Orbán Viktor az Astoriánál tartott '56-os megemlékezésen jelentette be, hogy a Fidesz és a KDNP "ügydöntő reformnépszavazást" kezdeményez annak érdekében, hogy a kormány ne hozhasson a választók beleegyezése nélkül súlyos döntéseket. Október 25-én a két párt már be is nyújtotta a hét kérdést (lásd A nép nevében című keretes írásunkat) tartalmazó referendumindítványt az Országos Választási Bizottsághoz (OVB), hangsúlyozva, a pártok jogászai megvizsgálták a vonatkozó törvényeket, az alapjogi előírásokat, így biztosak abban, hogy a kezdeményezés kiállja az alkotmányosság próbáját. Az OVB lapzártánkig nem tárgyalta az ügyet, ugyanis a testület előtt jelenleg tizenöt különféle, korábban beadott népszavazási kezdeményezés fekszik, így előbb ezekről kell döntést hoznia. A jogszabályok szerint a bizottságnak harminc napja van a határozatra, illetve további nyolc arra, hogy kihirdesse. Bár a Fidesz- KDNP beadványa formailag rendben van, a lapunk által megkérdezett alkotmányjogászok szerint a hét kérdés közül várhatóan több fennakad az OVB szűrőjén.
Akármilyen döntést is hozzon a bizottság, biztos, hogy a végső verdiktet az Alkotmánybíróság (AB) fogja kimondani. A hét kérdés ugyanis a kormány által tervezett reformok pontjait vette célba, s a szemben álló feleknek presztízskérdés, hogy a legfelsőbb fórumig vigyék az ügyet. Répássy Róbert, az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának fideszes alelnöke a Narancsnak azt mondta, számukra az lenne a megnyugtató, ha az AB megvizsgálná az indítványt, mert így senki nem vitathatná el a későbbiekben a kezdeményezés legitimitását. Gyurcsány Ferenc október 25-i blogbejegyzésében úgy fogalmazott: bár nem örül a népszavazási kezdeményezésnek, legalább "a korábbinál sokkal szélesebb körben lehetőséget, sőt kényszert teremt arra, hogy végigbeszéljük, miért van szüksége Magyarországnak a változásokra". Ez persze nem jelenti azt, hogy az MSZP ne harcolna a referendum megakadályozása érdekében. Lendvai Ildikó frakcióvezető lapunknak azt mondta, nekik a hét kérdés közül több alkotmányellenesnek tűnik. "Az eddigi gyakorlat azt mutatja, hogy a népszavazási kezdeményezéseknél mindig volt valaki, aki az alkotmánybírákhoz fordult. Több alkalommal nem is pártok, hanem magánemberek, így még az sem biztos, hogy az MSZP-nek kell ezt meglépnie" - véli a szocialista politikus. Hasonlóan nyilatkozott Horn Gábor (SZDSZ) is, hangsúlyozva, a szabaddemokraták bíznak az OVB bölcsességében. Lendvai elsősorban azt tartja problematikusnak, hogy a kérdések közül több érinti a kormányprogramot, márpedig az alkotmány értelmében a kormány programjáról nem lehet népszavazást tartani. Horn Gábor szerint a Fidesz kezdeményezései belenyúlnának a költségvetésbe, amiről ugyancsak nem lehet megszavaztatni a népet.
A büdzsét egyébként elsősorban a tandíj, a vizitdíj, illetve a nyugdíjasok munkavállalását érintő referendumfelvetések érintenék. A kabinetnek elég
tág a mozgástere,
a szerdai kormányülésen elfogadott tervezetbe belepakolták a tandíjat és a vizitdíjat, így már lehetnek alkotmányossági aggályok a Fidesz felvetésével kapcsolatban. Ha az OVB tényleg ráül a kezdeményezésre, esetleg az AB is bogarássza még vagy két hónapig - ráadásul a népszavazásról szóló törvény tiltja az aláírásgyűjtést az önkormányzati választásokat követő 41 napban (plusz a 200 ezer aláírás begyűjtése is időbe telik) -, akkor kizárt, hogy még a költségvetés országgyűlési elfogadása előtt szondáztatni lehetne a népet. Répássy szerint a tandíj és a vizitdíj nem feltétlenül adónem, pontos szabályozásukat szaktörvényben kell tisztázni, nem a parlament elé kerülő költségvetési törvényben - az ún. salátatörvényekkel szemben az AB már többször kifejtette ellenérzéseit. Répássy Róbert úgy véli, csak akkor lesz baj, ha az alkotmány őrei a költségvetés fogalmát tág értelemben kezelik: ebben az esetben minden állami szolgáltatást vagy állami kiadással, bevételkieséssel járó ügyet a költségvetéshez lehet kapcsolni, és szinte semmiről nem lehetne referendumot tartani - érvelt a fideszes honatya. Egy ilyen értelmezéssel az AB precedenst teremtene, ami a jövőre nézve szűk korlátok közé szorítaná az alkotmány által is elismert referendum intézményét. Az MSZP másképp látja a helyzetet: ha a kormány összes népszerűtlen intézkedéséről megkérdeznék a szavazókat, akkor a kabinet munkája ellehetetlenülne. "Megszűnne az állam, mert senki nem szeret adókat, illetékeket, díjakat fizetni" - mondta egy szocialista képviselő.
