"Az elmúlt harminc esztendő legcsapadékosabb éve volt 2010. A működési területünkön lehullott csapadék átlaga 330 milliméterrel haladta meg a szokásosat, és elérte a 900 millimétert. Jól jellemzi a helyzetet, hogy tavaly 320 napon volt valamilyen szintű belvízvédekezés" - mondta Bak Sándor, a gyulai székhelyű Körös-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (KKVI) vezetője. Az igazgatóság működési területe Békés megye kétharmadát érinti, s némiképp átnyúlik Jász-Nagykun-Szolnokba is.
A térségben 1999-2000 fordulóján 58 ezer hektár állt víz alatt - ez volt a rekord 2010 decemberéig: akkor ugyanis 62 ezer hektáron volt belvíz. Január második felére az elöntött földek nagysága valamivel 50 ezer hektár alá csökkent, ám legalább ugyanekkora terület annyira telített csapadékkal, hogy arra még gumicsizmával sem lehet rámenni. Egy mérés már 2009 novemberében is magas talajvízszintet mutatott, mégpedig a föld víztelítettsége miatt - 2010 novemberére ez további 80-120 centiméterrel emelkedett. (Lásd a témában korábbi cikkünket: "Valóban afféle magyar sajátosság", Magyar Narancs, 2011. január 6.)
"Békés megyében egyelőre nehezen számszerűsíthető a belvíz miatt a mezőgazdaságban keletkezett kár, de jelenleg a belvízzel elöntött és a teljesen átnedvesedett termőföld együttes nagysága eléri a 110-120 ezer hektárt, ami a teljes termőterület közel harmada" - mondta lapunknak Szabó István, a Békés Megyei Kormányhivatal Földművelésügyi Igazgatóságának vezetője. A gazdák és gazdálkodók belvíz miatti megpróbáltatásai Szabó szerint 2009 decembere óta tartanak. Közép-Békésben, Csorvás, Hunya, Kétsoprony térségében vannak olyan táblák, ahol másfél éve rohad a belvíz alatt a korábban oda elvetett búza és kukorica. Észak-Békésben, Szeghalom környékén is vannak ilyen, időközben elmocsarasodott területek. Szabó István úgy véli, ha a továbbiakban csak az ilyenkor szokásos átlagcsapadékkal számolnak, akár több tízezer hektár termőföld is vetetlen maradhat az ország éléskamrájának nevezett Viharsarokban.
Sokat elmond a Körös-völgy ár- és belvízi adottságairól, hogy a mentesített mélyártér aránya a teljes területhez képest 68 százalék, miközben az országos átlag csupán 24 százalék. Vagyis ha nem lennének gátak és védművek, az áradó folyók miatt a terület több mint kétharmada elöntött, mocsaras vidék lenne az év nagyobb részében. A belvízi mentesítéskor használt hazai stabil szivattyúkapacitás 20 százalékát e vidék köti le, noha a KKVI-n kívül még 11 társszerv működik az országban.
A jelen helyzetben szerencse, hogy a belvíz mellett nincs komoly árvízi helyzet: a kettő egyszerre roppant veszélyes. A szakemberek bizakodnak, mivel a Körösök vízgyűjtő területén, főként Romániában, a Bihar-hegységben nem jelentős "a hóban tárolt csapadékmennyiség". Igaz, teszik hozzá, ez rövid időn belül is megváltozhat. A Körös-völgy tíz belvízvédelmi szakaszából kettőben van harmadfokú készültség.
Mentesített gazdák
"2010. január 2. óta folyamatosan védekezünk a belvíz ellen. A tavaly lehullott csapadék a sokéves átlag kétszerese volt, a védműveket, a belvízelvezető csatornákat, ha jó állapotban volnának, akkor sem erre a kapacitásra építették ki" - magyarázta a kialakult helyzet okait Juhászné Mári Anikó, a Körösi Vízgazdálkodási Társulat (KVT) igazgató-főmérnöke. Ráadásul 2004 óta egyre rosszabb állapotban vannak a belvízelvezető csatornák; akkor ugyanis az állam kiszállt a védművek fenntartását biztosító finanszírozásból, így a társulatok csupán a gazdák társulati hozzájárulásnak nevezett támogatására számíthattak. Az országban működő 82 vízgazdálkodási társulat 37 ezer kilométer hosszú csatornarendszert kezel, amire 2009-ben 4,6 milliárd forint folyt be az amúgy emiatt is gyakorta zúgolódó gazdáktól. Juhászné Mári Anikó szerint ez az összeg "békehelyzetben" is csupán az éves feladatok alig harmadára elég: ebből következően évről évre kotrási, mederfenntartási és rekonstrukciós munkák sora maradt, marad el.
