„Vannak vörös vonalak”

„Az utolsó csepp a pohárban nem is ez a törvény volt, hanem egykori kollégám, Vezsenyi László politikai indíttatású vegzálása. Nem taníthatok tovább olyan munkahelyen, ahol ez megtörténhet” – indokolta a Facebookon a makói József Attila Gimnázium fizika–informatika szakos tanára, hogy miért hagyja ott az iskolát három évtized után.

Magyar Narancs: Kollégája, Vezsenyi László a vasalódeszkás tanárként vált ismertté. A koronavírus-járvány idején készített humoros videója miatt megbüntette a tankerület-vezető. Később a tanügyi vitákban nyilvánosan vállalt véleménye miatt pellengérre állította a helyi sajtó, és szemlátomást a tankerület új vezetése is problémát látott benne. Augusztusban adta be a felmondását a státusztörvény bevezetésére hivatkozva, hiányolva a pedagógustársadalom szolidaritását. Önnél miért az ő távozása lett az utolsó csepp a pohárban?

Trauer János: Az, hogy azonosulok-e Vezsenyi kolléga véleményével vagy sem, ebben a helyzetben nem számított. Miután távozott, volt egy megbeszélés. Feltettem a kérdést az iskola vezetésének, hogy mennyiben szolgálta a közösségünk, a diákok, a szülők és a tanárok érdekét az, hogy ő már nincs itt, milyen szakmai érvek szóltak az ellehetetlenítése mellett. Nem hallottam a munkájával kapcsolatban szakmai érvet, csak az derült ki, hogy a munkaidőn kívüli, a munkáját nem befolyásoló, közéleti tevékenysége miatt kezdték vegzálni. Ez elfogadhatatlan. Méltánytalanul bántak vele.

MN: Most hogyan tovább?

TJ: Októberben a szabadságomat töltöm. November elsejétől 29-ig tart a felmentési idő, 30-án hivatalosan is vége ennek a 31 évnek és néhány hónapnak. Háromhavi végkielégítéssel megyek el. A kifizetés után három hónapig nem dolgozhatok munkaviszonyban iskolában, sem a szakképzésben, sem a tankerületek által fenntartott más iskolában, különben vissza kell fizetnem a végkielégítésem arányos részét. Gondolom, megbízásos alapon dolgozhatok bárhol. Konkrét terveim még nincsenek. Ajánlatok vannak, és ötleteim is, de aláírt munkaszerződésem még nincs, sem olyan hely, ahol már várnak.

MN: Sátoraljaújhelyi, Miskolcon járt gimnáziumba. Hogyan került családostul Makóra?

TJ: A feleségemmel még a gimnáziumban ismerkedtem meg, ő gyógyszerész. Az egyetem után sokfelé kerestem állást, Szegeden és Makón is. A kilencvenes évek elején Szegeden, egy egyetemi városban az iskolák még nem küzdöttek munkaerőhiánnyal. Frissen végzett egyszakos fizikatanár voltam, kifizetődőbb volt többszakos tanerőt alkalmazni. Makón a gimnázium elfogadta a jelentkezésemet. 1992 augusztusában kezdtem. A feleségem is Makón helyezkedett el a patikában. A gyerekeink még Szegeden születtek, de már Makón jártak bölcsődébe, óvodába. Vettünk egy lakást a városban, ott élünk most is. Már Makón beiratkoztam a debreceni egyetem informatika szakára, és a kilencvenes évek második felétől már informatikát is tanítottam. Legutóbb egy osztályt tanítottam heti három órában fizikára, a többi órám mind informatika volt, most ­digitális kultúra a neve.