„Néhány ágyat visszavittek”

Tejgyárban dolgozott, hogy el tudja végezni az egyetemet, közben a szegvári roma önkormányzatot vezette. Voltak kételyei annak idején, amikor romaként a Jobbik-lista befutó helyén képviselőjelölt lett. Úgy véli, a Fidesznek jó a cigányok nyomorban tartása, mert így kevés ígérettel is megszerezheti a szavazatukat.

Magyar Narancs: Közgazdászként végzett Szegeden. Milyen családból jött?

Varga Ferenc: Munkáscsaládból. Mindig is azt láttam a szüleimtől, nagyszüleimtől, hogy a munka és a tanulás visz előre, ennek szellemében nőttem fel. Kilencedikesen tudtam, hogy közgazdász akarok lenni. Szentesen jártam általános iskolába, majd szakközépiskolába, immáron közgáz szakirányon. 2012-ben végeztem, akkor szigorította be a Fidesz a jogi és a közgáz egyetemi karokat, országosan 50 hely maradt államilag finanszírozott. A családom anyagi lehetőségei nem tették lehetővé, hogy fizetősre menjek, egy félév több százezer forintba került. Tudtam, hogy hiába érettségiztem 4,5 feletti átlaggal, nem fogok beférni a néhány állami helyre. Elmentem dolgozni. Sokan azt mondják, hogy „az egyetem életed legjobb időszaka” – nekem annyira nem volt az. Nem volt albérletem, innen Szeged 50–60 kilométer. Bementem nappal az egyetemre, miután végeztem, elmentem a tejgyárba dolgozni. Lenyomtam egy nyolcórás műszakot, este hazajöttem, aludtam néhány órát. Aztán kezdtem elölről.

MN: Mindemellett közélettel is foglalkozott. 2014-ben a szegvári roma nemzetiségi önkormányzat vezetője lett.

VF: 19 évesen lettem elnök. Ez idő alatt egyetemre jártam. Én kaptam a legtöbb szavazatot, egyúttal jó sok pofont is a rendszertől. Fontos tapasztalat volt a parlament előtt.

MN: 2021-ben Szűcs Ildikó, a Jobbik támogatta civil országgyűlési képviselőjelölt kampányfőnöke lett.

VF: Szűcs Ildikó korábban a DK jelöltje volt, amit sokan nem tudnak, ezért a DK-val vettük fel a kapcsolatot először. Ez még nem nagyon látott napvilágot, hogy én tulajdonképpen a DK-nál kezdtem a politizálást. Aztán Ildikónál történt egy nagy változás: közölte, hogy mégiscsak a Jobbik jelöltje lesz.

MN: Később ön is a Jobbik jelöltje lett.

VF: A véletlenek hozták így. Nem hagytam cserben Ildikót, folytattuk együtt a munkát. Így megismertem a jobbikos politikusokat, végül befutó helyen lettem listás jelölt.

MN: Bár ez már a Jobbik mérsékelt időszakában történt, a párt múltja elég sötét: a 2000-es években gárdisták masíroztak számos település romák lakta részein, ily módon is gerjesztve a cigányellenes hangulatot. Egyesek szerint a 2008–2009-es romagyilkosságok nem függetlenek attól a közhangulattól, amit nem kis részben az akkori Jobbik is alakított. Voltak dilemmái emiatt?

VF: Hogy a fenébe ne lettek volna? Persze, hogy voltak. Úgy voltam vele, hogy miután 8–9 évig voltam roma önkormányzati vezető, ha tudok képviselni hiánypótló módon egy közösséget, akkor ha gondolkodás után is, de el tudok fogadni egy ilyen felkérést. Függetlenként ültem a Jobbik-frakcióban, soha nem voltam párttag. Az Országgyűlésben mindig el tudtam mondani a valóságot, soha nem adtak szavakat a számba. Volt egy komoly pozitív hozadék is: arra, amit én mondtam, figyeltek az emberek. A legelső felszólalásomnál a fideszes képviselők elővették a telefonjukat és elkezdtek videózni. Már akkor tudtam, hogy ebből országos hír lesz – és az is lett.