Interjú

„Be kell hoznunk másfél millió embert”

Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője

Belpol

Október végén erős kritikát fogalmazott egyik ellenzéki riválisával szemben a Momentum EP-listavezetője, a DK-t nevezve meg a kormányváltás akadályának. Erről és a közelgő választásról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Korábban egyik elnökségi tagjuk az LMP-be szállt bele, ön pedig a Válasz Online-on október 25-én megjelent hosszú cikkében a DK-ba. Ennyire fontos az ellenzéki térfél újraosztása 2024-ben?

Donáth Anna: Az írásom egyetlen kérdésre keresi a választ: arra, hogyan lesz kormányváltás. A benne megfogalmazott kritika az elmúlt másfél év hazugságokra épülő ellenzéki politikájának szól.

MN: Fekete-Győr András a Momentum berobbanásakor jelentette ki, hogy „Gyurcsány eltakarodhatna már”. Visszatért ide a párt?

DA: Ez mélyebb kérdés, de a Momentum tényleg azért jött létre, hogy ne csak a jelenlegi kormányt váltsa le, hanem a romlott politikai kultúrát is. Azért, hogy ne jöhessen létre újra olyan világ, amely kétharmadhoz vezet. 2018 és 2022 között úgy éreztük, nem lehet egyszerre kultúrát és kormányt váltani, és úgy döntöttünk, előbb kormányt kell, hogy megállítsuk a rombolást. Ezért mentünk bele – meghallva a választók kérését – a teljes ellenzéki együttműködésbe, de láttuk, milyen lett ennek a minősége. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy nem lehet kormányt váltani, ha előbb nem váltunk politikai kultúrát.

MN: Mi az a kritika, amit ezek szerint akkor a Momentum elhallgatott mindenki elől?

DA: Nem elhallgattuk, de a politika része a tapasztalat is. Elhittük, hogy ha mindenki összeáll mindenkivel, az kormányváltó erő lehet, és elhittük, hogy ha nincs is bizalom a szereplők között, akkor is elegen szavaznak majd ránk. A legnagyobb tanulság az, hogy ne csak ott legyünk, hanem halljuk meg a választókat: azt üzenték, összefogást akarnak, rendszerváltást, de nem lehet őket átverni, valós tartalmi együttműködés is kell.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.