Kedves Olvasónk!
Ez a cikk a Magyar Narancs 2023. június 29-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.
Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.
A magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk.
Visszavárjuk!
A szerk.
Magyarország mezőgazdasága kiemelt mértékben függ a főleg külső, európai uniós forrásokból érkező agrártámogatásoktól. Ez önmagában nem különleges, hiszen az EU agrártámogatási és vidékfejlesztési rendszerét pontosan azért hozták létre a döntéshozók, mert úgy vélték, hogy a mezőgazdaság enélkül sehol nem versenyképes (ahogyan a kistelepülések dominálta vidékek fejlődését is csak intenzív pénzinjekciókkal lehet biztosítani). Az alapvetően uniós pénzekre támaszkodó, különböző jogcímeken folyósított összegek (lásd erről Mit, mire? című keretes írásunkat) révén azonban Magyarországon szélsőséges birtok- és tőkekoncentrációt hoztak létre – holott az uniós döntéshozók szeme előtt aligha egy új latifundium-rendszer kialakítása lebegett.
Bár a magyar jogállamisági deficit (no meg az erős korrupciós kockázat) miatti uniós kifogások következményeként késnek az EU-s kifizetések, az agrártámogatási és vidékfejlesztési pénzek rendben befutottak tavaly is.
Minden év újabb csoda
Agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra 2022-ben (az Agrárközgazdasági Intézet által rendszeresen kiadott Pénzügyi Hírlevél 2023/1. száma szerint) összesen 1008,7 milliárd forintot fizettek ki december 31-ig. A folyósított támogatási összeg 72,2 százaléka (728,2 milliárd forint) európai uniós forrásból származott, 27,8 százalékát (280,5 milliárd forint) a hazai költségvetésből fizették ki.
A korábbi évekhez hasonlóan továbbra is a termelőknek nyújtott közvetlen támogatások (482,6 milliárd forint) domináltak. A Vidékfejlesztési Program kifizetései 2022-ben meghaladták a 400 milliárd forintot, a nemzeti támogatásokra 84,3, a piaci és egyéb támogatásokra együttesen 35,6 milliárd forintot folyósítottak.
Összességében az utóbbi tíz évben mintegy 7 ezer milliárd forintot osztottak ki támogatásként az agráriumban. A témával foglalkozó kutatók mindenekelőtt a területalapú támogatásokra koncentráltak, elvégre ez mutatta meg leginkább, kik rendelkeznek – akár földtulajdonosként, akár földhasználóként – a legtöbb mezőgazdasági területtel. A közvetlen támogatások több mint 70 százaléka a kedvezményezettek felső 10 százalékának jut. Bár a területalapú támogatásoknál 2014-től sapkát vezettek be (vagyis e támogatás 1200 hektár feletti területekre már nem jár), ez nem módosította jelentősen az agrártámogatások eloszlását. Számos gazdálkodó e plafon kivédése érdekében egyszerűen feldarabolta a birodalmát. A 2017-es mélypont után a legnagyobb nyertesek mára újra 2 milliárd forint felett jutnak támogatáshoz, a csúcsérték a 6 milliárdot is meghaladta.
Ahogy arra Ángyán József volt Fidesz-képviselő, az Orbán-kormány egykori vidékfejlesztési államtitkárának már civilként készített jelentései is rámutattak, a nagy garral beharangozott Földet a gazdáknak elnevezésű program sem hozta helyzetbe a helyi gazdálkodókat. Ezzel szemben számtalan esetben, és sokszor gyanús körülmények között, strómanok szerezték meg az eladásra kínált állami földeket, majd lényegében azonnal a környéken aktív nagyüzemek használatába adták azokat.
