Nyílt levél Hoffmann Rózsához

Aki hazudik, ne szónokoljon erkölcsről!

  • Hálózat a Tanszabadságért
  • 2012. október 12.

Belpol

Államtitkár Asszony! Mi is tartozik az emberiség évezredek óta elfogadott erkölcsi alapelvei közé? A hazugság bizonyára nem. A Hálózat a Tanszabadságért nyílt levele.

Tisztelt Államtitkár Asszony!

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Pedagógusok világnapja alkalmából közzétett köszöntője szégyenletes.

Államtitkár Asszony! Mi is tartozik az emberiség évezredek óta elfogadott erkölcsi alapelvei közé? A hazugság bizonyára nem. A hazugság egy paidagógosztól – akár rabszolga, akár nem – épp úgy nem elfogadható, mint egy közszolgától – legyen akár kereszténydemokrata, akár nem.

Semmilyen alapon nem elfogadható az, amit Ön állít. Milyen alapon veszi Ön a bátorságot ahhoz, hogy éppen az erkölcsről szónokolva állítson valótlanságot?

Az állítás, mely szerint az „előző évtizedben sulykolt nevelésfilozófia egyik rejtett csapdája az, hogy a pedagógus csupán tanítson, okítson, a többi nem az ő dolga” nem egyszerű csúsztatás, hanem a valóság alapvető meghamisítása. Ön mint pedagógus pontosan tudja, hogy ha van valami, ami nem jellemző a „fejlettnek mondott Nyugat” korszerűnek tartott pedagógiai törekvéseire, az épp a puszta tanítás, a tananyag leadásának sulykolása. Ezzel épphogy szemben áll a tanulás folyamatát, s ebből következően a gyermek egész személyiségét középpontba állító szemlélete.

Államtitkár Asszony! Meggyőződésünk, hogy egy élhető Magyarország megteremtésének alapelvei megegyeznek az élhető iskola megteremtésének alapelveivel:

TISZTESSÉG

IGÉNYESSÉG/MINŐSÉG

MÉLTÁNYOSSÁG, ezen belül INTEGRÁCIÓ

EGYÜTTMŰKÖDÉS, mely EMBER- és GYEREKSZERETETen alapul

INNOVÁCIÓ

A HAT tagsága nevében és gyermekeink élhető jövőjének megteremtése érdekében kérjük, s mint hivatásunk első számú képviselőjétől elvárjuk, hogy a köz szolgálatát a továbbiakban a fenti, de legalább az erkölcs alapelveinek betartásával végezze.

2012-10-09                                                                                   Hálózat a Tanszabadságért (HAT)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.