A koncepciótervezet az "Alapvető rendelkezések" fejezet 2. pontjában említi: "Magyarország a hatalommegosztás elvén nyugvó független, demokratikus jogállam. Államformája köztársaság." De csak miután az 1. pontban leszögezi: "Magyarország alkotmányos
állami folytonosságát a Szent Korona
fejezi ki." Vagyis a korona eszerint nem csak a preambulumban szerepelne. Még szerencse, hogy ugyanebben a fejezetben az is benne van, hogy "Magyarországon minden hatalom forrása a politikai nemzet, azaz a nép, melynek egymásért felelősséggel tartozó tagjai egyenlő és elidegeníthetetlen méltósággal bírnak". Ugyancsak e helyütt esik szó a Himnuszról, a zászlóról, a címerről, meg arról is, hogy a címer legyen az állami lobogó része, tölgyfalombostul.
Itt szerepeltetik azt is, hogy az Alkotmány "kiemelt védelemben részesíti a házasságot, mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét és az ezen alapuló családot". Hogy fontos a család, azzal minden párt egyetértett. Ám azzal, hogy házasság csak férfi és nő között jöhet létre, már nem. Az LMP erőteljesen tiltakozott, az MSZP kissé lájtosabban. Alapelv az emberi élet védelme, amit az eddigiektől eltérően azonban a fogantatástól számít a tervezet. (Nota bene, a jelenlegi törvények közt is van példa ennek figyelembevételére: az öröklésre vonatkozó szabályok bizonyos tekintetben védik a megszületendő magzat jövendő jogait.) E kitétel, ha elfogadják, szűkíti az anya (a szülők) önrendelkezési jogát, illetve ennek következtében várhatóan szigorodik az abortusz szabályozása. Legélesebben az LMP vetette föl mindezt; az MSZP ebben is óvatosabb volt, de azért ő is körülhatároltabb szöveget kívánna. A Fidesz és a KDNP azzal igyekszik élét venni egy abortuszvitának, hogy a részletes szabályok ezt majd "elrendezik".
Az alapjogoknál olvasható az is, hogy "senkit sem lehet büntető ítélettel sújtani olyan cselekmény miatt, mely az elkövetéskor nem volt bűncselekmény". A visszaható hatály nem csak e területre vonatkozó általános tilalmát a tervezet azonban nem mondja ki expressis verbis, még ha ebben az illetékes munkabizottság konszenzusra is jutott. Ennek jelentőségét aligha kell magyarázni.
Az elmúlt hetek után azt már csak a tréfa kedvéért idézzük, miszerint az alkotmány "védi a sajtószabadságot és a tájékoztatáshoz való szabadságot".
A koncepciótervezet érdekes módon nem tartalmazza, hogy - bár a koalíció már kora nyáron sürgősnek látta beiktatni - az Országgyűlés létszáma a jövőben 200 (plusz legfeljebb 13) fő. A kisebbségek politikai szereplésének lehetőségeiről a munkaanyag a jelenlegi Alkotmányhoz hasonlatosan általánosságban fogalmaz: "Képviseletüket törvények biztosítják. A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre."
Nem meri
kimondani, hogy az eddigiektől eltérő parlamenti jelenlétük képviselőként egyetlen kamarában megoldhatatlan - mint ahogyan azt sem, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek alanyi jogú országgyűlési képviseletének hajdani deklarálása fölösleges túlbuzgóság volt.
Egyébként az, hogy két háza legyen-e az Országgyűlésnek, önmagában is vita tárgya. Egyelőre mindkét verzió áll. A hírek szerint a Fidesz-mainstream változatlanul az egykamarás rendszer híve, de a felettébb heterogén támogatói körben a kétkamarás megoldás a népszerűbb. Nemcsak az egyházaknak és a korporatív testületeknek adandó felsőházi helyek miatt, hanem az új sláger, a határon túli magyaroknak adandó választójog miatt is; hiszen az általuk választott képviselőket valahová csak ültetni kell. Márpedig elhelyezésük a jelenlegi struktúrában aligha kivitelezhető. Mindazonáltal a tervezet sem ebben, sem a megadandó választójog kérdésében nem jut dűlőre. A választójogot tárgyazó részből mindenesetre a magyarországi lakóhelyre vonatkozó korlátozást kihúznák - és aztán egy új választójogi törvény e kérdést vagy így, vagy úgy szabályozza majd.
Az MSZP és az LMP ezt az ötletet is ellenzi. (Egy másik csoportot azonban beemelne a szavazók közé az LMP, mivel aggályosnak tartja a korlátozottan cselekvőképes polgárok választójogának általános jelleggel történő kizárását - e problémáról részletesen lásd: Túl a peremen, Magyar Narancs, 2009. szeptember 24.) Más aspektusban is felvetődik a határon túliak belhoni jogosultsága: az elképzelések szintjén létező - a honvédség keretén belül felállítandó - önkéntes haderővel kapcsolatban. Az MSZP azonban csak Magyarországon lakó állampolgárainknak tenné lehetővé az abban való részvételt.