A kormányprogramra hivatkozás viszont elég gyenge érvnek tűnik, nehezen hihető, hogy az AB elfogadná az ilyesfajta kifogásokat. Az Országgyűlés által elfogadott programban tudniillik szó sincs fejlesztési hozzájárulásról - azaz tandíjról -, akkor a koalíciós pártok még csak utólagos képzési hozzájárulásról beszéltek, ez is került be a szövegbe; és nem említik a vizitdíjat sem. Igaz, a második Gyurcsány-kabinet célul tűzte ki, hogy tisztázza a "magán- és közfelelősség viszonyát", amire a vizitdíjjal összefüggésben mostanság hivatkoznak; csakhogy e megjegyzés a szövegben inkább a biztosítás alapú egészségügy megteremtésére vonatkozik. Fogódzót jelenthet a kabinet négyéves tervében az a két passzus, mely a gyógyszerforgalmazás rendszerének újraszabályozását ígéri, illetve amely megfogalmazza, hogy a kormány ösztönözni fogja "az egészségügyi intézmények átalakulását rugalmasabb és hatékonyabb gazdálkodást lehetővé tevő gazdasági társaságokká".
Alkotmányjogászok szerint esetleg ezekre a részekre hivatkozhat az, aki az Alkotmánybíróságnál a kórház-privatizációra és a patikaliberalizációra vonatkozó referendumkérdés alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezné. Továbbá: bár az alaptörvény kimondja, hogy a köztulajdon és magántulajdon egyenjogú, illetve leszögezi, hogy az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát - azaz a tulajdonnal való rendelkezést -, az Alkotmánybíróság egy 2003-as határozatában egyszer már lehetővé tette olyan kérdés népszavazásra bocsátását, amely a kórház-privatizációt akarta leállítani. Így biztosra vehető, ha megint tárgyalja ezt a kérdést, akkor az AB nem fogja megtorpedózni a Fidesz ez irányú kezdeményezését. 2004 decemberében a voksolók 65 százaléka igennel válaszolt a Munkáspárt kérdésére, csakhogy a referendum - az igen szavazatok számának elégtelensége miatt - nem volt eredményes.
Jól kifundáltnak tűnik a földre vonatkozó kérdés, amely azt szeretné elérni, hogy a családi gazdálkodók termőföld vagy tanya vásárlása esetén megőrizhessék elő-vásárlási jogaikat. Az 1994. évi LV. törvény (Ftv.) különleges előjogokat biztosít a családi alapon termelő gazdáknak a gazdasági társaságokkal, jogi személyekkel szemben. Az elmúlt hónapokban felmerült, hogy engedményeket kellene tenni az MSZP-t támogató nagyüzemi mezőgazdasági lobbinak, és módosítani a földtörvényt - ezt akarja most megakadályozni s ezzel a Magosz tagjainak kedvezni a Fidesz.
A kormánypártiak várhatóan azzal támadják az ellenzék kezdeményezését, hogy az alaptörvény tiltja a nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségek vagy e kötelezettségeket tartalmazó törvények népszavazásra bocsátását. Az Európai Unióval folytatott tárgyalások során a magyar állam kiharcolta és belefoglalta a csatlakozási szerződésbe, hogy 2011-ig fenntarthatjuk "a nem magyar állampolgár természetes személyek, illetve a jogi személyek" esetében a mezőgazdasági földterület szerzésére vonatkozó tilalmat. Csakhogy a derogáció lehetőséget és nem kötelezettséget fogalmaz meg, és a Fidesz kezdeményezése arra irányul, hogy a kiharcolt kedvezményt a lehető leghosszabb ideig használjuk ki. Ha a kérdés megkapja a szükséges többséget a szavazás során, akkor a kormány nem élhet a csatlakozási szerződésben biztosított lehetőséggel, nem vizsgálhatná felül 2007-ben a derogációt - de a moratórium akkor is csak 2011-ig tartana. Amikor az ellenzéki párt a 6. kérdésben leszögezte, hogy a földtörvény 2005. június 15-i állapotát szeretné konzerválni, kikerülte az alkotmányossági csapdát, hiszen az Ftv. 2004-es módosítása lényegében a csatlakozási szerződésből eredő törvénynek tekinthető - márpedig a referendum mégiscsak egy nemzetközi megállapodásból adódó jogszabály tartalmát vinné a nép elé.