A K-Monitor tavaly novemberi elemzése szerint a földtámogatások végső kedvezményezettjei leképezik hazánk nagyvállalkozói struktúráját. Kimutatásuk szerint a Csányi Sándorhoz köthető agrárbirodalom (idesorolható a Bonafarm, a Hungerit és a Pick) például masszívan a nagy nyertesek közé tartozik, illetve az agrártámogatások tükrözik az elmúlt évekbeli fideszes oligarchaváltást is. Hiszen míg a Simicska Lajoshoz és Nyerges Zsolthoz tartozó Mezort-csoport évekig a fő kedvezményezettek közé tartozott, a 2015-ös „G-nap” után Simicska kegyvesztettsége eredményeként érdekeltségeik pár év alatt átvándoroltak Mészáros Lőrinc agrárcsoportjába. A Mészáros Lőrinc-féle Talentis és Opus-csoport azóta is rendületlenül terjeszkedik az agráriumban, újabb és újabb cégeket kebelezve be. Az egyéb szektorokban is aktív milliárdosokon túl természetesen számos más – nagyrészt családi tulajdonban álló – mezőgazdasági csoport jut jelentős agrártámogatásokhoz, ezek között vannak egykori termelőszövetkezetek. Jellemzően e cégek, cégbirodalmak kevesebb területalapú, viszont annál több termeléshez (elsősorban állattenyésztéshez) kötött támogatáshoz jutottak – a K-Monitor szerint közülük is kiemelkedik a Bódi családhoz köthető Tedej-csoport, a somogyi Claessens család és a Pest és Baranya megyékben aktív holland milliárdos, Joseph Janssen (Hunland-csoport). 2021-ben Csányi Sándor érdekeltségei 6730,8 millió, Mészáros Lőrinc agrárcégei 4143,7 millió, a Bódi család Tedej-csoportja 2467 millió, a Janssen kezében lévő Hunland 2473 millió, Szatmári Zoltán 2017,9 millió, a Claessens család 2056 millió, míg Leisztinger Tamás érdekeltségei 2121,2 millió forint agrártámogatásban részesültek.
E csoportok a földárveréseken is rendre a szerencsés nyertesek közé kerültek. A kutatók láthatóvá tették a családi vállalkozásokra oly jellemző generációváltásokat is, ahogyan újabb és újabb cégek, cégcsoportok jelentek meg a második, harmadik generáció tagjainak nevén.
A lista végét is érdemes vizsgálni. Az elemzés megállapította, hogy Magyarországon minden évben több tízezer gazdálkodó részesül az öregségi nyugdíjminimum éves összegét (jelenleg 342 500 forintot) meg nem haladó (azaz havi szinten 30 ezer forintot sem elérő) területalapú és zöldítési támogatásban. Sokak számára e pénz inkább egyfajta szociális támogatás – főleg azoknak, akik máshonnan nem jutnak agrárforrásokhoz, mivel nem folytatnak értelmezhető állattartást, nem valósítanak meg beruházásokat, nem teljesítenek ökológiai pluszfeltételeket. Ez az összes támogatott nagyjából 10–15 százalékát kitevő réteg nem tud hatékony vagy versenyképes módon bekapcsolódni a mezőgazdasági termelésbe.
A gép marad
Az évről évre beérkező, forintban mind nagyobb összegű közvetlen támogatások, valamint az agrár- és vidékfejlesztési forrásokon keresztül biztosított (az előzőnél némileg kisebb volumenű) források elvileg messzemenően segíthetnék az agrárgazdaság modernizációját, versenyképességének javítását. A GKI Gazdaságkutató Intézet még az évtized elején kelt elemzése szerint a mezőgazdaság bruttó hozzáadott értéke 2010 és 2020 között – a KSH adatai alapján – nominálisan a kétszeresére (833 milliárd forintról 1,7 ezer milliárdra) növekedett. Ugyanakkor a mezőgazdaság GDP-je volumenben mindössze 23 százalékkal bővült (szemben a teljes nemzetgazdaság 64 százalékos GDP-bővülésével). Ugyanezen időszak alatt az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint az agrár- és vidékfejlesztési támogatások összege 72 százalékkal (534 milliárdról 919 milliárd forintra) növekedett. A közvetlenül a termelőkhöz került támogatások összege 68 százalékkal (297 milliárdról 500 milliárdra) gyarapodott. A mezőgazdaság hozzáadott értékén belül a közvetlen termelői támogatások súlya 29 százalék, a teljes támogatás aránya pedig 54 százalék volt 2020-ban: ami arra utal, hogy alacsony szinten hasznosulnak az EU mezőgazdasági támogatásai.
Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy a támogatások javából a közepes és nagy méretű gazdaságok, illetve a földtulajdonosok részesednek (sokszor a bérleti díjon keresztül). A másik ok, hogy a bérelt földeken a bérlő nem érdekelt abban, hogy olyan beruházásokat hajtson végre, amelyek javítják a termőföld minőségét, így ezekre nem is költ. Ehelyett inkább a gépesítésben érdekelt, részben mert ahhoz jelentős támogatások kapcsolódnak (alacsony kamatú és kamatmentes hitelek, vissza nem térítendő támogatások), s mert a gépek a bérleti szerződés lejárta után is nála maradnak.
