A Terror Háza költségvetése: Megéri a pénzét

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2003/1. (01. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az ünnepi hetek nyilvánosságában nagyon úgy festett, mintha a köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló vita sarokpontja az Andrássy út 60. alatti épületben berendezett intézmény lett volna.

Az ünnepi hetek nyilvánosságában nagyon úgy festett, mintha a köztársaság 2003. évi költségvetéséről szóló vita sarokpontja az Andrássy út 60. alatti épületben berendezett intézmény lett volna.ATerror Háza semmilyen tekintetben sem olyan, mint akármelyik másik múzeum. Nemcsak mert tudtommal egyikben sincs mágneskártyás beléptetőrendszer, és nem is azért, mert talán az ország többi múzeumában összesen nem villog annyi lapos plazmaképernyő, mint itt (35 nagyot és 70 kicsit számoltam össze), hanem azért, mert nincs még egy muzeális intézmény, amelyik ilyen erősen játszana az érzelmi húrokon, s ezáltal minden szakmai - építészi, építési engedélyeztetési, történészi, muzeológiai, finanszírozási - kérdés megvitatását aktuálpolitikai síkra terelvén ennyire megnehezítené a normális párbeszédet.

Szegény ország

"Nagyon színvonalas a kiállítás. Bízom benne, hogy ´56 bűnösei vagy akiknek a leszármazottai a mai napig a sorsunkról döntenek, nem fogják ellehetetleníteni ezt a múzeumot. Miattuk és az ő elvtársaik miatt nem tudja ez a szegény ország még most, a XXI. század elején sem méltó helyét elfoglalni Európában."

A müncheni magyar úr január 2-i bejegyzése a vendégkönyvben azt tanúsítja, hogy a Terror Háza nem zárt be. Ezt a lépést Schmidt Mária főigazgató helyezte kilátásba decemberben - gyakorlatilag politikai sztrájkfenyegetésként arra az esetre, ha a szocialista-szabad- demokrata kormány az állami költségvetésben 150 millió forinttal csökkentené azt az évi 330 milliós összeget, amelyre még utolsó intézkedései egyikével a Fidesz- kormányzat vállalt kötelezettséget három évre előre. A pénzt papíron elvette ugyan a parlament, de Medgyessy Péter miniszterelnök megígérte, hogy visszaadja, így hát kinyitottak, a beütemezett karbantartást elhalasztották.

A vendégkönyv e sorai pontosan tükrözik a közhangulatnak azt az oldalát is, melyben a nem egészen egy éve üzemelő Terror Háza jóval több önmagánál: nem szimpla közművelődési intézmény, közgyűjtemény, kutató- és kiállítóhely, melynek az a funkciója, hogy tudományos munka eredményeire támaszkodva közérthetően bemutassa az elmúlt évszázad magyar történelmének egy részét, hanem jelkép, amit meg kell védeni az elvtársi múlt mai erőitől. Azt is jól mutatja e pár mondat, hogy mindaz, ami és ahogy a nyilas, majd ávós székházként használt épület három szintjén látható, hatásosan erősít rá e közhangulatra, és igazolja vissza azt. Aki a Terror Házát kritizálni merészeli, az épület átalakítását, a kiállítás tartalmát, formáját vagy pláne az intézményre fordított közpénz mennyiségét megkérdőjelezi, az rohadt komcsi, hiába tagadja.

Ezt eddig sem úsztuk meg, ezután sem fogjuk. Bele van kódolva az épületbe, ráadásul a mai politikusok és közvélemény-formálók egy része mindent el is követ, hogy belekódolja a következő generációba is. Hosszabb távon csak az idő segíthet, de persze rövid távon lehet próbálkozni a pénz gyógyító erejével is. Ez is magyarázhatja, hogy a kormányfő, akit titkosszolgálati múltja miatt annyit csesztetett a tavaszi választási kampány felütését az intézmény megnyitásához kapcsoló jobboldal, és aki októberben, az önkormányzati választás előtt magánemberként, de vezető hírként tálalva ellátogatott oda, most úgy döntött, egy kis nyugi - ami alkalmat ad az árokbetemetési szándék komolyságának és a hivatali elődök által kötött szerződések betartására irányuló korrektség deklarálására - megér 150 milliót. Neki és az országnak egyaránt. Kubai teleléséről hazatérvén, ígérete szerint, várhatóan a jövő heti első kormányülésen, a költségvetési tartalék terhére átcsoportosítanak 150 millió forintot a Terror Házát fenntartó Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány javára.