A koncepciótervezet sűrűn hivatkozik garanciális jogokat meghatározó, sarkalatos törvényekre, amelyek a kétharmadosok megfelelői. Ez az intézmény azonban a kétharmados kormánytöbbség következményeként kiüresedett. A garanciális jogokat ugyanis ugyanaz a kormánytöbbség szavazza majd meg, mint az őket megalapozó normaszöveget is. Azt pedig e dokumentum is leszögezi, hogy az Alkotmánybíróság - amit egyébként a munkaanyag épphogy csak említ - nem foglalkozhat magával az alkotmányszöveggel, mint ahogyan népszavazás sem.
Ha valóban kimondja majd a végső új szabályozás is, hogy ,,az Alkotmány akkor módosítható, ha a javaslatról két egymást követő Országgyűlés változatlan formában, mindkét szavazásnál külön-külön az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával dönt", akkor a fideszista alkotmány beláthatatlan időkre bebetonozódik. Salamon László, az eseti bizottság KDNP-s elnöke a testület egyik ülésén ugyan felvázolta, hogy ha egy majdani kétharmados többség feloszlatja az Országgyűlést, s az új választásokon megint megszerzik a kétharmados parlamenti többséget, a dolog rövidre zárható. Esetleg "azt is lehet, hogy ha nincs égető szükség, hogy kitölti az adott Országgyűlés a hivatalát. Addig függő helyzet alakul ki az alkotmány módosításában." Aztán a következőnek kell "ugyanúgy kétharmados többséggel az alkotmányt elfogadnia".
Salamon párttársa azt mondta a Narancsnak, hogy elméletileg egyébként sem jelentene feltétlenül nyolc vagy még több év változatlanságot a munkaanyagban olvasható megoldás. Hiszen ha az újonnan elfogadott Alkotmányt még ebben a ciklusban módosítanák, s a következő parlament is "rábólintana", akkor néhány hónap is elegendő a változtatáshoz.
A szocialisták is felvetették a különleges megerősítés lehetőségét, mégpedig úgy, hogy "az elfogadott alaptörvényt a következő parlamentnek kelljen megerősítenie, s ezt követően népszavazásra kelljen bocsátani; ezt az eljárást kelljen alkalmazni akkor is, ha az alkotmánymódosítás az alapvető jogok körét, garanciáit, az államberendezkedés vagy az alkotmányvédelem intézményeit érinti". Az LMP szerint pedig "egy időtálló, kellő legitimitással bíró új alkotmány elfogadásához két parlamenti ciklus együttes döntése és/vagy megerősítő népszavazás szükséges".
Csakhogy most van
meg a kétharmad. Ha van "alkotmányos kényszer", annak csakis ez az oka. Ahogy egy fideszes képviselő fogalmazott a Narancsnak: "Az én életemben többször már nemigen lesz kétharmadunk."
A "személyi" kérdésekre is erőteljesen ráhajtott a kormányoldal, elsősorban is a Fidesz. A legfőbb ügyész mandátumát épp most emelték - a szokásos párhuzamos alkotmányozás keretében - kilenc esztendőre, s veszik ki (rendszertanilag egyébként megfontolhatóan) az interpellálható személyek köréből. Az fel sem vetődött a koalícióban, hogy helyezzék a kormány irányítása alá a vádhatóság működését. Az LMP és az MSZP személyi kérdésekben nem csupán az időtartamot vitatja, hanem tovább megy: egyetlen ciklust engedélyezne az Állami Számvevőszék elnökének, a legfőbb ügyésznek, a Legfelsőbb Bíróság elnökének és az Alkotmánybíróság tagjainak, hogy újabb megválasztásukért pedálozva ne legyen érdekük kedvezni az aktuális hatalomnak.
Menetrend
Mielőtt a hetedik munkacsoport, az összegzőké tevékenykedni kezdett, hat csoport terjesztette elő részkoncepcióit. Igaz, addigra két párt már csak az elkészült írásos dokumentumok, köztük az általuk külön benyújtottak révén volt jelen: az Alkotmánybíróság körüli koalíciós cirkusz miatt az LMP és az MSZP elhagyta a grémiumot. A Jobbik három területre vonatkozó értékelésben még részt vett, aztán kiszállt, mondván, a kormányoldal nem törődik javaslataikkal. (Ez mondjuk nem volt nagy baj: például a mentelmi jog eltörlését és az országgyűlési képviselők "visszahívhatóságát" forszírozták, a külhoni magyar állampolgárok közül valamilyen homályos okból csak a szomszédos államokban élőkre és "leszármazóikra" kívánták szűkíteni a szavazati jogot.)
Az Alkotmány koncepciójáról tárgyalnia és voksolnia kell még az Országgyűlésnek. Ha elfogadják, akkor kezdődik a konkrét szövegezés, a kodifikálás, s csak aztán lesz belőle törvénytervezet. Ezt követi a parlamenti szavazás az Alkotmány konkrét tartalmáról. E folyamatba tehát több ponton beléphetnek később a most távol levő pártok. Már ha lesz persze lehetőség érdemi vitára, s nem az eddigiekhez hasonlatos rapid módon zajlik ezentúl is az alkotmányozás, illetve a törvényalkotás.
