Magyar Narancs: Tagja Márki-Zay Péter tanácsadó testületének, gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Konkrétan milyen terület tartozik önhöz?
Bojár Gábor: Leginkább a vállalati környezet. Azt dolgozzuk ki, milyen feltételeket kell létrehozni ahhoz, hogy a vállalkozások versenyképesebbek legyenek, hol van ebben szerepe az államnak. Előkészítő anyagokat csinálunk egy választási, illetve majdani kormányprogramhoz.
MN: Mikorra lehet a munkacsoportok által összeállított anyagokból Márki-Zay Péter, a hat ellenzéki párt és a formálódó konzervatív párt által elfogadott, közös alap?
BG: Azt reméljük, hogy még az idén.
MN: Ha nyer az ellenzék a jövő évi választáson, a demokratikus működés visszaállítása mellett a másik legfontosabb tennivaló a gazdaság megújítása lesz. Hogyan lehet újra normális gazdaságot működtetni Magyarországon?
BG: A NER-birodalmat vissza kell szorítani. Óriási károkat okoz a léte. Először is drágábbak a közbeszerzések. Megjegyezném: az is gond ma Magyarországon, hogy a gazdaság túl nagy hányadát érintik a közbeszerzések. Ennél talán még nagyobb kár keletkezik abból, hogy olyan közbeszerzések történnek, amelyekre egyáltalán nincs szükség. A legtipikusabb példái ennek a stadionépítések, de még a felesleges térkövezések is. Mondok erre egy példát. Kőszeg főtere azelőtt zöld volt, a helyiek imádták. Aztán beborították műkővel, nyáron emiatt 70 fok van, képtelenség kimenni a térre. Miért csinálták? Mert a költségét el lehetett számolni EU-s pénzből. A következő kárszint: a kivitelezés minősége sokkal rosszabb, egész egyszerűen azért, mert nincs számonkérés. Az M7-es bevezető szakaszát két éve csinálták meg, mostanra szét van repedve. Tehát elvégeznek egy munkát, amit aztán később újra kell csinálni. Ez már nem is 30–50 százalékos, nem is kétszeres kár, hanem sokkal nagyobb. Arról nem beszélve, hogy egy ilyen cég elfelejt profi munkát végezni, elvész a versenyképessége, mert senki nem kéri számon a munka minőségét. Ez a minőségromlás egyébként a versenyszférába is begyűrűzött. Az is rontja a versenyszféra fejlődési lehetőségeit, hogy a túlköltekező állam leköti az összes építőipari kapacitást, a piacon versenyzőknek már nem marad.
Ugyancsak sokat árt Magyarországnak, hogy nagyon tehetséges és versenyképes vállalkozások tudatosan visszafogják a teljesítményüket, mert nem akarnak a NER célkeresztjébe kerülni. Ha ugyanis egy bizonyos méret fölé nőnek, tartanak tőle, hogy vagy potom áron felvásárolják, vagy tönkreteszik őket. Úgyhogy igyekeznek a radar alatt maradni, hogy ne vegyék őket észre. Ez óriási kár. Nem mást jelent, mint azt, hogy alkotó energiák ösztönzése helyett elfojtják azokat.
El kell még mondani azt is, hogy elképesztő osztogatásba kezdett az Orbán-kormány, ami behatárolja egy új kormány lehetőségeit. A presztízsberuházások leállításából, a közbeszerzések visszafogásából és gazdaságosabbá tételéből és a gazdasági növekedésből több ezer milliárdos mozgástér is lehetne a legégetőbb feladatokra, az oktatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer megreformálására, de az is biztos, hogy az igény ennek többszöröse.
MN: Miként lehetséges a NER-birodalom visszaszorítása? Elégséges ehhez – ahogy korábban Karácsony Gergely mondta – elzárni a pénzcsapokat?
BG: Nem biztos, hogy elégséges, de nagyon sokat jelent. Ha megszűnik az a gyakorlat, hogy feleslegesen öntik a NER-cégekbe a pénzt, már jó. Aztán ha valódi piaci helyzetben kell helytállniuk, akkor minden bizonnyal kimúlnak maguktól. És ahol bizonyítható a Btk. vagy a versenyjogi törvények megsértése, ott szankcionálni is lehet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