Szegény utókor

A közalapítványt az előző kormányzat hozta létre, a Terror Házán kívül ez tartja fenn a XX. Század Intézetet és a XXI. Század Intézetet is. Kuratóriumát Orbán Viktor tanácsadói köre alkotja, elnöke Balás-Piri László, tagjai Kapronczay Károly, Tóth Gy. László, Tőkéczki László és Schmidt Mária; kissé bizarr, hogy utóbbi a Terror Háza és a két tudományos műhely főigazgatójaként egyúttal saját kurátor énjének az alkalmazottja is.

A parlamenti választás után ők rosszat sejtettek: a kampány hevében Kovács László MSZP-elnök ötlete, a Terror Házának Emlékezés és Megbékélés Házává változtatása többre utalt szimpla névcserénél. Jól tudták azt is, az MSZP és az SZDSZ nem felejtette el: a XX. Század Intézet pont akkora pénzmaggal startolhatott, mint amenynyit az első Fidesz-költségvetés a Politikatörténeti Intézettől és az 1956-os Intézettől összesen elvont. A túlélési csomagterv egyik fele bejött, a másik fele épp hogy, de nem: a Rockenbauer Zoltán távozó kulturális miniszterrel kötött szerződés hatályos, háromszor 330 millió forintot hoz 2003-4-5-re, viszont a jelenlegi Miniszterelnöki Hivatalt vezető Kiss Elemér a nyáron megakadályozta azt, amit elődje, Stumpf István távozófélben fundált ki a Fideszhez hű Debrecen vezetésével közösen, nevezetesen, hogy az ´rváros - Debrecen Szerepe Magyarország XX. Századi Történelmében Közalapítvány és a Közép- és Kelet-európai Történelem- és Társadalomkutatásért Közalapítvány egyesülésével Kósa Lajos polgármester (és a Fidesz) megkerülhetetlen legyen, ha Medgyessyék netán valami csúnyát szeretnének tenni a Terror Házával.

Miután a közalapítvány fölötti ellenőrzés a kormányzat kezében maradt, Görgey Gábor kulturális miniszter akár ki is egészíthette volna a kuratóriumot annyi taggal, amennyi egy új többséghez szükséges, hogy aztán "közös megegyezéssel" csökkentse a szerződésben rögzített közel egymilliárd forintos támogatást. A Terror Háza és a jobboldali nyilvánosság feltehetőleg ugyanúgy reagált volna erre, mint ahogy most a költségvetési elvonás miatt tette. A különbség mindössze annyi lehetett volna, hogy a parlament kimarad az ügyből, és az utókor szegényebb lesz egy tanulsággal: olykor érdemesebb bent maradni szavazni, mint sértetten kivonulni.

December 17-én ugyanis Bárándy Péter igazságügyi miniszter a büntető jogszabályok - köztük a legélesebb nézeteltérést kiváltó drogszabályok - módosításáról szóló vitában elhangzottakra válaszolván egyrészt gúnyos hangot ütött meg a szavait zajongva fogadó fideszes képviselőkkel szemben (rákérdezett a gyerekszobára meg a polgári neveltetésre), másrészt a kábítószer-fogyasztás legalizálásával rémisztgető megnyilvánulásaikat a lakosság félrevezetésének, valóságot nem tükröző tényállításnak, a berettyóújfalui Pálfi György hozzászólását pedig szakmailag felkészületlennek és felelőtlennek nevezte. Mivel ezután Áder János felszólítása ellenére sem kért elnézést a miniszter, Áder ügyrendi javaslatként próbálta előíratni számára a historizáló hangsúllyal a Ház "megkövetésének" nevezett aktust, amit az ülést vezető Mandur László nem tudott ekképpen értelmezni. Erre az ellenzék kivonult a teremből, és nem vett részt a költségvetést módosító javaslatokról döntő szavazásban. Így nem is hajthatta végre azt a nem mindennapi bravúrt, hogy a kormány tagjainak többségével együtt voksolva leszavazza a kormányzati koalíciós képviselők többségét.

