A jó hír: a jelek szerint 2005-ben az átlagjövedelem szintjén csökken az szja-teher. A rossz: szinte minden más adó és illeték emelkedik.
A törvénymódosítási javaslatok és ezek indoklásai 400 sûrûn gépelt oldalt tesznek ki, aki tehát a teljességre vágyik, az látogasson el a Pénzügyminisztérium (PM) honlapjára és olvasgasson kedvére. A Narancs az adóváltozásokat abból a szempontból vizsgálta, hogy mi érinti közülük mindennapi életében
az átlagembert
Nos, jóformán minden. A legjelentõsebb változás kétségkívül a személyi jövedelemadó (szja) kétkulcsossá tétele (innen már csak egyetlen lépés - lenne - az egykulcsos rendszer, amit az SZDSZ javasol). A lényeg: évi másfél millió forintig - vagyis havi bruttó 125 ezerig, ami még több is, mint az adóbevallásokban feltüntetett egy fõre jutó átlagbér - 18 százaléknyi szja-t kell fizetni, efölött pedig 38 százalékot. A minimálbér - amelynek jövõ évi összegérõl még nincs megállapodás - adómentessége (a szocialisták 2002-es választási ígérete) az adójóváírással (változatlanul havi 9 ezer forint) és a kiegészítõ adójóváírással valósul meg továbbra is. Ez utóbbi ugyan havi 540-rõl 1260 forintra emelkedik, ám csak 1 millió 302 ezer forintig érvényesíthetõ. A hivatalos indoklás szerint a két adójóváírás együttes alkalmazása havi bruttó 57 ezer forintos bér adómentességét biztosítja: azaz nem a véletlen mûve volna, ha a 2005. évi minimálbér épp ennyi lenne.
Szigorodik 2005-ben a béren felüli és kívüli juttatások adózása. Igaz ugyan, hogy a melegétkeztetési utalvány értékhatára 7500, a hidegétkeztetésié pedig havi 4000 forintra emelkedhet (amit nem kötelezõ adni), és a szeptemberi iskolakezdési támogatás is gyermekenként 17 ezerre nõ (ez is csupán adható), ám a tervek szerint minden más juttatás adóköteles lesz. Felhördülést okozhat a céges mobiltelefonok megadóztatása: ma úgy tûnik, a számla felét tekintik magánhasználatnak (adózási nyelven: természetbeni juttatásnak), s ez után kell becsengetni az adót és a társadalombiztosítási járulékokat. Ennek megfizetése alól a részletes számla jelenthet kibúvót (feltéve, hogy kétséget kizáró módon tudjuk majd elfogadtatni az adóhatósággal a barátnõnek küldött éjfél utáni sms ha nem is üzleti, de legalább vállalkozási jellegét). Az evások pedig akkor járnak jól, ha céges telefonjukat januártól privát nevükre íratják (hiszen az egyszerûsített vállalkozási adó megfizetése után azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak).
A vidékrõl munkába járók eddig azt csinálták - teljesen legálisan -, hogy hárman-négyen összefogtak, és egyikõjük kocsijával utaztak cégükhöz, majd ahányan csak voltak, elszámolták a busz- vagy a vonatbérlet 80-85 százalékát - jövõre ennek a pár ezer forintos havi mellékesnek lõttek. Hoppon maradnak azok az átlagemberek is, akik jelenleg országgyûlési képviselõkként dolgoznak: a sorkatonákkal együtt (akik ugyebár már nincsenek) az õ ingyenes utazási lehetõségük is megszûnik. (Ámbár õk - szintén legálisan - havi pár száz ezer forintot kaptak eddig is utazásra és pesti szállásra, költségtérítés címén.)
Bizonyosan vihart kavar a tõzsdei árfolyamnyereség megadóztatása - a terv a profit 25 százalékát vonná el. Csakhogy: különös és érthetetlen "bírságolni" azt, aki nagy kockázatot vállal (ne feledjük: 1998-2002 között a tõzsdén szinte csak veszíteni lehetett), érintetlenül hagyva a bankbetétesek rétegét, akik a legcsekélyebb rizikó nélkül kasszíroznak fix - az inflációnál magasabb - reálkamatot. Ha van egyáltalán igazságosság az adóztatásban (nem feltétlenül van, és nem is feltétlenül kell lennie), akkor vagy az lenne a normális, hogy minden tõkejövedelemre egyformán adót vetnek ki, vagy az, hogy egyikre sem.