Máig vita tárgya, hogy jó döntést hozott-e nemrég az Országgyűlés, amikor 2011-től mentesítette a gazdákat és gazdálkodókat a társulati hozzájárulás további megfizetésétől. A 2009-es összegnek megfelelő támogatást idén megkapják a központi költségvetéstől a vízgazdálkodási társulatok - igaz, e 4,6 milliárd forint az infláció miatt reálértékben már kevesebb. Mi több, azt pótolja az állam, ami eddig is kevés volt - másrészt kísérletet sem tesz, hogy a 2004 előtti, a központi költségvetés kiszállása előtti pénzügyi helyzetet állítsa vissza.
A vízgazdálkodási társulatok az elmúlt években európai uniós forrásokra pályázhattak; a KVT sikerrel tette, mert 70 százalék támogatás és 30 százalék önerő mellett 400 millió forintot fordított és fordít jelenleg is 12 helyen csatornarekonstrukcióra. Probléma ugyanakkor, hogy több, a Körösök mentén dolgozó társulat nem tudja, miből teremti elő idén az önerőt. Az is probléma, hogy a brüsszeli forrásokat nem fordíthatták gépvásárlásra, márpedig a műszaki fejlesztéssel már most is késésben vannak.
Ennek némiképp ellentmondott a vízügyi ágazatot újból félkatonai szervezetként elképzelő Illés Zoltán államtitkár az ATV Egyenes beszéd című műsorában, január 20-án: szerinte azért szüntették meg a gazdák hozzájárulását, mert a társulatok nem végezték el a szükséges feladatokat, ehelyett a jól fizető autópálya-építkezéseken vállaltak munkát. Illés arról nem beszélt, hogy a társulatok pénze eleve kevés volt a feladatok elvégzésére, s aligha hihető, hogy a 82 vízügyi társulat mindegyike a zsíros bevételeket hozó autópálya-építkezésekbe kapcsolódott volna be. A vízügyi államtitkár nem említette azt sem, hogy az állam hét éve kiszállt a finanszírozásból. (Ehelyett arról értekezett, hogy az állam 5,2 milliárd forintot áldoz e munkákra, s hamarosan 9 ezer közmunkást foglalkoztat; közülük választják ki azt a hatezret, akik a jövőben közalkalmazottként az ár- és belvíz elleni védekezésben segédkeznek.)
A belvízi csatornarendszer legsebezhetőbb része az önkormányzatokhoz tartozó mintegy 50 ezer kilométernyi hálózat. Sok helyütt a tulajdonviszonyok sem tisztázottak; aligha meglepő tehát a csatornák leromlott állapota. Nemcsak az önkormányzati forrás, hanem a szakértelem is hiányzik - mondja erről több vízügyi szakember.
"Ha ezt a nem kis részben megalapozatlan kritikát hallják a tévében az emberek, ráadásul Illés Zoltán szájából is, akkor a helyi erőfeszítéseink eredménye mérsékeltebb lesz" - fogalmazott a Narancsnak Szilágyi Menyhért csorvási polgármester, aki immár harminc éve áll a nagyközségből várossá lett település élén. Csorvás belterületén közel két hónapja folyamatosan másodfokú a belvízvédelmi készültség. A Jókai utcában a legkritikusabb a helyzet; ez a kisváros legmélyebb pontja, ahol ráadásul csupán egyetlen háznak van alapja, a többit vályogból építették. Hetek óta megfeszítetten dolgoznak a közmunkások és a helyi önkéntes tűzoltók, s mára ideiglenes árokásással és folyamatos szivattyúzással elérték, hogy a házak és a hozzájuk tartozó udvarok nem állnak vízben. "Ami itt volt, olyat ötven éve nem láttunk" - mondta egy utcabeli idős asszony.
