Négy évszázadon át biztosan a mai Magyarország, Szerbia és Románia területének sík vidékein éltek a szarmaták, az Alföldön különösen sűrűn megtelepedve. Hosszú ideig háborgatták a Római Birodalmat. Marcus Aurelius, a sztoikus filozófus császár tervbe vette, hogy kiirtja őket. A szarmaták itt voltak a hunok érkezésekor, és túlélhették Attila birodalmának bukását, mert sokan voltak, bár az az időszak az ő szempontjukból nehezen kutatható. Egyáltalán, az európai régészek és történészek – az oroszok és az ukránok kivételével – nem szenteltek nagy figyelmet rájuk. Az Alföldön értelemszerűen sok szarmata lelet kerül elő a földből; római és – még a vándorlás időszakából – görög írott forrás is akad, amiből az életmódjukra lehet következtetni.
Az 1984-ben megjelent Magyarország története című összefoglaló munka nem említi a szarmatákat. „Joggal állapíthatjuk meg, hogy kutatásukat hazánkban méltánytalanul hanyagolták el” – állapítja meg Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria az „…aligha állhat nekik bármely csatarend ellent.” Egy elfelejtett nép, a szarmaták című könyvben, amelyet a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a Szegedi Tudományegyetem régészeti tanszéke adott ki 2018-ban. Pedig a magyarság történelme iránt érdeklődők számára sem lehet közömbös, kik laktak előttünk a Kárpát-medencében a hunokon, a gepidákon és az avarokon kívül, és hogyan lehet elképzelni az itt élt népek eltűnését. Nyilván nem úgy, hogy egy-egy náció egyszer csak fölkerekedett és az utolsó emberig elment. Az sem életszerű, hogy az új jövevények mindig mindenkit megöltek volna.
Páriák
„A régészetben, ahogyan más tudományokban is – mondja Vörös Gabriella régész, muzeológus, címzetes egyetemi docens –, vannak olyan témák, amelyeket valamiért kiemelt figyelem övezett. A honfoglalás kora mindig ilyen volt, ugyanígy sokan foglalkoznak az őskorral, azon belül a neolitikummal, a bronzkorral. A keltákra viszont hasonlóan kevés figyelem jut, mint a szarmatákra. A paleolitikumtól a középkorig sok ilyen, kevésbé exponált korszakot találunk. Ez attól is függ, hol foglalkoznak vele és mennyien. A Szegedi Tudományegyetem szakterülete az Alföld római korának a kutatása lett. Itt ketten vagyunk a szarmata korral foglalkozó fokozattal rendelkező kutatók Kulcsár Valériával. Három doktoranduszunk van ezen a területen, és hirtelen nem is tudom, hányan szakdolgozatot írtak nálam szarmatákból, de országszerte nagyon sok olyan fiatal kutató van, aki ezzel a korral foglalkozott.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