Az Európai Bizottság 2019-es adatai alapján 171 ezer magyarországi jogosult jutott közvetlen támogatáshoz, továbbá a használt területek több mint 42 százalékát adták bérbe hazánkban. 2019-ben a támogatottak közel fele a támogatások csupán 4 százalékához jutott (18 milliárd), ami átlagosan 231 ezer forintnak felel meg – eközben a támogatásra jogosultak 1 százaléka (1768 jogosult) kapta az összes közvetlen támogatás 32 százalékát (143 milliárdot), ami egy jogosultra vetítve 81 millió forint. Összességében a támogatásra jogosultak 87 százaléka átlagosan csak 712 ezer forint közvetlen támogatást kapott 2019-ben. Ezek után nem meglepő, hogy a magyar gazdaságok száma tíz év alatt majdnem harmadával esett vissza (351 ezerről 234 ezerre).
Az országban továbbra is erőteljes agrár- (főleg föld-) koncentráció zajlik, miközben a NER legfőbb kedvezményezettjei közé tartozó nagybirtokos agrárbárók a kapott támogatásokat nem is feltétlenül a hazai mezőgazdaságban vagy az agráriumhoz kapcsolódó üzletágakban hasznosítják. A jelentős hazai gazdasági érdekcsoportoknak tehát nem mindegy, hogy Magyarországra továbbra is zökkenőmentesen érkeznek-e az agrártámogatások. Ami, ugye, eleve csak akkor lehetséges, ha Magyarország a jövőben is az EU tagja marad.
Mit, mire?
Az EU Közös Agrárpolitikájának köszönhetően a mezőgazdaság szereplői különböző jogcímeken juthatnak támogatásokhoz – ezek több mint fele az Európai Mezőgazdasági és Garancia Alap (EMGA), és körülbelül egyharmada az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) révén érkezik. Emellett jöhetnek pénzek az Európai Unió általános költségvetéséből, valamint játszanak még (kisebb, de nem lebecsülendő arányú részesedéssel) a nemzeti forrásból folyósított támogatások is. Az EU-s szabályok jelentős hatással vannak a nemzeti támogatások során kiosztott pénzekre is, egyrészt az állami támogatásokat tiltó uniós rendelkezések miatt, de azért is, mert néhány jogcím lényegében megegyezik az EMGA-ból finanszírozott támogatásokkal. Az EMGA nagy része hagyományosan a területalapú támogatás (gyakran használt rövidítéssel SAPS), ennél kisebb arányt képvisel a zöldítési támogatás, illetve a termeléshez kötött, szintén közvetlen támogatás. Az EMVA-ból lehet pénzt szerezni mezőgazdasági beruházások támogatására, agrár-környezetgazdálkodásra, településfejlesztésre, erdősítésre és ökológiai célok megvalósítására.
A korábbiakhoz hasonlóan 2022-ben is a szántóföldi növénytermesztésre ment a legtöbb: a támogatások 42,6 százaléka.
Titok marad
Lehet, hogy egy jó ideig a 2022-es év marad az utolsó olyan év, amelynél a kutatók a jelenlegi formában elemezhették az agrártámogatási adatokat. A Közös Agrárpolitikából és a nemzeti költségvetésből biztosított agrártámogatások eljárási rendjéről címet viselő, 2022 végén elfogadott törvény alapvetően alakítja át a támogatásokkal kapcsolatos adatközlés rendjét. A múlt év végéig az adatokat a Magyar Államkincstár – mint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jogutódja – tette közzé a honlapján, ahonnan ezek letölthetők és elemezhetők a kedvezményezettek neve és lakcíme szerint.
A 2023. január 1-jétől hatályba lépett törvény az efféle elemzéseket bizonytalanná teheti, mivel eltűnhet a kedvezményezettek címe a nyilvános adatok közül. Bár formailag a törvényjavaslat az Európai Bizottság 2022/128-as rendeletének való megfelelést szolgálja, a rendeletben meghatározott, kötelezően közzéteendő adatkörön túl minden más, a támogatással kapcsolatos adatot „támogatási titoknak” minősít; ezekhez lényegében csak a támogatást ellenőrző hatóságoknak, bíróságoknak biztosít hozzáférést – szigorú titoktartási kötelezettség terhe mellett. Ilyesmiről az eredeti európai bizottsági rendeletben természetesen szó sincs – de nem az első eset, hogy a nem kellő körültekintéssel kialakított ajánlásokat a saját érdekei szerint hajlítva hekkeli meg a NER-Magyarország.
