Bordány szarmata régészeti parkja

Apróbetűs nép

Belpol

A szarmaták hosszabb ideig voltak meghatározóan jelen a Kárpát-medencében, mint a hunok és az avarok együtt. Róma számára egy időben ők voltak az egyik barbár nép. A nemzeti emlékezet jegyében simán keresztül lehet nézni rajtuk, a lokálpatrióták azonban már felfedezték őket.

Négy évszázadon át biztosan a mai Magyarország, Szerbia és Románia területének sík vidékein éltek a szarmaták, az Alföldön különösen sűrűn megtelepedve. Hosszú ideig háborgatták a Római Birodalmat. Marcus Aurelius, a sztoikus filozófus császár tervbe vette, hogy kiirtja őket. A szarmaták itt voltak a hunok érkezésekor, és túlélhették Attila birodalmának bukását, mert sokan voltak, bár az az időszak az ő szempontjukból nehezen kutatható. Egyáltalán, az európai régészek és történészek – az oroszok és az ukránok kivételével – nem szenteltek nagy figyelmet rájuk. Az Alföldön értelemszerűen sok szarmata lelet kerül elő a földből; római és – még a vándorlás időszakából – görög írott forrás is akad, amiből az életmódjukra lehet következtetni.

Az 1984-ben megjelent Magyarország története című összefoglaló munka nem említi a szarmatákat. „Joggal állapíthatjuk meg, hogy kutatásukat hazánkban méltánytalanul hanyagolták el” – állapítja meg Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria az „…aligha állhat nekik bármely csatarend ellent.” Egy elfelejtett nép, a szarmaták című könyvben, amelyet a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszéke adott ki 2018-ban. Pedig a magyarság történelme iránt érdeklődők számára sem lehet közömbös, kik laktak előttünk a Kárpát-medencében a hunokon, a gepidákon és az avarokon kívül, és hogyan lehet elképzelni az itt élt népek eltűnését. Nyilván nem úgy, hogy egy-egy náció egyszer csak fölkerekedett és az utolsó emberig elment. Az sem életszerű, hogy az új jövevények mindig mindenkit megöltek volna.

Páriák

„A régészetben, ahogyan más tudományokban is – mondja Vörös Gabriella régész, muzeológus, címzetes egyetemi docens –, vannak olyan témák, amelyeket valamiért kiemelt figyelem övezett. A honfoglalás kora mindig ilyen volt, ugyanígy sokan foglalkoznak az őskorral, azon belül a neolitikummal, a bronzkorral. A keltákra viszont hasonlóan kevés ­figyelem jut, mint a szarmatákra. A paleolitikumtól a középkorig sok ilyen, kevésbé exponált korszakot találunk. Ez attól is függ, hol foglalkoznak vele és mennyien. A Szegedi Tudományegyetem szakterülete az Alföld római korának a kutatása lett. Itt ketten vagyunk a szarmata korral foglalkozó fokozattal ren­delkező kutatók Kulcsár Valériával. Három doktoranduszunk van ezen a területen, és hirtelen nem is tudom, hányan szakdolgozatot írtak nálam szarmatákból, de országszerte nagyon sok olyan fiatal kutató van, aki ezzel a korral foglalkozott.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.