Ellenőrzi az iskoláknak juttatott adományokat a Klebelsberg Központ

Ajándék ló

Belpol

Megnehezíti az iskoláknak juttatott adományok útját a Belügyminisztérium, de az alapítványokon keresztül még segíthetik az intézményeket a szülők.

Október elején furcsa rendelkezésről tudósított a sajtó: egy június 25-i belügyminisztériumi utasítás értelmében nem lehetséges adományozni közvetlenül az iskoláknak, ezeknek az elfogadásáról – és olykor a felhasználásáról is – az érintett tankerület és a Klebelsberg Központ dönt. A hír természetesen felrázta a szülőket, és értetlenséget okozott az iskolákban is: „Kifestettük a lányom osztályát, és még mondtuk is egymásnak, hogy ez nem a mi feladatunk lett volna. Ezzel csak a tankerület hiányosságát sikerült elkenni” – mondja egy Veszprém megyei apuka, aki nem először vállalt hasonló feladatot, most pedig úgy érzi, még abban is gáncsolják, hogy segítsen. Néhány iskolában is hasonlókról számoltak be: és bár nyilatkozniuk csak a tankerület engedélyével szabad, nem siettek rátenni a telefont az érdeklődő újságíróra, igaz, sokat nem tudtak mondani. Legfeljebb a lelkünkre kötötték, hogy ha megtudunk valamit a rendelkezésről, szóljunk vissza.

A Klebelsberg Központ október 4-i közleményében magyarázkodott: az utasítást azzal indokolják, hogy „a tankerületi központok, illetve az általuk fenntartott köznevelési intézmények részére a felajánlott adományok az adományozók által megjelölt célokra legyenek felhasz­nálva”. Vannak persze kukacoskodó szülők: „Nem a tankerületnek ajánljuk fel az adományt, hanem a gyerek iskolájának” – pontosít egyikük. A Klebelsberg Központ pontosító közlése szerint a tankerületi központok igazgatói akkor dönthetnek az adományokról, ha annak értéke nem éri el a bruttó 2 millió forintot, és ha az, mondjuk, az önkormányzattól érkezik – ám ha az adományozó természetes személy, civil szervezet, ne adj’ isten külföldi, akkor már csak magasabb szinten dönthetnek az adományról. Ami aztán megnehezítené azt is, hogy EU-s intézmények közvetlenül támogassanak KLIK-es iskolákat – ilyesmiről persze nincs szó –, de nem is ez a legfőbb baj. Hanem ha ingóságot, pénzt, szolgáltatást, ingyenmunkát, ételt vagy tanszert ajánlanának fel a szülők, akár egyetlen ember, akkor ezentúl a Klebelsberg Központot irányító Hajnal Gabriella dönt annak sorsáról. És ez akkor is bizalmatlanságot szül, ha „a hivatkozott ­BM-utasítás arra nem ad lehetőséget, hogy az adomány más intézményhez kerüljön, mint ­ahová azt az adományozó szánta, továbbá az adomány arra használható fel, amely célra vagy rendeltetésre az adományozó szánta”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.