Jövőre egy napon, június 9-én lesznek Magyarországon az önkormányzati és az európai parlamenti választások. Noha ezt a kormányzat takarékossági okokkal magyarázza, a valódi ok merőben politikai. Az EP-választáson az ellenzéki pártok egymással is versengve, külön listákon indulnak, míg az önkormányzatin, 2019-hez hasonlóan, most is alapvetően együttműködésben, közös támogatású jelöltekben gondolkodnak. A merőben ellentétes stratégiák összehangolása nagy nehézség elé állítja az ellenzéket, és a választási szabályokat 2010 óta folyamatosan a maga előnyére alakító kormánypártok helyzetét jelentősen könnyíti, esélyeiket növeli. (Az ellenzék dilemmájáról lásd: Paripáink dobrokolnak, Magyar Narancs, 2023. október 26.)
Az ellenzéki összefogás 2019-ben több kis- és nagyvárosban, valamint Budapesten sikerrel működött. A szavazói elvárásoknak megfelelve az ellenzéki pártok túlléptek a világnézeti különbségeken, a kívülállók számára sokszor érthetetlen személyes averziókon, és ennek eredményeként számos településen, a fővárosban, illetve Budapest kerületeinek többségében győztek úgy a polgármester-, mint az önkormányzatiképviselő-választásokon.
Az ellenzéki együttműködés az eltelt években, ha nem is konfliktusmentesen, de a legtöbb helyen érdemben működött. De nem mindenhol, mondjuk azokon a településeken, ahol kettős hatalom alakult ki (ellenzéki polgármester versus kormánypárti képviselői többség, vagy fordítva). Ez, továbbá a kormányzatnak az önkormányzatok kivéreztetését célzó brutális forrásmegvonó politikája, amely mindenekelőtt az ellenzéki vezetésű településeket sújtotta, néhány helyen erodálta az ellenzéki egységet. Az együttműködés néhol ezek nélkül a nehézségek nélkül is válságba jutott a sokfelől érkezett ellenzékiek között idővel kiújult ellentétek miatt. És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy akadtak olyan helyzetek, amikor menet közben a Fidesz sikeresen „kivásárolt” ellenzéki képviselőket, illetve hogy eleve kormánypárti „vakondokok” kerültek a testületekbe ellenzéki színekben, akik aztán a kellő időben megtették, amit tenniük kellett.
A Fidesz meg halad a maga útján, változatlanul igyekszik megnehezíteni a lehetséges jövőbeli összefogásokat. Kocsis Máté frakcióvezető nemrég bejelentette, hogy az Országgyűlés elé terjesztik az ún. „szuverenitási” törvénycsomagot, amelyet a kritikus újságírók, civilek és ellenzéki politikusok ellen is lehet majd használni. Az ún. magyarázat szerint e törvénnyel azok dolgát nehezítené a NER, akik „külföldön dollárért árulják a hazánkat”.
Ebben a politikai közegben kell tehát az ellenzéknek arra törekednie, hogy 2024 júniusában megtartsa eddigi önkormányzati pozícióit, illetve lehetőség szerint újabbakat szerezzen. S persze egy olyan köztérben, amelynek a hiszterizálását a kormánypárti propaganda már most megkezdte, gondoljunk csak például a budapesti főpolgármester, vagy a főváros I. és VIII. kerületének polgármesterei ellen indított rágalomhadjáratokra.
Sértődésnek nincs helye
Göd és Vác: két település a Duna mentén, egymástól tíz kilométerre. Négy éve mindkét városban létrejött és sikerrel járt az összefogás. Az ellenzéki együttműködés Vácon tartja magát, Gödön atomjaira hullott.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
