Interjú

„Be kell hoznunk másfél millió embert”

Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője

Belpol

Október végén erős kritikát fogalmazott egyik ellenzéki riválisával szemben a Momentum EP-listavezetője, a DK-t nevezve meg a kormányváltás akadályának. Erről és a közelgő választásról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Korábban egyik elnökségi tagjuk az LMP-be szállt bele, ön pedig a Válasz Online-on október 25-én megjelent hosszú cikkében a DK-ba. Ennyire fontos az ellenzéki térfél újraosztása 2024-ben?

Donáth Anna: Az írásom egyetlen kérdésre keresi a választ: arra, hogyan lesz kormányváltás. A benne megfogalmazott kritika az elmúlt másfél év hazugságokra épülő ellenzéki politikájának szól.

MN: Fekete-Győr András a Momentum berobbanásakor jelentette ki, hogy „Gyurcsány eltakarodhatna már”. Visszatért ide a párt?

DA: Ez mélyebb kérdés, de a Momentum tényleg azért jött létre, hogy ne csak a jelenlegi kormányt váltsa le, hanem a romlott politikai kultúrát is. Azért, hogy ne jöhessen létre újra olyan világ, amely kétharmadhoz vezet. 2018 és 2022 között úgy éreztük, nem lehet egyszerre kultúrát és kormányt váltani, és úgy döntöttünk, előbb kormányt kell, hogy megállítsuk a rombolást. Ezért mentünk bele – meghallva a választók kérését – a teljes ellenzéki együttműködésbe, de láttuk, milyen lett ennek a minősége. Az elmúlt évek tapasztalata az, hogy nem lehet kormányt váltani, ha előbb nem váltunk politikai kultúrát.

MN: Mi az a kritika, amit ezek szerint akkor a Momentum elhallgatott mindenki elől?

DA: Nem elhallgattuk, de a politika része a tapasztalat is. Elhittük, hogy ha mindenki összeáll mindenkivel, az kormányváltó erő lehet, és elhittük, hogy ha nincs is bizalom a szereplők között, akkor is elegen szavaznak majd ránk. A legnagyobb tanulság az, hogy ne csak ott legyünk, hanem halljuk meg a választókat: azt üzenték, összefogást akarnak, rendszerváltást, de nem lehet őket átverni, valós tartalmi együttműködés is kell.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.