Van is miért: az MDF két kecskeméti jelöltje, Bari Zsolt és Szécsi Gábor március 14-én, öt nappal a jelölési időszak lezárulta előtt még messze van attól, hogy meglegyen a starthoz szükséges 750 érvényes cédulája. Szécsinek körülbelül 300 hiányzik. És nem érti. 1998-ban és 2002-ben a Fidesz támogatottjaként óriási többséggel nyerte a polgármester-választást. 2004-ben a Fidesz kiállt mögüle, helyébe az MSZP-SZDSZ-koalíció lépett. (Lásd: Kampány takarékon, Magyar Narancs, 2010. március 4.) 2006-ban az ő közös jelöltjük lett - a népszerűsége teljében lévő Gyurcsány a fél főteret megtöltötte választási gyűlésén -, nagyon sok szavazatot szerzett, de alulmaradt fideszes ellenfelével szemben. Az új színekben harmadjára is nekivágott a polgármester-választásnak, de a fideszes Zombor Gábor nagy fölénnyel legázolta. Most pedig több száz ajánlócédula ahhoz kellene, hogy egyáltalán jelöltté válhasson. Az eddigi kopogtatókat szinte mind saját maga gyűjtötte be - nem úgy, mint hajdanán, amikor valóságos sereg állt a rendelkezésére. Barátokat, régi szövetségeseket, jó ismerősöket hívogatott telefonon - de az egykori közkedveltség ma már 3-400 cetlit ér csupán.
Bács-Kiskunban amúgy állíthat területi listát az MDF. Bácsalmáson (az ős-MDF-es Karsai Péter), Kiskunfélegyházán (Kiss Ákos Csaba), Kalocsán (Romsics Imre) és Kiskunhalason (Kiss Norbert) már biztosan lehet egyéni MDF-jelöltre is voksolni. "Meglesz Kecskeméten is" - mondja Karsai, de azért hozzáteszi: "Remélem."
A kecskeméti étterembe érkező csapatban Bokros Lajos az egyetlen, aki MDF-zöld nyakkendőt kötött - a többieket, úgy látszik, senki sem figyelmeztette. Az érdeklődés mérsékelt, az újságírók sem nyomják le egymást, országos média nuku, a megyei lap is külsőst delegált.
Bokros Lajos az MDF Okos állam című programját népszerűsíti. Az okos állam - ellentétben néhány más párt nézeteivel és ígéreteivel - éppen hogy nem nagy, hanem a lehető legkisebb - fejtegeti. Nem ad - mert ahhoz előbb el kell vennie. Nem közmunkát szervez - hiszen annak forrásait beszedett adókból finanszírozhatja csak. Nem az állam vásárol fel bármit is, mert azzal a verseny ellen hat. És így tovább, logikusan, lendületesen, az évek óta megszokott módon.
A Bokros-csomag 15. évfordulóján kihagyhatatlan az összehasonlítás. Az összkép lehangoló: másfél évtizede az ország a csőd szélén volt, de nem volt világgazdasági válság. Ma a helyzet lényegesen rosszabb, éppen azért, mert elvesztegetett 10 év áll mögöttünk. A GDP csökken, tavaly több mint 6 százalékkal - a szűkülő tortából tehát eleve nem juthat nagyobb szelet, ezt mindenki beláthatja. A tortát csak a gazdasági növekedés útján lehet nagyobbítani, a GDP növelése tehát a legeslegjobb szociálpolitikai eszköz is.
A jelenlevőket ezeknél jobban foglalkoztatja a nagyon is közeli jövő. "Az nem lenne csoda, ha az MDF bekerülne a parlamentbe - válaszolja Bokros egy kérdésre -, az azonban igen, ha bármilyen befolyása lenne a kormányprogramra." Ha mégis, akkor a teendőket három pontban határozná meg.
Egy. Nem szabad játszani a jegybank függetlenségével. Stabil, kiszámítható gazdaságpolitika független jegybank nélkül nem lehetséges, és e kérdésnek már csak a lebegtetése is olyan bizonytalanságot visz a gazdaságba, amely az árfolyam-ingadozásban is megnyilvánulhat. A forint stabilitását kormányzati oldalról úgy lehet segíteni, hogy a jegybank függetlenségén ne essen csorba.
Kettő. Nem növeljük a költségvetés hiányát. A Fidesz azzal az igaztalan állítással, hogy a 2010-es költségvetésben akár 7 százalékos hiány van, azt a szándékát leplezi - rosszul -, hogy kormányon ő előállítja ezt a 7 százalékot. "Nevetséges, hogy Varga Mihály elnökletével megalakult az a bizonyos tényfeltáró bizottság. Ha valaki ismeri a hatályos magyar törvényeket, pontosan tudja, hogy az Országgyűlés költségvetési bizottsága, különösen pedig annak elnöke (aki Varga Mihály - B. J.) a Pénzügyminisztérium minden sötét szobájába, minden fiókjába benézhet. Ha ezt nem teszi, akkor az az ő hibája. Ha tehát a Fidesz nem ismeri a valóságot, akkor az rájuk nézve szörnyű, nem pedig a kormányra nézve" - állítja Bokros.
Három. Korrupció elleni harc. Ennek egyik első lépése a párt- és kampányfinanszírozás rendbetétele: ennek hiánya mára közvetlen gazdasági probléma is. "Ha a társadalom úgy érzi, hogy ennek a bornírt és korrupt és intellektuálisan silány politikai osztálynak odatapad a keze minden adófizetői forinthoz, akkor nem érdemes adót fizetni. Megbomlik tehát a társadalom egészséges kohéziója, sosem lesz felemelkedés."
További kérdések nincsenek. Gyülekeznek a fórum résztvevői - volt MDF-es önkormányzati képviselő, az SZDSZ városi elnöke meg néhány kisvállalkozó. Szécsi Gábor nagyot sóhajt. Az idő kevés - az a 300 cédula pedig változatlanul hiányzik.
"Ezért buktatni szoktak"
Bokros Lajos az MDF-ről és a Fidesz programjáról
Magyar Narancs: Hogyan érzi magát a kampányban?
Bokros Lajos: Abban a részében kimondottan jól, amikor járom az országot, a jelöltjeinkkel találkozom, és ajánlom őket a választóknak, vagy bemutatom az MDF elképzeléseit, amelyek mindenben megfelelnek egy program követelményeinek. Rengeteget tanulok, tapasztalok: látom, hogy az emberek ki vannak éhezve a változásra. Sajnálatos módon - és ez a kevésbé pozitív oldala a dolognak - elöntötte egyfelől az országot ismét a csodavárás, a felelőtlen populizmus, az ígérgetés, a délibábok kergetése. Másfelől pedig a felelőtlen, szélsőséges radikalizmus is, ami nemcsak politikai és gazdasági értelemben viszi zsákutcába az országot, hanem erkölcsi értelemben is. Ez vállalhatatlan.
MN: Az MDF csak a kampány ideje alatt is jelentős változásokon ment át.
BL: Ez a változás valóban számottevő. Nem mindenki tudja, és nem is akarja mindenki követni. Én azonban optimista vagyok, mert azt látom, hogy nap mint nap értékes emberekkel gyarapodunk, és értéktelen embereket veszítünk, összességében tehát egy megtisztulási folyamat kellős közepén vagyunk. Az MDF a minőség pártjává fog válni, amelyet a botrányok helyett a pozitív üzenetek jellemeznek.
MN: Egy, a kampányból kiszállással fenyegetőző, hetekkel korábbi Bokros-e-mailről tud a közvélemény. Fölmerült-e újra önben az utóbbi napok történései miatt, hogy inkább hagyja az egészet?
BL: Nem merült fel, már csak erkölcsi okokból sem. Nem állíthatom azt, hogy fájdalom nélkül élem át ezeket a botrányokat. Sok kárt okoznak, nemcsak a demokrata fórumnak, hanem az egész országnak. Nekem azonban a párt, a Magyar Demokrata Fórum kizárólag eszköz, és nem cél. A cél az volna, hogy egy többpárti demokráciában egy olyan párt is bekerüljön az Országgyűlésbe, amelyik görbe tükröt tart a felelőtlen populizmus, illetve az erkölcsileg, politikailag egyaránt elfogadhatatlan ordas, barna szenny- és szélsőjobboldali eszmék elé.
MN: Mi a véleménye a Fidesz nyilvánosságra hozott programjáról?
BL: Először is az, hogy ez nem program. Ahhoz, hogy az legyen, hármas követelménynek kellene megfelelnie. Az első: konkrét intézkedések fakadjanak belőle, és azok megvalósíthatók legyenek. A második: ezek az intézkedések nem mondhatnak ellent egymásnak. A harmadik és legfontosabb: a program megvalósítása esetén az lesz az eredmény, amit ígérnek, nem más. Ebből a szempontból azonban változatlanul egymásnak ellentmondó ígéretek halmazával találkozunk. Adócsökkentés meghirdetése anélkül, hogy a kevesebb adót többen fizessék. A közkiadások növelése számos területen, miközben azért csökkenjen a deficit és az államadósság. Kérem szépen: ez butaság! Ezért buktatni szoktak bármely közgazdaságtant oktató felsőoktatási intézményben. Ez azonban csak az egyik probléma. A másik az, hogy a Fidesz tudatosan olyan programot készített, amivel szeretné elkerülni, hogy bármely érdekcsoportot sérelem vagy annak akár a látszata érje. Mi azt gondoljuk, sértő a társadalom számára, ha ennyire gyereknek nézik. Igenis, meg kell mondani, ha egy program nem csak vonzó elemekből áll, de bizonyíthatóan előállítja azt a jólétet, amelyet tízmillióan szeretnének élvezni.
MN: Ha szabad megjegyeznem, feltűnően rövidebb lett a bajsza.
BL: Nem mindig sikerül a borotválkozás egyformán. Ennek tehát sem stratégiai, sem politikai jelentősége nincsen.