December 23-án a kormányoldal e megbokrosodását titulálta szocialista színjátéknak a fideszes Halász János: miből is sejthették volna, hogy kormány és többsége az ellenzéki indítványok százainak elvetése közepette pont a Terror Háza esetében hasad meg, és ad nekik matematikai esélyt az érdemi beleszólásra. Erre válaszolta Medgyessy, hogy ő ellenezte a pénz elvonását, tetszettek volna itt lenni és segíteni, most aztán láthatják, ellenzék nélkül nem működik jól a parlament.

Szegény közművelődés

Azért nem volt ez színjáték, mondta a Narancsnak Lendvai Ildikó MSZP-frakcióvezető, mert egymásról tudták ugyan, hogy kétfelé fognak szavazni, s így a 150 millió forint átcsoportosítása elleni ellenzéki voksokat bekalkulálva a javaslat elbukásával számoltak, viszont az ellenzék kivonulásával nem kalkulálhattak, hiszen azt a pillanat szülte, és így a végeredmény is más lett, mint amit vártak.

A parlament kulturális bizottságának SZDSZ-es elnöke, Pető Iván által beterjesztett, a költségvetési támogatás csökkentését előirányzó javaslat esetében a szocialista frakció tagjai lelkiismeretük szerint foglalhattak állást: ha egyetértettek vele, támogathatták, ha nem, ellenezhették. A belső vita gyorsan lezajlott, és oda vezetett, hogy az igen szűk parlamenti többség ellenére ez azon ritka esetek egyike, amikor a képviselők szembemehetnek a kormánnyal. Pontosabban, Lendvai szerint maga a kormány kérte, hogy a frakcióban ülő tagjai szembemehessenek a frakció többségével, mert a javaslat a közalapítvány támogatásáról szóló szerződés felrúgását jelenti, és ehhez nem akarnak asszisztálni. Pető Iván szerint "helyesen és korrekten" járt el a miniszterelnök, amikor nem szavazta meg az ő módosító indítványát. Eközben Hankó Faragó Miklós, az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára kivételével az SZDSZ képviselői és miniszterei Pető javaslata mögé álltak. 161 igen, 32 nem, 2 tartózkodás lett a vége.

A kulturális minisztérium és a közalapítvány közötti szerződés utólagos felmondása ahhoz hasonlít, ahogy az Orbán-kormány elbánt a négyes metró építésének támogatásáról szóló szerződéssel, melyet a végnapjait élő Horn-kormány kötött a fővárossal. A metró esetében a bíróság megállapította, hogy a szerződés nem került a parlament elé, így az nem is létezett a parlament számára, törvénnyel gyakorlatilag felbontható, illetve felülírható volt - akárcsak ez. Különbség azonban, hogy míg az állami hozzájárulás megtagadása lehetetlenné tette a metróépítést, addig a 150 milliós csökkentés Pető Iván szerint "nem nullázta volna le" a közalapítványt, illetve a Terror Házát, mert - s ugyanígy vélekedik a kormány ellenében szintén igennel szavazó Lendvai Ildikó - a fennmaradó 180 milliós támogatás és az intézmény saját bevétele (a 2003-as terv szerint 138 millió Ft) együttesen biztosítja a működés feltételeit. Azért sem egészen pontos az analógia, mert a metróügynek nincs direkt politikai tartalma, szemben a költségvetési milliárdokhoz képest pénzügyileg periferikus Terror Házával.

Nem mellékes az sem - ami szintén segített a képviselőknek az igen gomb megtalálásában -, hogy a felszabaduló 150 millió a Területi Művelődési Intézmények Egyesületét illeti. Pető Iván a Narancsnak nyilatkozva egyrészt a közművelődés közismerten mostoha anyagi helyzetével indokolta ezt, másrészt azzal, hogy a pénz múzeumoknak történő szétosztásával nem kívánta volna egymás ellen hangolni a Terror Házát az esetleg ily módon kedvezményezett helyzetbe kerülő intézmények egyikével sem.