Éjjel-nappal
"Szenteste, karácsony első és második napján, szilveszterkor és újévkor is napi 24 órában dolgoztak itt az emberek. De a hozzánk érkező forgatócsoportokat nem ez, hanem egy külterületi tanyán élő idős ember, a 86 éves Téren Pista bácsi érdekelte, akihez traktorral szállítjuk az élelmiszert és a gyógyszert. Tudom, hogy ez jól bemutatható a tévében, de a belvíz elleni harc ennél sokkal többről szól. S erről a híradások nem vagy alig beszélnek" - rótta meg a sajtót Szilágyi Menyhért. Pista bácsi múlt pénteken jött be legutóbb a városba: húsz kiló kenyeret, két kiló szalonnát vitt magával, emellett gyógyszereket váltott ki. Az önkormányzat értésére adta: a traktoros szállítás költségeit az első néhány fuvart kivéve kiszámlázza. Az idős ember mobiltelefonon tartja a kapcsolatot a "külvilággal", s nekünk is kijelentette: "A tanyán születtem, ott is fogok meghalni."
Csorvás külterületén tavaly novemberben jelent meg a belvíz; ezt azóta is a megépített árkon keresztül vezetik a Dögös-kákafoki csatornába. A belterületen egy hónappal később kezdődtek a gondok: a Jókai utcában ugyancsak árkot ástak, amely innen a Sárgásnak nevezett záportározóba, illetve a dögösi csatornába viszi a vizet - részben természetes módon, részben szivattyúkkal. Az önkormányzat védekezési költségei eddig meghaladják a 3 millió forintot.
Ottjártunkkor nagy eredményként könyvelték el, hogy a Jókai utcában lakók újra használni tudják fürdőszobáikat és mellékhelyiségeiket, mivel a csatornarendszeren keresztül már nem tör be a házakba a talajvíz.
"Jelenleg 21 Békés megyei önkormányzat rendelt el belvízvédelmi készültséget, hat helyütt másod-, míg 15 településen első fok mellett védekeznek, 2010. december eleje óta eddig összesen harminc embert kellett kitelepíteni a belvíz miatt életveszélyessé vált házából. Csorvás mellett Okány, Mezőberény, Köröstarcsa, Elek és Vésztő a helyszínek. Az önkormányzatok szolgálati lakásokban vagy rokonoknál helyezték el az embereket" - mondta a Narancsnak Nagyné Paulik Krisztina, a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság sajtószóvivője. Néhány éve pszichológusokat is alkalmaznak, akiknek a munkáját a mostani belvízi kitelepítéskor is igénybe vették. "Az a tapasztalatunk, hogy a dolog működik" - értékelt a szóvivő asszony.
"Tisztázni kellene, kinek mi a feladata, s ehhez békeidőben és védekezéskor mekkora források adottak" - jegyezte meg Juhászné Mári Anikó. A védekezés előfinanszírozása napi gondot jelent: a 2010. november-decemberi védekezési költségük még nincs kifizetve - ez 42 millió forint. Az év elejétől január 20-ig a védekezés költsége pedig elérte a 26 millió forintot. Juhászné szerint az sem könnyíti a feladatok ellátását, hogy egy 1998-as jogszabály alapján a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) felügyelete alá kerültek a társulatok, ám egy nem régi jogszabályváltozás következtében per pillanat nem tudják pontosan, hova tartoznak. Név nélkül nyilatkozó vízügyi szakemberek is megerősítették a fura állapot tényét, de hozzátették: a vízügyi igazgatóságok és a vízügyi társulatok várhatóan az FVM egyazon helyettes államtitkárságához tartoznak hamarosan, és a vízügyi igazgatóságok feltehetően - az eddigiektől eltérően - szakmai felügyeletet gyakorolnak majd a társulatok felett.
A KKVI-nak napi 10-15 millió forintba kerül a belvíz elleni védekezés. A vízügyi igazgatóság tavaly december eleje óta közel 300 millió köbméter vizet emelt át a belvízcsatornákból a főbefogadókba.