Ehhez képest viszonylag gyenge lábakon áll a kormány tagjaira kivetendő speciális fegyelmi és kártérítési felelősség ügye. Répássy Róbert a Narancsnak azt hangsúlyozta, hogy a magyar jogrendszer ismeri az objektív felelősség fogalmát, a polgári jog használja is, tehát csak ki kell terjeszteni a kormányfőre és a miniszterekre. Igaz - ismerte el -, a kabinet tagjainak közjogi helyzete speciális: köztes állapot a politikus és a közszolga között. Ráadásul az alkotmány szerint a kormányfelelősséget a miniszterelnök testesíti meg, miközben sem az alaptörvény, sem az ide vágó törvények nem tisztázzák, hogy a kormányra lebontva ez pontosan mit jelent. A Fidesz egy "limitált felelősség" megállapításában gondolkodik, a munkajogban ismert megoldások alapján a kormány tagjai a fizetésük bizonyos százalékát gombolnák le, ha megugrik a költségvetési hiány. A lapunk által megkeresett alkotmányjogászok arra az egybehangzó következtetésre jutottak, hogy a kérdésre adott többségi igen szét-zilálná a parlamenti demokrácia játékszabályait, valójában a politikai felelősséget tenné parttalanná. A Fidesz azzal, hogy költségvetés és kormányprogram "közeli" kérdésekkel bombázza a koalíciót, a közvetett és közvetlen demokrácia viszonyát feszegeti. Az Országgyűlés és a kormány jól körülírható szerepét degradálja a megfoghatatlan, közjogilag nehezen belőhető népakarattal szemben.
Az alaptörvény betűjéből nem lehet egyértelműen levezetni tehát, hogy a népszavazási kezdeményezés pontjai kiállják-e az alkotmányosság próbáját, vagy sem. Ismét felértékelődik a Sólyom-érában kitüntetett jelentőségű "láthatatlan alkotmány", a bírák, a politikusok újból arról morfondírozhatnak, hogy mit sugall az alaptörvény szelleme.
Ha az Alkotmánybíróság
elé kerülnek a kérdések, akkor a döntés megszületését heveny jogértelmezési viták előzhetik meg, melyben jelentős szerepet kaphat, hogy a bírák milyen jogfilozófiai elveket vallanak, s hogy politikai szimpátiájuk mely megoldások felé terelheti őket.
A jelenlegi testületbe öt bírót a jobboldali pártok, ötöt a baloldaliak delegáltak. Bár a bírák rendkívül büszkék politikai függetlenségükre, az egyes különvéleményekből, korábbi nyilatkozataikból kiolvasható, hogy a konzervatív vagy a liberális jogértelmezés hívei-e. Erdei Árpádot, Harmathy Attilát, Balogh Elemért, Kovács Pétert az előbbi csoportba sorolják, rendszerint együtt is szavaznak, esetenként kapcsolódnak egymás különvéleményéhez. Erdei a drogtörvény előadójaként vált ismerté a szélesebb nyilvánosság előtt, amikor az Alkotmánybíróság a jogszabály több szakaszát kivágta, és szigorította a törvényt. Balogh megválasztása előtt tagja volt a Professzorok Batthyány Körének, sőt 2002-ben Szeged jobboldali polgármesterjelöltje volt. Harmathy és Kovács főleg a művi meddővé tétel korhatárának eltörlésekor megfogalmazott markáns különvéleményével tűnt ki. Paczolay Pétert sokan konzervatív szellemiségűnek tartják, hiszen tagja volt Mádl Ferenc köztársasági elnök stábjának. Valójában inkább Sólyom Lászlóhoz áll közel, az elnök ajánlotta a parlamenti pártok figyelmébe. Úgy hírlik, az Országgyűlésnek felelős cselekvőképes kormány híve, bár nem tudni, hogy a jelenlegi politikai válság - melyből Sólyom azért kivette a részét - közjogi vonatkozásait miképpen ítéli meg.
A "baloldalon" már nem ennyire egyértelmű a helyzet. A Narancs által megkérdezett alkotmányjogászok szerint Bragyova András és Kiss László értelmezései várhatóan a kormányoldalnak kedveznek. Holló András 1996-os meg-választásakor a szocialisták jelöltje volt, ám alkotmánybíróként állítólag sokszor az MSZP kezdeményezései ellen szavazott. Jogfelfogását tekintve Kukorelli István a legliberálisabb bíró, de autonóm figura, híres különvéleményeiről. Megválasztását széles konszenzus övezte, még a MIÉP is elismerően szólt a kvalitásairól, nehéz megsaccolni, hogyan döntene a referendum kérdéseiről. Bihari Mihály, az AB elnöke 1981 és 1984 között a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője volt, de 1988-ban reformtörekvései miatt kizárták az MSZMP-ből. Az MDF alapítója, viszont a Horn-kormány idején szocialista honatya. 1999-ben került a testületbe, és sokszor meglepő módon átszavazott a konzervatív táborba. Állítólag így szerezte meg a jobb-oldali bírák támogatását, akik később hozzásegítették az elnöki poszthoz. Tény viszont, hogy a keményebb fideszes ügyekben az MSZP-nek kedvező döntéseket hozott, ezért a koalíciós pártoknál arra számítanak, hogy most is ez fog történni. Sok múlik rajta, hiszen szavazategyenlőség esetén az elnök szava dönt.