Szegény Terror Háza

Pető Iván szerint a Terror Háza "túlfinanszírozott intézmény". A 330 mínusz 150 kivonás eredményeképp maradó 180 millióval kapcsolatban Szabó Zoltán, a parlament kulturális bizottságának MSZP-s tagja számokat citálva érvelt azért, hogy a Terror Háza ne részesülhessen más múzeumokkal összehasonlítva kiugróan kedvező finanszírozásban. Frakciója nevében közzétett közleménye szerint a 2003. évi állami költségvetés "nem megvonja a múzeum támogatását, hanem a többi múzeuméval azonos szintre szállítja le. Nem jogot sért, hanem kiváltságot von meg."

Schmidt Mária szerint Szabó Zoltán "téves és megtévesztő" számokat tett közzé a múzeum 2002. márciusi költségvetési tervezetéből származó adatok alapján. A főigazgatónő közleménye szerint Szabó állításával ellentétben nem igaz, hogy a 2002. évi költségvetés 330 millió forinttal támogatta a Terror Házát, hiszen az csak február 24-én nyílt meg, "értelemszerűen" nem is szerepelt az állami költségvetésben, "így költségvetési támogatást sem kapott": első tíz hónapos működését saját bevételei (130 millió Ft) és diszkontkincstárjegyeinek a kamatai (20 millió Ft) mellett a közalapítvány által kapott állami támogatásból átcsoportosított 150 millió, összesen tehát 300 millió Ft fedezte.

A Narancsnak nyilatkozva Schmidt Mária mindezt azzal egészítette ki, hogy a Szabó Zoltán és Pető Iván által az intézmény 2002-es költségvetési tervezete alapján hivatkozott adatokkal ellentétben a Terror Háza tavaly nem 42, hanem csak 35 alkalmazottat foglalkoztatott, teljes bérköltsége nem 109, hanem csak 75 millió Ft volt, az egy főre eső pedig nem 2,6 millió (ami kiugróan magas lenne az országos múzeumokban dolgozók 1,2-1,6 millió körüli éves, tehát havi 100-130 ezres átlagbéréhez képest - a szerk.), hanem bruttó 2,14 millió Ft/fő/év, azaz havi 178,5 ezer - jutalommal és célprémiummal együtt, ráadásul kevesen vannak, amin szeretnének is változtatni, mert napi 10-12 órákat dolgoznak. Szakmai alkalmazottaik (a történészek, muzeológusok, levéltárosok) havi átlagbére bruttó 189 ezer, adminisztratív dolgozóiké bruttó 162 ezer, a műszakiaké bruttó 180 ezer Ft. A kormánypárti képviselők által túlzottnak nevezett tételeket illetően: a Terror Háza 2002-ben kiküldetésekre nem tíz-, hanem egymillió Ft-ot költött, reprezentációra nem 17, hanem 5,5 milliót (ebből 1,8 milliót a munkatársak közlekedési bérleteire), reklámra és propagandára nem 38, hanem 26 milliót (benne a látogatóknak szánt teremszövegek és prospektusok költsége), rendezvényekre, konferenciákra 38 millió Ft helyett semmit, mert az itteni rendezvényeket a XX. és XXI. Század Intézet tartotta, sőt a 10 millió Ft-os előirányzat ellenére formaruhát sem gyártattak alkalmazottaiknak. S minthogy a Terror Háza honlapján (www.terrorhaza.hu) az őket érintő nyomás alatt nyilvánosságra hozták 2003-as költségvetésük tervezetét, a főigazgatónő örömmel venné, ha a most kedvező költségvetési helyzetbe került intézmények (a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány, az 1956-os Intézet és a Politikatudományi Intézet), illetve más múzeumok működésének részletei iránt is ennyire behatóan érdeklődne a média - már csak azért is, mert elmondta: ő nem ismeri más múzeumok pénzügyi feltételeit. (Erről lásd Más múzeumok című keretes írásunkat - a szerk.)

