sem volt. A bizottsági jelentés a beruházás személyi felelőseit is megnevezi: Toller Lászlót és Kelemen Lászlót, akik végighajtották az elhibázott beruházást, a tervezői-kivitelezői oldalról pedig Bachman Zoltánt és Kukai Tibort, akik a jelentés szerint félrevezették az illetékeseket.
A 2006 nyara óta kómában fekvő Toller és a 2007-ben kilőtt Kelemen szempontjából mindennek nincs túl sok jelentősége, a pécsi építészképzést vezető Bachman és a PTE Pollack Mihály Műszaki Karának dékánhelyetteseként dolgozó Kukai számára azonban a jelentés több mint kínos. Az emlékiratain dolgozó Kelemen nem kívánt megszólalni érdeklődésünkre, a két építész pedig a kivitelezőre és az Expo Centert szerintük csődbe döntő pécsi vagyonkezelőre hárítja a felelősséget. Bachman és Kukai szakmai etikai vizsgálatot is kezdeményezett maga ellen, amelynek eredménye - ismerve a két építész befolyását - borítékolható.
A bizottság javaslatára Páva Zsolt polgármester büntetőfeljelentést tett, amit a rendőrség be is fogadott: a nyomozás egyelőre hűtlen kezelés gyanújával folyik. Egy nyilvánosságra került jogi szakvélemény szerint a hanyag kezelés vádja megállhatna ugyan, de már elévült.
Páva szerint a lényeg az, hogy az Expo Center története ne ismétlődhessen meg, csakhogy a Pécs2010 miatti beruházásdömpingben bőven akadnak további problematikus építkezések és furcsa összefonódások. Például a város főterét a városvezetés aktuális színétől független udvari építőcég, a Bayer Center végzi: bár az eredeti ígéretek szerint a térnek decemberre készen kellett volna állnia, az építkezés most is javában tart, a nem megfelelő minőségű burkolatot pedig egyszer már újra kellett rakni. Bachman Zoltán jelen pillanatban egy újabb óriásberuházáson, a 6,5 milliárdos uniós támogatással felhúzandó Science Buildingen dolgozik, melynek tervezését pályáztatás nélkül nyerte el. Bár az épület alapkőletétele már több mint fél éve megvolt, a közbeszerzés sikertelensége miatt az építkezés nem indult meg. A beruházást rektori megbízottként Kukai Tibor felügyeli.
Az Expo Centerre felvett hitel törlesztése az önkormányzatnak évi 430 millió forintjába kerül. Az épületet jelenleg értékesíteni próbálja a város.
