Ellenőrzi az iskoláknak juttatott adományokat a Klebelsberg Központ

Ajándék ló

Belpol

Megnehezíti az iskoláknak juttatott adományok útját a Belügyminisztérium, de az alapítványokon keresztül még segíthetik az intézményeket a szülők.

Október elején furcsa rendelkezésről tudósított a sajtó: egy június 25-i belügyminisztériumi utasítás értelmében nem lehetséges adományozni közvetlenül az iskoláknak, ezeknek az elfogadásáról – és olykor a felhasználásáról is – az érintett tankerület és a Klebelsberg Központ dönt. A hír természetesen felrázta a szülőket, és értetlenséget okozott az iskolákban is: „Kifestettük a lányom osztályát, és még mondtuk is egymásnak, hogy ez nem a mi feladatunk lett volna. Ezzel csak a tankerület hiányosságát sikerült elkenni” – mondja egy Veszprém megyei apuka, aki nem először vállalt hasonló feladatot, most pedig úgy érzi, még abban is gáncsolják, hogy segítsen. Néhány iskolában is hasonlókról számoltak be: és bár nyilatkozniuk csak a tankerület engedélyével szabad, nem siettek rátenni a telefont az érdeklődő újságíróra, igaz, sokat nem tudtak mondani. Legfeljebb a lelkünkre kötötték, hogy ha megtudunk valamit a rendelkezésről, szóljunk vissza.

A Klebelsberg Központ október 4-i közleményében magyarázkodott: az utasítást azzal indokolják, hogy „a tankerületi központok, illetve az általuk fenntartott köznevelési intézmények részére a felajánlott adományok az adományozók által megjelölt célokra legyenek felhasz­nálva”. Vannak persze kukacoskodó szülők: „Nem a tankerületnek ajánljuk fel az adományt, hanem a gyerek iskolájának” – pontosít egyikük. A Klebelsberg Központ pontosító közlése szerint a tankerületi központok igazgatói akkor dönthetnek az adományokról, ha annak értéke nem éri el a bruttó 2 millió forintot, és ha az, mondjuk, az önkormányzattól érkezik – ám ha az adományozó természetes személy, civil szervezet, ne adj’ isten külföldi, akkor már csak magasabb szinten dönthetnek az adományról. Ami aztán megnehezítené azt is, hogy EU-s intézmények közvetlenül támogassanak KLIK-es iskolákat – ilyesmiről persze nincs szó –, de nem is ez a legfőbb baj. Hanem ha ingóságot, pénzt, szolgáltatást, ingyenmunkát, ételt vagy tanszert ajánlanának fel a szülők, akár egyetlen ember, akkor ezentúl a Klebelsberg Központot irányító Hajnal Gabriella dönt annak sorsáról. És ez akkor is bizalmatlanságot szül, ha „a hivatkozott ­BM-utasítás arra nem ad lehetőséget, hogy az adomány más intézményhez kerüljön, mint ­ahová azt az adományozó szánta, továbbá az adomány arra használható fel, amely célra vagy rendeltetésre az adományozó szánta”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.