Schmidt Mária politikai támadásként értékeli, hogy csak ezt a múzeumot sújtotta megszorítás, a finanszírozási vita mégis pozitív tapasztalatot hozott számára: "Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fontos kérdéssé vált ennek az intézménynek a léte, hogy a nyitva tartása vagy bezárása ennyire érdekli és állásfoglalásra készteti az embereket. A legnagyobb hidegben a Csengery utca sarkáig állt a sor, órákon át várakoztak a bejutásra. Sikernek érzem, hogy azok is foglalkoztak velünk, akik nem szeretnek bennünket, és kárörömmel fogadták a pénzelvonást. Mivel a XX. és a XXI. Század Intézet 2003-ra semmi pénzt nem kap a költségvetéstől, nem tudunk pályázatokat hirdetni a továbbiakban, és az elbírált pályázatokra megítélt összegek nagy részét sem tudjuk teljesíteni. Most még nem tudom, hogy a Terror Háza Múzeum tudja-e majd támogatni az alapítványokat, ez attól is függ, hogy továbbra is ekkora érdeklődés lesz-e irántunk. Megjegyzem, furcsa, hogy a kulturális bizottság elnöke anélkül tett ilyen előterjesztést, hogy megnézte volna az intézményt, és hogy Magyar Bálint oktatási miniszter, akinek feladata lenne azt szorgalmazni, hogy minden diák eljöjjön ide, anélkül szavazta meg azt, hogy itt járt volna."

Szegény gyerekek

Schmidt Mária szerint Pető Iván bosszúból lehetetlenítené el a Terror Házát, mert apja szerepel a bűnösök közt ávós főtisztként. Az SZDSZ-es politikus ettől függetlenül kitart amellett, hogy a napi gondokkal küszködő közművelődési intézményekkel, a kiállításaik megrendezéséhez szükséges pénzekért is pályázni kényszerülő múzeumokkal szemben méltánytalan a Terror Háza kiemelt támogatása.

A kérdésre, hogy nem lett volna-e praktikusabb, ha más nyújtja be a módosító indítványt - hisz ki lehetett számítani, hogy az ő személyes érintettsége épp a finanszírozás arányairól szóló szakmai vita elkerüléséhez szolgáltat majd apropót -, egyértelmű nem a válasza. Képmutatásnak érezte volna, hogy bárki háta mögé bújjon, rajta kívül nincs is más SZDSZ-es a parlament kulturális bizottságában, ráadásul biztos benne, hogy akkor is rajta csattan az ostor, ha személyesen nem exponálja magát. Ez tehát mellékes volt számára a Terror Háza kiváltságának megszüntetéséhez képest, amit ugyanolyan fontosnak tart, mint másik módosító indítványát, mely arra irányult, hogy egyetlen politikai lapként a Heti Válasz (mármint az azt kiadó Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány) se kaphasson költségvetési támogatást (ez azonban nem kapott szocialista hátszelet, nem is ment át).

Pető Iván azt tartja helyesnek, ha költségvetési tételekről normatív szabályok alapján döntenek, ezért tartózkodik attól, hogy a költségvetés kapcsán a múzeum tartalmi kérdéseiről beszéljen - függetlenül attól, hogy az "apjáról" ott és a tévében is bemutatott fotó a politikus szerint nem is az apját ábrázolja: "Ez minősíti az egész céget és Schmidt Máriát. Nem vagyok hajlandó ennek kedvéért megnézni a Terror Házát. De ha már erről van szó, nem tudom megállni, hogy el ne mondjam, egy sajtótájékoztatón megkérdezték tőle: ha kiteszik a falra az apámat, akkor miért nincs ott a saját apósa képe is, aki az Államvédelmi Hatóságnál valóban érdemi tevékenységet végzett. Erre ő mint magántermészetű kérdésre nem volt hajlandó válaszolni. Apám valóban őrnagy volt az ÁVH-val szervezetileg együtt működtetett határőrségnél, de beosztásáról és tevékenységéről itt semmit nem mondanak. Az pedig történelemhamisítás, ha Farkas Mihály közelébe teszik, mintha neki is olyan szerepe lett volna - ez nyilván nekem szól." (Lapunk 2002. március 7-én A káosz háza címmel közölte Ungváry Krisztián elemzését, a rá következő hetekben az írással és a múzeummal foglalkozó levelek sorát, október 31-én pedig Gergely Márton és Nagy Sebestyén Magyar múltfeltárás: Terror Háza - Tettesek a falon című cikkét, majd ezután Schmidt Mária levelét - a szerk.)