A nép nevébenA Fidesz népszavazásra beterjesztett kérdései: 1. Egyetért-e ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetniük? 2. Egyetért-e ön azzal, hogy az egészségügyi közszolgáltató intézmények, kórházak maradjanak állami, önkormányzati tulajdonban? 3. Egyetért-e ön azzal, hogy a háziorvosi ellátásért, fogászati ellátásért és a járóbeteg szakellátásért továbbra se kelljen vizitdíjat fizetni? 4. Egyetért-e ön azzal, hogy gyógyszereket továbbra is csak gyógyszertárban lehessen árusítani? 5. Egyetért-e ön azzal, hogy a nyugdíjasok továbbra is a 2006. október 23-án hatályos törvényi rendelkezések szerint vállalhassanak munkát? 6. Egyetért-e ön azzal, hogy a - 2002. június 15-i állapot szerint hatályos termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény szerinti - családi gazdálkodót első helyen illesse meg elővásárlási jog termőföld vagy tanya vásárlása esetén? 7. Egyetért-e ön azzal, hogy az Országgyűlés - a fegyelmi és kártérítési felelősség mellett - törvényben szabályozza a miniszterelnök és a kormány tagjai speciális, objektív felelősségét is a költségvetési hiány túllépéséért? |
Az erkölcs őreAz október 23-i kitüntetések átadásakor többen nem fogtak kezet Gyurcsány Ferenccel és Szili Katalinnal. A sort Tersztyánszky Ödönné Vasadi Éva kezdte, az Alkotmánybíróság tizenhat éves történetének egyetlen női bírája, akinek februárban járt le a mandátuma. 1999 és 2006 között számos AB-határozathoz fűzött különvéleményt, melyek jól illusztrálják ún. konzervatív felfogását. Amikor az AB kimondta, hogy a korlátozottan cselekvőképes betegek egészségügyi ellátással kapcsolatos önrendelkezési jogának korlátozása alkotmányellenes, Tersztyánszkyné így kommentált: "Kétségtelen, hogy bizonyos vizsgálatok vagy kezelések beavatkozást jelentenek a beteg testi, lelki integritásába, ez azonban nem a pszichiátriai betegeket érintő alkotmányjogi probléma, hanem az >>orvoslás<< okszerű és elkerülhetetlen eszköze, illetve következménye, s mint ilyen, orvosszakmai kérdés." A homoszexuális kapcsolatokra vonatkozó beleegyezési korhatár tárgyalása után így különvélekedett: "A homoszexualitás keletkezésének eredete jelenleg feltáratlan, biológiai, lelki okai nem ismertek. Valószínűsíthető, hogy nem kevés számban vannak közöttük olyan személyek, akik születésüktől fogva homoszexuálisok. Ugyanígy nem elhanyagolható azoknak a száma sem, akiknél a homoszexualitásnak más eredete van. [...] Megfigyelhető az is, hogy az Európai Közösségen kívül az egymástól is eltérő múltú, kultúrájú és fejlettségű államok némelyikében (ezek között az Egyesült Államok egyes tagállamaiban) napjainkban is indokoltnak vélik fenntartani a homo-szexuális magatartások bizonyos formáinak az általánostól eltérő büntetőjogi kezelését." Az eutanáziát elutasító határozathoz fűzött álláspontja: "Azaz nemcsak nem alkotmányellenes az önrendelkezési jog e korlátozása, hanem éppen fordítva: az élet orvosi segítséggel történő befejezését lehetővé tévő szabály lenne az élethez való joggal összeegyeztethetetlen. Ebben az összefüggésben az önrendelkezési jog nem terjed ki arra, hogy személyes döntéséhez az egyén mást vagy másokat igénybe vegyen. [...] A méltósághoz való jog nem azonosítható a méltóságérzettel." Tersztyánszkyné az [origo]-nak a kitüntetés átadását követően azt nyilatkozta: mint alkotmánybíró nemcsak a formális jog, hanem az erkölcs védelmére is esküt tett, és ezzel nem egyeztethető össze a kormányfő magatartása, ezért nem fogott vele kezet. |
