Szűkszavú közleményben számolt be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkársága január 19-én arról, hogy XVI. Benedek pápa elfogadta a pécsi egyházmegyét 1989 óta irányító Mayer Mihály püspök lemondását, és a püspökséget ideiglenesen Veres András szombathelyi püspök irányítja. Mayer még öt évig, 75 éves koráig maradhatott volna, és nem adott magyarázatot távozására - a sajtótájékoztatón részt sem vett, Veres szerint talán azért nem, mert kellemetlenül érezte volna magát.
Azok persze, akik figyelemmel kísérték az utolsó hónapokban az országos média érdeklődésére is számot tartó pécsi egyházi életet, különösebben nem lepődtek meg: az egyházmegye gazdasági vezetője, Wolf Gyula feltételezett bűncselekményei miatt folyamatosan érkeztek az újabb és újabb feljelentések, 2011 elején a püspökség könyvelője is a rendőrséghez fordult.
A PAX 100-as püspök
Mayer Mihály paraszti családban született 1941-ben. Pappá 1964-ben szentelték, később káplánként szolgált Tolna megyében. 1988-ban segédpüspökké nevezték ki az akkori pécsi püspök, Cserháti József mellé. Miután Cserháti 75 éves korában lemondott, Mayert 1989 novemberében püspökké szentelték. Mayer Mihályt meglehetősen feszült viszony fűzte elődjéhez: bírálta, amiért az jó viszonyt ápolt a kommunista elittel, és arra is többször panaszkodott, hogy a hivatal átvételekor "liberális istállót" kellett eltakarítania Cserháti után.
A szélesebb közönség 2001-ben ismerhette meg a püspök nevét, amikor azon színdarab bojkottjára szólította fel a hívőket, amelyben I. István megbánta a kereszténység felvételét. A püspök 2010 őszén, nem sokkal a botrányok kitörése után az Engedetlenek című kiállítás ellen emelte fel a szavát; a meglehetősen érdektelen kiállítás látogatottsága ezután megsokszorozódott.
Mayer nagy figyelmet fordított az egyházmegye anyagi javainak gyarapítására - nem egy hívő szerint túlságosan is nagyot. A püspök egyik elsődleges célkitűzése a kommunizmus idején államosított egyházi ingatlanok visszaszerzése volt, és mindezt nagy eltökéltséggel, kompromisszumokat nem ismerve valósította meg. Az egyházmegye gazdagodásának külső jelei is voltak, amik nem feltétlenül használtak Mayer megítélésének: püspöksége utolsó éveiben Pécsett és környékén állandó élcelődés tárgya volt hivatali autója, a PAX 100-as rendszámú hetes BMW.
Az ezek miatti kritikáktól Mayer elzárkózott, akkor is, ha a bírálatok a gyülekezetéből érkeztek. 1999-ben kisebb botrányt kavart a vitája Andrásfalvy Bertalannal, az Antall-kormány korábbi miniszterével. Az egyházellenes nézetekkel nem vádolható neves néprajztudós az Egyházfórum című folyóirat által szervezett összejövetelen fejtette ki aggodalmait a pécsi egyházmegyéről: ahelyett, hogy az új hívek megnyerése lenne a cél, inkább az "egyház külső megjelenésének, fényének gyarapítása" a fontos. A püspök markáns választ adott a kritikára, lényegében egyházellenességgel vádolva Andrásfalvyt: "Tessék egyszer eltöprengeni azon, hogy a katolikus miért kritizálja, rágalmazza papját és egyházát! Miért nem tesz így egyetlen protestáns hívő sem? Miért esünk áldozatul a hátsó szándékú manipulálóknak? A protestáns szégyellné magát ilyenkor!"
A vita során szóba kerültek a pécsi egyházmegye gazdasági anomáliái, illetve a gazdasági vezetés visszatetsző stílusa is. Mindez egyetlen személyről, Wolf Gyula egyházmegyei vagyonkezelőről szólt. Az 1962-es születésű, 1988-ban pappá szentelt Wolf Mayerrel együtt érkezett Pécsre, és a püspök két évvel a felszentelése után nagy terhet rakott a fiatal pap vállára: 1990-ben a püspökség gazdasági tanácsadójává nevezte ki, majd 1995-ben a vagyonkezelőjévé.