Szegény tudomány

Hosszú, fényes, fekete asztal uralja a Terror Háza Nyilas-termének közepét, az asztalfőn egy bábu, fejére Szálasi képét vetítik, szürreális látvány. Az asztal két oldalán fényes, fekete kőpad, lekerekített élek, hűvös, modern design. Háttal az asztalnak leülök, szemközt a fal mentén sorakozó nyilas egyenruhák egyikével. Nagy a zsongás, a hangszóró hungarista dumája és a tárlatvezető fiatalember szavai kioltják egymást, olvasni sincs mit (január 2-án a múzeum egyetlen termében sem találtam egyetlen tájékoztató brosúrát sem az e célra szolgáló tárlókban), de nem is akarok mást, mint biztonságos körülmények között kipróbálni, mit érzek egy nyilas egyenruha közvetlen közelében. Ember nincs benne, bábu sem, jelmez az egész, mégis, valahogy hatni kezd a fekete posztó. De nincs idő végigjátszani a kísérletet, egy teremőr rám szól, szíveskedjek fölkelni a kiállítási tárgyról.

Nem állok le vitatkozni, csak a dolgát teszi. Ilyen a Terror Háza. A makulátlan, vadonatúj zubbony éppúgy képes szorongást kelteni, mint amilyen méltóságot sugároz Mindszenty hercegprímás palástja a foszló cérnáival. A Terror Háza drámai zenével bélelt, ötletparádés terében egyaránt hatnak az emberre a vállaltan művi és a valóban eredeti tárgyak. Csakhogy időnként átvágják az embert. Van például a pincében, az őrfülke asztalán egy rongyos szélű füzet. A Nyilas-termi affér után nem mertem hozzányúlni, pedig szívesen belelapoztam volna. Megtette ezt Frazon Zsófia és K. Horvát Zsolt: a Regio című folyóirat következő számában megjelenő tanulmányukban felfedik, hogy ez csak díszlet, semmi ideillő nincs benne, csak egy megsárgult főkönyv oldalai (bevétel/kiadás), és a Duna Szálló vendégnyilvántartójának nyomtatványlapjai. Az Igazságszolgáltatás-terem falait borító, koncepciós pereket szimbolizáló, korhű iratpapucstömegben ugyanők egy "Folyóiratok" feliratot fedeznek fel - nem véletlenül állapítják hát meg, hogy a Terror Házában "szembetűnő az autentikus tárgyak alacsony száma, a barkácsolt tárgyak, másolatok, a tisztázatlan, meghatározhatatlan eredetű tárgyak indokolatlan túlkínálata, továbbá a tárgycsoportok határainak folyamatos elmosása. A kiállítás kollekciójában szereplő tárgyak információtartalmáról így összességében elmondható, hogy rendkívül hiányos és súlytalan. Pedig (...) a tárgyak információtartalma, autentikussága a múzeumi reprezentációk hitelességét szolgálja. Ha a bemutatott tárgyakkal kapcsolatban nagyarányú tisztázatlanságra, összemosásra, továbbá következetlen alkalmazásra és észrevehető tévedésekre találhatunk példákat, akkor el kell gondolkodnunk a színre vitt történetek hitelességén, határösszemosásain és tévedésein is. A tárgyhasználat módszerességének hiánya egyenesen vezet a bemutatott történet hihetőségének megkérdőjelezéséhez."

Szőnyei Tamás

Más múzeumok

A Kulturális Örökség Igazgatósága 1998 óta teszi közzé a magyarországi muzeális intézmények működési adatait (a neten: www.koi.hu). E szerint 1999-hez képest 2000-ben az ezekben alkalmazottak teljes bértömege az országos átlagnál lassabban, 10,8 százalékkal nőtt, s így érte el a bruttó 90,4 ezer Ft-ot, amit csak pár hónapja tett elfogadhatóbbá a közalkalmazotti bérek 50 százalékos emelése: a legfrissebb adatsor még nincs kész, de az átlag ma 130 ezer körül járhat - nyilván nem azért marad el több mint 40 ezerrel a Terror Házában dolgozók átlagától, mert máshol rosszabbul végeznék a munkájukat.