Magyarországon, a (kényszer)vállalkozások honában nem mindegy, mennyire egyszerû és olcsó belevágni valamibe - az önkormányzati szociális segély helyett. A jövõ évi módosítások finoman szólva is ellentmondásosak. Jó például, hogy ezentúl nem kell külön is bejelenteni az adóhivatalnak a számlaváltozást (hiszen ezt hivatalból megteszik a bankok; eddig is megtették). Jó, hogy az APEH-nál ezentúl lényegében bárki (ügyvéd, adószakértõ, adótanácsadó, könyvelõ és megbízás alapján más nagykorú személy) képviselheti az ügyfeleket (ez eddig is így lett volna a normális). Érdekes, hogy az adóellenõr ezentúl jogosult lesz a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszín, helyiség, lakás és gépjármû átvizsgálására, általában elõzetes (kivételesen utólagos) ügyészi engedéllyel (a feltételek precíz megfogalmazását az Alkotmánybíróság írta elõ). Új, hogy az APEH jövõre már - minimum érettségizett - kisegítõ (szerzõdéses) adóellenõrt is foglalkoztathat (például próbavásárláshoz, leltárfelvételhez), bár erre külön forrást nem biztosítanak. Helyes, hogy az átalányadózásra vonatkozó határ 4-rõl 8 millióra, kiskereskedelmi tevékenységet folytató egyéni vállalkozóknál 22-rõl 40 millióra emelkedik.
A tételes egészségügyi hozzájárulás (eho) eltörlése választási ígéret volt. A politika szavahihetõsége precízen vizsgálható: 2005-ben az eho tényleg csökken. 3450-rõl 2250 forintra. Csakhogy november 1-jétõl. 12 hónapra számítva tehát összesen 39 000 ezer forintot kell becsengetni, ami pontosan havi 3250 forint (nem pedig 2250).
Még ennél is furmányosabb az úgynevezett vállalkozói járulék (váj) bevezetése. Ez egy új adónem, amelyet (negyedévente) minden egyéni és társas vállalkozás köteles megfizetni, méghozzá az egészségbiztosítási járulék alapját képezõ jövedelem után; mértéke e jövedelem 4 százaléka, a fizetési kötelezettség független a cég forgalmától, nyereségességétõl (ad absurdum: egy nem mûködõ bt. beltagja után is kötelezõ megfizetni a minimálbér után). A homályosan szövegezett indoklásból legalábbis az derül ki, hogy a váj a pénzügyi fedezete a vállalkozói járadéknak (ez lenne az egyéni vállalkozók munkanélküli-ellátása), csakhogy a váj-t a javaslat szerint a cégeknek is fizetniük kell, márpedig azoknak eddig is át kellett utalniuk a munkaadói és munkavállalói járulékot. Fogalmazhatunk más szavakkal is: jövõre 4 százalékkal nõnek a versenyszféra bérköltségei, és egy ott dolgozó személy után - csupán a jelenlegi minimálbérrel kalkulálva - évi 25 440 forint pluszbevételhez jut a költségvetés. A változások harmadik vonulatához
az illetékek
drasztikus emelése tartozik. E körben az inflációt jóval meghaladó a tervezett drágulás; persze azt is el kell ismerni, hogy azért többnyire nem ezek a tételek borítják föl egy átlag család pénzügyi egyensúlyát. Az útlevélért a mai 4 helyett 6 ezret kell fizetni (a 10 évesért 6 helyett 10 ezret). A forgalmi engedély és a törzskönyv a jelenlegi 4 helyett szintén 6 ezerbe kerül majd. A cégbejegyzés is drágul, kft.-k esetében például 80-ról 100 ezer forintra - az indoklás úgy szól, hogy a díjaknak minden esetben fedezniük kell a költségeket.
A 2004-re vonatkozó adóváltozások áttekintését jó esetben a kedvezmények felsorolásával lehetne zárni. A legfiatalabbak (pályakezdõk) és az 50 év felettiek foglalkoztatásának segítése említhetõ: bérük közterhei 50 százalékkal mérséklõdnek egy bizonyos ideig - ezt akár egy kisvállalkozó is igénybe veheti. A többi kedvezmény - amit többnyire legalább 100 millió, de még inkább egymilliárdos beruházás után lehet igénybe venni - nem érinti az átlagembert. De nem is neki szánják.
Ballai József