Egyik forrásunk szerint az ifjú pap tanulmányai során nem érdeklődött a mélyebb teológiai kérdések iránt, ellenben okos és ügyes, jó munkabírású embernek ismerték meg. Wolf pár évvel később pap számára furcsa szerepben tűnt fel egy cég társtulajdonosaként és ügyvezetőjeként. A szóban forgó cég az 1993-ban alapított Fény Kft., amelynek fő tulajdonosa a püspökség Gaudium Nostrum Alapítványa (amelynek kurátora Mayer volt), míg Wolf a cég ügyvezetőjeként pár százaléknyi tulajdonrésszel rendelkezett a társaságban. (Wolf elvileg 2013-ig ügyvezető.)
A jelenleg hatályos cégadatok szerint a Fény Kft. 105 tevékenységi kört adott meg, amelyek az üzleti élet majd' egész területét lefedik. A kft. az évek során lényegében átvette az egyházmegye gazdasági ügyeinek intézését, teljesen összekavarva az egyházmegyébe különböző jogcímeken érkező pénzeket. A Gaudium Nostrum és cége ráadásul igencsak találékony módokon dolgozott össze: a közhasznú alapítvány által elnyert támogatásokból megvalósuló projekteknél a Fény Kft. kivitelezőként bukkant fel, maximalizálva a hasznot.
Wolf Gyula mind a cég ügyvezetőjeként, mind az egyházmegye vagyonkezelőjeként elfoglalta magát: püspöki pincészetet üzemeltetett, kezelte az egyházi ingatlanokat, három szociális otthont is vezetett, majd beruházásokba kezdett. Ezek sorában a legjelentősebb egy mohácsi szálloda felújítása volt, amelyet 2008-ban Mayer szentelt fel. A szállodában ezután VIP-lakosztály várta a püspököt, amennyiben Isten kifürkészhetetlen útjai a Duna-parti városba vezették. Az építkezés azonban komoly anyagi terheket rótt a Fény Kft.-re, és így az egész egyházmegyére. A Gaudium Nostrum 2006-ban 46 millió forintot utalt át a Fény Kft.-nek, később pedig 132 milliós kölcsönt adott neki. Ráadásul a Fény Kft.-nek egymilliárdos, hosszú futamidejű tartozása van, a hotel épületét pedig 616 millió forintnyi jelzáloggal terhelték.
Miközben a Fény Kft. Mohács idegenforgalmának fejlesztésén fáradozott, pár kilométerrel arrébb, Belvárdgyulán 2006 májusában leomlott a helyi templom tornya. Ez egy hétfő éjjel történt, így senki sem sérült meg, ami azért is óriási szerencse volt, mert pár nappal korábban mise volt a templomban, egy héttel később pedig esküvő lett volna. Az eset ráirányította a figyelmet az egyházmegye templomainak rossz állapotára. A Népszabadságnak nyilatkozó Mayer szerint a püspökségnek nem volt sok lehetősége: "kódisok", és a szükséges pénznek a töredékét képesek csak templomok felújítására fordítani.
A jó hívő nem beszél
A Fény Kft. és Wolf a Szent Mór Iskolaközpont körül kialakult botrányban is kulcsszerepet játszott. Ez az ügy komoly törést okozott a püspök és gyülekezete között. A pécsi püspökség fenntartásában lévő iskolaközpontot 1995-ben vette át igazgatóként Uzsalyné Pécsi Rita, és az eredetileg összesen 70 tanulóval rendelkező iskola létszámát pár év alatt megtöbbszörözte. Miután megelégelte, hogy a fejlesztési elképzelésekre a püspökség rendre azt válaszolja, hogy nincs pénz, sikerült elérnie, hogy az intézmény önállóan gazdálkodhasson - ez viszont egyre élesebb konfliktusba sodorta Wolffal.
A Szent Mór állami normatívája továbbra is a püspökséghez érkezett, amelynek ezt azonnal tovább kellett volna utalnia az iskola részére, ám a pénz több hónapos csúszásokkal futott be az intézmény számlájára, ráadásul nem egy esetben hiányosan, súlyos működési zavarokat okozva. Miután Uzsalynénak Wolffal többszöri próbálkozása ellenére sem sikerült dűlőre jutnia, a püspököt kereste meg. A pedagógus elmondása szerint Mayer sajátos módon reagált arra a hírre, hogy a rendszertelenül utalt normatíva miatt a dolgozók közül többen megélhetési gondokkal küzdenek: gyerekkori emlékeit felidézve azt javasolta Uzsalynénak, hogy alkalmazottai jobban osszák be tartalékaikat.
2006 végén az áram- és gázszolgáltatás kikapcsolása ideális ürügyet szolgáltatott a püspökségnek arra, hogy eltávolítsa a neki évek óta fejfájást okozó igazgatónőt, és ezzel együtt az iskola önálló gazdálkodását is felszámolja arra hivatkozva, hogy a szolgáltatások kikapcsolását előidéző közüzemi tartozás a felelőtlen gazdálkodás miatt alakult ki. Ezt mind Uzsalyné, mind az iskolaszék vitatta, azt hangoztatva, hogy az eset idején a fenntartó 40 milliónyi állami támogatáson ült, és ennek hiányában voltak képtelenek a számlák kiegyenlítésére.
A kialakult helyzet egyházmegyei értelmezéséről december 20-án maga Mayer püspök tájékoztatta a tantestületet. A tanároknak néhány egyszerű szabályt kellett betartaniuk: csendben hallgathatták a püspöki monológot, aki pedig nem tudta magában tartani a mondandóját, kivezették a teremből. Az igazgatónő mellett gyertyás demonstrációt tartottak szülők, tanárok és diákok a székesegyháznál, az igazság megállapítása érdekében pedig a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gazdasági bizottságát kérték fel független vizsgálat lefolytatására.
A 2007. február elejére elkészült független könyvvizsgálat az iskola vezetésének adott igazat, megállapítva, hogy az intézményt a neki járó támogatások visszatartása sodorta a működésképtelenség szélére. A jelentésben az is szerepelt, hogy a Fény Kft. érthetetlen és szabálytalan szerepet játszott az iskola életében. Az intézménynek járó kiegészítő támogatásból nem egy esetben levonták a Wolf cége által kiállított szállítói számlák ellenértékét, a cég pedig olyan tételekre hivatkozva csapolta meg a normatívát, amelyek kiegyenlítése nem az iskolaközpont feladata lett volna. Bár egy szülői fórumon Mayer azt ígérte, hogy tiszteletben tartják a vizsgálat eredményét, mégis meggondolta magát: az egyházmegye újabb vizsgálatot rendelt meg, ezúttal a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézettől. Miután a püspök szájízének a második vizsgálat eredménye sem felelt meg, következett egy harmadik, ezúttal egy mérlegképes, ám könyvvizsgálói jogosítvánnyal nem rendelkező könyvelőé.
Ez végül igazolta a püspökség vádjait, de a pécsi jogi kar oktatója, Gárván János szakvéleménye - amelyet Uzsalyné megbízására készített - több ponton megkérdőjelezte a harmadik vizsgálat eredményét: eszerint a szöveg nem csupán szakszerűtlen és tendenciózus volt, de egy olyan 2004-es dokumentumra hivatkozott, amely a korábbi két anyagban nem szerepelt. A hivatkozott jegyzőkönyv egy olyan tárgyalást rögzít, amelyen 31 millió forint átutalásáról esik szó - a dolog szépséghibája, hogy a megbeszélésen állítólag részt vett nyolc személy közül öten úgy nyilatkoztak, hogy ilyen találkozóra nem került sor.
2008-ban született jogerős ítélet a Szent Mór ügyében: Uzsalyné számára ötmillió forintot ítélt meg a munkaügyi bíróság, miután munkaviszonyát Mayer jogellenesen szüntette meg 2007 nyarán.
Bár a Szent Mór-ügyben Mayer és Wolf akarata érvényesült, az eset mégis fordulópontot jelentett. A korábbi, elsősorban az Egyházfórum lapjain megjelenő kritikákat a püspökség azzal hárította, hogy azok liberális, egyházellenes erők üzelmei - ám e lózungot nehezen lehetett ráaggatni a jobboldalon köztiszteletnek örvendő, a Fidesz-szövetséges Összefogás Pécsért Egyesületnek szakértőként dolgozó Uzsalynéra.
A pásztor nélküli nyáj
Az Egyházfórum, illetve a lap főszerkesztője, Wildmann János teológus persze sokat tett a "liberális" jelző kiérdemléséért. A püspökkel több évtizedes jó viszonyt ápoló Wildmann 2006 közepén kereste meg Mayert néhány Wolfhoz köthető kétes ügy miatt. A püspök azonban tagadta ezeket, és a vizsgálat lefolytatását is visszautasította. Wildmann ezután egyrészt levelet írt az akkor Rómában szolgáló ismerősének, Ternyák Csaba későbbi egri érseknek, a pécsi ügyek kivizsgálására kérve őt, másrészt az Egyházfórum sorozatot indított az egyházmegyében történtekről. A cikkekben a Szent Mór-ügy mellett egy idős, szállásától és egyházi nyugdíjától a vagyonkezelő által megfosztott pap hányattatásairól, a hittanoktatók szerződésének önkényes módosításáról és pedofília-gyanús ügyekről is szó volt.
Ternyák a Vatikán helyett Wolfot értesítette Wildmann leveléről. A főszerkesztő nem hagyta annyiban, és közvetlenül a Vatikánhoz fordult. Hosszú ideig semmi sem történt, bár 2009-ben már hallani lehetett egy vatikáni vizsgálatról - aztán 2010 őszén Mayer felmentette Wolfot. A püspökség tagadta az összefüggést, mondván, hogy Wolf maga kérte távozását megromlott egészségi állapota miatt, és arra is felhívták a figyelmet, hogy az irodavezetőt is felmentették - utóbbinak, a gyanús ügyekben nem érintett plébánosnak mindez forrásaink szerint pokoli heteket okozott új szolgálati helyén, mivel a hívők Wolf bukott cinkosaként kezelték. A püspöki közlemény után pár héttel 40 rendbeli feljelentés érkezett a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányságra, többek között adócsalás, szexuális zaklatás, magánokirat-hamisítás, zsarolás és sikkasztás miatt.
A püspökség feljelentéssel fenyegette meg a feljelentőt, ám a jobboldalon hősként kezelt, korábban Mayerhez is bejáratos Papp Lajos szívsebész nyílt levélben szólította fel a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (MKPK) a helyzet tisztázására. A válaszközlemény igen tanulságos: az MKPK nem tudja megerősíteni, hogy nem folyt volna vatikáni vizsgálat a pécsi egyházmegye ügyében. Novemberben egy törvénytelen ingatlanügylet miatt érkezett újabb feljelentés, majd 2011 elején az egyházmegye könyvelője - információink szerint ugyanaz a személy, aki a harmadik jelentést írta Mayer megrendelésére a Szent Mór pénzügyeiről - tett feljelentést 100 milliós sikkasztás miatt. Ezzel párhuzamosan a püspöki palotából eltávolítottak egy nagy értékű magángyűjteményt - minden indoklás nélkül.
Mayer lemondását ilyen előzmények után "fogadta el" a pápa, noha forrásaink ellentmondásosak abból a szempontból, hogy az időzítés mennyire volt váratlan. Míg többek szerint a távozás már karácsony előtt nyílt titok volt, mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a püspök 70. születésnapjára szóló meghívók nem egy esetben épp a lemondás bejelentése napján érkeztek meg a pécsi notabilitásokhoz, nem kis zavart okozva.
De hogyan fajulhattak a dolgok Pécsett idáig, miért engedhetett meg magának az egyházmegye vagyonkezelője lényegében bármit? Bár egyes vélemények szerint Wolf végig megtévesztette Mayert, és a főpap vesztét a saját makacssága okozta, a volt vagyonkezelővel reménytelen küzdelmet vívó Uzsalyné ezt máshogy látja: szerinte az volt a legsokkolóbb felismerése, hogy hiába áll bármilyen bizonyítékkal a püspök elé, az mindenképpen Wolf pártját fogja. Mindezzel Wolf is tisztában volt: a pedagógust többször emlékeztette arra, hogy fölötte csak a pápa áll, Róma viszont messze van. Wildmann János szerint Wolf dolgát megkönnyítette, hogy Magyarországon még nem alakult ki a modern vallásosság, így az egyházi méltóságokkal szembeni kritika főbenjáró bűnnek számít. A teológus viszont reménykeltőnek tartja, hogy a visszaélések ügyében a vallásgyakorlók vették fel a harcot.