A fenntartói támogatást illetően nehéz az összehasonlítás. Alapul vehetjük például az intézmény jellegét: a Terror Háza tematikus történeti múzeumként határozza meg önmagát, gyűjtőköre az 1944-től az 1960-as évekig tartó időszak diktatórikus rendszerének muzeális emlékanyaga. 2003-ra jutó 330 millió költségvetési forintja nemcsak a szintén viszonylag szűk tematikájú Testnevelési és Sportmúzeum 37,5 milliójával, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet 89 milliójával vagy a Közlekedési Múzeum 230 milliójával való összehasonlításból jön ki jól, hanem olyan, átfogóbb tematikájú intézmények központi juttatásával is állja a versenyt, mint a Néprajzi Múzeum 2002-es 230 vagy az Iparművészeti Múzeum 350 milliója. Lehet összehasonlítási alap a gondozást, feldolgozást igénylő gyűjtemény mérete is: e tekintetben a vadonatúj Terror Háza gyűjteménye - 1136 db tárgyi emlék (feljegyzések, kitüntetések, öltözékek, használati eszközök, zászlók stb.), 3560 db fotó/kép, 577 db film (103 saját készítésű, 24 adományként kapott, 450 szerzőijogdíj-köteles), 30 CD-nyi hanganyag és 420 db kölcsönzött tárgy (szobrok, címerek, öltözékek, bútorok, használati eszközök stb.) - nyilván nem konkurálhat a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményének 9,5 millió darab nyilvántartási egységével, amihez képest azonban a Vajdahunyad várának 2000-ben csak 237 millió Ft fenntartói és 80 millió Ft egyéb támogatás járt.

A rossz nyelvek által múzeum helyett inkább gyűjtemény nélküli kiállításként definiált Terror Háza természetesen szeretné bővíteni tárgyegyüttesét, ezt azonban egyrészt - bármily hihetetlen, de - az anyagiak nehezítik (nem tudtak például százezreket fizetni a nemrég megvételre felkínált nyilas könyv- és nyomtatvány-ritkaságokért), másrészt az, hogy rég más múzeumokban és levéltárakban van rengeteg minden, ami az ő gyűjtőkörükbe is illik.

Pengefal

Az Andrássy út 60. átépítéséről és a múzeum kialakításáról 2002. január 24-én, Árnyékvilág címmel írtunk. A sugárút azóta a környezetéből szándékosan kirívó pengefal dacára fölkerült az UNESCO világörökség-listájára, de a pengefal története ezzel nem zárult le. Fővárosi hatáskörbe tartozó, Andrássy úti szárnyára három évre ideiglenes fennmaradási engedélyt kértek (a Csengery úti szárnyról nincs vita, annak építéséhez hozzájárult az ottani járda tulajdonosának számító VI. kerület). Noha Schneller István, Budapest főépítésze pozitívan vélekedik az építményről, a főpolgármesteri kabinet ellenzi a fennmaradási engedély megadását. Sasvári Szilárd, a várostervezési és városképvédelmi bizottság fideszes elnöke lapunknak azt mondta, írásos előterjesztést még nem kapott, de tudomása szerint a főpolgármesteri kabinet nem tulajdonosi, hanem építésügyi eljárásban gondolkozik. A bizottság féléves munkatervében szerepel a pengefal ügye, de a Terror Házába kihelyezendő ülés időpontját még nem tűzték ki.

Belépti díj

Naponta ezernél többen keresik föl a Terror Házát, amely kevesebb mint egy év alatt túljutott 200 000. látogatóján. Magyaroknak és magyarigazolvánnyal rendelkezőknek 1000 Ft a jegy ára (nyugdíjasok, diákok, csoportok kedvezményt kapnak), a külföldiekkel viszont, barátságtalanul megkülönböztető módon, 3000 Ft-ot fizettetnek. A főigazgatónő szerint a pénzügyi szükséghelyzet miatt drága üzem a bonyolult informatikai rendszer működtetése, viszont a 3000 Ft-ért idegen nyelvű audioguide is jár, amiért máshol külön kell fizetni.

Külön pénzbe kerül az időszakos kiállítások megtekintése is. Aki az egész házba vesz belépőt, az 300, aki csak ide jönne, 500 Ft-ot készítsen elő: ezért egyetlen teremnyi élmény jár, most éppen Hálózat - ügynökvilág Magyarországon címmel. Évente öt-hat ilyet terveznek. Az Orwell születésének centenáriumára emlékeztető eseménysorozat keretében, június 25-én nyílik egy hozzá kapcsolódó tárlat. Az Orwell-évről bővebben: www.orwell.hu.

szerző
Szőnyei Tamás
publikálva
2003/1. (01. 09.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra